Bf.204/2018/29 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont] miatt 7 év szabadságvesztésre és 7 év ... területéről kiutasításra ítélte azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, illetőleg a lefoglalás megszüntetéséről és azok kiadásáról, illetőleg megsemmisítéséről. A vádlottól lefoglalt készpénz lefoglalását megszüntette, és azokat a vádlottnak kiadni rendelte azzal, hogy azokat a vele szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. Megállapította, hogy az eljárás során lefoglalt merevlemez a nyomozati iratok részét képezi. Kötelezte a vádlottat 610.895.-Ft bűnügyi költség viselésére és megállapította, hogy 527.813.-Ft bűnügyi költséget az állam visel. A törvényszék ítélete ellen az ügyész I.rendű vádlott neve vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, hosszabb tartamú ... területéről történő kiutasítás és a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatának fegyházban való megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést. I.rendű vádlott neve vádlott és védője egyezően a büntetés enyhítése iránt fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Észrevételezte, hogy a tényállás több ponton elírást tartalmaz, továbbá hivatkozott arra, hogy eljárási szabálysértést valósított meg az elsőfokú bíróság, amikor tanú neve1 tanú vallomásának a gyanúsítottak helyszínen tett nyilatkozatára vonatkozó részét bizonyítékként értékelte az 1998. évi XIX. törvény 168. §

(1)bekezdés

1. mondatában foglalt korlátozás ellenére. Álláspontja szerint erre figyelemmel tanú neve1 tanúvallomásának a gyanúsítottak nyilatkozatára vonatkozó része bizonyítékként nem vehető figyelembe, amely azonban nem teszi megalapozatlanná az ítéletet. A fellebbviteli főügyészség indítványozta az elsőfokú ítélet jogi indokolásának kiegészítését, helyesbítését és a bűnösségi körülmények helyesbítését akként, hogy I.rendű vádlott neve vádlott esetében a büntetlen előélet helyett a fiatal-felnőtt kor vehető enyhítő körülményként figyelembe. Hivatkozott az ügyész arra is, hogy az elsőfokú bíróság kétszer értékelte azt, hogy I.rendű vádlott neve vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, így a büntetés kiszabása és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása során. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásával kapcsolatban az ügyész hivatkozott arra is, hogy egy külföldi állampolgár a magyarországi bűnelkövetése esetén nyilvánvalóan számol azzal, hogy bűnössége megállapítása esetén a büntetését ...on kell letöltenie. Összességében a törvényszék ítéletének megváltoztatását, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházban való megállapítását, és az ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyását indítványozta. A védő a fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy I.rendű vádlott neve vádlott az eljárás során bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett, amely feltáró jellegű is volt, hiszen a vádlott útmutatása alapján került sor további kábítószer feltalálására a gépjárműből. Álláspontja szerint I.rendű vádlott neve vádlott együttműködő magatartása miatt a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzottnak tekintendő. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott vonatkozásában csupán egyetlen súlyosító körülményt értékelt, az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, amely azonban nem a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre utal, így összességében az első fokú ítélet megváltoztatására és a vádlottal szemben rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen az írásban bejelentett fellebbezés indokolását fenntartotta, azt csupán annyival egészítette ki, hogy a fellebbviteli főügyészség képviselőjéhez csatlakozva maga is indítványozta annak enyhítő körülményként történő értékelését, hogy I.rendű vádlott neve vádlott a bűncselekmény elkövetésekor fiatal-felnőttnek minősült. A fellebbezések nem alaposak, a fellebbviteli főügyészség eljárási szabálysértéssel kapcsolatos észrevétele helytálló volt. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
3. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során olyan eljárási szabálysértést nem vétett, amely az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát képezné. Osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészségnek azon álláspontját, amely szerint eljárási szabálysértés valósult meg, amikor a törvényszék a helyszínen intézkedő tanú neve1 tanúvallomásának azt a részét is bizonyítékként értékelte, amikor a tanú arra nyilatkozott, hogy a gyanúsítottak a helyszínen miről számoltak be neki. Az 1998. évi XIX. törvény 168. §

(1)bekezdés

1. mondata szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról jelentés nem készíthető. Ugyanígy nem hallgatható ki a büntetőeljárásban a hatóság tagjaként eljáró, intézkedést foganatosító pénzügyőr tanúként arra vonatkozóan, amit az intézkedés során a későbbi gyanúsított vele közölt, mivel a nyilatkozat felvétele előtt nem történik meg a későbbi gyanúsított törvényes jogaira történő figyelmeztetése, illetve a tanúkénti figyelmeztetése sem. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény a rendőri jelentés fogalmát már nem alkalmazza, azonban a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a nyomozóhatóság tagja az intézkedéséről feljegyzést készíthet. A feljegyzés készítésének azonban a Be. 361. §

(6)bekezdése szerint csak abban az esetben van helye, ha az eljárási cselekményen terhelt, védő, tanú, vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. Ebből következően a terhelt kihallgatásáról továbbra is jegyzőkönyv felvétele szükséges, azt nem helyettesítheti sem feljegyzés, sem pedig az intézkedést foganatosító vám- és pénzügyőr tanúvallomása. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az ítélet 5. oldalának utolsó előtti utolsó, valamint 6. oldalának 1. bekezdéséből tanú neve1 tanú vallomásának I.rendű vádlott neve vádlott és tanú neve2 későbbi gyanúsított nyilatkozatára vonatkozó részt mellőzte a Be. 167. §

(5)bekezdésére figyelemmel. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ez a törvényszék ítéletét nem tette megalapozatlanná, hiszen a tényállás az egyéb bizonyítékok alapján is megállapítható volt. A törvényszék a tényállás felderítési feladatának maradéktalanul eleget tett, így a vád tárgyát képező releváns tényekre a bizonyítást a lehetséges és szükséges körben és mélységben felvetette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelési körébe vonta, és indokolási kötelezettségének teljes mértékben eleget téve az iratoknak megfeleltethető, logikus magyarázatát adta annak, hogy a tényállást miért I.rendű vádlott neve vádlott módosított beismerő vallomására és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokra, így tanúvallomásokra, szakértői véleményre és egyéb iratokra alapította. A másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyiratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását csupán az alábbiak szerint helyesbítette: Az ítélet

1. oldalának utolsó bekezdéséből mellőzte annak megállapítását, hogy I.rendű vádlott neve vádlott 800 eurós összegű tartozásának rendezése érdekében vállalta el a kábítószer szállítását, figyelemmel arra, hogy az ítélet
2. oldalának
3. bekezdésében a bizonyítékok mérlegelésével összefüggésben azt fejtette ki, hogy a vádlott által előadott, a 800 euró összegű tartozásra vonatkozó hivatkozást elvetette. Mivel a bizonyítékok értékelése a bizonyítást felvevő elsőfokú bíróság feladata, amely az általa beszerzett bizonyítékokat szabadon értékelhette, figyelemmel a Be.
4. §

(4)bekezdésére, az ítélőtábla a fenti ellentmondást csupán a tényállás helyesbítésével tudta feloldani, hiszen a bizonyítékok mérlegelése körében kifejtettek iratszerűek és logikusak voltak, így a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége a bizonyítékok eltérő értékelésére. Az ítélet

1. oldalának
2. bekezdésében meghatározott időpont helyesen: .... Az ítélet tényállásának
3. oldal utolsó bekezdését akként helyesbítette, hogy tanú neve2 sofőrnek sem a bőröndben, sem a gépjármű váznyúlványában elhelyezett kábítószerről nem volt tudomása. A fenti helyesbítésekkel a törvényszék által megállapított tényállás a felülbírálat alapját képezte. A megalapozott tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett I.rendű vádlott neve vádlott büntetőjogi felelősségére, és a törvény szerint minősítette az általa elkövetett bűncselekményt. A másodfokú bíróság az ítélet jogi indokolását csupán annyiban helyesbítette, hogy a delta-9-THC a Btk.
4. §

(1)bekezdés 18.b) pontja értelmében az

1. évi
2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotrop anyagokról szóló Bécsben,
3. évi február hó
4. napján aláírt Egyezmény mellékletének I. számú Jegyzékében meghatározott kábítószer. A büntetés kiszabásának felülbírálata során az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen állapította meg I.rendű vádlott neve vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket. Azokat csupán akként helyesbítette, hogy a büntetlen előélet helyett azt vette enyhítő körülményként figyelembe, hogy I.rendű vádlott neve vádlott a bűncselekmény elkövetéskor fiatal-felnőtt volt. A I.rendű vádlott neve vádlott által elkövetett bűncselekmény 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 10 év szabadságvesztés, amelyből kiindulva kell a bűnösségi körülményekre is figyelemmel a büntetést kiszabni. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az enyhítő körülmények jelentős túlsúlyára és a kialakult következetes büntetés-kiszabási gyakorlatra figyelemmel (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.32/2015., Bf.II.270/2015., Bf.II.535/2015., Bf.II.64/2015., Bf.II.144/
5. számú ügyekben hozott határozatok) - szem előtt tartva a kábítószer mennyiségét is - az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és ... területéről való kiutasítás tartama egyaránt arányos, így sem azok lényeges súlyosítása, sem azok lényeges enyhítése nem volt indokolt. Erre figyelemmel sem a súlyosítás, sem az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés nem vezetett eredményre. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, amely szerint tévesen járt volna el a törvényszék a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításával összefüggésben. A Btk.
6. §

(2)bekezdése szerint a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel határozható meg a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb, vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat. Ebből következően a Büntető Törvénykönyv a 35. §

(2)bekezdésében a bűnösségi körülmények ismételt értékelését írja elő. Ezért a törvényszéknek az az eljárása, hogy a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása során is értékelte, semmiképpen nem ütközik a kétszeri értékelés tilalmába, amely egyébként sem az adott kérdéskörre vonatkozik. Figyelemmel arra, hogy a Btk. 35. §

(2)bekezdésében a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel teszi lehetővé az eggyel enyhébb, vagy eggyel súlyosabb végrehajtási fokozat meghatározását, ezért nem bír relevanciával az ügyész által hivatkozott azon körülmény, amely szerint egy külföldi állampolgár ...on történő bűnelkövetés esetén nyilvánvalóan számol azzal a lehetőséggel, hogy bűnössége megállapítása esetén ...on kell letöltenie büntetését. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy I.rendű vádlott neve vádlott esetében az enyhítő körülmények túlsúlyára és jellegére figyelemmel indokolt volt az eggyel enyhébb büntetésvégrehajtási fokozat meghatározása. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. A kifejtettekből következik, hogy a büntetés súlyosítása és enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket az ítélőtábla egyaránt alaptalanoknak ítélte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy mivel I.rendű vádlott neve vádlott lakóhelyének címe pontatlanul szerepel az ítélet rendelkező részében, ezért azt helyesbítette. A Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontjára és a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontjára figyelemmel pedig megállapította a vádlott tényleges tartózkodási helyét. Az elsőfokú bíróság bár helyesen rendelkezett az eljárás során bevételezett szagnyomok megsemmisítéséről, a bevételezés során alkalmazott tételszámot pontatlanul határozta meg az ítélet rendelkező részében, ezért az ítélőtábla azt helyesbítette. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során felmerült tolmács- és fordítói díjakkal kapcsolatban a Be. 613. §

(1)bekezdésére tekintettel, a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy azt az állam viseli. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. október
3. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke . Nagy Erzsébet előadó bíró . Joó Attila bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.204/2018/
4. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 7.B.1595/2017/
5. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. október
7. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke