Mfv.10091/2017/5 – Kúria

(3),

1. XXXIII. Tv.
2. §

(9),

1. XXXIII. Tv. 79/E. §,
2. XXXIII. Tv. 85/A. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(3),

1. III. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.091/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Bors Szilvia előadó bíró Sipőczné dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.383/2016/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.362/2016/
3. Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék hatályában fenntartja. 2.Mf.20.383/2016/
4. számú ítéletét Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban, középfokú besorolású munkakörben. Az alperes a
5. január 29-én kelt intézkedésében a felperest
6. február 1-jétől a D fizetési osztály
7. fizetési fokozatába sorolta, ahol garantált illetményét 93.813 forintban, kerekítve 93.800 forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítést 10.800 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 9.400 forintban állapította meg, így illetménye 114.000 forint volt. Az alperes
8. január 21-én kelt intézkedésével
9. január 1-jétől módosította a felperes illetményét akként, hogy a D fizetési osztály
10. fizetési fokozatába sorolta, ahol a garantált illetményét 96.775 forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítést 21.225 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló összegét 7.700 forintban állapította meg, így illetménye 125.700 forint lett, amely mellett
11. július 1-jétől rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült
12. december 31-ig. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] A felperes a keresetében
13. augusztus 1-jétől
14. december 31ig terjedő időtartamra illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató
15. és
16. évben nem tett eleget a garantált illetmény garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló
17. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
18. §

(9)bekezdése b) pont szerinti garantált illetményen felül biztosította. Érvelése szerint a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kizárólag a Kjt. 66. §

(7)és

(8)bekezdése szerinti módon, negatív minősítés következményeként csökkenthette volna alperes. Erre figyelemmel a felperes

1. augusztus 1-jétől
2. december 31-ig havi 9.400 forint,
3. január 1-jétől
4. december 31-ig havi 4.000 forint illetmény-különbözet megfizetését kérte középidőarányos kamattal és a marasztalási összeg 7%-ának megfelelő összegű perköltséggel együtt. [3]
5. évben nem vitatta, hogy garantált illetménye a garantált bérminimum összegének figyelembevételével került kiegészítésre. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint amennyiben a munkáltató a munkáltatói döntés alapján többletjuttatást ad a közalkalmazottnak, az nem válik az illetményét illetően önálló alanyi jogosultsággá. Az alanyi jogosultság a garantált illetményrészre, valamint az összilletmény egészére vonatkozik. Mivel a teljes illetmény csökkentését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése nem eredményezte, a felperes jövedelmét érintő alanyi jogosultság nem szenvedett sérelmet. Az első- és a másodfokú ítélet [5] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.362/2016/
6. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére 95.000 forint [6] [7] [8] [9] illetmény-különbözet és ezen összegek után
7. szeptember 15-től járó kamat, valamint 5.000 forint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a felperes garantált illetménye
8. augusztus
9. és
10. december
11. között, valamint
12. január
13. és
14. december
15. között nem érte el a külön jogszabályban meghatározott garantált bérminimumnak megfelelő összeget, mert az 2013-ben 104.600 forint, míg 2015-ben 118.000 forint volt. A munkáltató nem hozott határozatot arról, hogy a megállapított illetményen belül a garantált illetmény kötelező növelése miatt a munkáltatói többletilletményt csökkenti, ezért a felperes illetménye annyival lett magasabb, amennyivel a garantált illetmény nőtt. Az alperes fellebbezése és felperes kizárólag perköltségre vonatkozó csatlakozó fellebbezése alapján eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.383/2016/
16. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta és az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 6.650 forintra felemelte, valamint alperest 5.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróság jogi érvelésével. Megállapította, hogy a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimum összegét a Kjt. 66.§

(9)bekezdés alapján. A rendelkezésre álló iratokból azonban megállapítható volt, hogy ezen időszakban az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét a garantált összegen felül állapította meg és nem kiegészítésként. Miután tehát

1. augusztus 1-jétől
2. december 31-ig és
3. január 1jétől
4. december 31-ig terjedő időre az alperes nem rendelkezett a bértábla szerinti illetmény garantált bérminimumra történő kiegészítéséről, a felperes illetményéből a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt utólag már nem számíthatja be. A törvényszék részben megalapozottnak találta a felperes perköltségre vonatkozó csatlakozó fellebbezését azzal, hogy a felperest képviselő jogtanácsos készkiadása és munkadíja tekintendő perköltségnek az általa állított díjmegállapodással szemben, mely a peres fél és nem a szakszervezet költsége. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [10] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a
5. augusztus 1-től beiktatott Kjt.
6. §

(9)bekezdés b) pontja kógens szabályként rögzíti, hogy a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. A jogszabály „megilleti" szóhasználata jogosultságot fogalmaz meg, azonban nem jelent a garantált illetményhez és a teljes illetményhez kapcsolódó védett alanyi jogot. A Kjt. 66. §

(9)bekezdésében írtakat a Kjt. 21. §

(3)bekezdésével együttesen értelmezve nem állapítható meg az a munkáltatói kötelezettség, hogy

1. augusztus 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményének összegét a garantált bérminimum összegére kellett kiegészíteni és a garantált bérminimum így elért összegét külön sorban szerepeltetni. A garantált bérminimum csak egy úgynevezett „zsinórmértéknek" tekinthető, de nem a közalkalmazott besorolás szerinti illetménye önálló elemének. A Kúria az Mfv. II. 10.460/2015/
2. számú ítéletében kimondta, hogy a munkáltatói többletilletmény az illetmény része, és a garantál illetménnyel összeszámít. Erre figyelemmel a felperesnek elmaradt illetménye nem keletkezett. A törvényszék ítéletének indokolása - azon túl, hogy nem lát lehetőséget arra, hogy a munkáltató külön intézkedés, határozat nélkül a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált bérminimum fedezetének tekintse - nem ad magyarázatot arra, hogy annak átcsoportosítását milyen jogi hivatkozással tekinti meg nem engedhető utólagos munkáltatói lépésnek. A teljes illetmény alatt a pótlékok és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész is tekintendő, azonban az alanyi jogosultság a garantált illetményen és a rögzített összegű pótlékokon kívül az illetmény változtatható részére módosítási tilalom, kötöttség nem vonatkozik. Mindezekből következően a jogerős ítélet az alperes szerint jogszabálysértő, mert a Kjt.
3. §

(7),

(8)és

(9)bekezdés b) pontjában foglaltakat helytelenül értelmezte, és a téves álláspontjának köszönhetően helytelen következtetést vont le a munkáltató mulasztására. [11] A törvényszék a jogerős ítéletében figyelmen kívül hagyta a Kjt. 21. §

(3)bekezdésében foglalt, a közalkalmazotti kinevezés és kinevezés-módosítás kötelező tartalmi elemeire vonatkozó törvényi előírásokat és a garantált bérminimumot nem zsinórmértéknek, hanem a közalkalmazotti illetmény önálló alanyi jogosultsággá vált elemének tekintette. Érvelése szerint a Kjt. 21. §

(3)bekezdése nem tartalmaz arra vonatkozóan előírást, hogy az illetmény Kjt.-ben nevesített bármely elemét külön sorban kellene nevesíteni, feltüntetni a munkáltatónak. Ez akkor is megállapítható, ha a felperes havi fizetési jegyzékei szokásosan külön bontásban tartalmazzák az egyes illetményelemeket, amelyek valójában tájékoztató célt szolgálnak annak érdekében, hogy azok ellenőrizhetőek legyenek. [12] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint

1. augusztus 1-jétől nem elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye eléri a kormányrendelet szerinti garantált bérminimum összegét. [13] Érvelése szerint jogilag irreleváns, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt milyen szándékkal határozza meg a munkáltató, egyedül annak van jelentősége, hogy a munkajogi okmányban a munkáltatói döntésen alapuló illetmény elnevezésű illetményelem írásban is dokumentáltan a garantált illetményen felül illette meg a felperest. A garantált illetmény összegét ugyanakkor jogszabályellenesen az adott évi garantált bérminimumnál kisebb összegben biztosította a munkáltató. A felperes esetén 2013ban és 2015-ben megállapított garantált illetmény nem felelt meg a Kjt.
2. §

(9)bekezdésében foglaltaknak. A Kúria döntése és annak jogi indokai [14] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [15] A

1. augusztus 1-jétől december 31-ig és
2. január 1-jétől december 31-ig terjedő időtartamra előterjesztett felperesi igény vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt.
3. §

(9)bekezdését, továbbá a Kjt. 21. §

(3)bekezdését helytelenül értelmezték, ezért tévesen következtettek a munkáltató mulasztására. [16] A Kúriai számos döntésében kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak (Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.550/2016/4.), a Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdésében, 79/E. §ában, 85/A. § l) pontjában meghatározott rendelkezések alapján figyelemmel a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 3. §

(2)bekezdés c) pontjára, valamint a garantált bérminimum mértékét évenként meghatározó kormányrendeletekre is. [17] Mindebből következően a Kjt. 66. §

(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően

1. augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt, míg

1. január 1-jétől a 347/
2. (XII.29.) Kormányrendelet
3. §

(3)bekezdése b) pontja alapján havi 122.000 forint volt. [18] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes

1. augusztus 1-jétől
2. december 31-ig és
3. január 1-jétől
4. december 31-ig terjedő időszakban a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett. A felperes garantált illetményét 2013-ban 104.600 forint és 2015-ben 118.000 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [19] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
5. §

(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja szerint az illetményen belül annak változatlan összege mellett a garantált illetmény mintegy automatikusan (hallgatólagosan) emelkedett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. [20] Az eljárt bíróságok ítéleteinek helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [21] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [22] A kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölni kell. [23] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes 2013. augusztus 1-je és 2013. december 31-e, valamint 2015. január 1-je és 2015. december 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [24] Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH 2006.1544., EBH 2016.M.25., Mfv. II. 10.098/2016/5.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett - „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. [25] Fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes részére megállapított illetménykülönbözetét. [26] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta. Záró rész [27] A pervesztes alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét. [28] A felülvizsgálati eljárásban az Itv. 50.§

(1)bekezdés II. fordulata alapján felmerült 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. június
2. Dr.Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Bors előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró Szilvia s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző