← Magyarország

Mfv.10249/2017/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgál. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.249/2017/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Tánczos Rita bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: A III. rendű felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.390/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.359/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.390/2016/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint, a II. rendű felperesnek 10.000 (tízezer) forint, a III. rendű felperesnek pedig 15.000 (tizenötezer) felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a 153.000 (százötvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] Az I. és II. rendű felperes alapfokú besorolású, míg a III. rendű felperes középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. [2] Az alperes
  5. január hónapban kelt intézkedésével az I. rendű felperest az A fizetési osztály
  6. fizetési fokozata alapján sorolta be, garantált illetményét 84.000 forintban, garantált [3] [4] összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészének összegét 24.500 forintban, ekként illetményét 108.500 forintban állapította meg, amelynek összege
  7. december 31-éig csak a rendvédelmi ágazati pótlék
  8. július 1-jei megállapítással változott. Az alperes a
  9. január 29-én kelt okiratával az A fizetési osztály
  10. fizetési fokozatába sorolta a II. rendű felperest, garantált illetményét 77.800 forintban, garantált bérminimumra kiegészítését 15.500 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét pedig 4700 forintban állapította meg, ekként a II. rendű felperes illetménye 98.000 forint volt.
  11. január 1-jétől a II. rendű felperes illetménye emelkedett, garantált illetményének összege 77.800 forint, garantált bérminimumra kiegészítése 19.000 forint, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész változatlanul 4700 forintban került megállapításra, ezért teljes illetménye 101.500 forintra változott.
  12. január 1-jétől az alperes a II. rendű felperest az A fizetési osztály
  13. fizetési fokozatába sorolta át, garantált illetményét 79.350 forintban, garantált bérminimumra kiegészítését 25.650 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 6252 forintban, ekként illetményét 111.252 forintban határozta meg. A III. rendű felperes
  14. évben a D fizetési osztály
  15. fizetési fokozata alapján a munkáltató határozata szerint 99.700 forint garantált illetményben és 26.400 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben részesült, ekként illetménye 126.100 forint volt. Az alperes
  16. január 1-jei hatállyal a felperest a D fizetési osztály
  17. fizetési fokozatába sorolta át, garantált illetményét 102.700 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze összegét 31.100 forintban határozta meg, ekként a felperes illetménye 133.800 forintra változott, amelynek összege
  18. december 31-éig nem módosult. A felperesek keresete, az alperes ellenkérelme [5] A felperesek a keresetükben
  19. augusztus 1-jétől
  20. december 31-éig elmaradt illetmény-különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes 532.000 forint, a II. rendű felperes 79.900 forint, a III. rendű felperes pedig 486.700 forint és ezen összegek középidőtől számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Álláspontjuk szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  21. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  22. augusztus 1-jétől hatályos
  23. §

(9)bekezdésébe ütközően nem biztosította számukra garantált illetményként az adott évi kormányrendeletben meghatározott minimálbért és garantált bérminimumot. [6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogszabályok előírásainak megfelelően állapította meg a felperesek illetményét, irányadónak tekintve a Kjt. 21. §
(3)bekezdésében foglaltakat. A felperesek illetménye a perbeli időszak minden évében elérte, sőt,
  1. január 1-jétől meghaladta a törvényi előírásként rögzített minimálbér és garantált bérminimum összegét. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [7] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.M.359/2016/
  2. számú ítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 532.000 forint, a II. rendű felperes részére 79.900 forint, a III. rendű felperes részére 486.700 forint illetmény-különbözet és ezen összeg után
  3. szeptember 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatának megfizetésére. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek illetményváltozására vonatkozó munkáltatói intézkedések szerint az alperesi munkáltató a Kjt.
  4. §
(9)bekezdésének
  1. augusztus 1-jétől történő hatályba lépésétől kezdődően nem tett eleget jogszabályi kötelezettségének, a minimálbér és a garantált bérminimum összegét nem állapította meg és nem folyósította a felperesek részére. Az okiratokban megállapított garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész az összilletményen belül annak változatlan összege mellett automatikusan nem csökkenhet a garantált illetmény automatikus emelkedése mellett. [8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság érvelése szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről szóló döntés a közléssel hatályossá válik, ahhoz a munkáltató eltérő tartalmú intézkedésig és az erről szóló tájékoztatásig kötve van. Az elsőfokú bíróság utalt a Kúria bírói gyakorlatára kiemelve az Mfv.II.10.043/2016/
  2. számú határozatot, amelynek értelmében a kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. Ha a munkáltató többletilletményben részesíti a közalkalmazottat vagy a korábban biztosított munkáltatói többletilletményt a garantált illetmény kötelező növelése miatt a növelés összegével csökkenti, e döntéséről megfelelően írásban tájékoztatni kell. Ennek hiányában a közalkalmazott megalapozottan hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a változatlan összegű összilletmény és a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény mellett nem biztosította részére a garantált illetmény jogszabályon alapuló kötelező emelését. [9] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Egri Törvényszék a 2.Mf.20.390/2016/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően a munkáltatói okiratokban foglalt rendelkezéseket értékelte és megállapította, hogy a felek között nem volt vitatott, mely szerint a felperesek részére kiadott okiratok a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kifejezetten a garantált összegen felül határozták meg. A másodfokú bíróság érvelése szerint nincs arra lehetőség, hogy az alperesi munkáltató utólag, az általa egyébként garantált illetményen felüli illetményrésznek nevezett összeget átnevezze és garantált illetménynek tekintse. Ezen nem változtat a fellebbezésében hivatkozott azon körülmény sem, hogy az alperes tulajdonképpen a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kompenzációnak, illetve korrekciónak tekintette, mert erről nem hozott határozatot, sőt, meghozott határozatainak tartalma ennek kifejezetten ellentmond. Az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt álláspontot megerősíti a Kúria Mfv.II.10.080/2016/
  4. számú határozatából kitűnő és iránymutató bírói gyakorlat, amely szerint, ha a munkáltató többletilletményben részesítette a közalkalmazottat vagy a korábban biztosított többletilletményt a garantált illetmény kötelező növelése miatt a közlés összegével csökkenti, e döntéséről írásban tájékoztatnia kell a közalkalmazottat. [10] A törvényszék rámutatott arra, hogy nem érinti a jogvita megítélését az sem, hogy a felpereseket hátrány nem érte, továbbá az sem volt releváns, hogy a norma nem írta elő az egyes illetményrészek jogcímenkénti megjelölését. A jogcímet az alperes ténylegesen meghatározta és azon
  5. év végéig nem is változtatott. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, továbbá a felperesek felülvizsgálati perköltségben történő marasztalásukat kérte. Álláspontja szerint a Kjt.
  6. augusztus 1-től hatályos
  7. §
(9)bekezdésének b) alpontja kogens szabályként rögzíti, hogy a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb fokú szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. A „megilleti" szóhasználat azonban csupán jogosultságot, de nem a garantált illetményhez és a teljes illetményhez kapcsolódó védett alanyi jogot fogalmaz meg. A Kjt. 66. §
(9)bekezdésében írt jogszabályszöveg helyes értelmezésével összhangban a Kjt. 21. §
(3)bekezdésében foglaltak nem tartalmaznak arra vonatkozó előírást, hogy a munkáltatónak
  1. augusztus 1-től kötelezettsége lett volna a felperesek bértábla szerinti illetményének összegét a garantált bérminimum összegére kiegészíteni és a garantált bérminimum így elért összegét külön sorban szerepeltetni úgy, hogy erre olyan munkáltatói intézkedést hoz, amelyben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentését is megjeleníti. Érvelése szerint a munkáltató avval, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét külön sorban szerepelteti, azzal szabadon rendelkezhet, azt a garantált illetménybe átcsoportosíthatja, irányadónak tekintve a kinevezés szerinti illetmény csökkentésének tilalmát. A garantált bérminimum csak egy zsinórmértéknek tekinthető, de nem tekinthető a közalkalmazott besorolás szerinti illetménye önálló elemének. [12] Az alperes azt is panaszolta, hogy a törvényszék az ítéletében nem adta annak magyarázatát, hogy a munkáltatói döntés garantált bérminimumra átcsoportosítását milyen jogi hivatkozással tekinti meg nem engedhető munkáltatói lépésnek. A törvényszék ítélete ezáltal a Kjt.
  2. §
(7),
(8)bekezdése, valamint
(9)bekezdés b) alpontjában foglaltakat sérti, mert nem hivatkozott e rendelkezések valódi tartalmára, azaz azokat nem helyesen értelmezte és ennek köszönhetően az általa levont következtetés helytelen. A jogerős ítélet ezenkívül a Kjt. 21. §
(3)bekezdésébe is ütközik, mivel a kinevezés és a kinevezés-módosítási döntések kötelező tartalmi elemeire vonatkozó törvényi előírásokat figyelmen kívül hagyta és a garantált bérminimumot nem zsinórmértéknek, hanem a közalkalmazotti illetmény önálló, alanyi jogosultsággá vált elemének tekintette. [13] Az alperes álláspontja szerint jogszerű és pusztán technikai körülmény, hogy a felperesek illetménye a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egybeszámításával érte el a garantált bérminimum összegét. Az a körülmény, hogy az alperes a Kjt. szerinti garantált illetményhez viszonyította a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt és nem a kormányrendeletben meghatározott összeghez, nem jelentett jogszabálysértést, hiszen a viszonyítási alapot a Kjt. törvényi besorolás szerinti illetménye adja. Az illetményt a Kjt.-ben meghatározottak alapján kell megállapítani, a kormányrendeletben meghatározott garantált illetmény csupán egy irányadó mértéknek tekinthető, ezáltal pedig nem vált a közalkalmazotti illetmény részévé. Érvelése szerint a felperes havi fizetési jegyzékei külön bontásban tartalmazzák az egyes illetményelemeket, azonban valójában tájékoztató célt szolgálnak annak érdekében, hogy az illetményiratok ellenőrizhetőek legyenek. Az álláspontját alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1544. számú elvi határozata is. [14] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes azon felülvizsgálati érvelése, mely szerint a garantált bérminimum fizetési kötelezettségének eleget tett, minden jogi alapot nélkülöz és ellentmond a Kjt. 66. §
(9)bekezdésének. A jogszabály ugyanis
  1. augusztus 1-jétől egyértelműen a közalkalmazott garantált illetményére vonatkozóan írja elő, hogy az nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összege. Jogilag irreleváns, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt milyen szándékkal határozta meg az alperes, mivel egyedül annak van jelentősége, hogy a munkajogi okmányban ezen illetményelem írásban is dokumentáltan a garantált illetményen felül illette meg a felpereseket. A Kúria döntése és annak jogi indokai [15] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [16] A
  2. augusztus 1-jétől
  3. december 31-éig terjedő időtartamra előterjesztett felperesi igény vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt.
  4. §
(9)bekezdését, továbbá a Kjt. 21. §
(3)bekezdését helytelenül értelmezték, ezért tévesen következtettek a munkáltató mulasztására. [17] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt. 66. §
(1)-
(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt.
  1. §-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, amely felsorolja az illetményelemeket (illetmény, illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetmény), és a munkáltatói többletilletményt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttesen tartalmazza. Utalni kell a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
  2. §
(2)bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni. [18] Mindebből következően a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően
  1. augusztus 1-jétől a felperesek garantált illetményének el kellett érnie a minimálbérnek és a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
  2. §
(1)és
(2)bekezdése szerint ekkor havi 98.000 és 114.000 forint volt,
  1. január 1jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet
  2. §
(1)és
(2)bekezdése szerint ezek az összegek 101.500 és 118.000 forintra emelkedtek, míg
  1. január 1-jétől a felperesek garantált illetményének a 347/2014.(XII.29.) Kormányrendelet
  2. §
(1)és
(2)bekezdése alapján el kellett érnie a havi 105.000 és 122.000 forintot. [19] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes
  1. augusztus 1-től
  2. december 31-éig - az átsorolásról rendelkező okirat kivételével - a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, nem tájékoztatta a felpereseket és az I. rendű felperes garantált illetményét
  3. augusztus 1-től december 31-éig 84.000 forintban, a II. rendű felperes garantált illetményét
  4. augusztus 1-től december 31-éig 93.300 forintban (77.800 forint garantált illetmény + 15.500 forint garantált bérminimumra kiegészítés),
  5. évben 96.800 forintban (77.800 forint garantált illetmény + 19.000 forint garantált bérminimumra kiegészítés),
  6. évben pedig 105.000 forintban (79.
  7. garantált illetmény + 25.650 forint garantált bérminimumra történő kiegészítés, a III. rendű felperes
  8. augusztus 1-től december 31-éig garantált illetményét 99.700 forintban,
  9. január 1-től
  10. december 31-éig pedig 102.700 forintban határozta meg. [20] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
  11. §
(9)bekezdése szerint a minimálbérnek és a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja szerint az összilletményen belül annak változatlan összege mellett a garantált illetmény mintegy automatikusan (hallgatólagosan) emelkedett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. [21] Az eljárt bíróságok ítéleteinek helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [22] A Kúria az Mfv.II.10.460/2015/10. számú elvi határozatában kifejtette, hogy az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma -mintegy alapbérként - együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §
  1. l)és
  2. m)pontjai meghatároznak. [23] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, és a változást nem közli a közalkalmazottal. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, szabályszerűen közölt írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [24] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést írásban nem intézkedik a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [25] A kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölnie kell. [26] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §
(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az
(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [27] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes
  1. augusztus 1-je és
  2. december 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az összilletményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [28] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az indokolás kiegészítésével a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] Az alperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [30] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 64.300 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető illetékmentességre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §a alapján az állam viseli. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.