A határozat elvi tartalma: A felmondás egyes indokai nem nyernek bizonyítást, más indokai bizonyítottságuk ellenére nem olyan súlyúak, hogy abból okszerűen következik, hogy a munkavállaló munkájára a munkáltatónak miért nincs szükséges a felmondás jogellenes. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.626/2017/
- A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Galbavy Magdolna ügyvéd Az alperes: Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola Az alperes képviselője: dr. Horváth Gábor ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.247/2017/
- Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.99/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Törvényszék hatályában fenntartja. 1.Mf.20.247/2017/
- számú ítéletét Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 94.600 (kilencvennégyezer-hatszáz) forint összegű felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] A felperes
- augusztus
- napján létesített munkaviszonyt az alperesnél határozatlan időre pedagógus munkakörre. Feladatait munkaköri leírása tartalmazta. A
- szeptember
- napján tartott nevelőtestületi értekezleten kiosztásra kerültek az osztálynaplók és az igazgató ismertette [3] [4] [5] [6] annak kitöltését, hazavitelének rendjét, a napi hiányzások adminisztratív vezetését, felhívta a figyelmet a felmentésekkel kapcsolatos beadási határidők betartására és a tanáriban kifüggesztett tanári ügyeleti beosztásra. Az alperes szervezeti és működési szabályzata tartalmazta a pedagógusok intézményben tartózkodása rendjét, munkaidejét, az ügyeleti és a helyettesítési rendet. Az alperes
- november
- és
- január
- között három alkalommal feljegyzést készített a felperesnél tapasztalt adminisztrációs hiányosságokról és felhívta a figyelmét ezek pótlására.
- szeptember 30-án a felperes két tanuló vonatkozásában matematika és idegen nyelv tantárgyak tekintetében (érdemi jegyek, osztályzatok és minősítés helyett, szöveges értékelés és minősítés alkalmazása iránti) felmentési kérelmet fogalmazott meg.
- decemberében az igazgató távollétében az igazgató-helyettessel közölte a felperes a decemberi szabadságának időpontját. Az érintett időszakban az intézményvezető egy, az intézményvezető-helyettes két alkalommal látogatott órát a felperes által tanított osztályokban. A
- januárban tartott osztályozó értekezleten az igazgató azon felkérésének, hogy - kialakult gyakorlatnak megfelelően - mellette foglaljon helyet és egyeztessék az adatokat, a felperes csak többszöri kérést követően tett eleget. Az alperes a felperes munkaviszonyát a
- február
- napján kelt felmondással
- március
- napjára megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes az utasításokat rendszeresen megkérdőjelezte, kifogásolta, egyes esetekben nem hajtotta végre, így példaként említette a felmondás helyettesítéssel, ügyelettel, szabadság kiadással, munkaidővel, tanulókkal való kommunikációval, szakmai felkészültséggel, oktatási módjával és eredményességével, a felmentéssel, a tantárgyfelosztással kapcsolatos hiányosságokat. A felperes terhére rótta az értekezleten tanúsított magatartását, az intézmény vezető utasításainak, kéréseinek való ellenszegülését, a kollégákkal való kommunikáció hiányát, az adminisztrációs mulasztásokat, hiányosságokat, a napló hazaviteli rendjének megsértését, a belső használatú dokumentumok hallgatók rendelkezésére bocsátását. A felperes a felmondását követően
- március 26-tól
- június 30-ig munkanélküli ellátásban részesült, majd
- július 1-től augusztus 31-ig egyéni vállalkozó volt,
- szeptember 2-án munkaviszonyt létesített és pedagógusként dolgozik. A felperes munkaviszonya megszüntetéséről tájékoztatta a diákjait, amelyet követően a diákok egy része levélben fejezte ki támogatását. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] A felperes módosított kereseti kérelmében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása mellett kérte az alperest kártérítés címén 745.401 forintban, sérelemdíj címén 416.300 [8] forintban marasztalni. A felperes álláspontja szerint a felmondás indokai nem valósak. A felmondás indokai a felperes vétkes magatartására hivatkoznak, azonban mivel az alperes kicsúszott az azonnali hatályú felmondás szubjektív határidejéből a jogával visszaélve azonnali hatályú felmondás helyett „rendes" felmondással mondott fel, amelynek indokai nem függenek össze a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve képességével. A felmondásban rögzített, a szakmai felkészültségére vonatkozó megállapítások a becsületét és a jó hírnevét sértik. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az alperes érvelése szerint a felperes munkaviszonya megszüntetésére az Mt.
- §
(1)bekezdése szerinti felmondással került sor, melynek indokai valósak és okszerűek. A felmondásban megfogalmazott magatartások a felperes munkaviszonyával, munkavégzésével összefüggőek. A munkáltatót illeti meg a jog, hogy eldöntse, milyen módon (felmondás vagy azonnali hatályú felmondás) szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát. Több felmondási ok közlése esetén egyetlen felmondási ok is megalapozza a felmondást, amennyiben az valós és okszerű. Az első- és másodfokú ítélet [9] A munkaügyi bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása mellett kötelezte az alperest a felperes javára 745.401 forint kártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság a felperes keresetét a felmondás jogellenessége kapcsán megalapozottnak, a sérelemdíj tekintetében megalapozatlannak találta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 65. §
(1)bekezdése, 66. §
(1)-
(2)bekezdései, 82. §
(1)-
(2)bekezdései, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:
- §-a és 2:
- §
(1)-
(2)bekezdései alkalmazásával. [10] A bíróság valamennyi felmondási ok tekintetében rögzítette a felperes, továbbá ..., ..., ..., ..., ... és ... tanúk nyilatkozatait. A bíróság az egyes felmondási indokokat (így a tanulók panaszai, a helyettesítés és az ügyeleti rend be nem tartása, ... tanuló minősítése, a tanórákról való késések, és az osztályozó értekezleten történtek tekintetében) bizonyítottnak, más indokokat (így a tanulóknak javasolt számológép, a szabadság kiadás és engedélyezés, az értekezleteken tanúsított magatartás körében) nem találta bizonyítottnak. A bíróság álláspontja szerint sem a „nagyobb súlyú (késések, szabadság engedélyezés, tanulók minősítése, ügyeleti és helyettesítési rend be nem tartása, értekezleteken tanúsított magatartás), sem az indokok összessége nem vezetett jogszerűen a felperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez". [11] A bíróság érvelése szerint a munkáltató a munkavállaló magatartására hivatkozással akkor szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát, „ha magatartása bizalomvesztéshez vezet, amely a jogszerű utasítás végrehajtásának megtagadását a munkáltató belső szabályzatának vagy jogos gazdasági érdekének a megsértését jelenti". A felmondás indokai nem voltak azonos és olyan súlyúak, amely minden előzetes enyhébb szankciók kiszabása nélkü a felperes munkaviszonyának a megszüntetésére vezethetett volna. A bíróság a felmondás indokai körében értékelte, hogy a felperes az alperesi intézményben fél évet tanított, mely idő alatt a helyben szokásos munkarendet, a speciális szabályokat nem tudta az intézményvezető elvárásainak megfelelően elsajátítani. A munkáltatónak a fokozatosság elve betartása mellett egyéb szankciókat kellett volna alkalmaznia a felmondás, mint a legsúlyosabb szankció alkalmazása előtt. [12] A bíróság a felmondás jogellenességének megállapítására tekintettel nem vizsgálta, hogy a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének jogát a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütközően gyakorolta-e. [13] A felperes személyiségi jogsértésre alapított sérelemdíj iránti kérelmét a bíróság bizonyítékok hiányában, illetve a bizonyítási eljárás sikertelensége okán utasította el. [14] A felperes Mt. 82. §
(1)-
(2)bekezdéseire alapított kártérítési igény összegének megállapításánál a bíróság figyelemmel volt arra, hogy az alperes az összegszerűség tekintetében a kereseti kérelmet nem vitatta. [15] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett részben helybenhagyta, az alperest terhelő marasztalási összeget (
- január
- -
- május 31-ig eltelt idő tekintetében 200.706 forint kártérítés megállapításával) 946.107 forintra felemelte, amely összeget az alperes kamatokkal együtt tartozik megfizetni. [16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése helytálló alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által nagyobb súlyúnak értékelt felperesi kötelezettségszegések, mulasztások egyenként, de a felmondásban felhozott indokok összességükben sem vezethettek okszerűen a munkaviszony megszüntetéséhez. [17] A másodfokú bíróság - szemben a munkaügyi bíróság érvelésével kifejtette, hogy kollektív szerződés és a felek erre irányuló megállapodása hiányában az alperesnek a fokozatosság elve betartására, az Mt.
- §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására nem volt lehetősége. A felmondás egyes indokai nem nyertek bizonyítást, más részük pedig önmagukban nem voltak olyan súlyúak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a felperes munkájára a továbbiakban az alperesnek miért nincs szüksége. Egyes felmondási indokokból nem lehetett megállapítani, hogy azokat az alperes miért értékelte negatívumként (például számológép használata), másokkal a felperes nem követett el jogsértést (például felmentett tanulók évközi osztályozása, minősítése), további indokok pedig olyan, a mindennapi munkavégzés során felmerülő hiányosságok és hibák voltak, amelyek kellemetlenséget, visszatetszést okozhattak, de nem voltak olyan mértékűek, amelyek miatt a felperes munkaviszonyát lehetetlen lenne fenntartani (például értekezleten az intézményvezető mellé kiülés, vagy a szabadság igénybevétele időpontjának egyeztetése az intézményvezető helyett annak helyettesével). A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte az Mt.
- §-a,
- §
(1)bekezdése, 66. §
(2)bekezdése és a Pp. 206. §
(1)bekezdése bíróság általi megsértését állítva. [19] Az alperes a jogerős ítélet Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütközése alátámasztásaként számos eseti döntésre hivatkozott (BH 1999.44., BH 1995.134., BH 1995.103., BH 1994.247., BH 1994.196., BH 1978.382.). Az alperes érvelése szerint a bíróságok a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelték, ezért azokból helytelen ténybeli és jogi következtetésre jutottak. A bíróságok nem értékelték az óralátogatáskor tapasztalt felperesi késést, az engedély nélküli távollétét; nem vették figyelembe, hogy a felmentéssel érintett tanulók (...) vonatkozásában a felperes az alperesi határozatban foglalt utasítást megtagadva járt el. Az Mt. 64. §
(2)bekezdése a felmondás indokolásával kapcsolatos kötelezettséget (világos, valós és okszerű) fogalmaz meg. Az indok okszerű, ha abból elfogadhatóan kiderül, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. Több indok megjelölése esetén egyetlen ok valósága is megalapozhatja a felmondás jogszerűségét, az ezzel ellentétes ítéleti érvelések tévesek. [20] A munkáltató a ... felmentése tárgyában hozott határozata világos és egyértelmű utasítást tartalmaz, amelynek a felperes - általa is elismerten - az Mt. 52. §
(1)bekezdés c) pontjába ütközően nem tett eleget. [21] A felperes munkaszerződése
- pontja értelmében köteles volt munkaideje megkezdésekor pontosan megjelenni, a
- pont szerint az igazolatlan mulasztás azonnali hatályú felmondásra ad okot. A munkaköri leírás, valamint az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a felperesnek tanórája előtt 15 perccel a foglalkozás helyén meg kellett jelennie. A felperes az óralátogatások idején a tanóráról történő több perces késése, valamint a szabadság kiadásával kapcsolatos, az Mt. 122. §
(1)bekezdésébe ütköző eljárása bizonyítást nyert. [22] Az alperes „egyebek mellett" a peres eljárás során tett nyilatkozatait (különösen a fellebbezésben foglaltakat) változatlanul, azok megismétlése nélkül fenntartotta. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és „a keresetének egészében való helyt adást" kérte jogszabálysértés hiányában. [24] A felperes kifogásolta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében az órákról való késését, mint a felmondás indokát a munkaszerződése
- pontjába, a munkaköri leírásába és az Mt.
- §-ába ütközőnek minősítette annak ellenére, hogy ezek nem a tanórák közötti megjelenésre vonatkoznak és a felmondás indokolásában sem ezekre hivatkozott az alperes. Az alperes nem tudta bizonyítani állítását, mely szerint a munkaidőre és a rendelkezésre állási kötelezettségét rendszeresen megszegte volna. Az alperesnek az az állítása, hogy minden nap
- óra után elhagyva az intézményt, az
- órára késve érkezett vissza, nem valós, mivel egyrészről nem volt mindennap 4., illetve
- órája, másrészről az alperes tudtával hagyta el az intézményt, így a felmondás ezen pontja valótlansága mellett nem is okszerű. [25] A ... kapcsolatban a felperesi magatartás - határozatban foglaltak megszegése - jogszabályba ütközését alperes nem tudta bizonyítani. A szülők utólagos nemtetszése, a megyei szakértői bizottság vezetője által adott tájékoztatás a munkaviszonya felmondását nem alapozza meg. [26] A szabadság kiadásával kapcsolatos felmondási indok valóságát és okszerűségét a tanúvallomások nem támasztották alá. [27] A felperes érvelése szerint a bírói gyakorlatban a felmondás indokának világossága, valósága és okszerűsége követelményeinek a felmondás nem felelt meg, az általánosságban felsorolt „dolgok" valótlanok, illetve az alperes a felmondási indokok nagy részét bizonyítani nem tudta, a bizonyított indokok pedig sem önmagukban, sem összességükben nem olyan súlyúak, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a felperes munkájára az alperesnek a továbbiakban miért nem volt szüksége. A felmondás olyan tevékenységet is negatívumként állapított meg, amely valójában a tanulók javát szolgálta. Az alperes a felmondásban felsorolt és jogsértőnek vélt magatartásaira soha nem hívta fel a felperes figyelmét. [28] Hivatkozott a felperes arra, hogy a felmondás kiadására azért került sor, mert az alperes az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitvaálló 15 napos határidőt elmulasztotta. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [30] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alkalmazásával kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [31] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §
(1)bekezdése, az Mt. 65. §
(1)bekezdése és 66. §
(2)bekezdése és
- §-a bíróságok általi megsértését állította., továbbá fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. [32] A Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A Kúria előtti felülvizsgálati eljárás nem másodfokú eljárás, így a kérelem alkalmatlan a Kúria előtti eljárásra, ha csak a keresetlevélben foglaltakat ismétli meg és így értelemszerűen nem tartalmazza az arra vonatkozó érveket, hogy a jogerős határozat miért jogszabálysértő (BH 2015.241.). Ehhez hasonlóan a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH 1995.99.II.) vagy - jogi álláspont kifejtése nélkül - csupán a fellebbezésben előadottakra (BH 1998.558.) utalni. [33] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 54. §-a közelebbről meg nem határozott rendelkezése bíróságok általi megsértését is állította. [34] Az Mt. 54. §-a a munkáltató hibás utasítására való munkavállalói reagálás három tényállását szabályozza. Az
(1)bekezdés azokat az eseteket tartalmazza, amelyekben a munkavállalónak a munkáltató utasítását meg kell tagadnia, a
(2)bekezdésben foglalt esetekben a munkavállalónak lehetősége van a megtagadásra, a
(3)bekezdés esetcsoportja fennállása esetén a munkavállaló eltérhet az utasítástól. [35] A Pp. 272. §
(2)bekezdése kógens szabályként foglalja össze a felülvizsgálati kérelem azon minimális és konjunktív tartalmi elemeit, amelyek nélkül a fél beadványa alkalmatlan a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése érdemi felülbírálata jogkövetkezményeinek kiváltására. A rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Ez utóbbi keretében a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. Ezen tartalmi elem hiánya vagy fogyatékossága esetén a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül, ennek következtében eljárása során csak azon jogszabálysértés vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja, amelyeket a fél felülvizsgálati kérelmében megjelöl (1/2016 (II. 15.) PK. vélemény). Az alperesnek a jogerős ítélet Mt. 54. §-ába ütközésére hivatkozása a fentebb írt feltételeknek nem felel meg. [36] Az alperes a Pp. 272. §
(2)bekezdésének megfelelő felülvizsgálati kérelmet a felmondási indokok közül csak a szabadság engedélyezése és kivétele, a ... felmentése, valamint a felperes órákról való késése tekintetében terjesztett elő. [37] A
- február
- napján kelt felmondás indokolása szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére egyebek mellett azért került sor, mert „A szabadság kiadására vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva
- decemberében egyszerűen közölte, hogy szabadságra megy, előzetesen a munkáltatótól azonban nem kérte a szabadság engedélyezését. (…) A munkaidőre és a rendelkezésre állási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi előírásokat is rendszeresen megszegte. Mindennap a
- óra után elhagyta az intézményt (ebédért ment) és emiatt csak késéssel ért vissza az
- órára. Ezt még akkor is megtette, amikor az intézményvezető és helyettese volt óralátogatáson Önnél." Ezen magatartásával megszegte az Mt.
- §
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontjaiban, továbbá az Mt. 52. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjaiban rögzített munkavállalói kötelezettségeit. „Hónapokig figyelmen kívül hagyta a ... felmentését", ezzel a munkaköri leírásban rögzített „az egyéni fejlődés ütemének, hátrányos családi környezetnek, az esetleges fogyatékosságnak" szem előtt tartása követelményét nem tartotta be. [38] A munkáltatói jogkört gyakorló ... intézményvezető előadta, hogy a 2015. évi decemberi szabadsággal kapcsolatosan „az volt a probléma", hogy a felperes azt nem vele beszélte meg a gazdasági vezető és az igazgató-helyettes tájékoztatása ellenére, mely szerint az igazgatóval kell megbeszélni, hogy mikor szeretne szabadságos napokat kivenni. Az 5. óráról való késésekkel kapcsolatosan a tanú előadta, hogy valóban nem volt mindennapos, hogy a felperes a 4. óra után elhagyta az intézményt és késve érkezett vissza az 5. órára, az csak a „B héten" a hétfő és a keddi napon történhetett (3.M.99/2016/10. számú jegyzőkönyv). Az igazgató nyilatkozatát ..., az alperesi intézmény igazgató-helyettese is alátámasztotta (3.M.99/2016/7. számú jegyzőkönyv). A ... felmentésével kapcsolatosan becsatolásra került az igazgató 2015. szeptember 30. napján kelt határozata, amelyben ... mentesítette a matematika tantárgy érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelése és minősítése alól, helyette a szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írta elő a 2015/2016. tanévben, továbbá a szülők szóbeli kérésére mentesítette az idegen nyelv írásbeli tantárgyrész érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelése és minősítése alól őket és ehelyett is szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írta elő a 2015/2016. tanévre. A szülők vitatták, hogy a felperes egyeztetett volna velük arról, hogy a lányok év közben osztályzatot kapnak és csupán év végén kapnak írásbeli minősítést osztályzatok helyett. [39] A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és a meggyőződése szerint bírálja el. [40] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., BH 2012.179.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálata eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. A Pp. 206. §
(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz (Mfv.III.10.553/2013/7., Mfv.III.10.136/2015/8., Mfv.III.10.056/2014/6., Mfv.III.10.044/2017/4.). A jogerős ítélet ilyen fogyatékosságban nem szenved, a megállapított tényállás nem iratellenes, a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan okot, ami a mérlegelési tevékenység felülvizsgálatára alapot adna, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése a logika szabályaiba nem ütközött, a jogerős ítéletben okszerűtlen megállapítás nem szerepel. [41] Az írásban közölt munkáltatói felmondás törvényi követelményeit határozza meg az Mt. 66. §
(2)bekezdése. E követelményeknek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. A munkáltató a felmondását úgy köteles megindokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön. A felmondási oknak valósága mellett egyszersmind okszerűnek is kell lennie. A tényeknek megfelelő felmondási indok okszerűségéből lehet megállapítani, hogy adott esetben a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a felhozott indok következtében valóban nincs szükség, az okszerűség teszi megalapozottá azt a munkáltatói nyilatkozatot, amelynek célja a munkaviszony megszüntetése. Nem elegendő a munkáltatói felmondás jogszerűségéhez az egyébként tényszerűen fennálló indok, amelyből elfogadhatóan nem lehet arra következtetni, hogy a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a továbbiakban miért nincs szükség. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességével vagy magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. [42] A másodfokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdése és az Mt. 66. §
(2)bekezdése megsértése nélkül állapította meg, hogy a felmondás egyes indokai nem nyertek bizonyítást, a bizonyított indokok pedig nem voltak olyan súlyúak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az alperesnek a továbbiakban miért nincs szüksége a felperes munkájára. [43] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Záró rész [44] A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére - melynek összege a felperesi képviselő tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatban felmerült útiköltségét is tartalmazza - az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. [45] A felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az Itv. 5. §
(1)bekezdés m) pontja alapján a magyar állam viseli. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el (Pp. 274. §
(1)bekezdés). Budapest,
- június
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő