A határozat elvi tartalma: Egyik fél részéről sem tekinthető azonnali hatályú felmondásnak, ha a munkavállaló a munkahelyét annak ellenére hagyta el, hogy arra nem a munkáltatói jogkör gyakorlója szólította fel, majd kikérte a munkáltatói igazolásokat, amelyeket a munkáltatói jogkör gyakorló utasításának megfelelő tartalommal kiállítva ki is adtak.
- I. Tv.
- §,
- I. Tv.
- §,
- I. Tv.
- § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.683/2017/
- A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Nádas György ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Horváth Dániel ügyvéd A per tárgya: munkaviszony megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.538/2017/
- Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.150/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.538/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint eljárásban felmerült költséget. belül fizessen meg a + ÁFA felülvizsgálati Kötelezi az alperest, hogy az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívásában megjelölt időben és módon fizessen meg a magyar államnak 1.526.400 (egymillió-ötszázhuszonhatezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes
- július
- napjától létesített határozatlan időre munkaviszonyt alperes jogelődjével (apósával) ... egyéni vállalkozóval. Munkavégzésének helye a ..., ... tanyán volt, ahol heti 40 órás munkaidőben állatgondozóként a feladatai közé [2] [3] [4] tartozott minden egyes nap a szarvasmarhák fejése, az istállók trágyamentesítése, az állatok takarmányozása, ezen felül az aktuális idénymunkák és a tanyán szükségessé váló munkák elvégzése, a vállalkozás gépeinek - a nagyobb szakértelmet nem igénylő javítása, szerelése, karbantartása. Az idénymunka jellegétől függően a munkavégzés helyét napközben elhagyhatta. A felperes munkavégzéséhez a munkáltató erőgépet biztosított. Az alperesi jogelőd
- augusztus végi elhalálozását követően az ellenőrzési feladatokkal megbízott ... munkavállaló és a felperes kapcsolata megromlott, ezért a felperes többször a munkaviszonya megszüntetését helyezte kilátásba.
- november 20-án a reggeli órákban egy ismételt összeveszést követően ... - az alperes tudta és beleegyezése nélkül - közölte a felperessel, hogy a munkájára nem tartanak igényt és felszólította „takarodjon innen kifelé". A felperes a munkahelyét elhagyta, majd felhívta az alperes könyvelőjét a munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos igazolások kiadása érdekében. Az alperes által aláírt igazolásokat ...
- november 25-én személyesen adta át a felperesnek egy, a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodással, amelyet a felperes nem írt alá, annak ellenére, hogy már más munkahelyet keresett. A felperes
- november 27-én az alperest elmaradt járandóságai megfizetésére hívta fel. A felperes és volt házastársa (az alperes és alperesi jogelőd lánya) közösen felvett lakáshitele törlesztőrészletét a felperes szülei kérésére és a családi kapcsolatra figyelemmel alperesi jogelőd (majd alperes) fizette be a takarékszövetkezethez.
- november 19-én a meghibásodott és addig az időpontig a felperes által használt Zetor típusú erőgépet az alperes
- december 14-én javításra szállította be a Zetor-Vas Kft.-hez, ahol
- január 1-jén kezdték meg a hiba feltárását, majd a javítás befejeztével
- március 9-én 2.513.902 forintos számlát állítottak ki az alperes részére. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] [6] A felperes a jogellenes munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként 828.438 forint kártérítés, 431.508 forint háromhavi végkielégítés, továbbá
- január
- és
- december
- közötti időben ki nem vett 90 nap szabadság megváltása címén 588.420 forint, pihenőnapi-és munkaszüneti napi rendkívüli munkavégzés ellenértéke címén 6.211.008 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes előadta, hogy ... szóbeli nyilatkozata érvénytelen munkaviszony megszüntetést eredményezett.
- január 1-től
- november 20-ig minden heti pihenő- és munkaszüneti napján (rendkívüli munkaidőben) munkát végzett a munkáltató utasítására és érdekében, továbbá napi 12 órát meghaladó időben dolgozott, így értelemszerűen szabadságon sem volt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte vitatva, hogy a felek között egyáltalán munkaviszony állt volna fenn, ezért [7] álláspontja szerint a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos követelései sem foghatnak helyt. Hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes csak hétfőtől-péntekig napi 8 órában végzett munkát, szabadsága kiadásra, a
- évben pedig megváltásra került. Az alperes viszontkereseti kérelmében a felperes jogellenes (szóbeli) azonnali hatályú felmondása miatt 137.300 forint megfizetését, másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntették meg. Az alperes arra hivatkozással, hogy a felperes az általa használt Zetor típusú erőgépbe melaszt öntött és ezzel kárt okozott 2.500.000 forint erejéig, illetve a Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján a felperes és volt felesége lakáshitelének megfizetése (10-11 éven keresztül havi 71.000 forint összeg) miatt 8.000.000 forint erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [8] A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest a felperes javára rendkívüli munkavégzés ellenértéke címén 4.175.718 forint, szabadságmegváltás címén 588.420 forint és ezen összegek után törvényes kamatok megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. A bíróság érvelése szerint a tanúk által is bizonyítottan a felek között a megkötött - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 76. §
(1)és
(5)-
(6)bekezdéseinek megfelelő munkaszerződés tartalma szerinti munkaviszony jött létre, amelyet a családi kapcsolat fennállása sem zárt ki. A felperes munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy a felperes maga sem tekintette ... munkáltatói jogkör gyakorlónak, ennek ellenére felszólítására a munkahelyét elhagyta és a könyvelőtől a munkaviszonya megszüntetéséhez kapcsolódó igazolások kiadását kérte tudván, hogy nem megy vissza dolgozni az alpereshez. A felperesi magatartást az alperes tudomásul vette és intézkedett a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése iránt. Ezen eseményekből a bíróság által levont következtetés szerint a felek között a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg (BH 1994.512.). [9] A bíróság megállapította, hogy a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntették meg, amelyet ráutaló magatartásukkal végre is hajtottak, a jogellenesség (érvénytelenség) Mt. 22. §
(4)bekezdése szerinti jogkövetkezményei nem alkalmazhatók, ezért e körben a kereseti kérelmet és a viszontkereseti kérelmet is elutasította (EBH 1999.42., Mfv.I.10.961/1995., BH 1999.331.). [10] A rendkívüli munkaidőben végzett rendkívüli munkavégzés iránti felperesi keresetet a bíróság a régi Mt. 126. §
(1)bekezdés
- a)pontja, 107. §
- a)pontja, 140/A. §-a és 134. §-a alapján bírálta el figyelemmel a Kúria Mfv.II.10.280/1979. számú határozatában foglaltakra is. Rögzítette a bíróság a túlmunka elrendelése körében kialakult bírói gyakorlatot. A bíróság érvelése szerint az alperesi munkaidő nyilvántartás és bérkarton a tényleges munkavégzés időtartamának megállapítására nem alkalmas, azok tartalmát cáfolva a tanúk egyezően adták elő, hogy az alperesi tanyán az állatokat a pihenő és munkaszüneti napoktól függetlenül minden nap el kellett látni. A felperes a napi 12 órás, azaz a 8 órát meghaladó időtartamú munkavégzését nem tudta bizonyítani, állítását a meghallgatott tanúk nyilatkozatai sem támasztották alá. A bíróság a pihenő és munkaszüneti napokon végzett munkáért járó bérpótlék összegét a régi Mt. 144/A. §
- a)pontja, 145. §-a, 147. §
(1)és
(3)bekezdései, 149. §
(2)bekezdése, 139. §
(1)-
(3)bekezdései, 143. §
(1)és
(4)-
(5)bekezdései rendelkezéseire, valamint a felperes által kimunkált adatok alapján - az elírások kivételével és a felperes részére kifizetett összegekre figyelemmel - állapította meg és kötelezte az alperest 4.175.718 forint és középarányos (2014. június 1. napjától járó) kamata megfizetésére. [11] A ki nem adott szabadság ellenértéke megfizetése körében a bíróság a régi Mt. 130. §
(1)bekezdésére és 115. §
(1)bekezdésére, valamint a tanúknak a mindennapi munkavégzésre vonatkozó nyilatkozataira figyelemmel megállapította, hogy az alperes eredménnyel nem tudta bizonyítani, hogy a felperes részére
- január
- és
- december
- közötti időre járó szabadsága kiadásra került volna vagy azt a munkaviszonya megszüntetésekor megváltotta volna, ezért több eseti döntésre (BH 2001.244., EBH 2000.242., EBD 2014.M.3.) és az Mt.
- §-a által meghatározottakra tekintettel kötelezte az alperest a ki nem adott szabadság ellenértékeként 588.420 forint és a munkaviszony megszüntetése napjától járó kamata megfizetésére (EBH 2000.242.). [12] A bíróság megállapította, hogy az Mt.
- §
(1)bekezdésében foglaltak tekintetében az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a „Zetor traktorba hova öntötte a felperes a melaszt, amellyel alperesnek kárt okozott volna", azaz, hogy a felperes a munkaviszonyából származó kötelezettségét vétkesen megszegte volna, amellyel okozati összefüggésben 2.500.000 forintos összegű kárt okozott, ezért az alperes kártérítési összeg beszámítása iránti kérelmét elutasította. A bíróság az Mt. 179. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek fennállásának bizonyítottsága hiányában a szakértői bizonyítás elrendelését is mellőzte. [13] A bíróság érvelése szerint a Pp. 349. §
(3)bekezdéséből nem vezethető le, hogy a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozna az ajándék visszakövetelése címén előterjesztett beszámítási kifogás elbírálása, tekintettel arra, hogy az alperesi jogelőd, majd az alperes nem a felperes munkaviszonyára, hanem családi kapcsolatára figyelemmel fizette a felperes és volt házastársa (alperes gyermeke) lakáshitelét, az pedig a jelen perben már nem válaszolható meg, hogy a munkáltató a törlesztőrészleteket vállalta-e át vagy csak technikai befizetésről volt-e szó, illetve ha az alperes fizette a hiteltörlesztést, úgy azt a felperes egyedül tartozik-e visszafizetni. [14] A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokaira figyelemmel. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatosan a törvényszék kiemelte, hogy a becsatolt munkaszerződés, munkaidő nyilvántartások, bérjegyzékek, szabadság összesítők önmagukban is a felek közötti munkaviszony fennállását támasztják alá, amelyet a tanúvallomások megerősítettek. A munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolások az alperes utasítására és az általa meghatározott tartalommal kerültek kiadásra, amely szintén a felek közötti munkaviszony fennállását bizonyítja. Az alperes beszámítási kifogásában is arra hivatkozott, hogy az ajándékra, juttatásra felek közötti munkaviszonyra tekintettel került sor. A bizonyítékokkal és a saját nyilatkozataival szemben az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes és közte nem állt fenn munkaviszony. [15] A munkaviszony megszüntetése körében megállapítható volt, hogy az alperesi jogelőd halála után a felperes a munkahelyi légkört nem tudta elviselni, szándékában állt a munkaviszonyát megszüntetni. A felperes és ... közötti 2015. november 20-ai szóváltás nem tekinthető azonnali hatályú felmondásnak egyik fél részéről sem. A felek magatartása, a felperes a telephelyet elhagyta, kérte az igazolások kiadását, az alperes a távozásba belenyugodott, felperes kérésére az igazolásokat elkészítette és kiadta, a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére utalnak. [16] A törvényszék megállapította, hogy az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a felperesnek a 2012-2014. évekre járó szabadságát kiadta volna, ezért azt az Mt. 125. §-a alapján köteles megváltani. A munkagépben keletkezett kár ( Mt. 179. §
(1)bekezdésére alapított beszámítási kifogása) vonatkozásában az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek (felperes károkozó magatartása, kár mértéke és a kettő közötti okozati összefüggés) nem tett eleget, ezért a munkaügyi bíróság helytállóan utasította el a beszámítási kifogását és a felperesi magatartás bizonyítottsága hiányában alappal mellőzte a szakértő kirendelését is. A hiteltörlesztés alperes általi teljesítése nem tekinthető adhéziós pernek, így munkaügyi per tárgya sem lehet. Nincs olyan összefüggés a hiteltörlesztés és a felperes munkaviszonya között, ami az elsőfokú bíróság hatáskörét megalapozta volna. [17] A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a rendkívüli munkavégzés felperes általi teljesítése az alkalmatlan munkaidő nyilvántartás miatt csak tanúbizonyítással volt lehetséges. A felperes a túlmunkavégzést nem, kizárólag a pihenőés munkaszüneti napokon való munkavégzést tudta bizonyítani. E körben a törvényszék hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.880/2011/4. számú határozatára, valamint az EBH 1999.53. számú eseti döntésére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, az alperes viszontkeresetének való helyt adást kérte. [19] Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, a tényállást részben hiányosan, részben tévesen állapította meg, az ily módon megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Az alperes felülvizsgálati kérelmében felsorolta a régi és az új Mt. számos rendelkezését és a jogerős ítélet Pp. 206. §
(1)bekezdésébe, 349. §
(3)bekezdésébe és az Mt. 179. §
(1)bekezdésébe ütközését állította. [20] Az alperes továbbra is vitatta, hogy a felperessel munkaviszonyt létesített volna. E körben hivatkozott arra, hogy a „felperes foglalkoztatásának megkezdésekor papírral nem rendelkezett, reggeli közben egyeztetett az alperesi jogelőddel, majd megbeszélték, hogy az adott nap mit fognak csinálni. Eleinte csak ketten dolgoztak az alperesi jogelőddel. A felperes maga osztotta be az idejét, munkáját nem ellenőrizték és az inkább az állatok szükségleteihez igazodott". [21] Vitatta az alperes a felperes elmaradt munkabér igénye körében a számítás helyességét és kifogásolta, hogy a bíróság nem vette kellő mértékben figyelembe, hogy az alperes a perbeli időszakban munkabér elszámolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Csatolta a szabadság összesítőket, a betegszabadságos listát, a bérkartonokat, a munkaidő nyilvántartásokat, a felperes adóbevallását és munkáltatói igazolását, a fizetési jegyzékeket, valamint a felperes munkaszerződéseit. Az alperes nem vitatta, hogy az állatokkal minden nap kellett foglalkozni, azonban állította, hogy „a tanyán a felperesen kívül más alkalmazottak is dolgoztak", az alperes által vezetett „nyilvántartással" szemben panasszal senki nem élt, bérezésük megegyezett a hasonló munkát végzők bérezésével. Az alperes érvelése szerint a tanúk sem a folyamatos munkavégzést, sem a felperes azon állítását, hogy nem volt szabadságon nem bizonyították. A bíróság a felperes túlmunka végzéséről a bizonyítékok okszerűtlen és iratellenes értékelésével döntött (BH 1995.193., BH 1999.44.). Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a tárgyhavi munkabér elszámolásával kapcsolatban kifogást soha nem emelt. A felperes 8 órás munkarendben dolgozott, a délelőtti és délutáni etetést végezte, alkalomszerűen gépeket javított. [22] Az alperes álláspontja szerint mivel a meghibásodott gépet kizárólag a felperes használta, ezzel az alperes a kár mértékét bizonyította, így a bizonyítási eljárás és az okiratok alapján az Mt. 179. §
(3)bekezdése (helyesen
(1)bekezdése) alapján előterjesztett beszámítási kifogása megalapozott volt. [23] Az alperes érvelése szerint a bíróságok a Pp. 349. §
(3)bekezdése téves értelmezése miatt nem vizsgálták az ajándék visszakövetelés iránti beszámítási kifogását, mely rendelkezés a munkavállaló és a munkáltató közötti a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény munkaügyi perben való érvényesítését lehetővé teszi. [24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes érvelése szerint az alperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 275. §
(2)bekezdése és az 1/
- (II.15.) PK véleményben foglaltaknak nem felel meg, mivel az alperes a jogszabályhelyekre utaláson kívül konkrét jogszabálysértést és tartalmi összefüggéseket nem fogalmazott meg. A Pp.
- §
(1)bekezdésre hivatkozása körében is csak korábbi nyilatkozatait ismételte meg az alperes. A jogerős ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdése rendelkezéseinek megfelel. A Pp. 206. §
(1)bekezdése alkalmazhatósága körében a felperes hivatkozott a bírói gyakorlatra és a Kúria számos (BH 2012.173., Mfv.I.10.464/2012/8., Mfv.I.10.398/2016/5.) határozatára azzal, hogy kizárólag a Pp.
- §-ra utalás érdemi felülvizsgálatot nem eredményez a vonatkozó anyagi jogszabályhely megjelölése nélkül (Mfv.I.10.398/2016/5., Mfv.I.10.565/2015., Mfv.I.10.202/2016.). Az alperes felülvizsgálati kérelme az Mt. rendelkezéseinek felsorolása mellett érdemi érvelést nem tartalmaz, a jogerős ítélet a Pp.
- §
(1)bekezdésébe nem ütközik. [25] A felperes előadta, hogy az alperes a szabadság megváltás körében felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a kártérítés iránti igénye tekintetében is csak hivatkozott az esetleges károkozásra, figyelmen kívül hagyva, hogy a bizonyítási kötelezettségére vonatkozó bírói kioktatás ellenére nem bizonyított, így a bizonyítatlanság terhét viselnie kell. [26] A felperes álláspontja szerint a Pp. 349. §
(3)bekezdése alperes általi téves értelmezésével szemben a jogerős ítéletben elfoglalt álláspont a helytálló. A beszámítási kifogással érintett hiteltörlesztés - alperesi nyilatkozat szerint - hozzátartozói kapcsolaton alapult, amely a felperesen kívül volt házastársa részére is ajándékozásra került az alperesi jogelőd, illetve az alperes által. A juttatás alapját munkaviszony helyett a családi kapcsolat jelentette. Ezen túlmenően az alperesi képviselő az eljárás folyamán akként nyilatkozott, hogy a törlesztőrészlet a felperes munkabéréből levonásra került, azaz a hiteltörlesztés fizetése ténylegesen nem az alperes részéről történt. [27] A törvényszék a Pp.
- §-a sérelme nélkül foglalt állást az alperes által vezetett munkaidő nyilvántartás rendes és rendkívüli munkaidő megállapításának alkalmatlansága, a rendkívüli munkavégzést igazoló tanúk vallomása tekintetében. A jogerős ítélet által is megállapítottan az alperes nem vitatta, hogy a felperes hétvégente és munkaszüneti napon is munkát végzett, hiszen feladatai mindennaposak voltak az állatgondozás szükségleteihez igazodóan. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [29] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül (Pp.
- §
(2)bekezdés). [30] A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [31] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., BH 2012.
- Mfv.III.10.220/2015/8., Mfv.III.10.622/2016/4., Mfv.III.10.678/2017/4., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálata eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. A Pp.
- §
(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz (Mfv.III.10.553/2013/7., Mfv.III.10.136/2015/8., Mfv.III.10.044/2017/4., Mfv.III.10.626/2017/7.). Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan okot, ami a mérlegelési tevékenység felülvizsgálatára alapot adna, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése a logika szabályaiba nem ütközött, a jogerős ítéletben okszerűtlen megállapítás nem szerepel. [32] „A Pp. 272. §
(2)bekezdése kógens szabályként foglalja össze a felülvizsgálati kérelem azon minimális és konjunktív tartalmi elemeit, amelyek nélkül a fél beadványa alkalmatlan volna a felülvizsgálati eljárás megindításának, valamint a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése érdemi felülbírálata jogkövetkezményeinek kiváltására. A rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Ez utóbbi keretében a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. Többek között ezen tartalmi elem hiánya vagy fogyatékossága esetén a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem tartalmi elemei határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit, ezért a jogszabálysértés körülírása és a megsértett jogszabályhely megjelölése tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel szemben - a Pp. 272. §
(2)bekezdésével összhangban - szigorú követelményt érvényesít. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül, ennek következtében eljárása során csak azon jogszabálysértés vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja, amelyeket a fél felülvizsgálati kérelmében megjelöl. Ezen túlmenően a tartalmi elemek között olyan összefüggésnek kell fennállni, miszerint a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit. Több jogszabálysértésre történő hivatkozás esetén a jogkövetkezmény kiváltásához szükséges együttes feltételeknek valamennyi jogszabálysértés tekintetében külön-külön kell fennállniuk. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény hivatkozott rendelkezése által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek. Egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja, mely körülményekre csupán határozata indokolásában utal." (1/2016. (II.15.) PK vélemény a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről) [33] A Pp. 272. §.
(2)bekezdése rendelkezésének és az 1/2016 (II.15.) Pk véleményben kifejtetteknek nem felel meg, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében ugyan felsorolt jogszabályhelyeket, azonban azokkal összefüggésben jogsértést nem fogalmazott meg. [34] Az alperes beszámítási kifogás iránti igényével kapcsolatosan a másodfokú bíróság (az elsőfokú bírósággal egyezően) az Mt. 179. §
(1)bekezdése, valamint a Pp. 349. §
(3)bekezdése helyes értelmezésével helytálló következtetésre jutott. [35] Az Mt. 179. §
(1)bekezdése értelmében a munkavállaló a munkaviszonyából származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A
(2)bekezdés értelmébe az
(1)bekezdésben írt feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítani. [36] A munkavállalói vétkességi felelősség jogalapjának fennállását - a munkaviszony fennállását, a munkavállaló jogellenes és vétkes magatartását, a kárt és az okozati összefüggést - az alperes a bíróság bizonyítási kötelezettségére való kioktatása ellenére nem bizonyította, így a bíróságok a bizonyítatlanságot helytállóan értékelték az alperes terhére. Önmagában a kár mértékének a bizonyítása a munkavállaló kártérítési felelőssége megállapításához az egyéb törvényi feltételek bizonyítatlansága mellett nem elegendő, az ezzel ellentétes alperesi álláspont téves. [37] A Pp. 349. §
(3)bekezdése szerint a munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény az
(1)bekezdésben meghatározott munkaügyi perben is érvényesíthető. A közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény (adhéziós munkaügyi perek). A jogalkotó e rendelkezéssel lehetőséget adott arra, hogy a munkaügyi perben érintett felek az egyébként polgári perre tartozó további jogvitájukat egységesen egy eljárás keretében rendezzék. [38] A munkáltató és a munkavállaló által kötött hitelszerződés törlesztésével kapcsolatos jogvita elbírálása csak akkor tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe, ha a hitelszerződés törlesztésére alapított követelést a felek közötti munkaviszonyból származó perben érvényesítik. A jelen perben nemcsak a felperes és az alperes (alperesi jogelőd) érintett a hitelszerződés átvállalásában, hanem a felperes volt házastársa, az alperes gyermeke is és az átvállalásra nem a felperes és az alperes (alperesi jogelőd) közötti munkaviszonyra tekintettel, hanem a felperes szülei kérésére, családi kapcsolaton alapuló ok miatt került sor, ezért az alperes hiteltörlesztésből eredő igénye munkaügyi perben nem volt érvényesíthető. [39] A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [40] Az alperes a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján, a felülvizsgálati eljárás illetékét az Itv.
- §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. [41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő