A határozat elvi tartalma: Ha a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jön létre újabb megállapodás a kinevezés módosításáról, az összilletmény emeléséről és a munkáltató nem hoz írásban döntést a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről, a közalkalmazottat ez az összeg változatlan mértékben megilleti.
- XXXIII. Tv.
- §,
- XXXIII. Tv. 85/A. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.260/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője:jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője:jogtanácsos A per tárgya: elmaradt illetmény megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.354/2015/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.333/2015/
- Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.354/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Tényállás A felperes az alperesnél állt
- július 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban középfokú besorolású előadó-bűnjelkezelő munkakörben. Az alperes
- december 20-án kelt intézkedésével
- január 1jei hatállyal a D fizetési osztály
- fizetési fokozatába sorolta át a felperest. Ez alapján garantált illetményét 102.700 forintban, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményét 25.900 forintban állapította meg, így összilletménye 128.600 forintban került megállapításra. Ezt követően az illetménye nem változott,
- és
- évben is garantált illetményként 102.700 forintot, munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként 25.900 forintot kapott. [2] [3] [4] A felperes keresete, az alperes ellenkérelme A felperes keresetében
- augusztus 1-jétől
- szeptember 30áig terjedő időtartamra illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató nem tett eleget a garantált illetménye garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a Kjt.
- §
(9)bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította. Sérelmezte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről az alperes nem hozott határozatot, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget a garantált illetményen felül kellett volna biztosítani. Erre figyelemmel 2013ban a garantált bérminimum mértéke 114.000 forint volt, garantált illetményként pedig 102.700 forintot fizettek számára, így havonta 11.300 forint különbözetre tartott igényt. A
- évre megállapított 118.000 forint garantált bérminimumhoz képest a továbbiakban is 102.700 forint volt a számára megállapított garantált illetmény, így havi 15.300 forint különbség vonatkozásában fizetési kötelezettség terheli az alperest.
- évre a garantált bérminimum mértéke 122.000 forint volt, ezzel szemben garantált illetményét változatlanul 102.700 forint összegben folyósították, így havi 19.300 forint különbség keletkezett. A felperes az eljárás során felemelte keresetét,
- évre az ítélet hozatalig igényelte az illetménykülönbözetet. Ennek megfelelően
- augusztus 1-jétől
- október 31-éig terjedő időtartamra 433.100 forint elmaradt illetmény és a középidőtől számított késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a jogszabályban és a Kollektív Szerződésben előírt illetményemeléseket, előresorolásokat maradéktalanul végrehajtotta. A felperes illetménye minden évben elérte, meghaladta a közalkalmazotti garantált illetményt, illetve
- augusztus 1jétől a garantált bérminimum összegét. Jogszabályi tiltás hiányában a munkáltatói döntésen alapuló illetményelemet hozzásorolta a garantált illetményhez, amely álláspontja szerint csupán formai, technikai lépés volt. Utalt arra, hogy az illetményszámfejtési program technikai megváltoztatására nem volt módja. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [5] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.333/2015/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 433.100 forint elmaradt illetmény és ezen összeg után
- szeptember 16-ától járó késedelmi kamat, valamint 15.000 forint perköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (Kjt.)
- §
(1)[6] bekezdésére figyelemmel kizárólag az okirat tartalmából kiindulva állapította meg a felperes részére nyújtott garantált illetményt, az azonban nem érte el a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontja alapján előírt garantált bérminimumnak megfelelő összeget. Érvelése szerint alaptalanul hivatkozott a munkáltató arra, hogy jogszabályi tiltás hiányában jogszerűen sorolta hozzá a munkáltatói döntésen alapuló illetményelemet a garantált illetményhez és így végezte el a garantált bérminimumra történő beállást figyelemmel arra, hogy a Kjt. 66. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek a garantált illetményre volt alanyi jogosultsága. Nem fogadta el az alperes azon védekezését sem, hogy a MÁK által használt illetményszámfejtő program gátolta az alperest a jogszabályi rendelkezések végrehajtásában. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.354/2015/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest 10.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Helytelennek tartotta azt az álláspontot, hogy a közalkalmazottat nem érte kár, mivel összilletménye elérte a bérminimumot figyelemmel arra, hogy a garantált bérminimumot önálló illetményrészként kellett volna biztosítania az alperesnek. Kiemelte, hogy a munkáltató nem hozott olyan határozatot, amelyből kitűnt volna, hogy a garantált illetményemelést a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével teljesítette, így nem állapítható meg, hogy a garantált illetmény összegének emelésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem megfelelően értelmezték a Kjt.
- §
(9)bekezdésében foglaltakat, és az adott év kormányrendeleteit, melyek kötelező jelleggel határozzák meg a garantált bérminimumot az adott évekre. A jogszabályok a közalkalmazott összes illetményéről rendelkeztek, amelyet a felperes minden esetben megkapott. A Kjt.
- augusztus 1-jei módosítása sem írt elő kötelezettséget arra, hogy minden közalkalmazott besorolását újra elkészítsék. [8] A felülvizsgálati kérelem utalt több elsőfokú ítéletre, melyekben hasonló tárgyú ügyekben a bíróságok a felperesek keresetét elutasították. Érvelése szerint a törvényszék nem adott semmiféle magyarázatot arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt miért nem lehetett felhasználnia garantált bérminimum kiegészítésre és miért kellett volna a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt írásbeli határozattal módosítani, csökkenteni. Ennek megfelelően érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt.
- §
(7),
(8)és
(9)bekezdésében foglaltakat. [9] Az alperes ezen túl hivatkozott a Kjt. 21. §
(3)bekezdésére, amely tételesen meghatározza, hogy mit kell a kinevezés kötelező tartalmi elemeinek tekinteni. A felperes teljes illetménye elérte vagy meghaladta az adott évre irányadó garantált bérminimumot, így a munkáltató nem sértett jogszabályi rendelkezést. A kormányrendeletben meghatározott garantált illetmény csak egy irányadó mértéknek tekinthető, de az még ettől nem vált a közalkalmazotti illetmény részévé. Ez attól függetlenül így történt, hogy a felperes havi fizetési jegyzékei szokásosan külön bontásban tartalmazták az egyes illetményelemeket, melyek valójában tájékoztató célt szolgálnak annak érdekében, hogy az adatok ellenőrizhetőek legyenek. Hivatkozott ezen túl az EBH 2006.
- szám alatt közzétett eseti döntésre, amely szintén a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontot támasztja alá. [10] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes 15.000 forint összegű felülvizsgálati költségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint
- augusztus 1-jétől nem elégséges, hogy a közalkalmazott teljes illetménye elérje a Kormányrendelet szerinti garantált bérminimum összegét. A Kjt.
- §
(9)bekezdése ugyanis ezen időponttól egyértelműen a közalkalmazott garantált illetményére írja elő, hogy az nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összege. A Kjt. nem a teljes illetmény vagy az illetmény fogalmát használja, hanem a garantált illetményt, amely nem azonos a teljes illetménnyel. [11] Érvelése szerint jogilag irreleváns, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt milyen szándékkal határozta meg a munkáltató, egyedül annak van jelentősége, hogy a munkajogi okmányban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész elnevezésű illetményelem írásban is dokumentáltan, a garantált illetményen felül illette meg, a garantált illetmény összegét ugyanakkor jogszabályellenesen az adott évi garantált bérminimumnál kisebb összegben biztosította a munkáltató. A 2013-2014 és 2015. évben részére megállapított garantált illetmény nem felelt meg a Kjt. 66. §
(9)bekezdésében foglaltaknak, így a bíróságok jogszerű döntést hoztak. Megjegyezte továbbá, hogy az alperes által hivatkozott eseti döntések kivételesnek mondhatóak, hiszen számos határozatban helyt adtak a felperesek garantált illetmény-különbözeti igényének. A Kúria döntése és annak jogi indokai [12] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [13] A 2013. augusztus 1-jétől 2015. október 31-éig terjedő időtartamra előterjesztett felperesi igény vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt. 66. §
(9)bekezdését, továbbá a Kjt. 21. §
(3)bekezdését helytelenül értelmezték, ezért tévesen következtettek a munkáltató mulasztására. [14] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt. 66. §
(1)-
(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt.
- §-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, amely felsorolja az illetményelemeket (illetmény, illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetmény), és a munkáltatói többletilletményt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttesen tartalmazza. Utalni kell a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni. [15] Mindebből következően a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően
- augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt,
- január 1-jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint ez az összeg 118.000 forintra emelkedett, míg
- január 1-jétől a felperes garantált illetményének a 347/2014.(XII.29.) Kormányrendelet
- §
(3)bekezdése b) pontja alapján el kellett érnie a havi 122.000 forintot. [16] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes a perrel érintett időszakban a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, nem tájékoztatta a felperest, és a felperes garantált illetményét változatlanul 102.700 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [17] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt. 66. §
(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja szerint az összilletményen belül annak változatlan összege mellett a garantált illetmény mintegy automatikusan (hallgatólagosan) emelkedett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. [18] Az eljárt bíróságok ítéleteinek helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [19] A Kúria az Mfv.II.10.460/2015/10. számú elvi határozatában kifejtette, hogy az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma -mintegy alapbérként - együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §
- l)és
- m)pontjai meghatároznak. [20] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [21] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést írásban nem intézkedik a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [22] A kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli. [23] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §
(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az
(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [24] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes
- augusztus 1-je és 2015.október 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az összilletményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [25] Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH 2006.1544.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett "csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az összilletményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az összilletmény nem változik. [26] Mivel a nem vitatott tényállás alapján az alperes a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről írásban nem tájékoztatta a felperest, azt eredményezi, hogy
- augusztus 1je és
- október 31-e közötti időszakban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a
- december 20-án közöltek szerint havi 25.900 forint volt, és annak átcsoportosítása a garantált illetmény növelése összegére csupán az alperes perbeli hivatkozása volt. [27] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről szóló döntés a közléssel hatályossá válik és ehhez a munkáltató eltérő tartalmú intézkedéséig és az erről szóló tájékoztatásig kötve van. Az alperes által
- december 20-án közölt garantált illetmény összege 102.700 forint volt, ettől eltérő összeget a munkáltató a perrel érintett időszakban nem állapított meg. Ebből következően a megállapított összeg
- augusztus 1-je és december 31-e között havi 11.300 forinttal,
- január 1-jétől
- december 31-éig havi 15.300 forinttal, míg
- január 1-jétől
- október 31éig havi 19.300 forinttal volt kevesebb a jogszabály szerinti garantált bérminimum összegénél. Az alperes munkáltatónak a Kjt.
- §
(9)bekezdés b) pontja alapján alapuló törvényi kötelezettsége volt
- augusztus 1-jétől, hogy a közalkalmazott felperes garantált illetménye elérje a garantált bérminimumra irányadó kormányrendeletekben évente meghatározott összeget. Az alperes a perbeli esetben nem bizonyította, hogy a munkáltatói döntésen alapuló, intézkedési és tájékoztatási kötelezettség alá eső részből a garantált illetmény kiegészítése megtörtént, ezért a hivatkozott időszakban az eljárt bíróságok helytállóan kötelezték az alperest a garantált illetmény emelt összege miatt az illetménykülönbözet megfizetésére. [28] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás kiegészítésével - a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] A pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét. [30] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §a alapján az állam viseli. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- január
- Dr. Stark Marianna s.k.a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő