A Fővárosi Ítélőtábla felperes jogi képviselőjének neve, címe.) által képviselt felperes nevefelperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képviselő jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe alperes ellen, tartozás megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 19.P.21.580/2015/
- számú ítélete, és a
- április
- napján kelt 19.P.21.580/2015/
- számú kiegészítő ítélete ellen a felperes részéről
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 400.000 (négyszázezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes engedményesként a keresetében 42.453.526 forint és meghatározott tőkeösszegek utáni késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest, megbízási díj jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította az általa állított szóbeli szerződések létrejöttét és azok alapján a fizetési kötelezettség fennállását, a felperesi jogelőd szolgáltatásának teljesítését. Az elsőfokú bíróság a kiegészített ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 42.453.526 forint tőkét, valamint 31.699.200 forint tőke után
- május
- napjától, 8.946.735 forint tőke után
- december
- napjától, 1.807.591 forint tőke után
- február
- napjától számított késedelmi kamatait, valamint 1.500.000 forint kereseti illetéket, 1.273.000 forint + áfa perköltséget mint ügyvédi munkadíjat, és 481.917 forint perköltséget mint szakértői díjat. Az ítélet indokolása értelmében a felperes jogelődje a cég
- megbízott és az alperesi jogelőd a cég 2 megbízó között
- január
- napjától telefonos ügyfélszolgálati tevékenységre vonatkozó megbízási szerződés jött létre. A felperes jogelődje a tevékenységet, ami TEVADMIN-KENYSZI kapcsolt helpdesk-rendszerre vonatkozóan tájékoztatás adásra is irányult,
- január
- és
- április
- közötti időszakban szóbeli megállapodás, majd
- április
- napján megkötött szerződés szerint végezte. Az írásbeli szerződés
- június 30-i határozott idejének lejártával szóbeli megbízás jött létre a szolgáltatás tovább folytatására, változatlan körülmények, feltételek között. Az alap tevékenység az alperes igényei szerint időnként kiegészült további feladatokkal, amelyeket
- január
- és
- december
- között végzett a felperes jogelődje akként, hogy
- január
- és
- február
- között szóbeli, majd
- március
- és
- között írásbeli szerződés alapján végezte a tevékenységet. Szóbeli megbízás alapján
- július
- napjától a felperesi jogelőd ellátta az RSZSZ-hez tartozó információs és ügyfélszolgálati telefonvonal szolgáltatást is, erre vonatkozóan
- szeptember 6-tól
- december 31-ig terjedő időre írásbeli megbízási szerződés is létrejött. Majd
- január
- és
- március
- között szóbeli,
- március
- és július
- között írásbeli,
- augusztus
- és november
- között szóbeli,
- december
- és
- március
- napja között az alperes által adott írásbeli megrendelések,
- április
- és
- december
- között szóbeli szerződés alapján látta el a feladatát a felperesi jogelőd. Az alperesi jogelőd ezt követően is igényelte a szolgáltatás nyújtását, de a további számlák kiállítására, a megbízási díj kifizetésére haladékot kért, a felperesi jogelőd a tevékenységet továbbra is végezte, a
- október
- napjától a PTR-hez kapcsolódó helpdesk telefonos támogatás üzemeltetésével bővült a felperesi jogelőd alperesi jogelőd részére végzett tevékenysége, majd
- január
- napjától az ÖFR rendszerhez kapcsolódó helpdesk üzemeltetéssel is. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás, különösen a tanúvallomások és a kiegészített, aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a peres felek jogelődei között többirányú megbízási szerződések jöttek létre, részben írásban, részben szóban, illetőleg ráutaló magatartással a Ptk. (
- évi IV. törvény)
- §
(1)-
(3)bekezdése szerint. A Ptk. 198. §
(1), 205. §
(2), 216. §
(1)bekezdésre is figyelemmel a 478. §
(1)bekezdés értelmében az alperes jogelődje díj fizetésre volt köteles. Az nem volt vitatott a felek között, hogy az írásbeli szerződések teljesítésre kerültek, és azok tekintetében a díjfizetési kötelezettség is teljesült. Rámutatott a kiegészített igazságügyi szakértői véleményre, amely kellő indokát adta a vizsgálata mikéntjének, illetőleg kellően alátámasztotta a tanúvallomást, illetőleg a felperesi előadást, és az azok közötti esetleges különbségek indokát is adta. Mindezek alapján a felperesi jogelőd által alperesi jogelőd részére végzett teljesítéseket a
- április
- és
- december
- közötti időpontban a szakértői véleménnyel egyezően megállapíthatónak tartotta. Az elsőfokú bíróság az elszámolást az írásbeli szerződésben foglalt óradíj alapján ejtette meg, figyelemmel arra, hogy a felperes a szóbeli, illetőleg ráutaló magatartással létrejött megbízási szerződések teljesítését is ez alapján kívánt elszámolni, és az tevékenység ellenértékére irányuló igényt a szakértői vélemény is alátámasztotta. A kereseti kérelemhez kötöttségre tekintettel a kereset szerint marasztalta az alperest, a Ptk.
- § és 301/A. §
(2)bekezdés szerint késedelmi kamatokkal együtt. A perköltség viseléséről a Pp.
- § alapján határozott, tekintettel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján megállapított ügyvédi munkadíjra is. Az alperes fellebbezése a kiegészített ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására, másodlagosan a Pp. 252. §
(2)és
(3)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésre és új eljárás lefolytatására irányult. Korábbi nyilatkozatait változatlan formában fenntartotta. Hivatkozott a Ptk. 205. §
(1)bekezdésére, 216. §
(1)bekezdésére,
- §-ra, valamint a 368/2011.(XII.31.) korm. rendelet
- §
(1)bekezdésére, amelynek értelmében, ahhoz, hogy a jogelődök között kötelezettségvállalást is tartalmazó szerződés jöjjön létre, a szerződés lényeges tartalmát írásba kellett volna foglalni, ami bizonyítottan nem történt meg. Írásbeli szerződést nem kötöttek a felek. Vitatta, hogy jogelődje szóban megbízást adott volna a felperesi jogelődnek a szolgáltatás nyújtására. Nem vitatta, hogy a jogelődje minden olyan szolgáltatás értékével elszámolt, amelyre vonatkozóan érvényes szerződés volt a felek között. Álláspontja szerint azonban az írásbeli szerződésekkel le nem fedett időszakokra szerződés nem jött létre, amit a 368/2011.(XII.31.) korm. rendelet 57. §
(1)bekezdésén alapuló alaki követelmény hiányára alapított. Ezért a fizetésre kötelező ítéleti rendelkezést megalapozatlannak tartotta. Kérelmet terjesztett elő az iránt is, hogy a felpereseket egyetemlegesen kötelezze az ítélőtábla a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet alapján megállapított mértékű jogtanácsosi munkadíjban megtestesülő perköltség megfizetésére. A perköltségről való rendelkezést arra tekintettel is támadta, hogy illetékmentessége miatt megalapozatlan a kereseti illeték megfizetésére kötelezése, míg az IM rendelet 2. §
(2)bekezdés alapján mérsékelni kérte a megítélt ügyvédi munkadíj összegét, mivel azt eltúlzottnak és az elvégzett ügyvédi tevékenységgel nem tartotta arányban állónak. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak megalapozottsága okán. Hangsúlyozta, hogy az írásbeli szerződésekkel le nem fedett időszakokban is kifejezett megbízást kapott jogelődje a szolgáltatások végzésére, aki azt teljesítette is. Megítélése szerint a perbeli jogvita elbírálásában a felhívott kormányrendelet nem ügydöntő, ugyanakkor a Ptké. 38. §
(2)bekezdése értelmében az elektronikus levél útján adott megbízások írásbeli szerződés létrejöttét eredményezték. Nem tartotta megalapozottnak az alperes illetékfizetési kötelezettség mellőzésére irányuló kérelmét, továbbá nem volt értelmezhető számára, a felperesek perköltség fizetésre egyetemleges kötelezettsége, hiszen egyedüli felperes az ügyben. A fellebbezés az ítélet és a kiegészítő ítélet ellen az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, így különösen a tanúvallomások, valamint a kiegészített aggálytalan szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperesi és az alperesi jogelődök között írásban, szóban, illetőleg ráutaló magatartással, folyamatosan bővülő tevékenységre megbízási szerződések jöttek létre. Ezek alapján a felperesi jogelőd
- január
- és
- december
- között az alperesi jogelőd részére telefonos ügyfélszolgálati tevékenységet látott el. Ezen telefonos ügyfélszolgálati tevékenység - az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapítottak szerint - a megbízás
- december 31-i megszűnéséig bővült a meghatározott helpdesk telefonos támogatásokkal. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az alperesi jogelőd igénye szerint került sor a további PTR, majd az ÖFR rendszerhez kapcsolódó tevékenység ellátására, a felperesi jogelőd ennek megfelelően üzemeltette a telefonos ügyfélszolgálatot, amely ellen az alperes jogelődje nem tiltakozott. A rendelkezésere álló adatok szerint az alperes jogelődje egyéb módon nem is tudott és nem is kívánt eleget tenni a telefonos ügyfélszolgálat fenntartási kötelezettségének, az kizárólag a felperesi jogelőd tevékenysége folytán valósult meg a fenti időszakban. Nem vitatottan a peres felek jogelődei között létrejött jogviszonyra az
- évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezései alkalmazandók. A Ptk.
- §
(1)bekezdés értelmében szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni, és a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A Ptk. 217. §
(1)bekezdés értelmében jogszabály írhat elő a szerződésre meghatározott alakot, és ezen alakiság megsértésével kötött szerződés, ha a jogszabály másként nem rendelkezik, semmis. A Ptk. 218. §
(1)bekezdés alapján, ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. Sem személyi, sem tárgyi oldalról tekintve nincs a szerződés érvényességéhez írásbeli formát megkövetelő jogszabályi rendelkezés. A Ptk. 474-
- §-ai a megbízási szerződésre írásbeli alakot nem írnak elő, és egyéb kifejezett jogszabályi rendelkezések hiányában is a megbízási szerződés érvényes létrejöttéhez írásbeliség nem kell. Az alperes arra hivatkozott, hogy jogszabály írt elő írásbeliséget. Az alperesi jogelődre mint a költségvetésből gazdálkodó szervezetre vonatkozóan olyan jogszabályi kötelezettség nincs, hogy kizárólag írásbeli szerződéseket köthet, a telefonos ügyfélszolgálat ellátására vonatkozóan sincs olyan jogszabály, amely kifejezett írásbeli szerződési kötelezettséget írna elő. Az alperes által hivatkozott Korm. rendeletből sem következik az, hogy az alperes jogelődje a telefonos ügyfélszolgálat ellátására szóló megbízásra kizárólag írásban köthetett volna érvényesen szerződést. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezése az államháztartásról szóló törvény végrehajtására vonatkozik, nevezetesen a költségvetés végrehajtásának szabályai között a teljesítés igazolására, az utalványozásra vonatkozó szabályokat rögzíti. Ezekből nem vonható arra következtetés, hogy a telefonos ügyfélszolgálat ellátására vonatkozó megbízási szerződést kizárólag csak írásban köthette volna meg az alperesi jogelőd. A jogszabály kifejezetten a szerződéskötés írásbeliségét nem mondja ki, így a már felhívott Ptk.
- §
(1)bekezdés és 217. §
(1)bekezdéséből következően, jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában meghatározott alakiságot, nevezetesen írásbeliséget nem szabott jogszabály a felek jogelődjei között létrejött szerződésre. Ebből okszerűen következik, hogy nem csak írásban, hanem az elsőfokú bíróság helytálló megállapításai szerint szóban és ráutaló magatartással is létrejöhetett a felek jogelődei között a megbízási szerződés. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy amennyiben az írásbeliség követelmény lett volna a szerződés létrejötténél, annak hiánya esetén is az alperes igényei szerint és érdekében végzett telefonos ügyfélszolgálati tevékenység kifejtése, teljesítése, amely ellen az alperes nem tiltakozott, sőt eltűrte azt a per tárgyát képező időszakban, nem mentesíthette volna ez esetben sem az alperest, illetőleg jogelődjét a teljesítés ellenértékének, így a „megbízási díj"-nak a megfizetése alól. Ez következik a Ptk. 484. §, valamint 486. §
(2)bekezdés rendelkezéseiből. A felperesi jogelődöt megbízás nélküli ügyvivőként eljárva is megillette volna a díjazás, méghozzá a megbízási szerződésekben rögzített mértékkel egyezően, hiszen az írásbeli és szóbeli szerződések lényegében váltották egymást, és az nem volt vitatott, hogy a felperesi jogelőd változatlanul folyamatosan látta el az egyre bővülő tevékenységeket. Az alperes az e-mail váltásokból is következően igényelte ezt a felperestől, nem tiltakozott az ellen, hogy az írásbeli szerződéssel lefektetett időszakokon túlmenően is teljesít a felperesi jogelőd, változatlan feltételek mellett. Ebből megállapítható az is, hogy az alperesi jogelőd érdekében történt a felperesi jogelőd tevékenysége, amelyről tudott az alperesi jogelőd, így a felperesi jogelőd tevékenysége az alperesi jogelőd feltehető akaratának megfelelt. Az elsőfokú bíróság az aggálytalan kiegészített szakértői véleményre is figyelemmel a teljesítést és annak ellenértékét helytállóan állapította meg. Mindezek kifejtése mellett az elsőfokú kiegészített ítélet megalapozott, annak megváltoztatására a fellebbezési kérelemre is figyelemmel nem volt alap. A fenti indokbeli kiegészítéssel, amelyre a fellebbezésre figyelemmel volt szükség, az elsőfokú ítélet a per fő tárgya tekintetében helytálló volt. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről is megalapozottan határozott az ítéletében, illetőleg a kiegészítő ítéletében. A felperes pernyertes lett, így a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a Pp. 75. §
(1)bekezdésében meghatározott igazolt költségeinek megfizetésére az alperes köteles volt. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutat a másodfokú bíróság, hogy a jelen pernek egy felperese volt, így a fellebbezésben az egyetemleges költségviselésre, illetőleg felperesekre való utalás értelmezhetetlen volt. A Pp. 86. §
(3)bekezdése szerint az illetékmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek megtérítésének kötelezettségét. Ebből következik, hogy az alperes, bár személyes illetékmentesség illeti meg, nem mentesül a felperes által lerótt, és így a felperesnél költségként felmerült illeték összegének megfizetési kötelezettsége alól. A Pp. 75. §
(1)bekezdés értelmében perköltség a lerótt eljárási illeték összege is, a felperes pedig ezen költségének a Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint a megtérítésére igényt tarthatott az alperestől. Az elsőfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet alapján állapította meg a felperest képviselő ügyvéd munkadíját. A rendelet alapján mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíj felülmérlegelésére a másodfokú bíróság nem látott kellő alapot. Az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a pertárgyértéken túlmenően az ügyvédi tevékenység terjedelmét, időigényességét, helytállóságát. A másodfokú bíróság utal arra, hogy az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés szerint megállapítható ügyvédi munkadíjnál alacsonyabb összeget határozott meg az elsőfokú bíróság ügyvédi munkadíjként. Mindezek kiemelésével a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét a Ptk. 253. §
(2)bekezdés értelmében helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viseléséről a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint határozott. A felperes oldalán a jelen fellebbezési eljárásban költségként a felperest képviselő ügyvéd munkadíja merült fel. Az ügyvédi munkadíjat a pertárgyérték és a kifejtett ügyvédi tevékenység alapján mérlegeléssel határozta meg a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdés és 4/A. §
(1)bekezdés szerint. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetékről az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdés szerint alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdés és
- § értelmében rendelkezett. Budapest,
- szeptember
- Dr. Németh László sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk.. Molnár Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró