Gf.20354/2007/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.354/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Takács Tibor ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Herendi & Purebl Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Purebl Balázs ügyvéd) által képviselt "A" Kft. alperes ellen vételártartozás megfizetése és járulékai iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság

1. július
2. napján kelt 4.G.40.141/2006/
3. sorszám alatti részítéletével szemben az alperes által
4. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő részítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy a Magyar Államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 578.200.- (Ötszázhetvennyolcezer-kettőszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint a felperesnek 15 napon belül 156.000.(Egyszázötvenhatezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen a részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes keresetében - egyrészt - 9.611.224.- Ft vételár, valamint annak a
5. május
6. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata; - másrészt - 26.022.- Ft késedelmi kamat, valamint annak a
7. július
8. napjától a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetében előadta, hogy a felperes - mint gyártó - és az alperes - mint forgalmazó - között
9. február
10. napján a
11. évre, a
12. február
13. napján a
14. évre „kereskedelmi szerződés" elnevezésű szállítási szerződés jött létre a felperes által gyártott termékek alperesi megrendelésre történő szállítására. Az alperes a leszállított termékek vételárából 9.611.224.- Ft vételárat nem fizetett meg, míg a felperes vételár-követelésének késedelmi kamatát
15. május
16. napjáig kiegyenlítette, azt követően azonban - 26.022.- Ft-ban - nem. Az alperes a vételár, az azután járó késedelmi kamat, illetve a 26.022.- Ft késedelmi kamattartozást nem vitatta, ellenkérelmében kérte viszont elutasítani a késedelmi kamat után felszámított felperesi (késedelmi) kamatkövetelést. Az alperes ezentúl a keresettel szemben ellenkövetelést is előterjesztett, 2.624.441.- Ft erejéig beszámítási kifogást, míg 10.766.509.- Ft erejéig viszontkeresetet. A beszámítási kifogást a felperes hibás teljesítésére alapította, melynek következményeként - 2.303.360.Ft erejéig - elsődlegesen az elállás, míg másodlagosan az árleszállítás szavatossági jogát gyakorolta; - 321.081.- Ft erejéig - a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítését (Ptk.310.§.) igényelte. Előadta, hogy a felperes által a
17. évben szállított 17,5 raklap árura
18. július
19. napján "B" vevővel kötött adásvételi szerződést a termékek minőségi hibái miatt fel kellett bontania. Ezentúl a felperes által szállított termékek hibái miatt az alperes régi vevője - a "C" által vezetett "D" - 321.081.- Ft kárt szenvedett el, amelyet a vevő beszámított az alperes vele szembeni vételár-követelésébe. Viszontkeresetét arra alapította, hogy
20. május 30-tól megrendeléseire a felperes megtagadta a szállítást, illetve ezt megelőzően hibásan, késedelmesen teljesített. Az alperes ezután a felperes által gyártott termékeket csak viszonteladóktól tudta beszerezni, a felperes által korábban biztosított árnál drágábban. Ezek folytán az alperes a korábbi vevőit elveszítette. Azzal érvelt, hogy a
21. évben a felperes által gyártott termékekből 66 millió Ft értékűt remélt forgalmazni, melyből számára - 20 %-os árréssel - 13.200.000.- Ft bevétel származott volna. Ténylegesen azonban a
22. évben csak 2.433.491.- Ft nettó haszonnal zárt, a különbözeti „haszon" (10.766.509.- Ft) pedig a felperes szerződésszegő magatartása miatt maradt el, melyet a felperes a Ptk.318.§. /1/ bekezdése, 339.§. /1/ bekezdése alapján köteles megtéríteni. A felperes az alperesi ellenkövetelésekre előterjesztett ellenkérelmében azok elutasítását indítványozta. Rámutatott, hogy a pert megelőző (
23. február-április közötti) levelezésekben az alperes a vételártartozását elismerte, ellenköveteléséről azonban nem tett említést. Az ellenkövetelés így csak a per elhúzását célozza, ezért kérte a viszontkeresetet a Pp.147.§. /1/ bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. Érvelése szerint az alperes ezen túl mulasztott a Ptk.383.§-ában meghatározott minőségmegvizsgálás és a Ptk.307.§. /1/ bekezdés szerinti kifogásközlési kötelezettségében is. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott részítéletével a kereset szerint kötelezte az alperest 9.611.224.- Ft vételár- és 26.022.- Ft késedelmi kamattartozás, valamint ezek késedelmi kamatai megfizetésére. Határozata indokolása szerint a Pp.213.§. /2/ bekezdése alapján azért határozott részítélettel a felperes keresetéről, mert azt - a lejárt késedelmi kamatot terhelő kamatkövetelés kivételével - az alperes elismerte, az önállóan elbírálható volt, míg a beszámítási kifogás és viszontkereset tárgyában további bizonyításra van szükség. A lejárt késedelmi kamat után igényelt késedelmi kamatkövetelésről a Ptk.301/A.§. /1/ bekezdése és a GK.
24. számú állásfoglalás II. pontja alapján határozott. A részítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést - annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság részítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása iránt. Fellebbezésében kifejtette, hogy a beszámítási kifogással követelt összeg az elsőfokú részítélettel megítélt kereseti követelés 27 %-a, míg a viszontkereseti követelés összege meg is haladja a kereseti követelés - alperes által nem vitatott - mértékét. Az alperes számára túlzott nehézséget okozna a keresettel peresített összeg kifizetése, annak ellenköveteléssel „összevezetése" esetén még az alperesnek járna pénz. Azzal is érvelt, hogy a felek jövedelmi viszonyai, tőkeereje között jelentős különbség van, ezért az alperest jobban sújtaná a kereseti marasztalás megfizetése. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság részítélete helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp.213.§. /2/ bekezdése alapján helytállóan határozott részítélettel. Részletesen hivatkozott arra, hogy az alperes véleménye szerint csak a per elhúzása céljából terjesztett elő beszámítási kifogást, illetve viszontkeresetet Rámutatott, hogy az alperes még a
25. évben vásárolt a felperestől termékeket, annak vételárát azonban a mai napig sem fizette ki. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a részítélet meghozatalához szükséges tényállást helytállóan állapította meg, melyből az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra az eljárásjogi - jogkövetkeztetésre, hogy fennálltak a részítélet meghozatalának a Pp.
26. §.