A határozat elvi tartalma: A családi kapcsolat tartózkodási jog megszerzése érdekében való létesítése megállapításának szempontjai. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.310/2017/
- A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Márton Gizella előadó bíró . Rothermel Erika bíró A felperes: Felperes neve (cím) A felperes képviselője:. Mauritz András Ügyvédi Iroda (dr. Mauritz András ügyvéd, cím) Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.33.348/2016/
- számú végzéssel kijavított 20.K.33.348/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.33.348/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás [1] A vietnami állampolgárságú felperes a tartózkodási engedélye visszavonását követően
- december 18-án magyar állampolgárságú házastársára hivatkozva tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet terjesztett elő a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Délalföldi Regionális Igazgatóságán. A felperes
- november 20-án házasságot kötött K.D.H.-val. [2] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság
- január 21-én helyszíni ellenőrzést folytatott a felperes korábbi bejelentett tartózkodási helyén, a ... tér
- szám alatt. Az ellenőrzés során azt állapították meg, hogy a felperes egy vietnami állampolgárral és annak magyar állampolgár gyermekével és a gyermek apjával él együtt egy lakásban. Az ingatlantulajdonos, az ott élő gyermek apja úgy nyilatkozott, hogy a két vietnami állampolgár 4-5 éve itt él, mindannyian közösen fizetik a rezsiköltségeket. A vietnami állampolgárok hamarosan éttermet kívánnak nyitni, ahol együtt dolgoznának a felperes házastársával is. Az idegenrendészeti hatóság ugyanazon a napon helyszíni ellenőrzést folytatott a felperes bejelentett szálláshelyén, a ... utca
- szám alatt is. A hatóság azt állapította meg, hogy a felperes az ingatlanban nem él a házastársával életközösségben. A hatóság a felperest és a házastársát
- február 19-én meghallgatta, annak során a felek alapvetően egyező nyilatkozatot tettek, de nyilvánvalóvá vált, hogy nem beszélnek közös nyelvet. A helyszíni ellenőrzéseken tapasztaltak alapján a hatóság nem fogadta el azt az állítást, hogy a felperes csak a feleségével való összeveszés miatt ideiglenesen költözött el az állandóként bejelentett lakóhelyéről. Mindezek alapján az idegenrendészeti hatóság a tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet a
- március 8-án kelt 106-1-109007/11/2015-Tk. számú határozattal elutasította a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 2.§
(2)bekezdés b/bb) pontja, a 14.§
(2)bekezdésében foglaltak alapján, mert a felperes a családi kapcsolatot a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítette, ezért az Szmtv. 15.§
(1),
(3)és
(4)bekezdései alapján rendelkezett a tartózkodási jog megszűnéséről és az ország elhagyási kötelezettségről. A felperes a fellebbezése folytán eljárt alperes
- május 3-án ismételten helyszíni ellenőrzést mindkét ingatlanban. A lefolytatott bizonyítás eredményeként úgy ítélte meg, hogy a felperes és a házastársa között családi életközösség nem áll fenn, a felperes magyarországi tartózkodása legalizálását szolgálta a házasságkötés, ténylegesen nem a feleségével, hanem egy vietnámi állampolgárral él életközösségben. Mindezekre figyelemmel az alperes az Európai Unió Tanácsa 97/c 382/01 számú állásfoglalásában [3] [a továbbiakban: állásfoglalás] az érdekházasságok kiszűrésére és megállapítására adott iránymutatásokra figyelemmel azt állapította meg, hogy a családi kapcsolatra a felperes csupán a tartózkodási jog megszerzése érdekében hivatkozott. Mindezekre tekintettel az alperes a
- június 10-én kelt 106-Tk15817/6/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felülvizsgálat szempontjából lényeges kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [4] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben arra hivatkozott, hogy a hatóság a tényállást nem tisztázta és tévesen mérlegelte a körülményeket. Állította, hogy a családi kapcsolat, életközösség fennáll a házastársával, ténylegesen a feleségével él a bejelentett lakóhelyén. [5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet és annak a felülvizsgálat szempontjából lényeges indokolása [6] [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Rámutatott, hogy az Szmtv. 14.§
(2)bekezdése értelmében, az állásfoglalás iránymutatására is figyelemmel, amennyiben több körülmény arra utal, hogy a családi kapcsolatot a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítették, a hatóságnak vizsgálnia kell a családi kapcsolat, a házastársi együttélés, életközösség tényleges fennállását. Az alapos gyanú a perbeli esetben fennállt, mert a felperes a helyszíni szemléken tapasztaltak szerint nem élt a feleségével közös lakásban, életközösségben, nem volt köztük szoros érzelmi, gazdasági, lelki, fizikai kapcsolat. A felperes ténylegesen, életvitelszerűen egy másik lakásban, egy vietnámi állampolgárral élt együtt, egy életközösségben. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megalapozott és törvényes határozatot hozott, ezért ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§
(1)bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§
(1)bekezdését a 195.§
(7)bekezdésére és az 1/2011.(V.9.) KK véleményre is figyelemmel. Előadta, hogy a bíróság törvénysértően járt el, a bizonyítékokat, így a házassági anyakönyvi kivonat közokirat jellegét, bizonyító erejét nem vette kellőképpen figyelembe az alperes által elkövetett jogsértések megállapításához. Mivel a felperes a családi jogállás fennállását igazolta, a házasság létét annak ellenkezője bizonyításáig valónak kell tekinteni. Állította, hogy a személyes meghallgatások során releváns kérdésekben azonosan nyilatkoztak, csak néhány, nem releváns kérdésben volt ellentétes nyilatkozatuk. A helyszíni szemlék - állítása szerint - az együttélésüket, életközösségük fennállását bizonyították. Az alperes a mérlegelési jogkörében hozott határozata meghozatalakor a Pp. 339/B.§-át megsértve járt el. Az alperes a mérlegelési jogkörben hozott határozatát nem valósághű tényállásra alapozta, és téves mérlegeléssel hozta meg a határozatát, ezt a jogszabálysértő határozatot a bíróság törvénysértően tekintette megalapozott és törvényes határozatnak. Az általa bizonyított jogszabálysértések az ügy érdemére kihatottak, ezért a bíróság nem hozhatott volna a keresetét elutasító döntést. [9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes nem bizonyította a házassági életközösség fennállását. Utalt arra is, hogy a felperes állításával ellentétben az együttélés sem volt bizonyított. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [11] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§
(2)bekezdése és 275.§
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. [12] A Kúria a következőkre kíván rámutatni: Mind az elsőfokú bíróság által felhívott állásfoglalás, mind az Európai Unió Bizottsága 2014. évi Közleménye [COM/2014/0604] az uniós állampolgárok és a harmadik országbeli állampolgárok közötti az érdekházasságok elleni küzdelemhez nyújt iránymutatást. Az érdekházasság-gyanús esetekben a hatóság bizonyítást folytathat le és megítélheti, értékelheti az általa feltárt körülmények alapján a házasság jellegét. [13] Mindebből következően helytállóan jutott mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy amennyiben a családi kapcsolat igazolása ellenére kétség, alapos gyanú áll fenn, hogy a családi kapcsolatot csak a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítették, a hatóságnak joga van vizsgálni a családi kapcsolat tényleges fennállását, ennek keretében helyszíni ellenőrzést, meghallgatást folytathat le. A hatóságnak a bizonyítékok között értékelnie kell azt a tényt, hogy a felperes nem élt együtt, egy lakásban, életközösségben a házastársával, mely tényt a perben nem sikerült cáfolni. A bizonyítási teherrel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a kérelmező köteles együttműködni a hatósággal, és a kérelmezőnek kell szolgáltatnia a kérelme alátámasztására szolgáló, szükséges bizonyítékokat, mert a kérelmező érdekében áll, hogy a hatóság a kérelmében foglaltaknak eleget tegyen. A bizonyítékok értékelése körében a hatóságnak nemcsak a családi kapcsolat, életközösség igazolását kell értékelnie, és erre alapozva önmagában alanyi jogon a tartózkodási kártya kiállítása nem kérhető -, hanem a hatóságnak vizsgálni kell azt is, hogy a magyar állampolgár házastársra tekintettel kért tartózkodási kártya kiállításának a feltételei fennállnak-e, a felperes ténylegesen a házastársával él-e együtt, életközösségben, nemcsak a joggal visszaélve kíván tartózkodási kártyát szerezni, a joggal visszaélve kívánja-e a családi kapcsolat létesítését felhasználva - a tartózkodási kártyára való jogosultságát megteremteni. A hatóságnak valamennyi bizonyítékot értékelnie kell és a szabad bizonyítás elvéből következően bármilyen bizonyítási eszközt igénybe vehet a tényállás teljes körű tisztázásához, a felmerült alapos gyanú megerősítéséhez vagy eloszlatásához. A hatóság a felperest és a házastársát is meghallgatta, a meghallgatások során a lényeges kérdésekben történt azonos nyilatkozatok ellenére a helyszíni szemlék nem igazolták, hogy a felperes a házastársával él együtt, és csak összeveszés miatt ideiglenesen költözött volna el a feleségétől, a bejelentett lakhelyéről. Mindezekre figyelemmel a hatóság az alapos gyanúra alapítottan helytállóan rendelte el a bizonyítási eljárást, a felperesnek a házastársával semmilyen konkrét, személyes, érzelmi kapcsolata nincs, a felperes a családi kapcsolat létesítését, a házasságkötést csak eszközként használta a tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelme megalapozásához. Mindebből következően az Szmtv. 14.§
(2)bekezdésében foglaltak fennálltak, és ennek jogkövetkezményeként az Szmtv. 15.§
(1),
(3)és
(4)bekezdéseiben foglalt országelhagyási kötelezettséget is jogszerűen írták elő. A hatóság nem sértette meg a Ket. 50.§
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségét és a jogsértés hiányát az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, melynek következményeként a keresetet jogszerűen utasította el, mivel a bizonyítékok megfelelő értékelésével eljárása megfelelt a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglalt követelménynek. Jelen ügyben a hatóság nem mérlegelési jogkörben hozott döntést, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve (mérlegelve) állapította meg a releváns tényeket, így határozata és a bíróság döntése sem sérthette a Pp. 339/B.§-át. [14] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet bekezdése alapján hatályában fenntartotta. a Pp. 275.§
(3)Záró rész [15] A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, valamint a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§
(3)bekezdés d) pontja és 50.§
(1)bekezdés szerint kiszámított felülvizsgálati illeték viselésére a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése értelmében. Budapest,
- március
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró