FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kpkf.51.039/2007/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a
- sz. Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Ádám György ügyvéd által képviselt kérelmezőnek a dr. Schlammadinger József ügyvéd által képviselt Egészségügyi Minisztérium (1051 Budapest, Arany János utca 6-8.)kérelmezett ellen határozathozatalra kötelezés ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásban a Fővárosi Bíróság
- október
- napján kelt 8.Kpk.45.463/2007/
- számú végzése ellen a kérelmező
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi V É G Z É S T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 9.000 (Kilencezer) forint fellebbezési illetéket. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S A kérelmező ... „nem megfelelt"-re minősített gyakorlati, majd szeptember 27-én „megfelelt"-nek értékelt elméleti háziorvosi szakvizsgát tett a Nemzeti Vizsgabizottság előtt, amely - a … szám alatti jegyzőkönyv szerint - az összesített eredményt „megfelelt"-re minősítette. Az Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) - mint az egészségügyi szakképzési és továbbképzési tanács szervezetéről és működéséről szóló 10/1998.(XII.11.) EüM. rendelet (a továbbiakban: R.)
- §
(1)bekezdés g) pontja szerint, a Nemzeti Vizsgabizottság működtetésével felsőfokú szakirányú szakképzéssel és továbbképzéssel kapcsolatos feladatokat ellátó szervezet - a
- január 31-én kelt 1452/1/2006-0003EGP számon hozott, a kérelmező
- január 9-én benyújtott beadványát panaszként értékelve, azt elbírálva döntésével megtagadta a kérelmező részére a szakorvosi oklevél kiadását, mert hivatalból észlelte, hogy jogsértő volt a sikertelen gyakorlati vizsga után a kérelmező elméleti vizsgára bocsátása. A kérelmező a döntés ellen fellebbezést terjesztett elő, majd határozat hiányában keresettel fordult az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kpkf.50.865/2006/
- számú végzésével elrendelt új nemperes eljárásban személyes meghallgatást tartott, amelyen biztosította a kérelmező részére nyilatkozat tételének a lehetőségét. A személyes meghallgatáskor készült jegyzőkönyvet az elsőfokú bíróság a kérelmezettnek észrevételre megküldte, amely arra részletes észrevételt tett. Ezt követően a felek között több iratváltás volt. Ilyen előzmények után az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatti végzésével felhívta a kérelmezettet nyilatkozattételre a tekintetben, hogy továbbra is másodfokú határozat meghozatalára kéri-e kötelezni a kérelmezettet az eljárás megindításakor hatályos jogszabály alapján, avagy a kérelmezetti nyilatkozatban megjelölt
- január 31-én kelt 1452/1/2006/0003EGP számú, a bizottság elnöke által meghozott döntés bírósági felülvizsgálatát kéri. A kérelmező válaszában a kérelmezett határozathozatalra kötelezését kérte. Az elsőfokú bíróság a nemperes eljárásban hozott végzésével a kérelmező kérelmét elutasította. Az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eü.tv.)
- §
(1)bekezdése, valamint az R. 7-
- §-ai felhívásával úgy foglalt állást, hogy a kérelmezett az R.
- §
(2)bekezdése szerinti panasszal a jogorvoslati lehetőségét kimerítette, a bizottság elnöke az R. 9. §
(3)bekezdése szerint a panaszt elbírálta, így az R. 9. §
(4)bekezdése alapján a panasz tárgyában hozott döntés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A kérelmező a bizottság elnökének döntésével szemben további igényét a bíróság előtt érvényesíthette volna. Kifejtette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapján nem volt jogosult eljárni, mert a törvényben és az egészségügy miniszter rendeletében meghatározott feladatokat ellátó Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) és a Bizottság nem tartozik a Ket.
- §
(3)és
(4)bekezdésének hatálya alá, és emellett a Ket. 171. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a Ket. rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. A kérelmező ügye pedig
- november
- előtt indult. Erre figyelemmel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.)
- §
(2)bekezdése alapján vizsgálta a hatósági kötelezés lehetséges feltételeit. Megállapította, hogy e rendelkezés szerint törvény, törvényerejű rendelet, vagy kormányrendelet a közigazgatási szerven belül államigazgatási ügy intézésére más szervet is feljogosíthat, amely az ügyben e törvény szerint jár el. Tekintettel arra, hogy az ESZTT, illetve annak Bizottsága nem hatóság az Eü. tv. értelmében, így eljárása nem tartozik az Áe. hatálya alá, ezért az elsőfokú bíróság a nemperes eljárásban nem kötelezhette a kérelmezettet másodfokú határozat meghozatalára. Az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezése és a kérelmezett másodfokú határozat meghozatalára kötelezése iránt a kérelmező élt fellebbezéssel. Állította, hogy az elsőfokú bíróság eljárásjogi hibát vétett, amikor nem a Pp. 145. §
(1), illetve
(2)bekezdése alapján rekesztette be a tárgyalást, illetve arról sem a kérelmezőt, sem jogi képviselőjét nem értesítette. Emellett nem várta meg, hogy a kérelmezett észrevételére nyilatkozatot tegyen, lehetőséget adva ezzel annak részletes bebizonyítására, hogy a kérelmezettnek egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak. A Pp.
- § alapján az eljárási szabálytalanságok miatt az eljáró bíró ellen kifogással élt. A korábbi beadványait csatolta változatlanul kérte a vizsgabizonyítványának kiadását. A kérelmezett a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy másodfokú határozat meghozatalára az Egészségügyi Miniszternek nincs jogszabályi felhatalmazása. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság elsődlegesen a kérelmező eljárásjogi kifogásait vizsgálta. A Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952.(XII.28.) Mt. rendelet (a továbbiakban: Ppék) szerinti, a nemperes eljárásra vonatkozó általános szabályok között elhelyezett
- §
(3)bekezdése értelmében, amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másképp nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A polgári peres és nemperes eljárás hasonló, de céljában, és jogi természetében eltérő eljárási formák. A nemperes eljárásból hiányzik a szóbeliséget, közvetlenséget biztosító tárgyalás, mint a peres eljárást jellemző, a felek közötti jogvita elbírálását segítő eszköz. A bíróság a nemperes eljárásban kivételes módon, szükség esetén a feleket meghallgathatja. A nemperes eljárásban ezért tárgyalás hiányában kizárt a Pp. 145. §-ának megsértése. Az elsőfokú bíróság Pp. 95. §
(4)bekezdése szerinti személyes meghallatást tartott, ez a jogintézmény a hiánypótlás része, nem jelenti a Pp. IX fejezete szerinti tárgyalás tartását, ennélfogva a kérelmező alaptalanul hiányolta a személyes meghallgatásról felvett jegyzőkönyvből a tárgyalás berekesztését. Tévesen érvelt a kérelmező azzal is, hogy az elsőfokú bíróságnak be kellett volna várnia a kérelmezettnek az eljárás során tett nyilatkozatára vonatkozó észrevételét. A perrendi szabályok ilyet nem írnak elő, a kérelmezett érdemi ellenkérelmét a kérelmező megkapta, ezt követő, de az érdemi döntést megelőző felek közötti iratváltás a bíróság felé és ezzel egyidejűleg az ellenérdekű félnek közvetlenül történt. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárás határozathozatalra érett, ennélfogva a nemperes eljárás lezárására, a végzés meghozatalára jogszerűen került sor. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kérelmező az általa kifogásolt kérelmezetti álláspontot ismerte, nem volt elzárva attól, hogy annak ismertében az elsőfokú eljárás során indítvánnyal éljen. A Pp. 114. §-a nem az eljáró bíró személyének, hanem az eljárás szabálytalanságának a kifogásolását biztosító jogintézmény. A bíróság legkésőbb az eljárást befejező határozatában köteles indokolni, hogy a kifogást miért hagyta figyelmen kívül. Az elsőfokú eljárás szakaszában a kérelmező ilyen kifogást nem jelentett be, ebből értelemszerűen következik, hogy annak alaposságáról az elsőfokú bíróság állást nem foglalhatott. A Pp. 3. §-ának
(1)bekezdése alapján a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el a peres, illetőleg nemperes eljárásokra vonatkozó szabályok szerint. A kérelmezőnek a kérelme egyértelműen a kérelmezett másodfokú határozat meghozatalára kötelezésére irányult, következésképpen az elsőfokú bíróságnak az erre az eljárásra irányadó nemperes eljárást kellett lefolytatnia, mert a közigazgatási szerv hallgatása miatti eljárást a törvényalkotó nemperes eljárásra utalta. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy az alkalmazandó jogszabály az ügy indulására tekintettel az Áe. és nem a Ket. lehet. A másodfokú bíróság osztja jogi álláspontját arról, hogy a kérelmezettel szemben másodfokú eljárás lefolytatására kötelező döntés nem volt hozható, mégpedig azon oknál fogva, hogy az Áe. 4. §
(1)bekezdése szerint csak a közigazgatási szervet és a hatáskörébe tartozó ügyben lehet eljárás lefolytatására kötelezni. A kérelmezett nem minősül az Áe. 3. §
(2)bekezdése szerinti államigazgatási ügy intézésére jogszabályban feljogosított szervnek, következésképpen nem vonható az Áe. hatálya alá, és így nincs helye az Áe. 4. § szerinti nemperes eljárásban az eljárásra kötelezésének sem. Az Áe. 4. §
(5)bekezdése szerinti eljárás kezdeményezésének lehetősége nem teremt jogalapot az Áe. hatálya alá nem tartozó ügyben az érintett számára kedvező döntés meghozatalának kikényszerítésére. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Ppék. 13. §
(3)bekezdése és a Pp.
- §-a folytán alkalmazandó Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A kérelmezettet a másodfokú nemperes eljárás során szervezeti képviselő képviselte, beadványát jogtanácsos nem jegyezte ellen, ezért a másodfokú bíróságnak a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján a perköltségről rendelkezni nem kellett. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1), és 47. §
(1)bekezdése értelmében a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján a kérelmező köteles megfizetni. Budapest,
- március
- napján. Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró, A kiadmány hiteléül: tisztviselő Leírta: Lányi Lajosné