Kfv.37176/2007/5 – Kúria

Kfv.IV.37.176/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bárány Kinga ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság mint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Vezetője jogutódja - alperes ellen minőségvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság

1. december
2. napján kelt 7.K.26.553/2005/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 7.K.26.553/2005/
5. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége
6. április
7. napján ellenőrzést tartott az Üzletházban, a kereskedelmi forgalomban értékesített, hozzáadott vitamint és ásványi anyagot tartalmazó termékeket illetően. Ezen vizsgálat alkalmával mintavételezést végzett a felperes által forgalomba hozott termékből. A termék gyártója - a csomagolás szerint - a felperes. A terméket a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség Élelmiszerbiztonsági Osztálya bevizsgálta. Kiadott szakvéleménye szerint a termék kifogásolt a műszaki jellemzők miatt, a B1 és B6 vitamintartalma alacsonyabb volt, mint a terméken található címkén jelölt és a gyártmánylapban feltüntetett érték; a B1 vitamin 1,4 mg/tabletta, a B6 vitamin 2,0 mg/tabletta a hiba gyártási eredetű. A gyártási eredetű hiba miatt a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a
8. január 3-án kelt 7-1270/
9. számú határozatával 1.267.317 Ft minőségvédelmi bírságot szabott ki a felperessel szemben. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a HAJ-530-2/
10. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a minőségvédelmi bírság összegét 760.389 Ft-ban állapította meg. A másodfokú hatóság - határozatának indokolása szerint - az elsőfokú hatóság által megállapított tényállással egyetértett, de annak alapján eltérő jogi következtetést vont le. Megállapította, hogy a
11. április 20-i mintavétel időpontjában az elsőfokú hatóság által alkalmazott jogszabályok még nem voltak hatályban, így azok alapján a minőségvédelmi bírság megállapítására nem kerülhetett volna sor. A minőségi mintavétel időpontjában az
12. évi XC. törvény /a továbbiakban: Ét./ volt hatályban, amelynek
13. § /3/ bekezdése kimondja, hogy az élelmiszerjelölésnek olyannak kell lennie, amely nem vezeti félre a fogyasztót. A termék megvizsgálásakor hatályban volt az egyes élelmiszerellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló 55/
14. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet, amelynek
15. számú melléklete rendelkezett a bírság kiszámításának módjáról. Erre való tekintettel változtatta meg a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot, a fellebbezés érdemét tekintve megalapozatlannak értékelve azt. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a terméken az összetevők mennyiségét jogszerűen tüntette fel, a mintavételezés során a B1 és B6 vitamin tekintetében mért mennyiség - és ehhez képest a jelölt mennyiség nem kifogásolható, az jogszerű. Hivatkozott arra, hogy a tárgybani terméknek az Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete /a továbbiakban: OÉTI/ által jóváhagyott gyártmánylapjában foglaltak szerint az összetevő deklarált mennyiség tekintetében a ± 20 %-os eltérés megengedett. A mérés ismételhetősége miatti eltérés lehetséges mértéke - mint ahogy erre a gyártmánylap a mennyiségi címszó alatt is utalt - ± 10 %. A deklarált mennyiségtől való eltérés lehetséges plusz-mínusz százalékos mértékének figyelembevételével képzett alsó határértékre, és a mérés ismételhetősége miatt is keletkeztethető plusz-mínusz százalékos eltérés alapján a két alapanyag - a B1 és a B6 vitamin - vizsgálat során megállapított mennyisége nem kifogásolható. A terméken feltüntetett jelölés jogszerűségének alátámasztására előadta, hogy a mintavétel idején hatályos, és jelen termék tekintetében is alkalmazandó Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-90/
16. számú - az élelmiszerek tápértékének jelölésére vonatkozó előírásának
17. §
18. pontja akként rendelkezik, hogy a termékeken feltüntetett értékeknek átlagértékeknek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó felé a terméken feltüntetett értékek tekintetében nem teljesen pontos adatokat köteles szolgáltatni a gyártó, illetve a forgalmazó, hanem csak egy átlagértéket. Hivatkozott arra a felperes, hogy a termék forgalomba hozatali engedélyét megkapta, tehát az engedélyező hatóság a forgalomba hozatal feltételeit megvalósultnak tartotta. Az engedély kiadásához csatolta a termék gyártmánylapját és a termék csomagolóanyagának szöveg-tervezetét; az engedélyező hatóság az abban foglaltakat nem kifogásolta, a forgalomba hozatalt annak megfelelően engedélyezte. Az engedélyező hatóság tehát nem kérte, hogy a termék csomagolásán a gyártmánylapban feltüntetett, deklarált mennyiségtől való eltérést, illetve a mérés ismételhetősége miatti eltérést a felperes tüntesse fel, mint ahogy ennek feltüntetése hiányát a másodfokú hatóság határozatának indokolásában kifogásolta. A jelölés jogszerűségével kapcsolatban hivatkozott a felperes az Ét. végrehajtásáról szóló 1/
19. /I. 9./ FM-NM-IKM rendelet
20. számú mellékletében foglalt rendelkezésekre, és kifogásolta, hogy az alperes erre nem volt figyelemmel; ez a jogszabályhely engedi a deklarált mennyiségtől a mérési hibahatárokon belüli eltérést. A felperes állítása szerint a termék az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek megfelelt, így a minőségvédelmi bírság kiszabásának az Ét.
21. § /1/ bekezdése alapján nem volt helye. A minőségvédelmi bírság mértékét is sérelmezte az Ét.
22. § /2/ bekezdése, és a végrehajtása tárgyában megjelent 55/
23. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet
24. számú melléklete alapján. Előadta, hogy a számítás jogszerűtlen, mert az Ét. végrehajtási rendeletének
25. § /6/ bekezdése értelmében az élelmiszerellenőrző hatósági mintavétellel ellenőrzésre kerülő élelmiszerhalmazt úgy kell megválasztani, hogy az azonos termelői helyen gyártott, vagy azonos beszerzésű és azonos jelölésű - azonos nap, műszak, szállítmány - termékegyedekből álljon. Hivatkozott a
26. § /7/ bekezdésére is. Álláspontja szerint e jogszabályhely helyes értelmezése szerint az élelmiszer-ellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik. Megjegyezte, hogy ezen álláspontját erősíti az időközben hatályba lépett élelmiszerekről szóló
27. évi LXXXII. törvény
28. § /4/ bekezdése is. A perben rendelkezésre állt bizonyítékok alapján a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes keresete megalapozatlan, és azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes vizsgálata során - nem vitatta, hogy a kapszula gyártmánylapján a hatóanyag-tartalom deklarált mennyisége ± 20 % eltérést tartalmaz kapszulánként. Az alperes azt sem vitatta, hogy a gyártmánylap szerint a kapszulatöltet tömege 480,0 mg ± 10 % eltérés lehet. A felperes és az alperes között abban volt lényeges véleményeltérés, hogy a kapszula hatóanyag-tartalom deklarált mennyiség ± 20 % eltérésben a ± 10 %-os mérési ismételhetőség benne foglaltatik-e, vagy az a ± 20 %-on felül értendő. Az alperes szerint a mérési bizonytalanság ± 10 %-os eltérési értéke benne foglaltatik a deklarált mennyiség ± 20 %-ában, a felperes szerint a mérési bizonytalanság ± 10 %-os eltéréseit a deklarált mennyiség ± 20 %-án felül kell értelmezni. A bizonyítási eljárás során a felperesi képviselő a szakértő azon megállapítását, hogy a kapszula előírt intervalluma és a mért intervallumok közös találkozásának, illetve együtt haladásának útja igen kevés - a B1 vitaminnál 0,09 mg, míg a B6 vitaminnál 0,05 mg, amely eredmény gyakorlatilag a nulla értéket jelenti - nem cáfolta. Ezen indokok alapján a megyei bíróság az alperes minőségvédelmi bírság-kiszabási határozatának jogalapját megalapozottnak találta. A megyei bíróság a bírságszámítás módját a
29. április 20-i mintavizsgálat alkalmával hatályos Ét. végrehajtása tárgyában kiadott 55/
30. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet
31. számú melléklete alapján az alperes számolási módja szerint jogszerűnek találta, azzal jogilag egyetértett. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a tényállás rögzítése körében elírásokat tartalmaz, ezen túl pedig az ügy érdemét illetően jogszabálysértő. Kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság által rögzített tényállás pontatlanságát, hiányosságát. Jogszerűtlennek tartotta azért is a jogerős ítéletet, mert a megállapított tényállásból okszerűtlen, iratellenes következtetést vont le, és döntésének szempontjai sem állapíthatók meg; így a megyei bíróság a Pp.
32. § /1/ bekezdésében foglaltakat megsértette. Álláspontja szerint - a megyei bíróság megállapításával szemben nem annak volt jelentősége, hogy az alperes vitatja-e, vagy sem a kapszula töltettömege tekintetében a ± 10 %-os lehetséges eltérési mértéket, ugyanis a vizsgálat tárgya nem a kapszula töltettömege volt, hanem annak hatóanyag-tartalma; a töltettömeg a felek között nem is képezte jogvita tárgyát. A jelen peres eljárás szempontjából annak volt meghatározó jelentősége, hogy az alperes azt ismerte el, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvben megadott (1,1 mg és 1,5 mg) mért értékek mellett szereplő ismételhetőség nem más, mint a mérési bizonytalanság, aminek mértéke ± 10 %. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem tette a tényállás részévé azt, hogy a felek egyező előadást tettek az ismételhetőség - más néven mérési bizonytalanság - fogalmára nézve. Az alperes fogalom-meghatározása is azt támasztja alá, hogy a mérési bizonytalanság a mérést végzőhöz kötődik; amennyiben a mérést nem a gyártó végzi, úgy a mérési bizonytalanság a gyártótól független tényező. Mindebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a gyártó által vállalt deklarált mennyiségtől való lehetséges ± 20 %-os eltérésen kívül kell figyelembe venni az alperes által megadott ± 10 %-os mérési bizonytalansági tényezőt. A felperes szerint ezt az álláspontját a perben szakértőként közreműködő Országos Gyógyszerészeti Intézet is megerősítette. A perben meghallgatott P. M. előadta, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézetben a mérési hiba a plusz-mínusz tartalombeli eltéréshez pluszként adódik hozzá. Mindezek alapján - a felperes álláspontja szerint - jogszerűtlenül járt el a megyei bíróság akkor, amikor ezen körülmények ellenére egyetértett az alperes azon álláspontjával, hogy a vizsgált termék B1 és B6 vitamin-tartalma nem felelt meg a gyártmánylapban vállalt értékeknek, és ekként a vizsgált termék jelölése sem volt megfelelő. Részletes táblázatot munkált ki a felperes felülvizsgálati kérelmében, álláspontja alátámasztásául. Kifejtette, hogy a gyártmánylap szerinti megengedett értékeknek, és a mérés által megengedett eltérésnek van közös szakasza: a B1 vitamin esetében a közös szakasz 0,09 mg, a B6 vitamin esetében 0,05 mg, amelyet a szakértői vélemény is rögzített. Álláspontja szerint teljesen okszerűtlen, és a felek előadásával, valamint a perben rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétes a megyei bíróság által elfogadott azon álláspont, hogy mivel kismértékű a két intervallum közös szakasza, ezért a termék B1 és B6 vitamin-tartalmát nem megfelelőnek kell minősíteni. A felperes álláspontja szerint ugyanis azt a körülményt, hogy az adott hatóanyag-tartalom megfelelő-e, vagy sem, nem az dönti el, hogy a gyártmánylap szerinti elfogadhatósági intervallum és a mérés bizonytalansága miatti intervallum milyen mértékben fedik le egymást, hanem az, hogy a két intervallumnak van-e közös szakasza. Amennyiben ugyanis - bármilyen kis részben is - van a két intervallumnak közös szakasza, úgy a terméket nem lehet nem megfelelőnek minősíteni. Kifejtette azon álláspontját is a felperes, hogy a mérési bizonytalanság a méréshez kapcsolódó, és a gyártótól független tényező; a gyártót nem érheti joghátrány azért, mert a mérés nem 100 %-os pontosságú. Mivel a mérési bizonytalanság alapján megállapítható, hogy a termék B1 és B6 vitamin-tartalma megfelelő volt, az alperesnek nincs jogszabályi alapja arra, hogy ő - egy általa alkalmazott számítás alapján - a terméket nem megfelelően jelöltnek minősítse. Ezzel összefüggésben előadta a felperes, hogy a megyei bíróság azon túlmenően, hogy okszerűtlen következtetést vont le a bizonyítékokból - nem vette figyelembe a mintavételkor hatályos Ét. végrehajtásáról szóló 1/
33. /I. 9./ FM-NM-IKM rendelet
34. számú, a tápanyag összetételére vonatkozó állítások melléklete
35. pontjának utolsó mondatába foglalt azon jogszabályi rendelkezést, miszerint „a deklarált értékeknek megfelelő vitamin- és ásványi anyag-koncentrációnak /a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül/ a minőség-megőrzési idő végéig meg kell maradnia". Hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felülvizsgált határozat a minőségvédelmi bírságot jelölési hibára hivatkozással szabta ki. A felperes álláspontja szerint a vizsgált termék B1 és B6 vitamintartalma a gyártmánylapnak megfelelt, és a tartalom megjelölése is megfelelő volt. Ez esetben kérdésként kizárólag az merülhetne fel, hogy a gyártmánylapon feltüntetett plusz-mínusz százalékos lehetséges eltérés-mértéket, és a mérési bizonytalanságból származó lehetséges ± 10 %-os eltérés-mértéket a termék csomagolásán fel kell-e tüntetni. A felperes álláspontja szerint nem, ezen álláspontját az alperes sem kifogásolta; mindazonáltal a vizsgált termék jelölése sem lett volna kifogásolható. Utalt arra a felperes a felülvizsgálati kérelemben, hogy a termék előállítását és forgalomba hozatalát az Ét.
36. §-a alapján az OÉTI engedélyezte. A gyártmánylapon feltüntetett jellemzőknek a vizsgált termék B1 és B6 vitamin-tartalma megfelelt. A termék jelölése is a gyártmánylap III. fejezetében engedélyezettek szerint történt, a vizsgált terméken B1 vitamin esetében 1,4 mg, B6 vitamin esetében 2,0 mg szerepelt. A gyártmánylap III. fejezetének az élelmiszer jelölésére vonatkozó részéből kitűnik, hogy az OÉTI nem követelte meg a terméken a gyártmánylap szerinti deklarált mennyiségtől való lehetséges ± 20 %-os eltérés feltüntetését, miként a mérési bizonytalanság tényezőjére utalást sem. A jelölés jogszerűségének alátámasztásaként hivatkozott a Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-90/
37. számú - az élelmiszerek tápértékének jelölésére vonatkozó - előírására, annak
38. §
39. pontjára. A felperes álláspontja szerint a megyei bíróságnak döntésénél figyelembe kellett volna vennie a 37/
40. /IV. 26./ SzCsM rendelet
41. § /1/ bekezdésében foglaltakat is; e körben a jogalkotási törvényre hivatkozott. A minőségvédelmi bírság összegszerűsége tekintetében kifogásolta, hogy az arra vonatkozó álláspontját a megyei bíróság részletesen nem indokolta, és döntése e tekintetben is jogszerűtlen. Álláspontja szerint az élelmiszertétel fogalmának meghatározása körében nem lehet figyelembe venni sem az alperes által hivatkozott 4/
42. /XI. 11./ EüM rendelet
43. § i/ pontjában meghatározott tétel-fogalmat, sem pedig a 19/
44. /II. 26./ FVM-SzCsM-GKM együttes rendelet
45. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezést. Az előző jogszabály ugyanis mikrobiológiai szennyeződések vizsgálatára vonatkozik, a második pedig
46. május 1-jén lépett hatályba; a tétel fogalmát visszamenőlegesen nem lehet tágabban értelmezni, mint ahogy azt a mintavételkor hatályos jogszabályok alapján lehetett. Álláspontja szerint a bírság kiszabása körében csak az a mennyiség vehető figyelembe, amely mennyiség ugyanazon jelölésű termékből ott volt fellelhető, ahonnan a vizsgált termék származott. Hivatkozott az Ét. végrehajtási rendeletének
47. § /6/ és /7/ bekezdésében foglaltakra, amely - álláspontja szerint - úgy értelmezhető, hogy a vizsgálat vagy a gyártónál fellelhető, vagy egy adott, más helyről beszerzett, azonos jelölésű termékekre vonatkozhat, és a szankcionálás is csak az azonos jelölésű termékekre, mégpedig azon termékekre vonatkozhat, ahonnan a mintavételezés történt. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság - döntésének meghozatalakor - az 55/
48. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet
49. számú mellékletében foglaltakat a jogszabály tartalmával ellentétesen értelmezte, és nem vette figyelembe a mintavételkor hatályos Ét. végrehajtási rendeletének
50. § /6/ és /7/ bekezdését. A felperes álláspontja szerint a
51. évi LXXXII. törvény
52. § /4/ bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel kellett volna lennie a megyei bíróságnak, döntése meghozatalakor. E jogszabály már az első- és másodfokú határozat meghozatalakor hatályban volt, így alkalmazásának helye lett volna. A felperes kérte elbírálását. a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre. A gyártmánylapban rögzített ± 20 %-os eltérés már egy - a mérési bizonytalansággal - korrigált érték. A gyártó ezt az értéket azért adja meg, hogy az általa végzett minőségellenőrző vizsgálatok során mekkora eltérést tart még elfogadhatónak, ami a mérési bizonytalanság tényezőjét is magában foglalja, aminek általánosan elfogadott értéke ± 10 %. A megállapított mért értékek nem feleltek meg a felperes által vállalt értékeknek. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy indokolatlan - és a termék minőségében jelentős ingadozást eredményez -, ha a mérési bizonytalanságot a felperes javára kétszer is figyelembe lehetne venni. A felperesi álláspontot elfogadva ugyanis a deklarált értéktől 30 %-kal való eltérésre is lehetőség nyílna, ami már igen jelentős hatóanyagbeli különbséget jelent. A fogyasztók a címkén feltüntetett vitamin-tartalom biztosítását várják a terméktől, azonban a felperes - a gyártmánylapban vállalt kötelezettségtől eltérően - nem biztosította a jelölt értéktől való 20 % hibahatáron belüli megfelelést. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vitaminok mennyiségének pontos ismerete rendkívül fontos információ. A vásárlók célzottan a vitaminszükséglet kiegészítésére vásárolják a vitaminozott készítményeket; azonban ha a termékben a deklarált tartalomtól jelentősen eltérő vitamin-mennyiségek vannak, akkor más, pl. vitaminozott élelmiszer egyidejű fogyasztásával akár - szándékától eltérően - a napi ajánlott mennyiség többszörösét, vagy töredékét is elfogyaszthatja a fogyasztó. Leszögezhető, hogy az alperes által kifogásolt és vizsgált élelmiszer-kiegészítő a magas árszínvonalú étrend-kiegészítő élelmiszer kategóriájába tartozik, amelynél a hasznosanyagtartalom negatív eltérése a fogyasztók anyagi érdekének védelme érdekében is megengedhetetlen. A perbeli vizsgálatok szerint az elfogadható és a mért eltérés oly nagy mértékben különbözik, hogy a termék ilyen eredmények mellett egyetlen minősítés során sem értékelhető megfelelőnek. A perbeli adatok szerint véleményegyezés volt a kirendelt szakértő és az alperesi hatóság között, miszerint a minősítést végző vállal kockázatot az eredmény valódiságáért. A perbeli esetben a magas valószínűségi ráta /91 %, 95 %-os/ a minősítés szempontjából nem hordoz kockázatot, e kockázat az 50 % és 70 %-os valószínűségi szint mellett állna fenn. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vizsgálatot végző személynek eljárása során - figyelembe kell vennie a „Jelentés a vizsgálati eredmények, a mérési bizonytalanság, a visszanyerési tényezők és az EU élelmiszerre és takarmányra vonatkozó jogszabályaival kapcsolatos jelentését". Ebben ajánlásként került megfogalmazásra a
53. pontban, hogy a mérési bizonytalanságot akkor ajánlatos figyelembe venni, ha specifikációval kapcsolatos egyezés megállapítható. A gyakorlatban, ha a törvényalkotó meghatározott egy maximumértéket, a vegyelemző megállapítja a vegyi összetételt, és felméri az értékhez kapcsolódó mérési bizonytalanság szintjét. A valós érték a bizonytalansági tényezőnek a mért értékből való kivonása után adódik. Ha ez az érték magasabb, mint a szabályozásban szereplő maximumszint, akkor biztos az indokolt kétség, hogy a minta vegyi összetétele magasabb, mint a jogszabályilag kívánatos. Hangsúlyozza Legfelsőbb Bíróság, hogy a gyártót nem éri hátrány a hatóság által végzett vizsgálatok mérési bizonytalanságából eredő megállapítások kapcsán; figyelemmel arra, hogy a 10 %-os eltérés a gyártó által meghatározott 20 %-os eltérési tartományban van benne. Az EU-s jogalkalmazás a hivatkozottak szerint mindenképpen elismeri a mérési bizonytalanság lehetőségét, amely nem a gyártó kárára értékelendő. A felperes által hivatkozott azon rendelkezés, miszerint a deklarált értékeknek megfelelő vitaminés ásványi anyagkoncentrációnak a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül a minőség-megőrzési idő végéig meg kell maradnia, a fogyasztóvédelmi hatóság okfejtését támasztja alá; eszerint ugyanis a gyártó által meghatározott ± 20 %-os eltérésen belüli tartományban kell szerepelnie a mért értékeknek a minőségmegőrzési idő alatt. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a közigazgatási hatóságok az eltérést - a felperes előnyére - jelölési hibának minősítették, és 06-os szorzót alkalmaztak a szakvéleményben megállapított tények alapján. A gyártmánylaptól eltérő összetétel tényállása esetén, 08-as szorzóval, a bírság az 1 millió Ft-os összeget meghaladó lett volna. A mintavételkor hatályos 55/
54. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet
55. számú mellékletének tényállása alapján ugyanis a hiba a 08-as faktorral számolandó, gyártmánylaptól eltérő összetétel volt. Figyelemmel azonban arra, hogy a termék beltartalmi paraméterei a jelölésben foglaltaknak nem voltak megfeleltethetők, a fogyasztók valósághű tájékoztatásának sérelme megállapítható volt a felperes terhére. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárás során a mintavételkor hatályos jogszabályi előírásokat kellett alkalmazni. Az étrend-kiegészítőkről szóló 37/
56. /IV. 26./ SzCsM rendelet amelyre a felperes hivatkozott - amellett, hogy az eljárás során nem volt még alkalmazható, nem tartalmaz kedvezőbb szabályozást az adott ügyre vonatkozóan, a gyártó által jelzett vitamintartalom ugyanis a rendelet hatályba lépését követően is úgy kell, hogy szerepeljen, hogy a gyártmánylapban foglaltaktól mérési bizonytalanságon belül ne térjen el. a megengedett Az Ét.
57. § /2/ bekezdése szerint a bírság mértéke a kifogásolt tételmennyiségtől függ. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a hiba gyártási eredetű, ezért az azonos jellemzőkkel legyártott teljes mennyiség hibásnak minősül. Az alperes a terméken szereplő tételazonosítóval azonos jelölésű termékek mennyiségét és árát kérte be a felperestől; eszerint határozta meg a hibás tétel mennyiségét. Az Ét. végrehajtásáról szóló 1/
58. /I. 9./ FM-NM-IKM együttes rendelet /a továbbiakban: Vhr./
59. § /1/ bekezdése rendelkezik a tételazonosító jelölés elhelyezéséről; a tételazonosító jelölés hivatott jelölni az azonos jellemzőkkel legyártott termékeket. A Vhr.
60. § /7/ bekezdése ellenőrzéskor hatályos szabályozása szerint az élelmiszerellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik. Jelen esetben megállapítható, hogy a kifogásolt élelmiszertétel gyártási hibával került forgalomba, ami a teljes, azonos jelölésű termékhalmazt érinti. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen hívta fel az alperes a tétel fogalmának meghatározása körében az Ét. felhatalmazása alapján alkotott 4/
61. /XI. 11./ EüM rendelet
62. § i/ pontját. Az egyes élelmiszerellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló 55/
63. /VIII. 14./ FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet
64. számú melléklete értelmében a minőségvédelmi bírság kiszámításának módja: bírság = egységár x mennyiség x faktor, ahol az egységár az élelmiszertétel fogyasztói, csomagolási egységeinek az ára - az élelmiszer-előállító helyen a termelői ár, a nagykereskedelmi raktárban a nagykereskedelmi ár, a kiskereskedelmi egységben a kiskereskedelmi ár, azaz jelen esetben a termelői ár. Figyelemmel az együttes rendelet értelmező rendelkezésére, jelen ügyben nem a mintavétel helye szerinti mennyiséget kellett alapul venni a bírság meghatározása során, hanem - a gyártási hibából kifolyólag - a teljes legyártott mennyiséget. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletben észlelhető egy-két szám-elírás az ügy érdemére nem hatott ki, így az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel nem bír. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megalapozottan minősítette a megyei bíróság jogszerűnek az alperes eljárását, és az annak eredményeként született másodfokú döntést; ezért helytálló volt a kereset elutasítása. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
65. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
66. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
67. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A felperes a tárgyi illeték-feljegyzési jog ellenére felülvizsgálati kérelmén 45.700 Ft illetéket lerótt. A felülvizsgálati eljárás illetéke 36.000 Ft, amelynek viselésére a felperes - pervesztessége folytán - köteles, a fennmaradó 11.700 Ft szükségtelenül lerótt illetéket azonban visszaigényelheti. Budapest,
68. március
69. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő