Bf.446/2018/14 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 1. fordulat és

(2)bekezdés b) pontja szerint minősíti. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 (hat) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által

1. május
2. napjától
3. október
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye: Büntetés-végrehajtási Intézet neve Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a
5. július
6. napjától őrizetben, majd
7. július
8. napjától
9. január
10. napjáig előzetes letartóztatásban volt vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklásának bűntettében (Btk.
11. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont) és ezért őt tíz év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház és a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által

1. július
2. napjától
3. január
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kettőharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 1.164.560,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ítélet kihirdetését követően ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Az ügyész a vádlott terhére, elsődlegesen a bűncselekmény kábítószer kereskedelem bűntettének kísérleteként történő minősítése, másodlagosan a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében. A vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész írásban indokolt fellebbezésében a bejelentett fellebbezés irányát megváltoztatta, azt a vádlott javára tartotta fenn, enyhébb, a Btk.
5. §

(1)bekezdés 1. fordulatában meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklás bűntetteként történő minősítés és a szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a vádlott javára bejelentett ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta. Átiratában kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság helytállóan a vádlott cselekményét kábítószer birtoklásként értékelte, tévedett azonban, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az élő növény egyedek becsült THC tartalmát, összesíteni kell a szárított növény THC tartalmával és így kell meghatározni, hogy a vádlott milyen mennyiségű kábítószerre követte el a bűncselekményt. Hivatkozott e körben a BH2017. 318. számú eseti döntésre, mely szerint kábítószer termesztés esetén kizárólag a növényi egyedek száma alapján kell megállapítani a mennyiségi értékhatárt, azaz csak a növényi tövek száma alapján lehet minősíteni a vádlott cselekményét. Ebből adódóan álláspontja szerint a vádlott a Btk. 178. §

(1)bekezdés 1. fordulatában meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntettét valósította meg. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a Kecskeméti Törvényszék ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlott cselekményét a fentiek szerint minősítse, a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse, egyebekben azt hagyja helyben. A vádlott védője írásban előterjesztett fellebbezésében és a fellebbezési nyilvános ülésen tartott perbeszédében fellebbezését fenntartotta, de az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságára történő hivatkozással indítványozta az ügyben tárgyalás tartását, ott bizonyítás felvételét, a vádlott ismételt kihallgatását, vallomása alapján az ítélet tényállásának kiegészítését és helyesbítését akként, hogy a vádlott nem vett részt a magok beszerzésében, ültetésében, a növény termesztését nem a vádlott kezdte el, csupán bekapcsolódott a más által már folytatott tevékenységbe, a növénytermesztéshez szükséges anyagokat nem a vádlott szerezte be, a szüretelésben nem vett részt, csak a növény tisztításában és szárításában. Álláspontja szerint továbbá téves az az ítéleti megállapítás, hogy a magról kelt növényeket a vádlott gondozta, majd kiültette, mert ezen növények magját azonnal a későbbi növekedési helyre kell kihelyezni. Indítványozta még további enyhítő körülmények értékelését és összességében a bűncselekmény ügyészi álláspont szerinti minősítése mellett, a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának jelentős enyhítését, továbbá a vádlott megromlott egészségi állapotára tekintettel eggyel enyhébb végrehajtási fokozat, börtön alkalmazását. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen kifejtett álláspontja szerint az ítélet tényállása a fő kérdések tekintetében megalapozott, a vádlott vallomása nem új bizonyíték, ezért a védelem által előterjesztett bizonyítási indítvány elutasítását tartotta indokoltnak. A bűncselekmény enyhébb minősítése és a kiszabott büntetés tartamának enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések alaposak, a főügyészi átiratban foglaltak helytállóak. A Szegedi Ítélőtábla a 2018. július 1. napjától hatályos, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 868. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a másodfokú felülbírálatkor hatályban lévő törvény szerint járt el. A hivatkozott törvényi rendelkezés szerint a Be. 868-

1. §-ában meghatározott eltérésekkel a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell a Be. rendelkezéseit. A Be.
2. §

(1)bekezdése alapján az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza. Jelen ügyben - a

1. július
2. napját megelőzően bejelentett - fellebbezések bejelentésére a vádlott javára, a bűncselekmény enyhébb minősítése és a kiszabott büntetés enyhítés érdekében került sor, ezért a Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárásakor hatályban lévő

1. évi XIX. törvény rendelkezéseinek nagyrészt megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást. Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a
2. január
3. napján megtartott tárgyaláson a
4. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítettek szerint tanú neve tanú elé tárta a nyomozati iratok
5. oldalán található rendőri jelentést, amelynek harmadik bekezdése a vádlott helyszíni nyilatkozatát is tartalmazza. Ezt a nyilatkozatot a törvényszék tényállásának megállapítása körében bizonyítékként is értékelte, holott az
6. évi XIX. törvény
7. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 6. oldal harmadik bekezdés első mondatában írtakat a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján mellőzte és a rendőri jelentés ezen részét a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az elsőfokú bíróság az általa egyébként perrendszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az ügy lényegét illetően megalapozott tényállást állapított meg. A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A Be. 592. §

(2)bekezdésében részletezettek alapján az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, ha

1. a)az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg
2. b)a tényállás részben felderítetlen
3. c)a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával
4. d)az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. A Be. 594. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében és akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak. A Be. 594. §

(2)bekezdésben foglaltak alapján a másodfokú bíróság mellőzi a bizonyítási felvételét olyan tényre nézve, amely a bűnösség megállapítását, a felmentést, az eljárás megszüntetését, a bűncselekmény minősítését, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását nem befolyásolta. A védelem a vádlott vallomására, mint új bizonyítékra tekintettel indítványozta bizonyítás felvételét, hivatkozva a tényállás részbeni megalapozatlanságára. A védői fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtettek alapján azonban megállapítható, hogy a vádlott olyan tényre nézve kívánta vallomását megváltoztatni, amely a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását nem befolyásolná. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott csupán részt vett a kábítószer termesztésében, de nem ő ültette el a magokat és nem egyedül végezte a betakarítást, a büntetőjogi felelősség megítélése körében nem bír jelentőséggel. Túl ezen, tekintve, hogy az ítéleti tényállás lényegét illetően megalapozott, és a vádlott vallomása új bizonyítéknak nem minősül, bizonyítás felvételének a másodfokú eljárásban nincs helye, ezért az ítélőtábla a vádlott védője által előterjesztett tárgyalás tartása iránti kérelmet és bizonyítási indítványt elutasította. A Szegedi Ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlottnak a fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatai alapján az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írtak szerint az alábbiak szerint helyesbítette, illetve kiegészítette: A vádlott előzetes letartóztatásba kerülését megelőzően ország neve-ben dolgozott, naponta 70 font jövedelemmel rendelkezett. Húgycső szűkület megbetegedésben szenved és szenvedett a terhére rótt cselekmény időpontjában is. A Szombathelyi Városi Bíróság 6.B.406/2009/

1. számú ítélete vonatkozásában a próbaidő
2. február
3. napján eredményesen eltelt. Fenti kiegészítéseknek azért van jelentőségük, mert az elsőfokú ítéletben hiányosan kerültek rögzítésre a vádlott személyi körülményei, illetve büntetett előéleti adatai. Vádlott neve vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, tudatzavarban, szellemi leépülésben, betegségszintű személyiségzavarban nem szenved és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett. A vádlott kizárás és korlátozás nélkül képes volt arra, hogy felismerje cselekménye következményeit és e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ez a kiegészítés azért vált szükségesé, mert az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy a beszerzett igazságügyi elmeorvos szakértői véleményt a tárgyaláson a bizonyítás anyagává tette, annak ténymegállapításait ítéletében elmulasztotta rögzíteni. Az ítélet 4.oldal 6.bekezdését kiegészítette az
4. oldal
5. bekezdés utolsó mondatával, mi szerint a lefoglalt szárítás alatt álló növényi részek, a csonkolt növény egyedekről származnak. Az ítélet
6. oldal 8-
7. bekezdésében írtakat, és a
8. bekezdésből a hatóanyag tartalom megállapítására vonatkozó részt a tényállásból mellőzi. Ezen a helyesbítések azért váltak szükségessé, mert az elsőfokú bíróság a bűncselekmény minősítésének meghatározása körében szükségtelenül hivatkozott a leszüretelt növényi részek, és az ültetvényben meglévő növények THC tartalmára. A helyes minősítés szempontjából ugyanis csak annak van jelentősége, hogy hány tő növényi egyed termesztésére került sor. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan és megalapozott, melyet a másodfokú bíróság ítélkezésének alapjául elfogadott. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást - a vádlotti védekezésre is tekintettel - kimerítően és széleskörűen folytatta le, a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességükben is maradéktalanul mérlegelési körébe vonta. Kellő és logikus indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott az irányú védekezését, mely szerint a növényeket saját célra, gyógykezelés érdekében termesztette. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ugyan a termesztés forgalomba hozatali szándékkal történt - figyelemmel a növények nagy számára és a szárított növény mennyiségére -, de a cselekmény e tekintetben előkészületi szakban maradt, hiszen a forgalomba hozatal megkezdésére vonatkozó adat (értékesítésre felkínálás, eladás) nem merült fel az eljárás során. Ez az előkészületi jellegű cselekmény azonban a Büntető Törvénykönyvről szóló
9. évi C. törvény
10. §

(1)bekezdésére figyelemmel kifejezett törvényi szabályozás hiányában nem büntethető, hiszen a törvény csak a kábítószer birtoklása alap vagy minősített esetének előkészületét rendeli büntetni. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége tehát okszerű és logikus volt és a megalapozott tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, tévedett azonban a bűncselekmény jogi minősítése és így a jogi indokolás körében a mennyiségi értékhatár megállapítása során. Az irányadó tényállás szerint a vádlott részéről 212 tő kannabisz növény került termesztésre, majd tőle lefoglalásra. Ezen növényegyedekből történő szüretelés folytán került a vádlott által szárításra, majd tőle lefoglalásra a 9,75 kg tömegű marihuána. E körben nincs jelentősége annak, hogy a vádlott a magokat maga ültette el vagy más személy, hiszen az egyértelműen megállapítható, hogy a növények gondozását végezte, öntözte, tápoldatozta, a beérett növényeket leszüretelte, szárította. Ezzel a magatartásával kimerítette a termesztést, mint elkövetői magatartást, arra is tekintettel, hogy a marihuána jelentősebb feldolgozás nélkül használható fel kábítószerként (57/2007. számú BKv.) A vádlotti cselekmény minősítése szempontjából tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottól lefoglalt elő növény egyedek becsült THC tartalmát összesíteni kell a szárított növény THC tartalmával, büntetőjogilag ugyanis a 212 tő kannabisz növény termesztése az irányadó. Következetes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy az elbírálás független a növény(ek)ben aktuálisan jelenlévő THC mennyiségtől, kábítószer termesztés esetén kizárólag a növényi egyedek száma alapján kell megállapítani a mennyiségi értékhatárt (BH.2017.318). A Btk. 461. §

(2)bekezdése szerint a Btk. 176-180. §-ai alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha kannabisz növény esetén a növény egyedek száma legfeljebb 5, a

(3)bekezdés a) pontja értelmében jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros mértékét, vagyis 100 tövet, a

(3)bekezdés b) pontja alapján különösen jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának kétszázszoros mértékét, vagyis az 1000 tövet meghaladja. Jelen esetben a vádlott által termesztett 212 tő kannabisz növény a jelentős mennyiséget meghaladja, a különösen jelentős mennyiséget azonban nem éri el, ezért az ítélőtábla a vádlott által elkövetett bűncselekményt a Btk. 178. §

(1)bekezdés 1. fordulata és a

(2)bekezdés b) pontja szerint (jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett) kábítószer birtoklásának bűntetteként minősítette. A minősítés körében az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztott hivatkozni az 1965. évi 4. tvr-rel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény I. jegyzékére és a Btk. 459. §

(1)bekezdésének 18/a) pontjára, mely szerint a marihuána kábítószernek minősül, ezért ezt a másodfokú bíróság megfelelően pótolta. A minősítés körében kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából mellőzi a

1. oldal második bekezdéstől a
2. oldal második bekezdéséig részletezetteket, továbbá a
3. oldal második bekezdésétől a
4. oldal utolsó bekezdéséig részletezetteket. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket szinte maradéktalanul értékelte, azt a másodfokú bíróság akként helyesbítette, hogy súlyosító körülményként helyesen a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát értékelte, míg mellőzte az enyhítő körülmények köréből a vádlott ténybeli beismerésére történő hivatkozást, hiszen bűnösségét nem ismerte el és az
5. számú Büntető Kollégiumi véleményben foglaltak szerint tettenérés esetén kizárólag a ténybeli és a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás értékelhető enyhítő körülményként. Ugyanakkor további enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott igazolt betegségét, továbbá a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlást. Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott vonatkozásában a büntetési célok kizárólag szabadságvesztés büntetés alkalmazásával érhetőek el. Figyelemmel a bűncselekmény minősítésének megváltoztatására, a büntetési tétel jelentősen csökkent: öt évtől tíz évtől terjedő szabadságvesztés, ennek Btk.
6. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke hét év hat hónap. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottal szemben a felhívott enyhítő körülményekre figyelemmel indokolt a középmértéktől enyhébb büntetés kiszabása, ezért a szabadságvesztés tartamát a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. Nem osztotta a másodfokú bíróság a védelem azon álláspontját, mely szerint indokolt lenne a törvény által előírt fegyház helyett eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása. A vádlott betegsége fegyház fokozat körülményei között is kezelhető, egyéb, a büntetés kiszabásánál értékelt körülmények pedig nem teszik indokolttá a Btk. 35. §

(2)bekezdése szerinti enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását. A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az eltérő minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja és a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alapján rendelkezett a vádlott által, az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. A másodfokú bíróság vádlott neve vádlott tényleges tartózkodási helyét megállapította a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontjára és a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. pontjában írtakra , mert a fogvatartás helye tényleges tartózkodási helynek minősül. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdésén alapult. Szeged,

1. október
2. dr. Joó Attila s.k. a tanács elnöke dr. Katona Dorottya s.k. előadó bíró dr. Hegedűs István s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.IV.446/2018/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.345/2017/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része jogerős és végrehajtható. A jogerőre emelkedés időpontja:
5. október
6. Szeged,
7. október
8. dr. Joó Attila s.k. a tanács elnöke