Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.687/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Szecskay Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szecskay András ügyvéd) által képviselt ... (....) felperesnek - a dr. Ackermann Aladár ügyvéd (.....) által képviselt ... (.....) I. rendű és a másodfokú eljárásban dr. Kiss Gábor Sándor ügyvéd (.....) által képviselt ... (korábbi nevén: II.rendű alperes neve ......) II. rendű alperesek ellen - védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- március
- napján kelt, 1.P.23.924/2006/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes által fizetendő perköltség összegét 62.000 (Hatvankétezer) Ft-ra leszállítja, egyebekben helybenhagyja. A felek a másodfokú perköltségüket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes
- november 5-től
- július 22-ig, a II. r. alperes pedig
- szeptember 10-től
- július 22ig azzal, hogy alsónémedi telepük üzemcsarnokának falán a „bandag” megjelölést feltüntették, bitorolták a felperes .... és .... lajstromszámú védjegyeit. Eltiltotta az I. és II. r. alperest a további jogsértéstől. Feljogosította a felperest, hogy az I. és II. r. alperesek költségén közzétegye az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét két alkalommal az „.....” című újságban 1/8 oldalterjedelemben. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 Ft, míg a II. r. felperest (helyesen: alperest), hogy ugyanezen idő alatt fizessen meg a felperesnek 150.000 Ft perköltséget. A megállapított tényállás szerint a felperes a jogosultja a .... nemzetközi lajstromszámú „bandag” szóvédjegynek, amely - egyebek mellett - a
- áruosztályon belül a kaucsuk anyagokat oltalmazza, jogosultja továbbá az .... nemzetközi lajstromszámú „bandag” ábrás védjegynek a
- osztályban többek között a gumianyagok vonatkozásában. A védjegyek használatára az I. r. alperes használati jogosultságot szerzett franchise-szerződéssel az ....i és ....i fióktelepeire vonatkozóan. A szerződések
- május 2-án illetve november 4-én megszűntek, de
- július
- napjáig továbbra is látható volt a „bandag” védjeggyel megegyező megjelölés az alsónémedi üzemcsarnok falán, amely
- szeptember 10-étől nemcsak az I. r. alperes, hanem a II. r. alperes fióktelepe is volt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (Vt.)
- §-ának
(1)bekezdése és a 12. §
(2)bekezdésének b) pontja alapján az alperesek védjegybitorlást valósítottak meg, mivel a felperesi védjegyekkel az általuk használt megjelölés összetéveszthető. A jogsértés megállapítása mellett alkalmazta a keresetben kért jogkövetkezményeket, a Vt. 27. §
(2)bekezdése
- b)pontja szerint a további jogsértéstől eltiltotta és a
- d)pont alapján elégtétel adására kötelezte az alpereseket. A jogsértés súlyára tekintettel a közzétételt csak a helyi érdekeltségű sajtóorgánumban rendelte el. A perköltség viseléséről az elsőfokú bíróság akként rendelkezett, hogy azt a pervesztes I. és II. r. alperesek kötelesek viselni, ennek kapcsán a Pp. 78. §
(1)bekezdésére és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdésére, a 3. §
(1)és
(3)bekezdésére hivatkozott. Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával kérte az eltiltásra és az elégtételadására vonatkozó rendelkezés mellőzését, továbbá a terhére megállapított perköltség összegének 20.000 Ft-ra történő mérséklését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indokoltnál nagyobb szankciókkal sújtotta, az adott esetben a jogsértés megállapítása elegendő lett volna. A további jogsértéstől való eltiltást szükségtelennek tartotta, mivel a védjegy használatával önként felhagyott, csaknem két évvel az elsőfokú ítélet meghozatala előtt. A közzététel kapcsán pedig kifejtette, hogy az adott módon elrendelt nyilvánosság ingyenes vagyoni előnyt biztosítana a felperes számára, holott az I. r. alperes nem alkalmazta a védjeggyel védett szolgáltatást, csak a csarnok falán maradt fenn a védjegy, ami konkrét forgalmazás nélkül díjtalan reklám a felperesnek. Az eset körülményeire tekintettel a felperes javára megállapított 200.000 Ft perköltséget eltúlzottnak tartotta, mivel csak egy beadványt nyújtott be és csak egy tárgyaláson vett részt. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, helyes indokai alapján. A II. r. alperes egyetértett az I. r. alperes fellebbezésével. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a fellebbezéssel érintett részét bírálta felül, a nem támadott része - az I. r. alperes vonatkozásában a jogsértés megállapítása és a II. r. alperest érintő ítéleti rendelkezések - jogerőre emelkedett. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak és a kialakult gyakorlatnak megfelelően, valamint a jogsértés súlyához igazodóan helytállóan alkalmazta a védjegybitorlás miatt kért objektív jogkövetkezményeket, azzal a másodfokú bíróság egyetért. A Vt. 27. §
(2)bekezdés
- b)pontja értelmében a védjegyjogosult a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől, illetve a
- d)pont értelmében követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. A fellebbezésre válaszolva rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy az adott esetben a további jogsértéstől a jövőre nézve történő eltiltás indokolt volt. Az eltiltás célja a prevenció, és abban az esetben, ha a jogsértés megtörténte megállapításra kerül, e jogkövetkezmény alkalmazása alappal kérhető, azt nem befolyásolja az időmúlás. Az I. r. alperes által felhozott érvek, miszerint már felhagyott a jogszerűtlen védjegyhasználattal és a védjegyet eltávolította az üzemcsarnok külső faláról, esetlegesen az abbahagyásra kötelezés szankciójával szemben vezethettek volna eredményre, amelyről azonban az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Megillette a felperest az a jog is, hogy az I. r. alperes által tényszerűen elismert jogsértő magatartás megállapítása mellett megfelelő nyilvánosság mellett elégtételt kapjon Az elsőfokú bíróság arányosan és indokoltan döntött erről a jogkövetkezményről, amikor a kérelemhez képest szűkebb körben rendelkezett az elégtétel adásáról, elegendőnek tartotta az adott esetben a helyi lapban történő közzétételt, míg az országos terjesztésű napilapban, a ....ban szükségtelennek találta azt. A közzététel célja a reparáció, amelynek eredményeként abban a közegben juthat nyilvánosságra, hogy a jogsértés megállapításra került, ahol a kifogásolt magatartás ismertté vált. Az elégtételadás szankciójának az alkalmazása során a bíróság által mérlegelhető, hogy az adott körülmények mellett milyen mértékű nyilvánosság tekinthető megfelelőnek, de a kérelem teljes elutasítására csak a jogsértés megállapítása iránti kereset alaptalansága esetén kerülhet sor. Alappal kifogásolta azonban a fellebbezés az elsőfokú bíróság által a felperes javára megállapított perköltség összegét. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdésére és a 3. §
(1)és
(3)bekezdéseire, de annak alapján téves számítással állapította meg az I. r. alperes vonatkozásában a perköltséget 200.000 Ft-ban. A hivatkozott IM rendelet 1. §
(1)bekezdése szerint a rendelet rendelkezéseit a polgári eljárásban a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítása során kell alkalmazni. A 3. §
(1)bekezdése értelmében, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. A
(3)bekezdés kimondja, hogy ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5000 Ft, de legalább 10 000 Ft. A felperes nem csatolt az ügyvédjével kötött díjmegállapodást, a védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti perben pedig a pertárgy értéke nem állapítható meg. Ennél fogva a felperesi képviselő munkadíja a tárgyalási órák számához és a pert megelőző tevékenységéhez igazodik. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság egy tárgyalást tartott, amely egy órán belül véget ért, azt megelőzően pedig a keresetlevél elkészítésére került sor. Mindennek figyelembevételével a másodfokú bíróság az I. r. alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította, amely az I. r. alperes által elfogadott mértékű 20.000 Ft-os ügyvédi munkadíjból és az I. r. alperest érintő kereseti kérelem kapcsán a felperes által lerótt 42.000 Ft illetékből tevődik össze. A Fővárosi Ítélőtábla a fentieknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét - a nem fellebbezett részeket nem érintve - a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A részben eredményes I. r. alperesi fellebbezésre, valamint az általa lerótt fellebbezési illetékre figyelemmel, a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján akként határozott, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét. Budapest,
- március
- . Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Lesenyei Terézia s.k. Zsuzsanna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Mohácsy bíró