Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.042/2018/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Székely Gábor ügyvéd, fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a perből elbocsátott dr. Rása Mirtill jogtanácsos által képviselt Merkantil Bank (címe) I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (címe) II. rendű, a Németh és Tímár Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Krausz Róbert ügyvéd, fél címe) által képviselt III.rendű alperes neve (címe) III. rendű, valamint a dr. Török László ügyvéd (fél címe.) által képviselt IV.rendű alperes neve (címe) IV. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szekszárdi Törvényszék
- január
- napján kelt 15.P.20.636/2016/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott és
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a III. rendű alperesnek 15.240 (tizenötezer-kettőszáznegyven) forint, a IV. rendű alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes, mint adóstárs és zálogkötelezett, a II. rendű alperes, mint adós és zálogkötelezett a III. és IV. rendű alperesekkel, mint hitelezőkkel
- július
- napján közjegyzői okiratba foglaltan ingatlan jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötött, amellyel a III. és IV. rendű alperesek a felperes és a II. rendű alperes részére 7.470.000 forint összegű, svájci frankban nyilvántartott kölcsönt nyújtottak. A kölcsönszerződésből eredő követelés biztosítására a sz .../A/15 helyrajzi számú ingatlanra alapítottak jelzálogjogot a III. rendű alperes javára. A kölcsönszerződés törlesztésre vonatkozó rendelkezései között, a
- pont második és harmadik bekezdésében a III. és IV. rendű alperesek azt a kikötést alkalmazták, miszerint a felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozása, továbbá késedelmi kamat tartozása tekintetében, az adósok hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített, közjegyzői okiratba foglalt hitelezői nyilatkozatot fogadják el. Az adósok alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa. A kölcsönszerződés 9.
- pontjában a III. és IV. rendű alperesek egyebek mellett azzal a kikötéssel éltek, hogyha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékére kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek ezt nem teljesítik, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is érvényesítheti az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot. A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés
- pont második és harmadik bekezdése szerinti, a közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó, valamint a 9.
- pontba foglalt, a zálog romlására előírt egyes szerződési feltételek semmisségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban:
- évi Ptk.) 209/A.§
(2)bekezdésére, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
(1)bekezdés a), b),
- j)pontjára, 2.§
- f)pontjára hivatkozással. A II. rendű alperest a III. és IV. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereseti kérelem tűrésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint az adósok számára kiszámíthatatlan, hogy mit fogad el fedezetként a bank, az ezeket befolyásoló tényezők és körülmények rejtve maradnak, így a támadott feltételek kontroll nélküli egyoldalú lehetőséget biztosítanak a zálogjogosult számára. A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó szerződési feltételt azért támadta a felperes, mert az álláspontja szerint a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A III. és IV. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest a III. és IV. rendű alperesek javára személyenként 10.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a jelzálogszerződésnek a zálogfedezeti érték fenntartására vonatkozó, per tárgyává tett szerződési feltételeit a felek az 1959. évi Ptk. 260.§
(2)és
(3)bekezdése, 261.§
(1)és
(2)bekezdése együttes értelmezése szerint, a jogszabály előírásainak megfelelően határozták meg. Rámutatott, hogy a hitelbiztosítéki érték megállapításának módszertani elveit jogszabály, a 25/
- (VIII.1.) PM rendelet határozza meg, melynek alapján a hitelintézet köteles értékmegállapítási szabályzatot készíteni. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 78.§
(4)bekezdése alapján a III. alpereseknek a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétét, valós értékét rendszeresen figyelemmel kell kísérnie. A felperes által támadott szerződési feltétel a III. rendű alperesnek egyoldalú hatalmasságot nem biztosít. A ténytanúsítványra vonatkozó szerződési feltétel vizsgálatakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette a régi Hpt. 206.§
(2)bekezdését, mely szerint a számláról megküldött kimutatást elfogadottnak kell tekinteni, ha az ügyfél hatvan napon belül írásban nem emel kifogást. Kifejtette, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/
- (XII.24.) Korm. rendelet a pénzintézeteket az abban részletezett szabályok szerint folyamatos nyilvántartás vezetésére kötelezi. A felperes által támadott szerződési kikötés az
- évi Ptk. 242.§-a szerinti joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak nem minősül, a bizonyítási terhet nem fordítja meg. A bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C.§-a szerinti végrehajtási záradékolás lehetőségét pedig nem a vitatott szerződési feltétel, hanem a kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalásának ténye alapítja meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének teljesítését kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését az
- évi Pp. 252.§
(2)bekezdése alapján, harmadlagosan az 1952. évi Pp. 252.§
(3)bekezdése alapján. Fellebbezésének indokolásaként előadta, hogy a III. és IV. rendű alperesek a támadott zálogjogi rendelkezéssel kapcsolatosan az
- évi Ptk. szabályaitól, a
- és 261.§-aiban foglaltaktól eltértek, azt többlettartalommal egészítették ki azáltal, hogy a „más ok" szerződéses rendelkezést alkalmazták. Előtte ismeretlen, hogy a III. rendű alperes mit ért a „más ok" kifejezés alatt. Ennek megfelelően a támadott szerződéses feltétel a fogyasztóval szerződő felet, a III. rendű alperest egyoldalúan jogosítja értelmezésre, illetve annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A rendelkezés nem egyértelmű, nem világos, a diszpozítiv törvényi rendelkezésekkel szemben a zálogtárgy helyreállításának lehetőségét nem tartalmazza. A kölcsönszerződés
- pontja hivatkozott rendelkezésével kapcsolatban fellebbezését azzal indokolta, hogy a perbeli kölcsönszerződés támadott pontja szerint a közokiratnak minősülő ténytanúsítványban foglaltakkal szemben ugyan ellenbizonyítással élhet, de ez a hátrányára fordítja meg a bizonyítási terhet. Amennyiben ugyanis nem ért egyet az alperesi nyilvántartással, a végrehajtási eljárásban neki kell bizonyítania, hogy helytelen a pénzintézet nyilvántartása. Az alávetés miatt lemondott arról a lehetőségéről, hogy kétségbe vonja a III.. illetve a IV. rendű alperes által meghatározott tartozás összegét. A perbeli szerződési feltételben előre elismerte, hogy a jövőben bármikor fennálló tartozása azzal az összeggel azonos, amit a hitelező alperesek a saját nyilvántartásuk alapján tartozásként megállapítanak. Ez a nyilatkozat olyan, mint az
- évi Ptk. 242.§-a szerinti tartozáselismerés. Hivatkozott a BDT2015.3420., BDT2017.3629., BDT.2018.
- számon közzétett eseti döntésekre. Fellebbezésében azt nem fejtette ki, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését miért tartja szükségesnek. A III. és IV. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróságnak a másodlagosan előterjesztett fellebbezési kérelem tartalmára figyelemmel elsőként az
- évi Pp. 252.§
(2)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezés indokoltságát kellett vizsgálnia. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú eljárás során nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozná; ilyenre egyebekben a felperes sem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, az abból levont jogi következtetésekkel és a keresetet elutasító érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. A másodfokú bíróság előrebocsátja, hogy a felperes a zálogfedezet kiegészítésére vonatkozó szerződési feltételek közül kizárólag az idézett, a zálogfedezet értékének csökkenésére vonatkozó feltételt tette a per tárgyává, keresete a perbeli kölcsönszerződés zálogfedezettel kapcsolatos további feltételeit nem érintette. A fellebbezéssel összefüggésben hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a Debreceni, a Fővárosi, a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla nem vitásan azt a következetes gyakorlatot alakította ki, hogy a per tárgyát képező rendelkezésekhez hasonló kikötések sértik az R. 1.§
(1)bekezdésének
- b)és
- j)pontjait, amennyiben azokban a fogyasztó feltétel és ellenvetés nélkül elfogadja a hitelező által a saját üzleti könyvei alapján készített tartozáskimutatást a fennálló kölcsöntartozását közokirati formában igazoló közjegyzői ténytanúsítvány alapjaként. Ez a gyakorlat azonban a továbbiakban nem tartható fenn, a Kúria ugyanis több döntésében, köztük a Pécsi Ítélőtábla jogerős határozata tárgyában hozott Gfv.VII.30.356/2017/4. számú ítéletében úgy foglalt állást, hogy a per tárgyát képező kikötés akkor sem tisztességtelen, ha tartalmazza a fogyasztónak a hitelező könyvei alapján készített közjegyzői ténytanúsítvány feltétel nélküli elfogadására vonatkozó nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai értelmében a III. és IV. rendű alpereseknek az ügyfeleikkel, köztük a felperessel és a II. rendű alperessel szemben fennálló követeléséről folyamatos nyilvántartást kellett vezetnie. A régi Hpt. 206.§
(1)bekezdése előírta, hogy a hitelező a folyamatos szerződések esetén legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást küldjön az ügyfeleinek. A kimutatást a régi Hpt. 206.§
(2)bekezdése értelmében - az üzletszabályzat vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kellett tekinteni, ha az ügyfél a kézbesítéstől számított hatvan napon belül írásban nem emelt kifogást azzal, hogy mindezek a követelés érvényesíthetőségét nem érintik. A perbeli jogvita eldöntése szempontjából annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés
- pont második és harmadik bekezdésében foglalt kikötés az
- évi Ptk. 242.§-a szerinti joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak minősül-e. Tartozáselismerés esetén ugyanis a bizonyítási teher megfordul, és az adósnak kell bizonyítania, hogy az elismert tartozása nem áll fenn. A fél nyilatkozatához a tartozáselismerés jogkövetkezményei akkor fűződhetnek, ha a tartozás elismerése magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlenül történik. Ennek az elvárásnak csak az olyan tartozáselismerő nyilatkozat felel meg, amelyet már fennálló, összegszerűen meghatározott követelés tekintetében tettek meg. A per tárgyát képező szerződéses rendelkezés viszont ilyennek nem tekinthető, e kikötés esetében ezért nem érvényesülhetnek a tartozáselismerés joghatásai és joghatályos joglemondásként sem értékelhető a fenti indokokra tekintettel. Ennek megfelelően, ha a III. és IV. rendű alperesek a jelen szerződésből eredő követelésüket a felperessel vagy a II. rendű alperessel szemben peres úton kívánják érvényesíteni, a perben a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265.§
(1)bekezdése értelmében őket terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek alapján mekkora összeget folyósítottak a felperes és a II. rendű alperes részére, a felperes és a II. rendű alperes mennyit teljesített, és ennek eredményeként mekkora a fennálló tartozásuk. A III. és IV. rendű alperesek erre vonatkozó tényállításai nyilvánvalóan a saját nyilvántartásaikon alapulnak, vita esetén azonban a III. és IV. rendű alpereseknek a perben a nyilvántartás elszámolási elveiket, módszereiket és adataikat is be kell mutatniuk, számításaikat le kell vezetniük. Ha a felperes vagy a II. rendű alperes mindezeket követően is azt állítja, hogy a III. és IV. rendű alperesek nyilvántartásai nem felelnek meg a szerződésben foglaltaknak, a közölt számítás hibás, vagy arra hivatkoznak, hogy nagyobb összegű teljesítés történt, ellenbizonyítással élhetnek. Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a bizonyítási teher alakulását, a bizonyítási eljárás lefolytatását a kölcsönszerződés 8. pont második és harmadik bekezdésében foglaltak nem befolyásolják. A végrehajtási záradék kiállítása esetén az adós a tartozását csak a Pp. 528.§
(2)bekezdése szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben vitathatja. A bizonyítás az ilyen perekben a Pp. 265.§
(1)bekezdése szerint a pert indító adóst terheli. Neki kell bizonyítania, hogy nem tartozik, vagy nem a kimutatott összeggel tartozik. Mindezek azonban a végrehajtási záradékra, illetve a bizonyításra vonatkozó rendelkezésekből, és nem a közjegyzői tanúsítványra vonatkozó feltételből következnek. Így a peres felek között létrejött kölcsönszerződés nem biztosít több jogosultságot a III. és IV. rendű alperesek részére, illetve nem ró több kötelezettséget a felperes és II. rendű alperes terhére, mint amelyek az irányadó jogszabályok alapján őket egyébként megilletnék, illetve terhelnék. A közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását és a végrehajtási záradék kibocsátását a végrehajtást kérő e szerződéses kikötés hiányában is ugyanilyen módon és tartalommal kérhetné. A végrehajtás közjegyzői okirat záradékolása útján, peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő szabályozás az 1423/B/2010. AB és 1245/B/2011. AB határozatok szerint nem alkotmányellenes, nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot és az Európai Unió Bírósága .../14. számú, E kontra S A ügyben hozott határozata szerint nem összeegyeztethetetlen a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv fogyasztóvédelmi követelményeivel sem (1/2018. számú gazdasági elvi határozat). Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a szerződés 9/6. pontjában írt, a zálog romlására vonatkozó szerződési feltétel megfelel az 1959. évi Ptk. 261.§
(2)bekezdésében foglalt, a zálogtárgy állagának romlása esetére előírt rendelkezésnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokait csupán annyiban egészíti ki, hogy a szerződési feltétel tisztességtelensége ellen szól az 1959. évi Ptk. 525.§
(1)bekezdésének c) pontja is, amely a hitelező számára az azonnali hatályú felmondás jogát biztosítja minden olyan esetre, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a 9/6. pontba foglalt és a per tárgyává tett feltétel az 1959. évi Ptk. szerződéskötés idején hatályos 209.§
(5)bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogszabályban meghatározott szerződési feltételnek csak az állagromlás esetére előírt fedezetkiegészítés minősülne, hiszen az 1959. évi Ptk. 260.§
(2)bekezdése és 525.§
(1)bekezdés c) pontja kifejezetten a zálogtárgy, illetve a biztosíték értékcsökkenése esetére rendelkezik a biztosíték kiegészítésének kötelezettségéről. A kifogásolt „egyéb ok" kitétel nem önálló, meghatározatlan tartalmú fedezetkiegészítési okként került megfogalmazásra, melyre hivatkozással a III. rendű alperes a kiegészítést belátása szerint követelhetné, hanem az a szerződés e rendelkezésében egyértelműen a zálogfedezet értékcsökkenéséhez rendelt, annak okára vonatkoztatott kifejezés. Így a per tárgyává tett szerződési pont kizárólag a zálogtárgy értékében bekövetkezett változásra tekintettel teszi lehetővé, hogy a III. rendű alperes felhívja a zálogkötelezett adósokat a fedezet kiegészítésére. Annak megítélése, hogy a zálogtárgynak csökkent-e az értéke, és ehhez képest a zálogjogosult hitelező megalapozottan kéri-e a fedezet kiegészítését, valamint, hogy az erre irányuló felhívás eredménytelensége esetén jogszerűen él-e a biztosított szerződés azonnali hatályú felmondásának jogával, vitás lehet a zálogkötelezett adós és a zálogjogosult hitelező között. A vita eldöntésére azonban a zálogjogosultnak nincs hatalmassága, a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elveket jogszabály, a szerződéskötéskor hatályos 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet meghatározza, a felek egyetértésének hiányában pedig a fedezet kiegészítésére irányuló felhívás, továbbá az esetleges felmondás jogszerűségét a bíróság hivatott elbírálni. A szerződési feltétel arra kötelezi a zálogkötelezettet (aki egyben személyes adós is), hogy a zálogfedezetet az eredeti értékre egészítse ki: a felperes értelmezésével ellentétben semmi nem zárja ki, hogy ez a kiegészítés adott esetben a megrongálódott zálogtárgy helyreállításával történjen meg. A felperes kérte a per tárgyalásának felfüggesztését az 1952. évi Pp. 152.§
(2)bekezdésére tekintettel az Európai Unió Bírósága előtt .../18 szám alatt megindított előzetes döntéshozatali eljárás érdemi elbírálásáig. Az előzetes döntéshozatali eljárás és a jelen eljárás összefüggése csak akkor állapítható meg, ha az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált kérdés a kereset tárgya volt, és a fellebbezés folytán tárgya a másodfokú eljárásnak is. A másodfokú bíróság ezért azt tekintette át, hogy a keresetben és a fellebbezésben előadottak összefüggenek-e az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal tárgyában folyamatban lévő üggyel, és annak alapján az ügy érdemi elbírálásának előkérdése-e az előzetes döntéshozatali eljárásban hozható határozat. A Fővárosi Ítélőtábla a megjelölt eljárásban az alábbi kérdéseket terjesztette az Európai Unió Bírósága elé. 1. A [a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK] irányelv melléklete 1. pontjának
- q)alpontját úgy kell-e értelmezni, hogy az általánosan és minden további vizsgálódást szükségtelenné tevő módon, közrendi szabály rangjával bíró uniós normaként tiltja általános vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételként a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztónak minősülő adósra átfordító célú, vagy ilyen hatású szerződéses rendelkezés hitelező általi kikötését? [A melléklet 1. pont
- q)alpontja azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat, vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie.] 2. Amennyiben az irányelv melléklete 1. pontjának
- q)alpontja alapján a szerződési feltétel célját és hatását is értékelni kell, megállapítható-e az olyan szerződési feltétel fogyasztói jogokat akadályozó hatása, amelyre figyelemmel a fogyasztónak minősülő adós alappal feltételezi, hogy a szerződést a maga egészében valamennyi feltételre kiterjedően a hitelező által követelt módon és mértékben teljesítenie kell abban az esetben is, ha meggyőződése szerint a hitelező által kért szolgáltatással részben vagy egészben nem tartozik, illetve amelynek az a hatása, hogy a fogyasztót korlátozza vagy elzárja a méltányos tárgyaláson alapuló vitarendezési módtól, mert a hitelezőnek elegendő erre a szerződési feltételre hivatkoznia ahhoz, hogy a jogvitát lezártnak tekintse? 3. Amennyiben az irányelv mellékletében felsorolt tartalmú szerződési feltételek tisztességtelenségéről is az irányelv 3. cikk
(1)bekezdésében írt szempontok [a feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenség előidézett-e a fogyasztó kárára] szerint kell dönteni, ebben az esetben megfelel-e az irányelv
- cikkében foglalt világos és érthető megfogalmazás elvének a szerződés teljesítésével, a hitelezővel szembeni peres és peren kívüli viták rendezésével, illetőleg az igényérvényesítéssel kapcsolatos fogyasztói döntéseket befolyásoló olyan feltétel, amely nyelvtanilag ugyan világos, de joghatása csak a nemzeti jogszabályok értelmezésével állapítható meg, amelyben egységes bírói gyakorlat a szerződéskötés időpontjában nem volt és az azt követő években sem alakult ki?
- Úgy kell-e értelmezni az irányelv mellékletének 1.m) pontját [megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek, illetve megadják azt a kizárólagos jogot, hogy a szerződés bármely feltételét az eladó vagy szolgáltató értelmezze], hogy az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben is lehet tisztességtelen, ha az a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel egyoldalúan a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megítélésére, és ezt a fogyasztó még a szerződő felek bármelyikének teljesítése előtt magára nézve kötelezőnek elismeri. A fenti kérdésekből következik, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése kizárólag azokban az ügyekben bírhat relevanciával, melyben a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztónak minősülő adósra átfordító célú, vagy ilyen hatású szerződéses rendelkezés merül fel; melyben az adós alappal feltételezi, hogy a szerződést a hitelező által követelt módon és mértékben teljesítenie kell abban az esetben is, ha meggyőződése szerint a kért szolgáltatással részben vagy egészben nem tartozik; amelynek olyan feltétel a tárgya, amely nyelvtanilag ugyan világos, de joghatása csak a nemzeti jogszabályok értelmezésével állapítható meg; illetve mely feltétel a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel egyoldalúan a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A fenti körülmények jelentik ugyanis azt a kiindulási alapot, melyek fennállására figyelemmel az indítványozó által feltett értelmezési kérdések tisztázásra várnak. A jelen perben azonban az előzetes döntéshozatali eljárást megalapozó, a kérdések ténybeli alapjaként szolgáló körülmények nem álltak fenn, miután a jelen perben azt kellett megállapítani, hogy a bizonyítási kötelezettség nem fordult meg; a perben támadott feltétel a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megítélésére a másik felet nem jogosította fel; nem merült fel a perben, hogy a fogyasztónak minősülő adós azt feltételezné, tartozását abban az esetben is teljesítenie kellene, ha a kért szolgáltatással nem tartozik; a fogyasztónak a méltányos tárgyaláson alapuló vitarendezési módtól történő elzárása sem merült fel. A perbeli feltétel joghatásának vizsgálatánál a nemzeti jogszabályok értelmezése a jelen perben sem volt elkerülhető, mivel a joghatás fogalmilag a jogszabályokból folyik. A nemzeti jogszabályok értelmezését azonban az Alaptörvény
- cikkének értelmében az uniós jog primátusának elvét nem sértve nem az Európai Unió Bíróságának, hanem a nemzeti bíróságoknak kell elvégezniük. Mivel az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdések mikénti megválaszolása a jelen perre kihatással nem bírhat, a másodfokú bíróság az
- évi Pp. 152.§
(2)bekezdésére figyelemmel a felfüggesztés iránti kérelmet elutasította. A perben nem merült fel olyan, a szerződés megkötésére vezető körülmény, mely a szokásos szerződési gyakorlattól eltért volna, alapvetően jogkérdésben kellett állást foglalni, így a bizonyítás kiegészítésének szükségessége, ennek érdekében az elsőfokú ítélet 1952. évi Pp. 252.§
(3)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése nem merült fel. A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés eredménytelensége miatt az 1952. évi Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a felperes köteles a III. és IV. rendű alpereseknek a másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetni, melynek összegét a másodfokú bíróság a III. rendű alperes esetében a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja, 4/A.§-a; a IV. rendű alperes esetében a 3.§
(3)és
(5)bekezdése és 4/A.§-a alapján állapította meg. écs,
- június
- . Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró