Gf.20221/2018/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.221/2018/5/I. A Győri Ítélőtábla a Vida Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Pap Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék

1. február
2. napján kelt 4.G.40.043/2015/
3. számú ítélete ellen a felperes által 86.,
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.
5. (Egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket a magyar állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
6. június 3-án a felperes jogelődje, id. felperes neve egyéni vállalkozó (a továbbiakban: felperes), valamint az alperes mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött létre az alperesi ipartelepen létesülő gyártócsarnok kivitelezési munkáinak elvégzésére. A felperes a gyártócsarnokot tervező cég által készített költségvetési kiírás beárazásával adott - a mennyiségekre és az egységárra is kiterjedő - tételes árajánlatot a gyártócsarnok felépítésére. A szerződés a felperes kötelezettségeként határozta meg, hogy a munkát a kiviteli tervnek megfelelően, a szerződés
7. számú mellékletét képező költségvetésben megállapított egységárakon belül végezze el. A beárazott költségvetési kiírás főösszesítője szerint a felperes az áfával növelt 57.221.437.Ft anyag - és 59.642.087.Ft munkadíjért, együtt 116.863.524.Ft-ért vállalta az építési munka elvégzését. A vállalkozói munka díjazását részteljesítésenként „az
8. számú melléklet egységárainak figyelembevételével, utókalkulációs elszámolás alapján, a műszaki ellenőr leigazolásával" rendelték kifizetni. A Győri Ítélőtábla a
9. szeptember
10. napján kelt részítéletével (Gf.II.20.071/2013/
11. szám) nem érintette a felülbírált elsőfokú ítélet felperest 15.868.543.Ft kijavítási költség megfizetésére kötelező rendelkezését, valamint a felperes vállalkozói díj iránti keresete részbeni elutasítására vonatkozó rendelkezését. Ugyanakkor a jogerős részítélet elutasította a felperes 5.550.172.Ft felelős műszaki vezetői díj és járulékai megfizetése iránti keresetet. Az ítélőtábla a részítéletben megállapította, hogy a felek között helyesen utólagos tételes elszámoláson alapuló építési szerződés jött létre, így a költségvetési kiírás beárazásával adott és a megrendelő által elfogadott árajánlat szerinti a 116.863.524.Ft díj csak tájékoztató irányárnak minősült. A felek közötti jogvitában ezért az építési szerződés teljesítéséhez szükséges, műszakilag indokolt és el is végzett munka díjának felmérése szükséges, függetlenül azok jogi minősítésétől. Emiatt a felperes vállalkozói (többlet - és pótmunka) díj megfizetése iránti keresete tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során hozott újabb elsőfokú ítéletet a Győri Ítélőtábla a
12. május
13. napján kelt Gf. II. 20.049/2015/5/I. szám alatti ítéletével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértése, a felperes által végzett munka díja meghatározására az igazságügyi szakértői névjegyzékbe be nem jegyzett, a felek közös megbízásából eljáró tervező igénybevétele miatt nem tartotta érdemben felülbírálhatónak. A másodfokú bíróság a végzésben előírta igazságügyi szakértő kirendelését az építési szerződés teljesítéséhez szükséges, műszakilag indokolt és el is végzett munka díjának felmérésére, annak figyelembevételével, hogy a fellebbezési tárgyaláson a felek egyezően nyilatkoztak abban, hogy az alap-költségvetési kiírás
14. április 30án kelt főösszesítőjében szereplő munkákat a felperes elvégezte, amelyért 116.863.524 Ft. díj megilleti. Az iránymutatás szerint az ezen túli munkatöbbletet, munkatételeket az alapköltségvetés egységárain kell elszámolni a szakértői bizonyítás során, az abban fel nem lelhető egyéb munkákat pedig a munka elvégzésekor helyben kialakult piaci áron. Az eljárás folytatása során fenntartott keresetében a felperes 14.691.289 Ft. díj, valamint
15. július 1 napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetén belül a legjelentősebb vitatott tétel, a földmunka ellenértékét 3.711.264 Ft-ban határozta meg. Abban egyetértett az ellenkérelemben foglaltakkal, hogy az alperes - részben kompenzáció útján - a módosított építési szerződés alapján elvégzett munkák ellenértékeként 155.109.031 Ft. Ftot kifizetett. Annak ellenére változatlanul indítványozta a jogelődje által végzett építési munka tételes igazságügyi szakértői felmérését, hogy az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők (a Budapesti Műszaki, Könyv- és Adószakértői Intézet { BMKAI}, dr. KJ, SzL), úgy nyilatkoztak, hogy az építkezés felmérése dokumentáció (felmérési napló, építési napló, kiviteli tervek) hiányában és a jelentős eltakart munkavégzés miatt már nem lehetséges. Álláspontja szerint csak a helyszín bejárását követően lehet dönteni arról, hogy a munka szakértő által felmérhető avagy sem. Kérte kirendelni a megfelelő helyismerettel rendelkező VMJ igazságügyi szakértőt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a perben a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alap-költségvetési kiírásban szereplő 116.863.524 Ft. értékű munkán felüli, további 38.245.507 Ft értékű munkát elvégezte. Ugyanis az alperes 155.109.031 Ft. díjat a felperesnek - részben kompenzáció útján - kifizetett. Egyetértett a kirendelt igazságügyi szakértők azon egyező véleményével, hogy a munka már nem mérhető fel. A kiviteli terv ugyanis nem készült és a felperes jogelődje építési naplót nem vezetett. Az elsőfokú bíróság fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest 3.670.824 Ft. perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy 297.000 Ft illeték és 76.500 Ft szakértői díj a felperes személyes költségmentessége folytán az állam terhére marad. Határozata indokolásában a törvényszék a Ptk.
16. §-ára utalással megállapította, hogy a felek között nem átalánydíjas hanem utólagos tételes elszámoláson alapuló építési szerződés jött létre. Úgy ítélte meg a bíróság, hogy a perben a felperes nem bizonyította, hogy milyen munkálatokat végzett a jogelődje, azt, hogy azok milyen értéket képviseltek és mi valósult meg. Az eljárás során kirendelt igazságügyi szakértők (BMKAI, dr. KJ, SzL) ugyanis egyezően úgy nyilatkoztak, hogy a szakértői feladat teljesítése lehetetlen és nem állapítható meg, hogy a többlet-követelésből ténylegesen mely munkákat végezte el a felperes. Ezen egyező szakértői nyilatkozatra figyelemmel a bíróság mellőzte a felperes által indítványozott VMJ igazságügyi szakértő kirendelését. Mellőzte a bíróság a bizonyítékok közül az épület tervezője, a felek által közösen a szakértői feladat ellátására megbízott SzJ véleményének figyelembevételét is, mivel a nevezett személy nem igazságügyi szakértő. A vállalkozói munka felmérésének lehetetlensége miatt, annak összegére sem adható szakértői vélemény. Ezért a felperes keresete bizonyítatlan. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a szakértői bizonyítás során jelentős érdeksérelem érte. Érthetetlennek és elfogadhatatlannak nevezte a bíróság által megkeresett szakértők hozzáállását, akik a helyszín ismerete és megtekintése nélkül jelezték, hogy az építési, felmérési napló hiánya miatt nem vállalják a megbízást. Úgy vélte, hogy az ítélőtábla a korábbi másodfokú határozatában is egyértelműen rögzítette, hogy ilyen dokumentumok hiányában is helye van az elvégzett munkák felmérésére irányuló bizonyításnak. Emiatt kifogásolta a felek által korábban a megbízott eseti szakértő (SzJ) jelenlétében tartandó szakértői helyszín-bejárásra irányuló indítványa mellőzését, valamint azt, hogy a mellőzés okát az elsőfokú ítélet nem tartalmazza. Szükségesnek tartotta az eseti szakértő tanúkénti bevonását, mivel az alperes megbízásából a teljes kivitelezést felügyelve tervezői feladatokat látott el, rajta kívül senki nem ismerte jobban a kivitelezést. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy meglévő és mai napig változatlan formában működő épületet egy megfelelő kompetenciával rendelkező szakértő ne tudna számszerűen értékelni. A másodfokú eljárásban is kérte VMJ igazságügyi szakértő kirendelését, a tárgyalásra megidézését, illetve tőle szakértői díjajánlat bekérését. Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte MB tanú kénti kihallgatását, amelyet az ítéletében meg sem indokolt. MB a még vitatott 10 munkanem közül a legjelentősebb, a földmunka mennyisége meghatározására tud vallomást tenni. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú bíróság ítélete helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Beadványában részletezte az eddig lefolytatott szakértői bizonyítás eredményét, valamint az ügyben meghozott másodfokú határozatokat. Rámutatott, hogy az eljárás utolsó szakaszában az újabb szakértőnek egy előző szakvéleményt, a BMKÁI által készített véleményt kellett volna felülvizsgálnia. Ehhez azonban a felperes sem újabb dokumentumokat, sem újabb bizonyítékokat nem szolgáltatott, így álláspontját semmivel sem tudta alátámasztani. Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között (Pp.
17. §