őáÍéőá Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.539/2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselője által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, tagdíj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- június
- napján kelt 29.P.25.376/2016/
- számú ítélete ellen, az alperes
- számú fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes többször módosított keresetében a
- évre 351.700 forint, a
- évre 95.200 forint, összesen 446.900 forint kamrai tagdíj, valamint mindezek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes módosított ellenkérelmében elévülésre hivatkozással a
- évi 351.700 forint tagdíj tekintetében a kereset elutasítását kérte, míg a
- évre járó 95.200 forint erejéig a keresetet elismerte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 446.900 forint, valamint ebből 351.700 forint után
- január
- napjától, 95.200 forint után
- január
- napjától járó kamatai, továbbá 41.785 forint perköltség megfizetésére, valamint arra, hogy 13.400 forint kereseti illetéket térítsen meg az államnak. Tényként állapította meg, hogy az alperesnek a felperesnél fennállt kamarai tagsága
- december
- napjával került törlésre. A felperes a
- szeptember 28-án kelt levelében felhívta az alperest, hogy a
- és
- évre eső tagdíj összegét a levélhez mellékelt számlák szerint fizesse meg. Tájékoztatta a levelében az alperest, hogy a pótlólag bejelentett vonatkozó éves árbevételek alapján korrigálta a fizetendő összeget. Ennek megfelelően
- évre az alperest 256.700 forint, míg
- évre 95.200 forint tagdíjfizetési kötelezettség terhelte. Az alperes a tagdíjat e két évre nem fizette meg. Mivel sem az nem volt vitás, hogy az alperes
- december
- napjáig a felperes tagja volt, sem pedig az, hogy a keresettel érvényesített időszakban a tagdíjfizetési kötelezettségét nem teljesítette, továbbá a
- évre érvényesített összeg tekintetében az alperes elismerő nyilatkozatot is tett, a bíróság ez utóbbi tekintetében ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján csupán rövidített indokolással látta el. A
- évi tagdíjra vonatkozó kereset tekintetében döntését az alábbiakkal indokolta: A felperes az alperes vitatásával szemben nem tudta bizonyítani, miszerint
- szeptember 28-án kelt felszólítását, amely a
- és
- évi korrigált tagdíjra vonatkozott, az alperes átvette. A felperes nyilvántartásában rögzített adatközlő bejelentések alapján megállapítható volt, hogy az alperes munkavállalója, személy bejelentette az alperes nettó árbevételét. E bejelentés alapján a tagdíjalap
- május
- napján került rögzítésre a felperes nyilvántartásában, és e bejelentés alapján a felperes alapszabályának 48.
- pontja alapján került megállapításra az alperes által fizetendő tagdíj, amelynek összegéből a felperes az építőipari kivitelezők 5.000 forint regisztrációs díját az alapszabály szerint levonta. Mivel az alperes a korrigált árbevételt bejelentette, tartozását ezáltal mintegy el is ismerte, a felperesi követelés módosítására „javaslatot" tett, ezáltal az elévülés megszakadt. Megjegyezte emellett az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi bejelentésből arra is lehet következtetni, miszerint a felperes az alperes részére megküldte az egyenlegközlőt, így e nyilatkozata is alkalmas lenne az elévülés megszakítására. Rámutatott továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek azt a tényállítását, mely szerint az alperes bejelentette a korrigált nettó árbevételét, azért fogadta el valónak, mert az alperes felhívás ellenére a felperes bizonyítékait nem tette vitássá, emellett a felperes által csatolt okirati bizonyíték és a kihallgatott tanú vallomása is ezt a tényt támasztotta alá. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, a perköltségről pedig a Pp.
- §-a alapján rendelkezett. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte. A Pp. 163-
- §-ainak, valamint a
- §-ának megsértése miatt támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, sérelmezve azt is, hogy az nem felel meg a Ptk.
- §-a és 324-
- §-ai előírásainak sem. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy fellebbezés nem megalapozott. A
- évi tagdíj tekintetében az alperes az elsőfokú eljárásban elismerő nyilatkozatot tett, ennek ellenére fellebbezésében - ennek indokai előadása nélkül - az e körben marasztaló rendelkezést is támadta. Az ítélőtábla megállapította, hogy a
- évre esedékes tagdíj tekintetében a Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt öt éves határidő a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséig nem telt el, ezért e tekintetben az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül marasztalta az alperest figyelemmel arra, hogy a felperes igénye bírósági úton érvényesíthető volt. A
- évre esedékes tagdíj tekintetében a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság elévülés hiányával kapcsolatos álláspontját, az e körben kifejtett érveivel azonban nem értett egyet maradéktalanul. A felperes alapszabályának
- pontja a tagdíj számításának és megfizetése módjának szabályait részletes meghatározza. A 48.
- pont értelmében a kamarai tagdíj alapja a tagnak a tárgyévet megelőző évben az iparűzési adó alapját képező korrigált nettó árbevétele. Az alapszabály 48.
- pontja úgy rendelkezik, hogy az éves várható tagdíjat egy összegben kell megfizetni, az esedékesség évének március
- napjáig. Az éves várható tagdíj összegének megállapítása céljából a tag előző évi, illetve utolsó rendelkezésre álló tagdíj-alap közlését kell figyelembe venni, míg a tagdíj végleges összegének megállapítására és megfizetésére szeptember 30-ig kerül sor, mégpedig a tag június 15-ig beküldendő tagdíj-alap közlése alapján. Az alapszabály a 48.
- pontjában azt az esetet is szabályozza, amikor a június 15-i határidőig nem kerül sor a tagdíj-alap közlés benyújtására. Ilyen esetre a tagdíj alapjaként a tag választási osztályának átlagát rendeli alkalmazni azzal, hogy 50.000 forintnál a tagdíjalap kevesebb nem lehet. Előírja emellett az alapszabály e pontja, hogy e mellett az átmeneti megoldás mellett a tag ismételt megkeresésével legkésőbb december 31-ig tisztázni kell a tagdíjalapot annak érdekében, hogy a tag adatközlése alapján a valós tagdíj december 31-ig rendeződjön. Mindezeknek az alapszabályi rendelkezéseknek az egybevetéséből nem vonható le az a következtetés, miszerint az alperes a tagdíj-alap közlésével a felperes követelését elismerő, így a Ptk.
- §
(1)bekezdésének utolsó fordulata szerint az elévülést megszakító nyilatkozatot tette. Az alperes bejelentése magának az alapszabályban rendezett tagdíjmegállapítási folyamatnak volt a része. Az alapszabály 48.2 pontja alapján e nyilatkozat hiányában a felperes az éves tagdíj meghatározására nem is volt képes. A követelés összegének meghatározásához szükséges nyilatkozat megtételéhez fogalmilag kizárt azt a jogkövetkezményt fűzni, hogy az a nyilatkozattevővel szemben összegszerűen később meghatározásra kerülő, következésképpen még esedékessé sem vált követelés elismerése, s mint ilyen alkalmas az elévülés megszakítására. Az elévülés megszakítására az írásbeli teljesítési felhívás kézhezvételének [Ptk. 327. §
(1)bekezdés első fordulata] bizonyítása hiányában az sem volt alkalmas, hogy az alperes bejelentette nettó árbevételét. E bejelentés nem csupán a felperes egyenlegközlésén, hanem az alapszabály 48.2 pontjában előírt kötelezettségen is alapulhatott. Mindezek alapján a perben nem nyert bizonyítást az elévülés megszakadása. A felperes igényének bírósági úton történő érvényesítéséhez azonban nem is volt szükség az elévülés megszakítására az alábbiak miatt: Az idézett, összetett alapszabályi rendelkezések annak megállapítására adnak alapot, hogy az éves előzetes tagdíj megfizetése a tárgyév március
- napján, a tényleges tagdíj pedig az esetben, ha a tagdíjalap-közlésre a június 15-ig nyitva álló határidőben sor kerül, szeptember
- napján, míg abban az esetben, ha tagdíjalap-közlési határidőt a tag elmulasztja, legkésőbb a tárgyév december
- napján esedékes. A perbeli esetben az alperes nem vitásan
- június
- napjáig nem tett eleget a tagdíjalapközlési kötelezettségének, a perben rendelkezésre álló adatok alapján erre a
- évi adatközléssel egyidejűleg került sor, a két adatközlés rögzítése pedig
- május
- napján történt meg. A késedelmes adatközlés a tagdíjfizetési kötelezettség alól a tagot nem mentesíti és - a felperes alapszabályának erre vonatkozó rendelkezése hiányában - nincs kihatással a tagdíj esedékességének időpontjára sem. A tagdíjszámítás módjának és fizetési esedékességének több lépcsős meghatározására figyelemmel, továbbá amiatt, hogy az alperes a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget sem a
- június 15-i határidőig sem pedig azt követően a
- évben, az alapszabály szerint a
- évi tagdíjfizetési kötelezettségének megfizetésére szabott végső határidő
- december 31-én eredménytelenül telt el. Ez az utóbbi időpont határozza meg egyben a felperes
- évi tagdíjra vonatkozó követelésének esedékességi időpontját, amelyhez igazodik a tagdíj követelés elévülésének kezdete is. Ehhez az időponthoz képest a felperes az elévülési időn belül érvényesítette az igényét a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése útján, ezért a
- évi tagdíjkövetelés tekintetében sem állapítható meg az elévülés bekövetkezése. Ezért az elsőfokú bíróság a - mértékében vitássá nem tett - kamarai tagdíj megfizetésére jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján - a fenti eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során a pernyertes felperesnek költsége nem merült fel, erről ezért a másodfokú bíróságnak nem kellett rendelkeznie. , 2018. június 12. Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke, előadó . Molnár Ágnes s.k.. Molnár József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bíró