← Magyarország

Pf.20054/2007/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.054/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tordai Ildikó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az
  2. számú Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I.r. és a felszámoló által képviselt II.r. alperes neve (II.r. alperes címe) II.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének, szerződés hatálytalanságának megállapítása és követelés behajtása iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
  3. július 14-én kelt, 14.ÓP.20.066/2006/
  4. számú ítéletével szemben az I.r. alperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja és a követelés behajtására irányuló keresetet elutasítja, az ítéletet a
  6. január 2-ai megállapodás hatálytalanságának megállapítása körében helybenhagyja. Az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja és úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 900.0000 (Kilencszázezer) Ft kereseti illetékből 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft-ot felperes, 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft-ot az I.r. és II.r alperes egyetemlegesen köteles - külön felhívásra - megfizetni az államnak. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen az I.r. alperesnek 15 nap alatt 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft fellebbezési eljárási részköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II.r. alperes között
  7. január 2-án létrejött megállapodás „jelzálogjogból történő kielégítés tárgyában" a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.095/2005/
  8. számú jogerős részítélete alapján a II.r. alperessel szemben fennálló követelésére tekintettel az önálló bírósági végrehajtó letéti számlájára 65.000.000 Ft-ot és ebből 10.000.000 Ft után
  9. november 12-étől, 55.000.000 Ft után pedig
  10. január 4-étől a kifizetésig járó évi 30 %-os kamatot. A bíróság kötelezte az I. és II.r. alperest, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 15 nap alatt 1.000.000 Ft perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 900.000 Ft eljárási illetéket. Ezt meghaladóan - a szerződések érvénytelenségének megállapítására vonatkozóan - a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.095/2005/
  11. számú részítéletével helybenhagyta a Fővárosi Bíróság 22.G.40.989/2003/
  12. számú ítéletének arra vonatkozó részét, amellyel kötelezte a II.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, mint a K. Kft. jogutódjának 15 napon belül 82.218.418 Ft-ot és ezen összeg után járó késedelmi kamatokat. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes által a jogerős részítélet alapján indított végrehajtási eljárásban az önálló bírósági végrehajtó
  13. augusztus 11-én lefoglalta a II.r. alperes
  14. november 11-én kötött kölcsönszerződésből eredően az I.r. alperessel szemben fennálló 65.000.000 Ft megfizetésére irányuló követelését. A végrehajtó a követelés lefoglalására tekintettel a Vht.
  15. §-a alapján felhívta az I.r. alperest nyilatkozattételre a Vht.
  16. és
  17. §-ai szerinti jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett. A figyelmeztetés kiterjedt arra is, hogyha az I.r. alperes a lefoglalt követelést bárki javára teljesíti, a követelés összegéig a végrehajtást kérővel szemben a polgári jog szerint felel. Az I.r. alperes nem ismerte el a II.r. alperes végrehajtó által lefoglalt követelését, így a felperes a Pp.
  18. §-a szerint pert indított az I.r. alperessel szemben az I. és II.r. alperes között
  19. november 11-én létrejött kölcsönszerződés alapján fennálló követelése behajtása iránt. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt is, hogy az I.r. alperes a II.r. alperes ügyvezetője és tagja. Az I. és II.r. alperes
  20. november 11-én kölcsönszerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy köztük szabadalom hasznosítására vonatkozó szerződés jött létre, amely alapján gyártott és értékesített berendezések nettó árbevételének 9 %-a az I.r. alperest illeti meg. A II.r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a K. Kft. által nyújtott kölcsön alapján két részletben 65.000.000 Ft kölcsönt nyújt az I.r. alperesnek a jegybanki alapkamat + 2 % mértékű ügyleti kamat felszámítása mellett. A szerződés azt is tartalmazta, hogy a visszafizetett kamat összegének el kell érnie a II.r. alperes és a K. Kft. közötti hitelszerződés szerint a II.r. alperes által fizetett kamat összegét. A kölcsönszerződés alapján a II.r. alperes
  21. november 12-én 10.000.000 Ft-ot,
  22. január 4-én pedig 55.000.000 Ft-ot fizetett meg az I.r. alperesnek. Az I.r. alperes a kölcsön törlesztését nem kezdte meg. A II.r. alperes
  23. december 16-án tartott rendkívüli taggyűlésén az I.r. alperes és Sz. Gy. - a társaság tagjai - előszerződést kötöttek az I.r. alperes szabadalmaira azzal, hogy a végleges szerződés megkötésére akkor fog sor kerülni, ha a II.r. alperesnek lesz elég pénze a vételár kifizetésére. A szabadalmak vételárát nettó 65.000.000 Ft-ban állapították meg. A II.r. alperes
  24. december 30-án tartott rendkívüli taggyűlésén az I.r. alperes és Sz. Gy. megállapodtak abban, hogy az
  25. november 11-én az I. és II.r. alperes között létrejött kölcsönszerződést zálogjoggal biztosítják, a zálogtárgyak az I.r. alperes tulajdonában álló szabadalmi jogok. A II.r. alperest megillető jelzálogjog a szabadalmi lajstromba nem lett bejegyezve. A tagok megállapodtak abban is, hogy az I.r. alperes a kölcsönt járulékokkal együtt a felszólítás után legkésőbb hat hónapon belül köteles a II.r. alperesnek visszafizetni. A
  26. július 1-jén megtartott rendkívüli taggyűlésen a II.r. alperes határozattal felszólította az I.r. alperest 65.000.000 Ft tartozásának
  27. január 1-jéig történő visszafizetésére. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a II.r. alperes kamatokra nem tart igényt, mivel maga sem fizette meg az I.r. alperesnek a vele kötött előszerződés szerinti kamatokat. A II.r. alperes tudomásul vette, hogy a kölcsön fedezete bővült az I.r. alperest megillető törökországi szabadalmi joggal. A II.r. alperes
  28. január 2-án tartott rendkívüli taggyűlésén az I.r. alperes kijelentette, hogy az
  29. november 11-én kötött kölcsönszerződés szerinti tartozása
  30. január 1-jén lejárt, azt nem tudja készpénzben visszafizetni. Az alperesek ezért abban állapodtak meg, hogy az I.r. alperes készpénzfizetés helyett a tartozását a szabadalmán fennálló jogainak II.r. alperesre, mint jelzálogjog jogosultra történő átruházásával fizeti vissza, így az I.r. alperest megillető szabadalmi jogok a II.r. alperes tulajdonába kerülnek. Alperesek megállapodtak abban is, hogy a II.r. alperes, mint jelzálogjog jogosult a jelzálogjogból követelését kielégítheti. Az elsőfokú bíróság utalt a Vht.
  31. §

(2)bekezdésére, miszerint ha a harmadik személy az adós követelését a lefoglalást követően bárki javára teljesíti, a követelés összegéit (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek. E rendelkezésből az következik, hogy a követelés lefoglalását követően a harmadik személy csak a végrehajtó letéti számlájára történő befizetéssel teljesíthet joghatályosan. A harmadik személy bárki más számára csak a kétszeri teljesítés veszélyével fizethet, az I.r. alperes ezért a követelés lefoglalását követően - a felperessel szemben is hatályosan - nem állapodhatott meg abban a II.r. alperessel, hogy a 65.000.000 Ft kölcsön és járulékai pénzbeni visszafizetése helyett szabadalmainak tulajdonjogának ruházza át a II.r. alperesre. A követelés a II.r. alperes vagyonába tartozik, amelyből a felperes a jogerős részítélet alapján jogosult a II.r. alperessel szembeni követelését kielégíteni. Az elsőfokú bíróság az alperesek védekezésére tekintettel utalt arra, hogy a Pp.
  1. §-a csak a viszontkereset előterjesztését zárja ki. Nem tiltja viszont a követelés behajtása iránti keresettel egyidejűleg egyéb kereseti kérelmek előterjesztését, így a felperesek által előterjesztett keresetek összekapcsolásának helye volt a perben. Az elsőfokú bíróság elutasította az alpereseknek a tárgyalás felfüggesztésére, illetve a per megszüntetésére irányuló indítványait. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a Fővárosi Bíróság előtt 22.G.40.017/
  2. szám alatti perben a felperes ingatlanból történő kielégítés tűrésére kérte kötelezni az I.r. alperest. Jelen perben viszont a felperes a Pp.
  3. §-a alapján követelés behajtása iránt indított pert. A felperes tehát nem a saját, hanem a II.r. alperesnek az I.r. alperessel szemben fennálló követelését érvényesíti, így a két per között nincs perfüggőség. Az elsőfokú bíróság a tárgyalás felfüggesztésére irányuló indítványt azért tartotta alaptalannak, hogy a jogerős részítélet ellen irányuló perújítási eljárásban és felülvizsgálati eljárásban hozandó döntés nem előkérdése a követelés behajtása iránti perben hozandó döntésnek. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp.
  4. §
(1)bekezdése, a
  1. § (b) pontja és a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet alapján határozott. Az I.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte. Az I.r. alperes hivatkozott arra, hogy a végrehajtó a szabadalmakat nem a jogerős részítélet alapján foglalta le és arra
  2. január 16-án került sor, tehát arról
  3. január 2-án jogosult volt rendelkezni. Nincs relevanciája a szabadalmi törvény zálogjog alapítással kapcsolatos szabályának, miszerint a zálogjog alapítást a lajstromba be kellene jegyezni. A zálogjog érvényes alapítása nélkül is jogutódlást eredményező átruházásról van szó a
  4. január 2-ai megállapodás folytán. Az I.r. alperes véleménye szerint jelen perben nem alkalmazható az EBH.2000.
  5. számú döntésben foglalt álláspont. A jogesetnél irányadó tényállás szerint elismerték a követelést, jelen ügyben azonban az I.r. alperes nem ismerte el a követelést. I.r. alperes fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes tiltott keresethalmazatban érvényesítette igényeit a perben. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy perfüggőség van a jelen per és a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 22.G.40.017/
  6. szám alatti ügyek között, mert ha a Fővárosi Bíróság megállapítaná, hogy az ingatlan tekintetében hatálytalan az adásvételi szerződés a felperessel szemben, úgy a felperes kétszeresen érvényesítene igényt. A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult azzal, hogy az I.r. alperes a követelés összegét nem M. G., hanem T. D. önálló bírósági végrehajtó letéti számlájára köteles befizetni. Hangsúlyozta, hogy
  7. augusztus 11-én a követelés lett lefoglalva, ezen alapszik a követelés behajtása iránti per, nem pedig a szabadalmi jogok lefoglalásán. Utalt arra is a felperes, hogy bár a bíróság
  8. augusztus 28-ai hatállyal elrendelte a II.r. alperes felszámolását, az eljárásban hozott végzéssel szemben azonban a felperes fellebbezést nyújtott be, így az nem jogerős. A fellebbezés részben alapos az alábbiak szerint: A másodfokú bíróság módosítja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást abban a körben, hogy
  9. augusztus 11-én az önálló bírósági végrehajtó nem a jogerős részítélet alapján indított kielégítési végrehajtás során foglalta le a II.r. alperesnek az I.r. alperessel szemben fennálló követelését, hanem a Fővárosi Bíróság 8.G.76.216/2000/
  10. számú biztosítási intézkedést elrendelő végzése alapján. A Fővárosi Bíróság
  11. június 1-jén állított ki végrehajtási lapot 01001.Vh.500.035/2006/
  12. szám alatt, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.095/2005/
  13. számú részítélete és a Fővárosi Bíróság 22.G.40.989/2003/
  14. számú ítélete alapján. A Fővárosi Bíróság
  15. augusztus 28-ai hatállyal elrendelte a II.r. alperes felszámolását, mely a cégnyilvántartásba is be lett jegyezve. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-5.Vh.17.747/2006/
  16. számú végzésével a II.r. alperes elleni végrehajtást megszüntette az
  17. évi XLIX. törvény
  18. §
(1)és
(3)bekezdése alapján azzal, hogy az adós ellen felszámolási eljárás indult. Ezt meghaladóan a fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helyes jogszabályok alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott. Az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását a határozathozatal után bekövetkezett körülményváltozás, a II.r. alperessel szembeni felszámolás tette szükségessé. Tévesen hivatkozott az I.r. alperes a perben arra, hogy a felperes tiltott keresethalmazattal érvényesítette igényeit a perben. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a Pp.
  1. §-a csak a viszontkereset előterjesztését zárja ki. Nincs olyan jogszabály azonban, amely tiltaná, hogy a felperes a követelés behajtása iránti perrel egyéb kereseti követeléseit a harmadik személlyel és az adóssal szemben ne érvényesíthetné. Téves az I.r. alperes arra való hivatkozása is, hogy a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 22.G.40.017/
  2. szám alatti perben érvényesített igény azonos a jelen perben érvényesített igénnyel, így a per megszüntetésének lenne helye. A Fővárosi Bíróság előtti perben a felperes annak tűrésére kéri kötelezni az I.r. alperest, Sz. Gy.öt és Sz-né T. E.et, hogy amennyiben követelése a II.r. alperessel szemben nem nyerne kielégítést, tűrjék, hogy felperes követelését a B. ... hrsz. alatti ingatlan végrehajtási értékesítése során kielégíthesse. A Fővárosi Bíróság előtt folyó másik perben a felperes követelését a Ptk.
  3. §-ára, jelen perben pedig a Pp.
  4. §-ára alapítja. Ebből az következik, hogy a felperes a két perben nem ugyanazon jog iránt érvényesít igényt, így a Pp.
  5. §
(1)bekezdés d) pontjában foglalt feltételek nem állnak fenn. A felperes követelésének kétszeres behajtására a Vht. 40. §
(1)bekezdése alapján nem kerülhetne sor, hiszen a végrehajtást kérő követelésének megszűnését és csökkenését haladéktalanul köteles bejelenteni a végrehajtóhoz. Ennek elmulasztása kártérítési konzekvenciát is maga után vonna a Vht. 40. §
(2)bekezdése alapján. Helyesen vont le következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy az I.r. alperes és a II.r. alperes
  1. január 2-ai megállapodása a felperessel szemben hatálytalan.
  2. augusztus 11-én a végrehajtó a követelést lefoglalta, a foglalás hatálya beállt függetlenül attól, hogy az I.r. alperes akként nyilatkozott, hogy a követelést nem ismeri el. Helyesen vont le következtetést az elsőfokú bíróság arra is, hogy a követelés lefoglalásának időpontjában az
  3. november 11-ei megállapodásban foglalt követelés fennállt, így az I.r. alperes rosszhiszeműen nem ismerte el a követelés fennállását. A követelés lefoglalása azt eredményezte, hogy II.r. alperesnek a követelése tekintetében megszűnt a rendelkezési joga, a foglalás elidegenítési és terhelési tilalmat keletkeztetett a követelésen. A követelés lefoglalására biztosítási intézkedés alapján került sor, amelynek hatálya a kielégítési végrehajtás elrendeléséig tartott a Vht.
  4. §
(1)bekezdése alapján. Ugyanakkor a biztosítási intézkedés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjedt a követelés teljesítése érdekében elrendelt kielégítési végrehajtásra is a Vht. 200. §
(2)bekezdése értelmében. Mindebből következik az is, hogy az I.r. alperes a lefoglalt követelést annak esedékességekor köteles lett volna befizetni a végrehajtó letéti számlájára. Az I.r. alperes a II.r. alperessel szemben fennálló követelését senkinek a javára nem teljesítette, hanem a felperessel szemben hatálytalan megállapodást kötött a II.r. alperessel
  1. január 2-án. Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően azonban II.r. alperessel szemben felszámolás indult, a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás alatt álló társaság vagyonával kapcsolatos végrehajtás nem lehet folyamatban. A felszámolási vagyonnal szembeni igényt csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni az
  2. évi IL. törvény
  3. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. A fent kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett keresetek kapcsán részben megváltoztatta, a követelés behajtására irányuló keresetet elutasította, viszont helybenhagyta a 2006. január 2ai megállapodás felperessel szembeni hatálytalanságának megállapításával kapcsolatos rendelkezést a Pp. 253. §
(2)bekezdésére is figyelemmel. A másodfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján határozott. A le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésén és a Pp. 81. §
(1)bekezdésén alapszik. ,
  1. február
  2. . Kovács László s.k. a tanács elnöke Dr. Pestovics Ilona s.k. előadó bíró Dr. Farkas Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.