Bf.180/2018/15 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat

(2)bekezdés b.) pont), ezért mindkét vádlottat 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, a lefoglalt pénzösszegről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész minősítés változtatásért, a vádlottak cselekményének kábítószerkereskedelem bűntetteként értékeléséért, valamint a szabadságvesztés büntetés és a mellékbüntetés súlyosításáért, a vádlottak és védőik elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítésért, harmadlagosan enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazásáért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 396/2018/1. számú átiratában az ügy nyilvános ülésre tűzését indítványozta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát - a védelmi fellebbezések tartalmára is figyelemmel teljeskörűen kell elvégezni. Az ügyész fellebbezését kiegészítésekkel tartotta fenn, ugyanakkor a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az eljáró tanács ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Ennek keretében a bizonyítékokat, a tanúk vallomását, a rendőri jelentéseket, a lefoglalásról és a házkutatásról készült jegyzőkönyvet, valamint az igazságügyi vegyész és toxikológiai szakértői véleményeket egyenként és összességükben is értékelve - a vádlottak tagadása mellett - mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg a történeti tényállást. A tényállás azonban részben megalapozatlan (Be. 592.§

(2)bekezdés a.) és c.) pontban írt megalapozatlansági hiba), az kiegészítésre szorul a kábítószer-kereskedelemre utaló megállapításokkal: "A házkutatás során a lakásban megtalált amfetamin, metamfetamin, MDMA összes mennyisége a jelentős mennyiség alsó határának legalább 179,3%-a, de a különösen jelentős mennyiség alsó határát nem közelíti meg, amelyeket a vádlottak értékesítés céljából szereztek meg." (ítélet

1. oldal
2. bekezdés) Az igazságügyi vegyész-szakértői vélemény tartalmazza, hogy az MDMA bázis összesen legalább 25,85 g, amely a jelentős mennyiség alsó határának 129,3%-a, az amfetamin bázis minimum 4,95 g, amely a jelentős mennyiség alsó határának 49,5%-a, a metamfetamin bázis legalább 0,05 gramm tiszta hatóanyag tartalmú, amely utóbbi a jelentős mennyiség alsó határának 0,5%-a, mellyel a tényállást ugyancsak ki kell egészíteni. Indítványozta ugyanakkor, hogy a tanú
3. és tanú
4. vizeletében kimutatható kábítószerekre vonatkozó megállapítást az ítélőtábla a tényállásból mellőzte, mert az a vád tényeihez nem tartozik. E kiegészítésekkel és helyesbítéssel a tényállást a fellebbviteli főügyészség felülbírálatra alkalmasnak találta. Álláspontja szerint a törvényszék indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, ugyanakkor nem adott kellő és meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem vont következtetést a kábítószer-kereskedelem megvalósulására. A bűnösségre levont következtetés okszerű, ugyanakkor a cselekmény helyes minősítése jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklása bűntette helyett jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette. Az 1/
5. számú büntető jogegységi határozat IV/
6. pontja szerint a bírói gyakorlat következetes abban, hogy a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek készletezés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett, önálló tettesi cselekmény. A kábítószer kereskedés céljára megszerzése önmagában akkor is a kereskedés körébe tartozik, ha többletmagatartás nem tartozik hozzá. Ha a nem kábítószerfüggő terhelttől lefoglalt nagy mennyiségű kábítószer együttes mennyisége a saját fogyasztásához képest is eltúlzottan nagy, és nála kábítószer adagoló készüléket is találtak, törvényes a kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása, (BH 2017.
7. számú jogeset) Utalt az ügyészség arra, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az I. rendű vádlott az által használt szobában bontatlan csomagolású, több kisebb méretű simítózáras nejlontasakot tartalmazó csomagot, 53 db dupla a simítózáras nejlontasakot és 2 db üres simítózáras nejlontasakot találtak. Ezek a tasakok pedig a házkutatási jegyzőkönyv szerint ugyanabban a dobozban voltak, amelyekben az I.r. vádlott a lóhere mintázatú, kábítószert tartalmazó tablettákat is tartotta. Ebből pedig kizárólag az a következtetés vonható, hogy a nagy számú nejlontasak a kábítószer porciózására szolgált. Ugyancsak releváns körülmény, hogy a hűtőszekrény ajtajában lévő amfetamin 118 tasakban volt, mindegyik tasakban körülbelül 04,4 gramm volt, vagyis azok már előre ki voltak adagolva, külön kimérve és külön tasakban elhelyezve. A közösen használt szobában egy részben amfetaminnal szennyezett digitális mérleget foglaltak le. Ebből kizárólag arra lehet következtetni, hogy a digitális mérleget használták a hűtőszekrényben fellelt amfetamin porciózására. Az tehát, hogy ilyen mennyiségben volt előre elkészítve egy-egy fogyasztásra kész ad, a kábítószer birtoklásán túlmutat, a kereskedői típusú magatartásra utaló körülmény. A büntető ügyben a nem kábítószerfüggő vádlottak a saját fogyasztásukat lényegesen meghaladó, jelentős mennyiségű MDMA port, amfetamint, metamfetamint szereztek meg, azokat kiporciózva tartották a közös használatú lakásban, különböző fajta kábítószerrel szennyezett mérleget használtak, továbbá a jövedelmi és vagyoni viszonyaikkal nem igazolható nagyobb mennyiségű készpénzzel rendelkeztek, amellyel társtettesként megvalósították a Btk.
8. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző, a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét. Az ügyészi álláspont szerint a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen értékelte, a cselekmény jelentős tárgyi súlya miatt azonban a három évet sem elérő időmúlás a vádlottak javára nagyobb nyomatékkal nem vehető figyelembe, ugyanakkor az I. rendű vádlott terhére kell értékelni, hogy a bűncselekmény büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A büntetés kiszabása során irányadó körülményekre figyelemmel a cselekmény helyes jogi minősítése mellett eltúlzottan enyhe a kiszabott szabadságvesztés büntetés. A több alkalommal, részben kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatt büntetett vádlottakkal szemben a büntetési tétel alsó határát jelentősebben meg nem haladó fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, ehhez igazodóan a mellékbüntetésként kiszabott közügyektől eltiltás súlyosítását tartotta indokoltnak. Értelemszerűen a büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. Felhívta a figyelmet az előzetes fogvatartás feltüntetésénél észlelt hibára, ezen túl törvénysértőnek találta, hogy az elsőfokú bíróság a lefoglalt 380.000 Ft lefoglalását megszüntette és azt I. rendű vádlott részére kiadni rendelte. A helyes minősítés mellett a vagyonelkobzásra tett indítványt a Btk. 74.§

(1)bekezdés c) pontja és a

(4)bekezdés b) pontja értelmében. A bűnügyi költség biztosítására a vagyonelkobzás elrendelése esetén a lefoglalt pénzösszeget nem lehet visszatartani, mivel az I. rendű vádlott részére nem adható ki, ezért az erre vonatkozó rendelkezést mellőzni kérte. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezéseit törvényesnek találta. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet oly módon változtassa meg, hogy a vádlottak cselekményét a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző, a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelemnek minősítse, a kiszabott fegyházbüntetések és a közügyektől eltiltás tartamát emelje fel, pontosítsa a vádlottak által előzetes fogva tartásban töltött időt, a lefoglalt pénzösszegre rendeljen el vagyonelkobzást, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva hagyja helyben. Az I. rendű vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék tévedett, amikor védence bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében megállapította. Nem merült fel olyan bizonyíték az eljárás során, amelyből ítéleti bizonyossággal lehetne következtetni arra, hogy az I. rendű vádlott tudott volna arról, miszerint az általa bérelt lakásban jelentős mennyiségű kábítószer van, illetőleg amelyből arra lehetne következtetni, hogy az I. rendű vádlott tudtával, az ő közreműködésével történt volna meg a fellelt kábítószer csomagolása, a csomagolóanyagok, tasakok beszerzése, a mérleg beszennyezése. Egyetlen bizonyíték sem támasztja alá azt az ügyészi álláspontot, hogy a vádlottak továbbadási céllal tartottak volna kiporciózott kábítószert és haszonszerzésre törekedtek volna. Minderre figyelemmel nem a kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása és hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, hanem felmentő ítélet meghozatala indokolt. Felhívta a figyelmet a tényállás Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban írt részbeni megalapozatlanságra is. Az I. rendű vádlott a lakást nem egyedül használta, ezért nem lehet azt a ténybeli következtetést levonni, hogy a doboz tartalmáról tudomással bírt, ekként a kábítószert vagy a tasakokat helyezett el abban, ujjlenyomata egyetlen tasakon sem volt fellelhető. Nem merült fel adat arra, hogy az I.r. vádlott egyedül vagy mással használta volna a nappaliban fellelt digitális mérleget a kábítószer kiporciózására, mindezek alapján felmentése indokolt. A II.r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a II.r. vádlott felmentését indítványozta. Utalt arra, hogy az ítélet a Be. 592. §

(1)bekezdés b) és c.) pontjai szerint megalapozatlan, mert nem került felderítése, hogy a közös használatú konyhai helyiségben lévő hűtőszekrényben lévő kábítószert és a közösen használt helyiség polcára a mérleget ki és mikor helyezte, így arra sem lehet megalapozott következtetést vonni, hogy a II.r. vádlott által tudott lett volna, hogy a lefoglalt tárgyak a lakásban vannak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a birtokláshoz szükséges, hogy a birtokos a dolgot hatalmában tartsa, azon fennálljon a rendelkezési joga. Egyszerű nem tevéssel nem valósulhat meg kábítószer tartása. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a közös használatú helyiségekben és az I.r. vádlott által használt szobában ki és mikor helyezte el a lefoglalt kábítószert, erről a II.r. vádlottnak milyen tudomása volt, ezért bűnössége nem állapítható meg. Életvitelszerűen 5 ember tartózkodott az ingatlanban, a II.r. vádlott és élettársa külön szobát használtak, amelyben sem kábítószer, sem mérleg nem került feltalálása. Az ügyészség indítványát a minősítést illetően helytelennek találta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét II.r. vádlott vonatkozásában változtassa meg, a bűncselekmény vádja alól mentse fel, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A Be.599.§-a alapján kitűzött nyilvános ülésen a megjelent az I.r. vádlott személyi körülményeiben nem jelzett változást, a II.r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az ügyész perbeszédében az írásbeli átiratban foglaltakat változtatás nélkül adta elő. Az I.r. vádlott védője perbeszédében elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, mert a bíróság nem állapított meg tényállást a II.r. vádlott tekintetében (Be. 592.§

(1)bekezdés a.) pont). Hangsúlyozta, hogy a törvényszék nem tett eljárás anyagává olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna az általa megállapított tényállást, a tényállás a Be. 592.§

(1)bekezdés c.) és d.) pontjaiban írt megalapozatlansági hibában szenved, iratellenes atekintetben, hogy a kérdéses hálószobát, ahol az MDMA tablettákat megtalálták, ki használta, nem bizonyítható, hogy az kizárólagosan az I.r. vádlott szobája volt. Emiatt az elsőfokú bíróság tényből tényre is helytelenül következtetett. Azt kérte, hogy amennyiben az ítélőtábla hatályon kívül helyezést megalapozó okot nem talál, a tényállást a Be. 592.§

(3)bekezdés alapján pontosítsa, állapítsa meg, hány ember használta életvitelszerűen azt a szobát, ahol az MDMA tartalmú tabletták feltalálásra kerültek. Kizárólag az állapítható meg bírói bizonyossággal, hogy az I.r. vádlott által lakott ingatlanban kábítószer volt, ahol az I.r. vádlott is megfordult. Hivatkozott arra, hogy az eljárás során nem került cáfolatra azon I.r. vádlotti állítás, hogy nem tudott arról, hogy kábítószer van a lakásban, ezért felmentésre tett indítványt bizonyítottság hiányában. Harmadlagosan a büntetés lényeges enyhítését kérte az enyhítő körülmények figyelembevételével. A II.r. vádlott védője perbeszédében kifejtette, hogy a vádlott vonatkozásában nem bizonyosodott be az eljárásban, hogy rendelkezési joga lenne a feltalált kábítószeren, ezért tartásban nem marasztalható. Hivatkozott arra, hogy a lakásban többen laktak életvitelszerűen, a személyre szabott felelősség nem állapítható meg. Tudati tényre a törvényszék helytelenül következtetett, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem vonható következtetés arra, hogy a II.r. vádlott tudott a lakásban lévő kábítószerről, illetve afölött rendelkezési joga lett volna, ezért felmentésre tett indítványt. Másodlagosan oly mértékben tartotta megalapozatlannak a megállapított tényállást, hogy az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, harmadlagosan pedig enyhítésre látott lehetőséget. Utalt arra is, hogy a kábítószer-kereskedelem törvényi és a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú jogegységi határozatában írt ismérvei nem állapíthatók meg, valamint osztotta az I.r. vádlott védője által meghivatkozottakat. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat nem sértette meg, a szükséges bizonyítást lefolytatta, helyesen utasította el a bizonyítási indítványt az I.r. vádlott testvérének tanúkénti kihallgatására vonatkozóan. (20. számú jegyzőkönyv II. számú végzés) A törvényszék a bizonyítási indítvány elutasítását nem indokolta, ezért az ítélőtábla utal arra, hogy a testvér vallomásától további olyan releváns tényadat nem volt várható, amely a megállapítható tényállásra befolyást gyakorolt volna. Olyan eljárási szabálysértés, vagy megalapozatlanság, amely az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethetett volna, nem valósult meg. Az ítélőtábla a történeti tényállás nagyobb részben megalapozottnak találta, helyesen utalt ugyanakkor az ügyészség és a védelem is arra, hogy a tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés a.) pontja szerint részben hiányos, ugyanakkor a

1. c)és
2. d)pontban írt iratellenesség és helytelen ténybeli következtetés nem volt megállapítható. A Be.593.§

(1)bekezdés a.) pont szerint a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés alapján kiegészítheti. Az ítélőtábla a történeti tényállás első bekezdését az ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. mondatát követően azzal egészíti ki, hogy a szobák használata nem volt kizárólagos, mindenkinek mindenhova bejárása volt, a konyhát pedig valamennyien közösen használták. Rögzíti azt is, hogy a nappalit szívességi alapon időszakonként budapesti elfoglaltságától függően tanú
4. is használta. (tanú3., tanú4., tanú
5. tanúvallomása alapján) Az ítélet
6. oldal 3 bekezdését követően a a nyomozati iratok 293-
7. oldaláig befűzött vegyészszakértői vélemény alapján rögzíti, hogy az MDMA bázis összesen legalább 25,85 g, amely a jelentős mennyiség alsó határának 129,3%-a, az amfetamin bázis minimum 4,95 g, amely a jelentős mennyiség alsó határának 49,5%-a, a metamfetamin bázis legalább 0,05 gramm tiszta hatóanyag tartalmú, amely utóbbi a jelentős mennyiség alsó határának 0,5%-a. Az ítélet indokolásából a
8. oldal
9. bekezdés utolsó mondatának utolsó két tagmondatát, miszerint az I.r. vádlott szobájában megtalált kábítószerről a II.r. vádlottnak is tudomása volt, azokat a lakásban együtt tárolták, az ítélet
10. oldal
11. bekezdéseként beemeli, kiegészíti azzal, hogy ezen túl a konyhai hűtőszekrényben tárolt kábítószert is mindkét vádlott tartotta. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be. 592.§

(3)bekezdése alapján. A tényállásból az ítélet

1. oldal
2. bekezdéséből a tanú
3. és tanú
4. vizeletében fellelt kábítószerekre történő utalást az ítélőtábla az ügyészi indítvány ellenére azért nem mellőzte, mert abból további következtetések voltak levonhatóak. A törvényszék a felhasznált bizonyítékokat szűkszavúan ugyan, de felsorolta, azokat a logika szabályai szerint mérlegelte, a mérlegelő tevékenységével az ítélőtábla egyetértett. Az ítélőtábla az alábbi bizonyítékokra is hivatkozik, melyek az elsőfokú bíróság által megállapított tények helyt állóságát támasztják alá: Az ítélet indokolását az
5. oldal
6. bekezdésében kiegészíti a tanúk részletes vallomásaival a lakás használatát illetően. Tanú
7. elmondta, (
8. számú jegyzőkönyv
9. oldal) hogy amikor Budapesten tartózkodott 4-5 napokat, a középső szobát használta. Az egész lakás átjáró ház volt, mindenki azt csinált a lakásban, amit akar. Tanú
10. előadta, (
11. sz. jegyzőkönyv
12. oldal
13. bekezdés) hogy az átjáró ház alatt azt érti, hogy ott barátok sokan megfordultak, amikor ott volt a lakásban, 5-6 ember volt még ott, akiket név szerint nem ismer. Tanú
14. előadta (
15. számú jegyzőkönyv
16. oldal), hogy az I. és II.r. vádlottak együtt laktak a lakásban barátnőjükkel, ő is sokat járt a lakásban, egy héten többszöri is. Egy-két esetben fordult elő, hogy ő is ott aludt, akkor volt olyan, hogy tanú
17. is ott aludt a lakásban a középső helyiségében. Ha az I.r. vádlott és a II.r. vádlott otthon voltak, az ő szobájukba nem mentek be. Tanú
18. (20.számú jegyzőkönyv) elmondta, hogy a pénzhez, amit a rendőrök a lakásban találtak, semmilyen köze nem volt, nem is nyúlhatott volna hozzá, mert levágták volna a kezét. Előadta, hogy a bulik alkalmával 4-5 ember tartózkodott a lakásban, ilyenkor senki sem kísérte figyelemmel, hogy ki hova megy a lakásban. E bizonyítékokból megállapíthatóan volt ugyan lakás használati rend, de nem volt kizárólagos a szobahasználat, a lakás különböző helyiségeibe más is bemehetett. Mindebből alappal vonható le az a következtetés, amelyet az elsőfokú bíróság megtett, hogy a konyhában a hűtő oldalában és az I.r. vádlott szobájában megtalált kábítószerről a az I.r. vádlotton kívül szintén életvitelszerűen a lakásban élő, azt bérlő a II.r. vádlottnak is tudomása volt, mindketten fogyasztók voltak, nyilvánvalóan ismerték a kábítószereket, azokat a lakásban együtt tartották. A lakást a II.r. vádlott bérelte ki, ő engedte meg, hogy oda más személy beköltözzön, ez a személy pedig barátnőjén, majd élettársán kívül barátja, az I.r. vádlott volt, akivel számos alkalommal együtt is buliztak, egymás szobájába bejártak, a hűtőt is használták. A rendőri intézkedés során is adat merült fel kábítószer használatra a lakásban. A közösen használt szobában egy tányéron egy simítózáras tasakban 1,09 gramm nettó tömegű amfetamin tartalmú port találtak. A lakásban tartózkodó tanú
19. vizeletében amfetamin és MDMA, kokain, tanú
20. vizeletében amfetamin, metamfetamin és kokain fogyasztásra utaló benzoilekgonint találtak, melyből következtetés vonható arra is, hogy a lakásban a jelzett alkalommal is fogyasztás történt, e két személlyel szemben a kábítószer birtoklása vétsége (Btk. 178.§

(6)bekezdés) miatt indított nyomozás felfüggesztésre került, mert alávetették magukat a kábítószer-használatot kezelő ellátásnak. A lakásban uralkodó hatalmi viszonyokra utal tanú

1. vallomása, mely szerint ha a pénzhez nyúlt volna, levágták volna a kezét. Az I. r. vádlott vizeletében pedig kokain, II.r. vádlott vizeletében kannabisz fogyasztásra utaló vegyületet találtak. A törvényszék helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére, felmentésre a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. A nagyobb részben megalapozottan megállapított tényállásra figyelemmel a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség, egyúttal az ügyészi átiratban szereplő tényállás kiegészítésre sem volt lehetőség a kereskedésre utaló tényekkel. A cselekmény minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogszabályoknak. Egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével az ítélőtábla a tekintetben, hogy a kábítószer-kereskedelem bűntettére a megtalált kábítószer mennyisége ellenére sem lehetett következtetést vonni. Helytállóan mutatott rá a törvényszék, hogy a bírói gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a megtalált mennyiségből, amely a jelentős mennyiség alsó határát kevéssel haladta meg, egyéb vádlottakat terhelő bizonyíték hiányában kereskedésre nem lehet következtetést vonni. A kereskedés a piac oly módon történő működtetése, hogy a haszonszerzési törekvés tettén érhető. Rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adás-vétel, melynek keretében nemcsak az eladó és a vevő, hanem a közreműködők is tettesként vonhatók felelősségre. A Legfelsőbb Bíróság 1/
2. Büntető jogegységi határozata szerint kereskedés a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése is, ha a haszonszerzési célzat, haszonszerzési törekvés bírói bizonyossággal megállapítható. Kétségtelen tény, hogy a tárolt kábítószer részben csomagolva, porciózva volt, az I.r. vádlott szobájából is előkerült csomagolóanyag, a nappaliban kábítószerrel szennyezett digitális mérleg is volt. Ugyanakkor a törvényszék által lefolytatott bizonyítás alapján azonosításra alkalmas ujjlenyomatot a csomagoláson, csomagoló anyagokon nem lehetett fellelni, nincs egyéb adat a kereskedés alátámasztására. A lakásban fellelt 380.000 Ft készpénz összege sem olyan, amely alapján a kábítószer-kereskedelemre kellene következtetni. Az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében leírtakkal az ítélőtábla messzemenőkig egyetértett. Helytállóan mutatott rá a törvényszék arra, hogy a lakásban életvitelszerűen lakó négy személy közül csak a két vádlott tekintetében történt vádemelés, további személyek is gyakran megfordultak ott, vádemelés hiányában azonban más személyek cselekvőségét nem lehetett vizsgálni. Az azonban bírói bizonyossággal megállapítható volt, hogy az I. és II.r. vádlottak tudtak a lakásban tartott kábítószerről, esetükben a huzamosabb birtoklás ténye megállapítható. Egyetértett az ítélőtábla a védői érveléssel atekintetben, hogy egyszerű nem tevéssel nem valósult meg a cselekmény. A törvényszék ugyanakkor nem egyszerű nem tevést, hanem helyesen tartás állapított meg mindkét vádlott tekintetében. A vádlottak a Btk. 13.§

(3)bekezdése alapján társtettesként valósították meg cselekményt. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobb részben helytállóan állapította meg. További súlyosító körülmény I.r. vádlott tekintetében a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés. Helytállóan utalt a törvényszék arra, hogy a vádlottak által tartott kábítószer hatóanyagtartama a jelentős mennyiség alsó határát kevéssel haladta meg. A bűnösségi körülményekre és erre a tényre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a vádlottakkal szemben enyhébb büntetés alkalmazása szükséges a bírói gyakorlat figyelembevételével, ezért a szabadságvesztés büntetések tartamát a törvényi minimumra enyhítette, melyhez a mellékbüntetésül kiszabott közügyektől eltiltás tartamát is igazította, azt mindkét vádlott esetében 5 évre leszállította. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata helytállóan került fegyházban megállapításra. Enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapítására a Btk. 35.§

(2)bekezdése alapján nem lehetséges, mert a büntetés kiszabását befolyásoló körülmények között ezt alátámasztó adat nem merült fel. Kisebb, a rendelkező részben írt pontosítással törvényes az előzetes fogvatartásban, a házi őrizetben töltött időnek a beszámítása, mint ahogy a feltételes szabadságra bocsáthatósággal, valamint a bűnjelekkel és a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés is. Figyelemmel arra, hogy nem kábítószer-kereskedelem bűntettében állapította meg a vádlottak büntetőjogi felelősségét az ítélőtábla, a lefoglalt pénzösszeg vonatkozásában a a Btk. 74.§

(1)bekezdés c.) pontjában és

(4)bekezdés b.) pontjában írt vagyonelkobzást alkalmazására nem volt lehetőség. Fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla nyilvános ülés keretében eljárva törvényszék ítéletét büntetéskiszabási részében a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I.r. vádlott hiányzó személyi adatai az ítélőtábla a Be. 184.§

(2)bekezdés f.) pontja és a Be. 561.§

(2)bekezdés b.) pontjára alapítottan rögzítette. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 31.B.1620/2017/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 180/2018/
4. számú ítéletével eszközölt változtatással az I.r. és a II.r. vádlott tekintetében
5. november hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. november hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő