A határozat elvi tartalma: Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.675/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró Sipőczné Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: közalkalmazotti illetménykülönbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.702/2015/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.206/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.702/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 77.300 (hetvenhétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Tényállás A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban, középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozott. A felperes
- augusztustól
- szeptember 30-áig tartó időszakban a D fizetési osztály
- fizetési fokozata alapján a munkáltatótól 88.900 forint garantált illetményben és 49.600 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben, ekként 153.500 forint illetményben részesült, amelynek összege
- szeptember 30-áig nem változott. [2] [3] [4] [5] [6] A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes a keresetében
- augusztus 1-től
- szeptember 30áig terjedő időre 772.600 forint illetmény-különbözet és ezen összeg
- szeptember 1-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- augusztus 1-jétől hatályos
- §
(9)bekezdésébe ütközően nem biztosította számára garantált illetményként az adott évi kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimumot. Sérelmezte, hogy az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a garantált illetményen felül biztosította, és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről nem hozott határozatot. Erre tekintettel
- augusztus 1-től december 31-ig havi 25.100 forint,
- évben havi 29.100 forint,
- január 1től szeptember 30-áig pedig havi 33.100 forint megfizetését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy felperes tényleges illetménye minden esetben meghaladta a jogszabály szerinti garantált bérminimum összegét. Az első- és másodfokú bíróság ítélete A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.206/2015/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 772.600 forint illetménykülönbözet és ezen összeg
- szeptember 1-től járó késedelmi kamatának, valamint perköltsége megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a Kjt.
- §
(1),
(7)és
(8)bekezdése, valamint 67. §
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy
- augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget. Az alperes nyilatkozata szerint ezt a kötelezettségét akként hajtotta végre, hogy a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetmény együttes összegét vette alapul. A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Kjt.
- §
(1)bekezdésének rendelkezéséből következően a munkáltatói döntésen alapuló illetmény nem minősül garantált illetménynek, ezért az e jogcímen folyósított illetményrész kifizetésével az alperes nem tett eleget a Kjt. 66. §
(9)bekezdésében írt kötelezettségének. A felperes besorolása és
- augusztus 1-től
- szeptember 30ig az illetménye kifizetése jogszabályba ütközött. A Kjt. 3.§
(1)bekezdése alapján alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( a továbbiakban:Mt.) 27.§
(1)bekezdése szerint a jogszabályba ütköző megállapodás semmis és a
(3)bekezdés szerint érvénytelen. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság
- augusztus 1-től december 31-ig havi 25.100 forint,
- évre havi 29.100 forint,
- január 1-től szeptember 30-ig havi 33.100 forint, összesen 772.600 forint illetmény-különbözet és ezen összeg kamatainak megfizetésére. [7] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Szolnoki Törvényszék a 4.Mf.21.702/2015/
- számú ítéletével annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy a Kjt.
- §
(9)bekezdés b) pontja szerint a közalkalmazottat garantált illetményként középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. Nem értett egyet az alperes azon jogértelmezésével, hogy a Kjt. rendelkezése nem az illetményelemek vonatkozásában, hanem az illetmény tekintetében határozta meg a garantált illetmény mértékét. Az alperesi állásponttal szemben a törvényszék a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjával egyezően megállapította, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. A garantált illetmény a Kjt. 66. §
(1)-
(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt. 66. §
(9)bekezdése
- augusztus 1-jétől kezdődően hatályos, így a felperes garantált illetményének ezen időponttól kellett elérnie a garantált bérminimum összegét. Minthogy a nem vitatott tényállás szerint a felperes garantált illetménye
- augusztus 1-jétől a perbeli időszak végéig 88.900 forint volt, az elsőfokú bíróság helytálló összegben marasztalta az alperest az illetmény-különbözet összegében. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [8] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a Kjt.
- §-ában rögzítetteket jogszabálysértően értelmezték és ezáltal helytelen következtetésre jutottak. A Kúria Mfv.II.10.460/
- számú határozatából következően a garantált illetmény a Kjt.
- §
(1)-
(5)bekezdésében foglaltak alkalmazásával meghatározott illetmény és a munkáltatói többlet az illetmény része, amely a garantált illetménnyel összeszámít. [9] A Kjt. 60-
- §-ai alapján a közalkalmazottak részére megállapítható bérelem háromféle lehet, garantált bér, illetménykiegészítés és pótlék. A Kjt.
- §
(9)bekezdése nem olyan szabály, amely alapján az alperest határozathozatali és felülvizsgálati kötelezettség terhelte volna. A Kjt. 85/A. § m) pontja szerint alapbér fogalmán illetményt kell érteni és a minimálbért megállapító kormányrendeletek szerint alapbéren a közalkalmazotti jogviszonyban állók esetén illetményt kell érteni. A munkáltatói döntésen alapuló garantált illetményen felüli magasabb összegű illetmény az illetmény része. Ezért amennyiben ezek együttes összege a garantált bérminimumnak megfelelt, az alperest határozathozatali és felülvizsgálati kötelezettség sem terhelte. Az alperes érvelése szerint nem volt olyan törvényi kötelezettsége, hogy az illetményt meg kell bontania és tájékoztatni a felperest a fizetési fokozat és a 66. §
(7)bekezdése szerinti illetményről. Munkáltatóként köteles volt elszámolást adni a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 155. §
(2)-
(3)bekezdéséből adódóan, azonban mivel a perbeli esetben a Kjt. 66. §
(7)bekezdése alapján folyósított magasabb összegű illetményről és nem egy, a
- § alapján folyamatosan változó illetménykiegészítésről van szó, az összilletmény feltüntetésével az elszámolás helyessége ellenőrizhető. Mindezek alapján a Kjt. nyelvtani és rendszertani értelmezéséből sem következett olyan kötelezettsége, hogy a garantált bérminimumon felüli magasabb összegű illetmény megállapítása esetén az illetmény egyes elemeinek megbontásáról külön munkáltatói intézkedést hozzon. [10] Az alperes további érvelése szerint az eljárt bíróságok az általuk idézett Kjt. és Mt. rendelkezéseket kiterjesztően, teleológiai módszerrel értelmezték, azonban a jogalkotó szándékának kutatása csak akkor szükséges, ha a nyelvtani, rendszertani és történeti értelmezés fogyatékossága esetén szükséges. A perbeli esetben a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az adott évekre meghatározott kormányrendeletben rögzített garantált munkabért minden közalkalmazott megkapja, azonban olyan szándékot nem tartalmaz, hogy a garantált illetményen felül fizetésemelést eredményezzen. Mindezek alapján a munkáltató mérlegelésén alapuló illetményrészének csökkentése nem minősül a kinevezés egyoldalú módosításának, ezért nem ütközik a Kjt.
- §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Mt.
- §-ába sem. [11] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes jogtanácsosi munkadíjban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helyes tényállást állapított meg és ebből helytálló jogi következtetésre jutott. Helytelen a felülvizsgálat érvelése, mely szerint elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye eléri a kormányrendelet szerinti garantált bérminimum összegét. A Kjt.
- §
(9)bekezdése egyértelműen a közalkalmazott garantált illetményére vonatkozóan írja elő, hogy az nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összege. A jogalkotó nem a teljes illetmény vagy az illetmény fogalmát alkalmazta, hanem a garantált illetményt, amely nem azonos a teljes illetménnyel. A Kúria döntése és annak jogi indokai [12] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [13] A
- augusztus 1-jétől
- december 31-éig terjedő időtartamra előterjesztett felperesi igény vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt.
- §-át helytelenül értelmezték, ezért tévesen következtettek a munkáltató mulasztására. [14] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt.
- §
(1)-
(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt.
- §-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, amely felsorolja az illetményelemeket (illetmény, illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetmény), és a munkáltatói többletilletményt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttesen tartalmazza. Utalni kell a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni. [15] Mindebből következően a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően
- augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt,
- január 1-jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint ez az összeg 118.000 forintra emelkedett, míg
- január 1-jétől a felperes garantált illetményének a 347/2014.(XII.29.) Kormányrendelet
- §
(3)bekezdése b) pontja alapján el kellett érnie a havi 122.000 forintot. [16] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes
- augusztus 1-től
- szeptember 30-áig - az átsorolásról rendelkező okirat kivételével - a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, nem tájékoztatta a felperest, és garantált illetményét a teljes perbeli időszakban 88.900 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [17] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
- §
(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja szerint az összilletményen belül annak változatlan összege mellett a garantált illetmény mintegy automatikusan (hallgatólagosan) emelkedett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. [18] Az eljárt bíróságok ítéleteinek helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [19] A Kúria az Mfv.II.10.460/2015/10. számú elvi határozatában kifejtette, hogy az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma -mintegy alapbérként - együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §
- l)és
- m)pontjai meghatároznak. [20] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, és a változást nem közli a közalkalmazottal. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, szabályszerűen közölt írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [21] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést írásban nem intézkedik a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [22] A kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölnie kell. [23] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §
(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az
(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [24] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes
- augusztus 1-je és
- december 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az összilletményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [25] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az indokolás kiegészítésével a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [26] A pervesztes alperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [27] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 77.300 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető illetékmentességre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §a alapján az állam viseli. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző