← Magyarország

Kfv.35284/2007/4 – Kúria

Kfv.II.35.284/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kéri Tamás ügyvéd által képviselt T. G. felperesnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Veszprém Megyei Bíróság

  1. május
  2. napján kelt 6.K.20.215/2007/
  3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.20.215/2007/
  5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes jogelődjének a
  6. november
  7. napján kelt 03/2041-2/
  8. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a mulasztási bírságra vonatkozó részében megváltoztatja, és a mulasztási bírság összegét 10.000 /azaz tízezer/ forintra mérsékli. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 8.000.- /azaz nyolcezer/ forint elsőfokú és 8.000./azaz nyolcezer/ forint felülvizsgálati részperköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.000.- /azaz egyezer/ forint kereseti- és 2.000./azaz kettőezer/ forint felülvizsgálati eljárási részilletéket, a fennmaradó 6.000.- /azaz hatezer/ forint kereseti és 8.000.- /azaz nyolcezer/ forint felülvizsgálati eljárási részilletéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A felperes a
  9. november
  10. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 082/1 hrsz-ú, szántó művelési ágú ingatlant. A felperes az adásvételi szerződést illetékkiszabásra - az elővásárlásra jogosultakra vonatkozó eljárás lefolytatását követően -
  11. február 22-én nyújtotta be. A Megyei Önkormányzati Hivatal Megyei Illetékhivatala /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a
  12. május
  13. napján kelt, 301.862-01/
  14. számú, indokolásában kiegészített fizetési meghagyásával a felperest a visszterhes vagyonszerzési illeték mellett az adásvételi szerződés késedelmes benyújtása miatt 80.000.- Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte. Az elsőfokú hatóság felperesnek a mulasztási bírság törlésére irányuló kérelmét a
  15. július 25-én kelt 608250/2006/
  16. számú határozatával elutasította. A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd a
  17. november
  18. napján kelt 03/2041-2/
  19. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperesnek a szerződést illetékkiszabásra az illetékekről szóló
  20. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./
  21. §-ának /1/ bekezdése, az ingatlan-nyilvántartási eljárásról szóló
  22. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./
  23. §-a alapján
  24. december 19-ig be kellett volna nyújtania. Az a hivatkozása, hogy az elővásárlásra jogosultak nyilatkozatait meg kellett várnia, és a szerződést valamennyi irat beérkezését követően tudta benyújtani, nem helytálló. Az alperes Itv.
  25. §-ának /3/ és /5/ bekezdései, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  26. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
  27. §-ának /1/ bekezdése,
  28. §-a összevetéséből megállapította, hogy az illetékkötelezettség keletkezése szempontjából az elővásárlási jog gyakorlása nem minősül harmadik személy jóváhagyásának, az illetékhivatal eljárásához szükséges iratok pedig nem feltétlenül azonosak a földhivatali eljárás okirataival. Az illeték megállapításának ugyanis nem feltétele a tulajdonjog tényleges bejegyzése, mert az Itv. illetékelőleg megállapítását is előírja. Az alperes szerint az elsőfokú hatóság a mulasztási bírságot az Inytv.
  29. §-ának /4/ bekezdése, az Itv.
  30. §-a, az adózás rendjéről szóló
  31. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./
  32. §-ának /1/-/2/, /12/ bekezdései alkalmazásával helytállóan szabta ki. A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és elsődlegesen a bírság törlését, másodlagosan annak méltányos mérsékelését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az Itv. és az Art. vonatkozó szabályait tévesen alkalmazta, ügyében nem járt el méltányosan. Miután szántó művelési ágú ingatlant vásárolt, a vételi ajánlatot meg kellett küldenie a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Kht. részére, illetve kifüggesztésre a helyi önkormányzat hivatalába, és a szükséges valamennyi irat birtokában kezdeményezte a földhivatali, illetve illetékhivatali eljárást. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a mulasztási bírságra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte. Indokolásában idézte az Itv.-nek, az Inytv.-nek az alperes által alkalmazott jogszabályhelyeit, továbbá a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól rendelkező 16/2002./II.18./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Korm. r./
  33. §-át,
  34. §-ának /2/ bekezdését, 4.-
  35. §-ait, és kifejtette, miszerint annak eldöntésében, hogy a felperes mulasztott-e, elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást kell foglalnia, hogy elővásárlási jog fennállása esetén az adásvételi szerződés ténylegesen mikor jött létre. Az elsőfokú bíróság a Ptk. elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezései alapján - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának
  36. számú állásfoglalásában és a Korm. r.-ben foglaltakra - megállapította, hogy a felek által aláírt szerződés elővásárlási jog fennállása esetén mind addig ajánlatnak minősül, ameddig az elővásárlási jog gyakorlására megszabott határidő el nem telik, így a felperes által megkötött szerződés akkor jött ténylegesen létre, amikor hozzá az ajánlat a kifüggesztés és a levétel időpontjának feltüntetésével a jegyzőtől visszaérkezett. Ettől az időponttól számítandó tehát az Itv.
  37. §ának /1/ bekezdésében, illetve az Inytv.
  38. §-ában előírt 30 napos határidő. A Község Önkormányzatának jegyzője a
  39. január
  40. napján kelt iratában küldte meg a hirdetőtábláról levett ajánlatot, a felperesi képviselő ezt
  41. január
  42. napján vette át, az iratok benyújtása a földhivatalhoz
  43. február 22-én, tehát 30 napon belül történt. Mulasztás a felperes terhére ezért nem állapítható meg, így mulasztási bírság kiszabásának sincs helye. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv.
  44. §-ának /3/ bekezdés a/ pontját, /5/ bekezdését,
  45. §-ának /1/ bekezdését, az Inytv.
  46. §-ának /4/ és /5/ bekezdéseit tévesen értelmezte. Fenntartotta a határozatában foglaltakat. A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló
  47. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  48. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. Az Itv.
  49. §-ának /3/ bekezdés a/ pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, a
  50. §-ának /1/ bekezdése alapján pedig az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés benyújtásával. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlannyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illeték fizetésére kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, illetve bejelentési kötelezettségét elmulasztja, vagy hiányosan teljesíti, e törvény
  51. §-ában említett mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető. E jogszabályhely tartalmazza tehát, hogy a felperes vagyonszerzését illetékkiszabásra hol, mikor és milyen formában volt köteles bejelenteni. A bejelentés időtartamára megjelölt külön jogszabály: az Inytv.
  52. §-ának /4/ bekezdése értelmében a kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltétől számított 30 napon belül kell a körzeti földhivatalhoz benyújtani. A felperes által megkötött, konkrét szerződés alapján szükséges volt annak vizsgálata, hogy felperes illetékfizetési kötelezettsége mikor keletkezett, vagyonszerzésének bejelentésére az általánostól eltérő szabályozást kellett-e alkalmazni, az Inytv.
  53. §-ának /4/ bekezdése ugyanis akként is rendelkezik, hogy ha a szerződés /jognyilatkozat/ létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy ide nem értve a földhivatali engedélyt - hatósági jóváhagyás szükséges, a kérelmet a beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól számított 30 napon belül kell a körzeti földhivatalhoz benyújtani. A felperes szántó művelési ágú ingatlant, azaz termőföldet vásárolt, ezért vagyonszerzésére a termőföldről szóló
  54. évi LV. törvényt /a továbbiakban: Tftv./ és a Korm. r.-et alkalmazni kellett. A Tftv.
  55. §-ának /1/ bekezdése rendelkezik arról, hogy termőföld eladása esetén elővásárlási jog kiket és milyen sorrendben illet meg. A Ptk.
  56. §-ának /6/ bekezdése alapján az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. Ugyanezen törvényhely /1/-/2/ bekezdései szerint, ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. A Korm. r. 1-
  57. §-ai rendelkeznek az elővásárlási jog gyakorlásának részletes szabályairól, közöttük az
  58. § /3/ bekezdése alapján az ajánlat közlése az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel történik. A felperes köteles volt az elővásárlásra vonatkozó, jogszabályban meghatározott eljárás lefolytatására, e kötelezettsége mellett vagyonszerzésének illetékkiszabás céljából való bejelentési kötelezettségét is teljesítenie kellett. Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése szempontjából az elővásárlási jog gyakorlása nem minősül harmadik személy /hatóság/ jóváhagyásának /BH 2002/332/. Az elővásárlási jog gyakorolhatóságához az eladó által elfogadott vételi ajánlat közlésére van szükség, a gyakorlatban ez általában az írásba foglalt, érvényesen létrejött szerződés tartalmának oly módon való közlése, hogy a szerződés hatálya a szerződő felek között az elővásárlási jog gyakorlásától függően áll be. A felperes vonatkozásában tehát az Inytv.
  59. §ának /4/ bekezdésének nem volt alkalmazható, az Itv.
  60. §-ának /1/ bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogértelmezése téves. Az Inytv.
  61. §-ának /5/ bekezdése szerint a bejegyzés iránti kérelem benyújtására meghatározott határidő elmulasztása esetén az illetékekről szóló törvény szerinti mulasztási bírságot kell fizetni. Az Itv.
  62. §-a alapján az illeték fizetésére kötelezett terhére, a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, a fizetendő illetéken felül, az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű mulasztási bírságot kell fizetni. A felperes bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítette, ezért a hatóság mulasztási bírság megfizetésére jogszerűen kötelezte. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapítása szintén téves. Az Art.
  63. §-ának /1/ bekezdés b/ pontja értelmében a magánszemély adózó 100.000.- forintig, más adózó 200.000.- forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési /a továbbiakban együtt: bevallási/ kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki /bevallási késedelem/. A /12/ bekezdés szerint a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának /tevékenységének vagy mulasztásának/ súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi. Jelen ügyben az alperes a bírság kiszabásakor kizárólag azt értékelte, hogy 65 nappal később nyújtotta be a felperes a szerződést a földhivatalhoz illetékkiszabásra. A bírság összegét annak ellenére a felső határ közelében állapította meg, hogy az eset összes körülményét figyelembe vette volna, így azt, hogy a mulasztást a jogszabályok téves értelmezése idézte elő. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes téves jogértelmezése miatti késedelmét a hatóság eltúlzott mértékű mulasztási bírsággal szankcionálta, a mulasztás súlyához igazodó bírságmérték 10.000.- Ft. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
  64. §-ának /4/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel meghozott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott: az alperes jogelődjének a határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a mulasztási bírságra vonatkozó részében megváltoztatta, és a mulasztási bírság összegét 10.000.- Ft-ra mérsékelte a Pp. 339/B. §-ban foglaltakra is tekintettel. A felperes részleges pernyertessége okán a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az alperest a Pp.
  65. §-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp.
  66. §-ának /1/ bekezdése alapján elsőfokú és felülvizsgálati részperköltség megfizetésére, továbbá a felperest az Itv.
  67. §-ának /1/ bekezdése,
  68. §-ának /1/ bekezdés a/ pontja,
  69. §-ának /1/ bekezdése, és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet
  70. §-ának /2/ bekezdése alapján kereseti és felülvizsgálati részilleték megfizetésére azzal, hogy a fennmaradó kereseti és felülvizsgálati részilletéket az állam viseli. Budapest,
  71. május
  72. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Lénártné dr. Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.