Kfv.39282/2007/4 – Kúria

Kfv.II.39.282/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pál Helga ügyvéd által képviselt V. Zrt. felperesnek a Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen közrendvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

1. május
2. napján kelt K.27.575/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei K.27.575/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - további 19.500.- /azaz tizenkilencezer-ötszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S H. közúti határátkelőhelyen
6. június 29-én Ausztria irányából magyar felségjelzésű autóbusz - amelynek üzembentartója a felperes - utasaként G. G. hontalan személy belépésre jelentkezett a Magyar Köztársaság területére. Az intézkedő határőr miután megállapította, hogy a külföldi érvényes magyar vízummal nem rendelkezik, őt Ausztria területére visszairányította, ahová az autóbusz vissza is szállította. A Határőr Igazgatóság Határrendészeti Kirendeltsége a
7. július
8. napján kelt I-1/4596-11/
9. számú határozatával a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
10. évi XXXIX. törvénynek /a továbbiakban: Idtv./ a felelősségi szabályokat tartalmazó
11. §ának /2/ és /5/ bekezdése alapján a felperest 1.119.520.- Ft közrendvédelmi bírsággal sújtotta. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
12. július
13. napján kelt 106-ké-13859/1/
14. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a bírságfizetési kötelezettségét. Előadta, hogy mindent megtett ellenőrzési kötelezettsége teljesítése során, de nincs jogszabályi lehetősége a személyszállítási szolgáltatás megtagadására az utas beutazáshoz szükséges úti okmányainak hiányában. A hontalan személy érvényes menetjeggyel rendelkezett, azonban nem volt hajlandó átadni az útlevelét, csak felmutatta azt. Álláspontja szerint az Idtv.
15. §ában szabályozott bírságolás nincs összhangban az
16. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény /a továbbiakban: Egyezmény/
17. cikkében foglaltakkal. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában az Idtv.
18. §-ának /1/ és /5/ bekezdései alapján megállapította, hogy a felperesnek az általa szállított külföldi vízumának meglétéről és érvényességéről a szállítást megelőzően meg kellett volna bizonyosodnia. A hontalan személy érvényes magyar vízumának hiánya miatt a felperesnek visszaszállítási kötelezettsége keletkezett, amely alapján terhére a hatóság közrendvédelmi bírságot jogszerűen szabott ki. A felperesnek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a külföldi a beutazáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik, e törvényes kötelezettsége alól nem mentesíti, hogy az utas a jegy árát megfizette. Az elsőfokú bíróság részletesen idézte az Egyezmény
19. cikkét, az Európai Unió Tanácsának az Egyezmény
20. cikkét kiegészítő 2001/51/EK irányelvét, továbbá az Európai Unió Tanácsának a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendeletet és megállapította, hogy a vízum ellenőrzésére az uniós jog lehetőséget biztosít, az Idtv.
21. §-ának /5/ bekezdésében meghatározott szankció mértéke pedig nem ellentétes a nemzetközi szabályozással, az Irányelvben megfogalmazott arányosság követelményének megfelel. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a kerestében foglaltakat. Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló
22. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
23. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Idtv.
24. §-ának /1/ bekezdése alapján a külföldit szállító közúti személyszállító jármű üzemeltetőjének - a Magyar Köztársaság területére, illetve területén át más célállamba szállítást megelőzően - meg kell bizonyosodnia arról, hogy a külföldi rendelkezik a beutazáshoz vagy átutazáshoz szükséges feltételekkel /érvényes úti okmány és vízum/. E törvényhely konkrétan megjelölte, hogy a felperes megbizonyosodási kötelezettsége mire vonatkozott, amellyel a külföldi buszjegy vásárlása semmiféle kapcsolatban nincs. Az Idtv.
25. §-ának /2/ bekezdés a/ pontja visszaszállítási kötelezettséget állapít meg az üzemeltető terhére, ha a külföldi utasának a Magyar Köztársaság területére történő beléptetését a törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg. A felperes visszaszállítási kötelezettségét az alapozta meg, hogy az általa szállított vízumkötelezettség alá eső külföldi utas érvényes vízummal a Magyar Köztársaság területére való beléptetéskor nem rendelkezett, és ezért a belépését a határőrség megtagadta. Az Idtv.
26. §-ának /4/ bekezdése alapján azt az üzemeltetőt kell a hatóságnak határozattal kötelezni a visszaszállításra és az ezzel felmerülő költségek viselésére, aki vitatja a visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettségét. A felperes az Idtv.
27. §-ának /2/ bekezdés a/ pontja alapján fennálló kötelezettségének önként eleget tett, így e körben határozattal való kötelezésére nem volt szükség. Az Idtv.
28. §-ának /5/ bekezdése alapján azonban a közrendvédelmi bírság megfizetésére nemcsak azt az üzemeltetőt kell kötelezni, akit költségviselési-, hanem azt is, akit visszaszállítási kötelezettség terhel, így a hatóság határozatával nem sértett jogszabályt, amikor a felperest 4.000.- eurónak megfelelő forint összegű közrendvédelmi bírsággal sújtotta. Az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen ismertetett Egyezmény
29. cikke, a 2001/51/EK irányelv, az 539/2001/EK rendelet továbbá az Idtv.
30. §-ának összevetése alapján helytállóan állapította meg, hogy az Idtv. szabályozása megfelel az uniós szabályozásnak, a közrendvédelmi bírság mértéke akként került megállapításra, hogy a szankció visszatartó hatású és arányos mértékű legyen. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat nem sértette meg, a Pp.
31. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a felülvizsgálati eljárásban az igazgatója képviselte, ezért részére a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
32. §-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp.
33. §-ának perköltséget nem állapíthatott meg. /3/ bekezdése alapján A felperes a felülvizsgálati kérelmén 16.500.- Ft illetéket lerótt, ezért a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt további felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet
34. §-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
35. május
36. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Lénártné dr. Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő