A határozat elvi tartalma: Az arckoponyára mért legalább közepes erejű ökölütésnél nem lehet kiszámítani, hogy ott ténylegesen mekkora erő fog hatni, ezért, ha a súlyosabb eredmény bekövetkezése nem a vádlotti magatartásból adódóan, hanem a sértett által tartott távolságnak és a véletlennek köszönhetően maradt el, akkor a súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete valósul meg. Kúria Bfv.I.580/2018/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által - védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 9.B.1242/2015/
- számú ítéletét és a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.10.172/2016/
- számú végzését hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a
- május 12-én meghozott 9.B.1242/2015/
- számú ítéletével - mely a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.10.172/2016/
- számú végzésével
- március 21én jogerőre emelkedett - a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdés] és rongálás vétségében [Btk. 371. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a) pont], ezért halmazati büntetésül százhúsz napi tétel, napi tételeként négyezer forint, összesen négyszáznyolcvanezer forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak - meg nem fizetés esetére történő - átváltoztatásáról; míg a terheltet az ellene lopás vétsége [Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a) pont] és lopás bűntette [Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(3)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője útján az 1998. évi XIX. törvény 416. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ebben kifejtette, hogy a testi sértés kísérleteként értékelt cselekménnyel kapcsolatban a bíróságok helytelenül jutottak arra következtetésre, mely szerint az elkövetői magatartás alkalmas lehetett volna nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésére, illetve arra, hogy a terhelt e lehetséges következménybe belenyugodva valósította volna meg a cselekményét, ugyanis az első szakértői vélemény kis erejű ütés esetén kategorikusan kizárta a súlyos sérülés okozásának a lehetőségét, míg a kiegészítő szakértői vélemény szerint a sértett és a terhelt közötti fizikális különbségre tekintettel az arckoponyára mért legalább közepes erejű ökölütésnél nem lehetett kiszámítani a hatóerő nagyságát. Az indítvány előterjesztője szerint a sértetti előadásból okszerű következtetés vonható arra, hogy a sértett az elkövetőtől kartávolságon belül volt, ám ebben a helyzetben a kis-közepesnél nagyobb erejű ütésre objektíve nem volt lehetőség, azaz az elkövetői tudat a súlyosabb sérülés lehetőségére aligha terjedhetett ki. Megítélése szerint a pillanat tört része alatt lezajlott cselekvés az eshetőleges szándékhoz szükséges belenyugvás motivációját nem hordozhatta, az elkövetés pillanatában tanúsított magatartása átgondolatlan volt, ez pedig a gondatlanságra, a következmények előre látásának a figyelmetlenség és körültekintés miatti hiányára utal, és nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást a terhelt ütésének legalább közepes ereje sem, ezért az orrcsonttörés lehetőségére és az ezzel kapcsolatos eshetőleges elkövetői szándékra levont következtetés teljességgel megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy a bíróság megsértette az 1998. évi XIX. törvény 4. §
(2)bekezdésében írt tilalmat is, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, minderre tekintettel a cselekvősége könnyű testi sértésnek minősül, amely miatt a magánindítvány harminc napon belül lett volna előterjeszthető, azonban a magánindítvány elkésett, ezért az 1998. évi XIX. törvény 332.§.
(1)b) pontja alapján az eljárást meg kell szüntetni. A rongálási cselekmény kapcsán álláspontja szerint a bíróságok nem értékelték az
- számú tanú legelső nyomozati vallomását, a sérelmezett bírósági határozatok a hivatkozott tanúvallomás mellőzésével jutottak arra a következtetésre, hogy a rongálást a terhelt követte el, így logikátlan és okszerűtlen. az ítélet indokolása iratellenes, Az indítványozó szerint a napszemüvegek értékére vonatkozó szakértői vélemény és az erre alapított felelősség-megállapítás téves, mert a rongálási értéknél csak a dolog használati értékét lehet alapul venni, ami jelen esetben a két napszemüveg esetében semmiképpen nem haladta meg a szabálysértési értékhatárt. Kifejtette, hogy a bíróságok helytelenül alkalmazták a bizonyítékok értékelésére vonatkozó, az
- évi XIX. törvény
- §
(3)bekezdésében írt szabályt, és a második ponttal összefüggésben hivatkozott az 1998. évi XIX. törvény 253. §
(3)bekezdés d) pontjának sérelmére is. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria mellőzze a súlyos testi sértés bűntettének kísérletében a bűnösség megállapítását, e cselekmény miatt az eljárást szüntesse meg a magánindítvány elkésettsége miatt, a rongálás vétsége miatt megállapított büntetőjogi felelősség helyett pedig elsődlegesen mentse fel, másodlagosan az ítéletet megváltoztatva felelősségét a rongálás szabálysértésében állapítsa meg. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Arra hivatkozott, hogy az 1998. évi XIX. törvény 423. §
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható; azonban az indítványban a terhelt a bizonyítékok mérlegelését kifogásolva az irányadó tényállást támadta, amikor az orvosszakértői és a rongálással okozott kárt megállapító szakértői véleményt, az I. számú tanú vallomásainak értékelését vitatta, ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében törvényben kizárt. Álláspontja szerint helyesen következtetett a bíróság arra, hogy a terhelt eshetőleges szándéka kiterjedt súlyosabb sérülés okozására, ennek indokát is adta, a bűncselekmény minősítése törvényes, a rongálás vétsége tekintetében szintén a tényállásban rögzített kár összegének megfelelő a minősítés, így e részében a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Az indítványozó által hivatkozott, az 1998. évi XIX. törvény 78. §
(3)bekezdésében, a 4. §
(2)bekezdésében, valamint a 258. §
(3)bekezdés d) pontjában foglalt szabályok megsértése kapcsán pedig kifejtette, hogy azok nem tartoznak a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé, ezért felülvizsgálati eljárásban nem lehet alappal hivatkozni rájuk. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és az 1998. évi XIX. törvény 426. §-a alapján, a 424. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn (BF.576/2018/1.). A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében kifejtette, hogy a tényállás első pontját illetően az 1998. évi XIX. törvény 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okot a „büntetőjog más szabályának" megsértése alapozza meg, mert e körbe tartozónak kell értékelni a 4. §
(2)bekezdésében írt szabály megsértését is, és az, hogy a bíróságok nem a dolog használattal csökkentett értékét állapították meg rongálási kárként, a 416. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott anyagi jogszabálysértés. .-.-. A megtámadott ügydöntő határozatok meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény hatálya alatt került sor. A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására tanácsülést tűzött ki
- szeptember
- napjára.
- július
- napján a korábbi, azaz az
- évi XIX. törvényt felváltva hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (továbbiakban Be.), amely a
- §
(1)bekezdésében akként rendelkezik, hogy a törvény rendelkezéseit - a törvényhelyben megjelölt kivételekkel - a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E kivételek között a felülvizsgálati eljárás rendelkezései nem szerepelnek. Ezért a Kúria az indítvány elbírálása során e törvény, azaz a Be. rendelkezéseit alkalmazta. A már kitűzött tanácsülést a Be. 660. §
(1)bekezdése alapján megtartotta, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. §
(5)bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett a Be. 659. §
(6)bekezdésre tekintettel vizsgálta a Be. 649. §
(2)bekezdésében meghatározott - és az indítványozó által nem hivatkozott - esetleges eljárási szabálysértéseket is. Az irányadó tényállás szerint a terhelt
- augusztus 2-án egy alkalommal ököllel kis-közepes erővel a bal szeménél megütötte a sértettet, aki a cselekmény következtében a bal arcfél lágyrészeinek zúzódásos sérülését szenvedte el, mely sérülés nyolc napon belül gyógyuló, azonban figyelemmel a sértett és a terhelt közötti fizikális különbségre, a beható erő nagyságára és a sérülés helyére, jellegére és az ököllel történt ütésre, a nyolc napon túl gyógyuló arckoponya csont (orrcsont) sérülés kialakulásának reális esélye fennállt. A rongálás tekintetében pedig azt rögzítette a bíróság a tényállásban, hogy a terhelt összetört két, a sértett tulajdonát képező, napszemüveget, amelyek együttes értéke meghaladta az 50 000 forintot, de nem érte el az 500 000 forintot, ez az irányadó a felülvizsgálati eljárásban is. A Be.
- §
(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Kúria ekként nem foglalkozhatott sem a szakértői vélemények közötti esetleges ellentétekkel, sem az indítvány azon részével, mely a bizonyítékok mérlegelésének helyességét, az ítélet megalapozottságát vitatta arra hivatkozva, hogy az eljárás során sérült az 1998. évi XIX. törvény 4. §
(2)bekezdése, illetve a Be. 7. §
(4)bekezdése szerinti szabály, amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Mivel a felülvizsgálati indítvány ezen része a törvényben kizárt, a Kúria nem vizsgálhatta, hogy a bíróságok miként mérlegelték a bizonyítékokat. Emellett a törvényszék ítéletének indokolásában helytállóan fejtette ki, hogy a súlyosabb eredmény bekövetkezése nem a vádlotti magatartásból adódóan, hanem egyrészt a sértett által tartott távolságnak és a véletlennek köszönhetően maradt el, ugyanis az arckoponyára mért legalább közepes erejű ökölütésnél nem lehet kiszámítani, hogy ott ténylegesen mekkora erő fog hatni, így erre tekintettel helytállóan jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy a terhelt testi épség ellen irányult cselekménye a Btk. 10. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Btk. 164. §
(3)bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősül, és a törvényszék azt is helytállóan fejtette ki, hogy a terhelt magatartását a súlyosabb eredmény lehetőségébe belenyugodva, azaz a Btk.
- § második fordulata szerint eshetőleges szándékkal valósította meg. Ezért a felülvizsgálati indítványnak a testi épség ellen irányult cselekmény jogi minősítését támadó része nem megalapozott, és mivel a Btk.
- §
(10)bekezdésében írtak szerint a magánindítvány előterjesztése csak könnyű testi sértés vétsége esetén szükséges, így a felülvizsgálati indítványnak a magánindítvány elkésettségére hivatkozó része érdemi vizsgálatot nem igényelt. A terhelt által elkövetett vagyon elleni bűncselekmény tekintetében az indítvány előterjesztői szintén a bizonyítékok mérlegelését és a szakértő vizsgálati módszerét, illetve véleményének helytállóságát vitatták, ami azonban a felülvizsgálati eljárás során - a korábbiakban kifejtettek szerint - nem lehetséges. A rongálással okozott kár mértékét illetően szintén az ítéleti tényállás az irányadó, amely szerint a terhelt 50.000 forintot meghaladó, de 500.000 forintot el nem érő - így a Btk. 459. §
(6)bekezdés a) pontja alapján kisebb - kárt okozott. A Kúria érdemben nem foglalkozhatott az indítvány azon részével, mely szerint más bizonyítási módszerrel olyan következtetésre lehetne jutni, mely szerint a kár nem haladta meg az 50.000 forintot, így a terhelt cselekménye rongálás vétsége helyett tulajdon elleni szabálysértésként lenne értékelendő. A felülvizsgálati indítvány ezen része a törvényben kizárt. A Kúria nem észlelt a Be. 659. §
(6)bekezdésére figyelemmel hivatalból elvégzett vizsgálata során a Be. 649. §
(2)bekezdésében meghatározott - és az indítványozó által nem hivatkozott esetleges más eljárási szabálysértést sem. Ezért a megtámadott határozatokat a Be. 662. §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. Budapest,
- szeptember
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő