Gfv.30110/2018/5 – Kúria

(1)b) 18/

1. (II. 5.) Korm. rend.
2. §

(1)j)

1. IV. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.110/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke Dr. Tibold Ágnes előadó bíró Dr. Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Szendrei Kornél ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Madák Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Madák László ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.815/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Egri Törvényszék 4.P.20.768/2016/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és a II. rendű alperes mint hitelfelvevők és zálogkötelezettek, valamint az I. rendű alperes mint hitelnyújtó (hitelező) és zálogjogosult
4. július 14-én egy okiratba foglaltan hitel- és zálogszerződést kötöttek egymással. [2] A kölcsönszerződés 5.
5. pontja többek között tartalmazta: „A Feleknek a jelen szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó közokiratot a Hitelfelvevő a Bank részére átadta." [3] A szerződés részét képező üzletszabályzat 5.2.
6. pontja szerint „Az Ügyfél a Hitelszerződés alapján lehívott Kölcsön folyósításának és törlesztésének időpontja, valamint az Ügyfél fennálló tartozása tekintetében a Bank e célra szolgáló nyilvántartásait (üzleti könyveit) és nyilatkozatait irányadónak és hitelesnek fogadja el." [4] A felperes és a II. rendű alperes
7. július 16-án közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek, amelyben elismerték, hogy az okiratban részletezett tartozásuk fennáll, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy azt felmondás esetén az I. rendű alperesnek megfizetik. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében a kölcsönszerződés fent idézett rendelkezései érvénytelenségének megállapítását kérte a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
8. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
9. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjai és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése alapján. [6] Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [7] A II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a támadott kikötés nem fordítja meg a bizonyítási terhet, és nem jogosítja fel az I. rendű alperest a teljesítés szerződésszerűségének eldöntésére sem. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az ügy érdemét nem érintő pontosítással - helybenhagyta. [10] A jogerős ítélet indokolása szerint, a szerződés 5.3. pontja alapján az I. rendű alperes nem tartozáselismerő nyilatkozatot követelt meg a fogyasztóktól, hanem azt, hogy a szerződés alapján őket terhelő kötelezettségeket foglalják közokiratba, amely önmagában nem változtat a bizonyítási terhen. Tény, hogy az I. rendű alperes azért tartott igényt az adósok közjegyzői okiratba való foglalt nyilatkozatára, mert az végrehajtási záradékkal látható el, azonban a bizonyítási teher végrehajtási eljárásban, illetve a végrehajtás megszüntetése/korlátozási perben érvényesülő, a felperesre nézve hátrányos megváltozása nem a szerződés idézett pontjából, hanem a közvetlen végrehajtásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből adódik. Nem tekinthető tisztességtelennek a közvetlen végrehajtás lehetőségét megteremtő kikötés, mert azt jogszabály biztosította az I. rendű alperes részére. A kikötés ezért nem ütközik a Korm. rend. 1.§

(1)bekezdés j) pontjába. [11] A másodfokú bíróság szerint önmagában abból, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a bank üzleti könyvei az irányadóak, nem következik az, hogy a felek közötti jogvitában a kölcsön összegét, esedékességét a fogyasztónak kellene bizonyítania, hiszen ez a rendelkezés nem írja felül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 164.§

(1)bekezdéséből következő általános bizonyítási kötelezettséget. Ezért az Üzletszabályzat 5.2.1. pontja a fogyasztó hátrányára nem változtatta meg a bizonyítási terhet, az ilyen tartalmú kikötés nem ütközik a Korm. rend. 1.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaiba. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A felperes felülvizsgálati kérelemében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [13] Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésként az rPp. 206. §-a, illetve 221. §-a megsértésére hivatkozott, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg az indokolási kötelezettség szabályának, illetve a bizonyítékokból téves és okszerűtlen következtetésre jutott. Arra hivatkozott, hogy a perben eljárt bíróságok a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontja téves értelmezésével okszerűtlen és megalapozatlan következtetésre jutottak. [14] Előadta, az eljárt bíróságok nem észlelték, hogy keresete nem arra vonatkozott, hogy a felperes el van-e zárva a bizonyítás, illetve ellenbizonyítás lehetőségétől, hanem arra, hogy az „alaphelyzethez" képest a bizonyítási teher a hátrányára változik meg. A közvetlen végrehajtás által elvesznek a fogyasztónak a garanciális eljárási jogai, és egy végrehajtás megszüntetési perben kell, a vonatkozó költségek viselése mellett bizonyítania, hogy a tartozása a megjelölt formában nem áll fenn. Az nyilvánvaló, hogy erről szóló rendelkezés hiányában is a bank a saját nyilvántartási adatai alapján indítja meg a közvetlen végrehajtást. [15] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A II. rendű alperes a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [17] Az eljárás tárgyát két szerződéses rendelkezés képezte, egyrészt a kölcsön folyósításának azon feltétele, hogy az adósok a kölcsönszerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó közjegyzői okiratot az I. rendű alperesnek átadják (5.

1. pont), másrészt az adósok üzletszabályzatba foglalt, a banki nyilvántartásokat irányadónak és hitelesnek elismerő nyilatkozata (5.2.
2. pont). [18] A Kúria az 5.
3. pont tekintetében maradéktalanul osztotta a jogerős ítélet indokait, azt szükségtelenül megismételni nem kívánja. A felperes tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a támadott kikötés alapján vele szemben elrendelhető közvetlen végrehajtás, és az abban a érvényesülő bizonyítási szabályok minősülnek tisztességtelennek. A Kúria utal arra, a végrehajtás közjegyzői okirat záradékolása útján, tehát peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő szabályozás az Alkotmánybíróság 1423/B/
4. és 1245/B/
5. számú határozatai szerint nem alkotmányellenes, nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU bíróság) C-32/
6. számú ügyben hozott határozata szerint nem összeegyeztethetetlen a fogyasztóvédelmi irányelv követelményeivel sem. Ennek indokaként kifejtette, a fogyasztókkal kötött szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló megfelelő és hatékony eszközöknek olyan intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók hatékony bírói jogvédelmét, biztosítva számukra a vitás szerződés bíróság előtti megtámadásának lehetőségét akár a végrehajtási szakaszban is, úgy hogy ésszerű eljárási feltételek mellett a jogaik gyakorlása ne függjön olyan feltételektől, különösen pedig olyan határidőktől vagy költségektől, amelyek rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné teszik az irányelv által garantált jogok gyakorlását. Az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha bírósági eljárást indít, önmagában nem tekinthető a tényleges érvényesülés elvével ellentétesnek (
7. és
8. pontok) [19] Az üzletszabályzat 5.2.
9. pontjával összefüggésben a Kúria az EBH 2018.G.
10. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel a tartalmát és a lényegét tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
11. §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
12. évi CXII. törvény
13. §ában, a Vht.
14. §-ában, a közjegyzőkről szóló
15. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Közjegyzői tv.)
16. §

(1)bekezdésében, a Kormányrendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. [20] A Kúria a BH 2018.146. számon közzétett határozatában állást foglalt a Kormányrendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)pontjára alapított tisztességtelenséggel összefüggésben is, amelyet az ott kifejtett indokokra utalással jelen ügyben is fenntart. Annak lényege szerint az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)a vele szerződő fél - a felperes - kötelmi jogát arra, hogy az alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), így a kölcsönszerződés vizsgált pontjának tisztességtelensége ezen a címen sem állapítható meg. [21] Az I. rendű alperes üzletszabályzatának perbeli rendelkezése a fentebb hivatkozott döntések alapjául szolgáló tényállástól annyiban különbözik, hogy ebben nincs utalás az alperes könyvei alapján közjegyzői ténytanúsítvány kiállításának lehetőségére, illetve arra, hogy azt a felperesek aggálytalan tartalmú közhiteles bizonyítékként fogadják el, de ennek a kereset érdemi megítélése szempontjából nincs jelentősége. [22] Mindezekre tekintettel az ügyben eljárt bíróságok, a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjainak helyes alkalmazásával állapították meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés keresettel támadott rendelkezése nem minősül tisztességtelennek. [23] A felperes a felülvizsgálati kérelmében anélkül hivatkozott a tényállás megállapítása körében a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó rPp. 206. §

(1)bekezdésének sérelmére, hogy megindokolta volna, hogy a jogerős ítélet e rendelkezésnek milyen okból és mennyiben nem felel meg. A felperes a felülvizsgálati kérelmében csak általánosságban hivatkozott az rPp. 221. §

(1)bekezdésének sérelmére is. Emellett azonban a hivatkozása iratellenes is, mivel az eljárt bíróságok maradéktalanul eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek. A kereset tárgyára tekintettel a bíróságoknak jogkérdésben kellett állást foglalniuk, ezért a perben egyébként sem vitás tényállás megállapítása körében a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rPp. 206. §

(1)bekezdésének sérelme fel sem merülhet. [24] A Kúria ezért a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §

(2)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésre. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján, a meg nem határozható pertárgyértékre figyelemmel állapította meg. [26] A felperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért az általa le nem rótt, az 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(3)bekezdés d) pontja és az 50. §

(1)bekezdése alapján meghatározott felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és a

1. §-a értelmében az állam viseli. [27] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp.
2. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [28] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. november
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró