← Magyarország

Gf.30223/2018/5 – Szegedi Ítélőtábla

(címer) SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.223/2018/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a ügyvéd neve (székhelye) által képviselt felperes neve (székhelye) szám alatti székhelyű felperesnek – a ügyvéd neve (székhelye) által képviselt I.rendű alperes neve I.r. alperes címe szám alatti állandó lakos I. rendű, II.rendű alperes neve II.r. alperes címe szám alatti állandó lakos II. rendű, III.rendű alperes neve III.r. alperes címe szám alatti állandó lakos III. rendű alperesek ellen kölcsönszerződésből eredő követelés iránti perében a Szegedi Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt 11.P.21.801/2017/
  4. sorszámú ítélete ellen az I-II. és III. rendű alperesek által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 60.000,- (Hatvanezer), II. rendű alperest, hogy 40.000,(Negyvenezer), III. rendű alperest, hogy 20.000,- (Húszezer) forint másodfokú eljárási költséget 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I N D O K O L Á S: A felperes
  6. évben alakult, fő tevékenységi köre növénytermesztési szolgáltatás. Az I-II-III. rendű alperesek a felperesnek
  7. október
  8. napjától tagjai, míg
  9. június
  10. napjáig a II. rendű alperes önálló képviseleti joggal ügyvezetője volt. A felperes tagjai saját külterületükön fóliasátras termeléssel foglalkoznak, fóliasátraikat termálvízzel fűtik. A termálvizet biztosító (település neve) ... helyrajzi számú ingatlanon lévő termálkút (település neve) Város Önkormányzata tulajdonában állt. A korábbiak során a felhasznált termálvizet az élővízbe engedték, de környezetvédelmi szempontok miatt szükségessé vált a termálvíz zárt rendszerben történő kezelése. A felperes részéről a II. rendű alperes, mint ügyvezető kereste meg a B Kft-t, hogy a felperes tagjainak fóliasátrait a B Kft. lássa el fűtővízzel, aki vállalta a termálkút és az ahhoz tartozó hőközpont átalakítását, a gerincvezeték zárt rendszerű kiépítését, (továbbiakban: beruházó), melynek finanszírozását a felperes vállalta. A felperes
  11. augusztus hó
  12. napján taggyűlést tartott, amelyen napirend volt a beruházással kapcsolatos kölcsön, valamint a szolgáltatási szerződés. A taggyűlésen elhangzott, hogy B Kft. a szolgáltatási díjat időarányosan osztja el és számlázza az év minden hónapjára függetlenül attól, hogy a szolgáltatási hónapok száma ennél kevesebb. A II. rendű alperes mint ügyvezető elmondta, a szolgáltató csak a hitelt felvevőnek biztosítja a vizet és a nem tagok csak akkor kaphatnak, amennyiben jut, illetve ha valaki nem fizeti a hitelt, szabálytalanul használja a vizet, annak következtében nem kap fűtővizet. Ezt követően a perben nem álló (település neve)-i Hitelszövetkezet, mint hitelező és a felperes, mint adós között
  13. augusztus
  14. napján (...) szerződésszámon kölcsönszerződés jött létre, mely alapján a hitelező 120.000.000,- forint éven túli kölcsön nyújtását vállalta. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy
  15. október
  16. napjától
  17. szeptember
  18. napjáig 72 hónap alatt megfizet havi 2.251.000,- forintot a hitelezőnek. A kölcsönszerződés teljesítéséért (település neve) Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala a (közjegyző neve) közjegyző által
  19. augusztus
  20. napján Kjö..../Ü/.../
  21. számon közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal készfizető kezességet vállalt. A kölcsön fedezeteként a felperes tagjainak többsége – így az I., II., III. rendű alperesek is – a kölcsönszerződés C.5/1 pontjában megjelölt ingatlanait jelzálogként lekötötte. Az I., II., III. rendű alperesek
  22. augusztus
  23. napján személyenként és külön-külön okiratba foglaltan „Megállapodás jelzálogjog alapításáról”, „Nyilatkozat jelzálogjog alapításához”, „Nyilatkozat kezességvállaláshoz” elnevezésű okiratokat írtak alá. A (település neve)-i Hitelszövetkezettől felvett 120.000.000,- forint kölcsönösszegből arányosan I. rendű alperes 7.272.728,- forint, a II. rendű alperes 5.454.546,- forint, a III. rendű alperes 3.636.364,- forint tőke és járulékai megfizetéséért készfizető kezességet vállalt. A B Kft., mint szolgáltató és a felperes, mint megrendelő között
  24. augusztus
  25. napján szolgáltatási szerződés jött létre, melyben a szolgáltató vállalta, hogy az általa üzemeltetett és (település neve) Város Önkormányzata tulajdonában álló (település neve) ... helyrajzi számú „kivett termálkút” megnevezésű termálkúton és ahhoz tartozó hőközponton keresztül a megrendelő számára fűtés céljából termálvizet és öntözővizet biztosít. A szerződést
  26. szeptember
  27. napjától
  28. május
  29. napjáig terjedő időszakra, öntözővíz esetén
  30. december
  31. napjáig tartó időszakra kötötték. A szerződés
  32. pontja szerint a határozott időtartam alatt egyik fél sem jogosult a szerződést rendes felmondással megszüntetni. A szolgáltatás díjában akként állapodtak meg, hogy
  33. szeptember 1-től
  34. május 20-ig összesen 20.800.000,- forint + ÁFA,
  35. június
  36. napjától a szolgáltatási díjat évente felülvizsgálják. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy szolgáltatási díj címén 2011 szeptemberében 2.240.000,- forint + ÁFA-t 2011 októberétől 2012 májusáig 2.320.000,- forint + ÁFA havi szolgáltatási díjat fizet, ami az általa nyújtott kölcsön törlesztésére bizonylattal beszámításra kerül. A szolgáltatási szerződést a felek
  37. szeptember 13.,
  38. január 25.,
  39. szeptember 7.,
  40. május
  41. és
  42. május
  43. napján módosították, melyek az utolsó két alkalmat kivéve a szolgáltatási díjat érintették azzal, minden esetben kikötésre került, hogy a szolgáltatási díj a megrendelő által folyósított kölcsön törlesztésére kompenzálási bizonylattal kerül beszámításra.
  44. május
  45. napján a felek abban állapodtak meg, hogy a szerződés határozott időtartamra,
  46. május
  47. napjától
  48. május
  49. napjáig szól, a
  50. május 27-i szerződésmódosítással pedig a szolgáltatási szerződést
  51. szeptember
  52. napjával közös megegyezéssel megszüntették. A felperes, mint kölcsönbeadó és B Kft., mint kölcsönbevevő között ugyanezen a napon,
  53. augusztus
  54. napján kölcsönszerződés is létrejött, melyben felperes vállalta, hogy a (település neve) Város Önkormányzata tulajdonában álló (település neve) ... helyrajzi számú „kivett termálkút” megnevezésű termálkút és az ahhoz tartozó hőközpont átalakítási és távvezeték építési munkáinak megvalósításához 120.000.000,- forint kölcsönt nyújt. Rögzítették, a kölcsönadó az átadott kölcsönt a (település neve)-i Hitelszövetkezettől felvett 120.000.000,- forint 6 éves futamidejű 10%-os kamatozású kölcsönből biztosítja. A szerződést
  55. augusztus
  56. -
  57. augusztus
  58. napja közötti időszakra kötötték. A szerződés
  59. pontjában a kölcsönbevevő vállalta, a felperesi kölcsönadó külön szerződésben meghatározott igényeinek megfelelően B Kft. által üzemeltetett és (település neve) Város Önkormányzata tulajdonában álló (település neve) ... helyrajzi számú „kivett termálkút” megnevezésű termálkút és az ahhoz tartozó hőközponton keresztül fűtés céljából a kölcsönadó számára termálvizet és öntözővizet biztosít. A szolgáltatásról kibocsátott számla összege a kölcsönbevevő kötelezettségét csökkenti, erről a felek kompenzáló nyilatkozatot állítanak ki pénzügyi rendezés nélkül. A felperes és az I-II-III. rendű alperesek között külön-külön okiratba foglaltan
  60. szeptember
  61. napján megállapodás jött létre arról, hogy a felperes a B Kft-től származó termálvizet és öntözővizet a felperes azon tagjai számára, akik a hitelfelvételben részt vettek, rendelkezésre bocsátja a
  62. szeptember
  63. -
  64. május
  65. napja között, míg öntözővíz esetén
  66. december
  67. napjáig. A megállapodás
  68. pontja rögzítette a díj fizetését, összegszerűségét és határidejét, melyet a felperes vezetője határoz meg. A beérkező számlák alapján a felperes vezetője határozza meg a szolgáltatás díját és bocsátja ki a számlát, míg azt a termelő a számla kibocsátást követő hónap
  69. napjáig köteles kiegyenlíteni. A
  70. pont szerint a termelő tudomásul vette, amennyiben a díjfizetéssel késedelembe esik, vagy az elmarad, akkor a számlakibocsátást követő hónap
  71. napján a fűtő- és öntözővíz szolgáltatást a felperes a termelő felé beszünteti. Ebben az esetben a termelő kártérítési igénnyel nem élhet, de hiteltartozása továbbra is fennáll. A fizetés nem teljesítése esetén a felmerülő költséget a felperes áthárítja a nem teljesítőre. A
  72. pont szerint akkor, ha a termelő elmarad a szolgáltatási díj megfizetésével, vagy a szerződést ok nélkül felmondja, az esedékes díjat a többi felperesi tagnak kell helyette megfizetnie. Ebben az esetben a felperes jogosult a termelővel szemben jogi úton fellépni a szolgáltatási díj megfizetése iránt. A felperes 120.000.000,- forint összegű vállalkozási hitele
  73. szeptember
  74. napján végtörlesztésre került, B Kft. pedig a felperes felé kölcsöntartozását a szolgáltatási díjakba történő beszámítással megfizette. A felperes azon tagjai, akik a konstrukcióban részt vettek, a felperes számlái alapján havonta és csonkonként fizették a felperesnek
  75. szeptember 1-től
  76. szeptember
  77. napjáig. A B Kft.
  78. szeptember
  79. napja óta a felperes részére nem szolgáltat, ettől az időponttól a szolgáltatást a C Kft. végzi. Az I., II., III. rendű alperesek
  80. szeptember
  81. napjától a fűtő és öntözővíz szolgáltatást nem veszik igénybe. Ettől az időponttól a C Kft-vel kötöttek szerződést. Az I., II., III. rendű alperesek a csonkonként és havonta meghatározott díjat
  82. augusztus végéig fizették a felperesnek, a
  83. szeptember
  84. -
  85. szeptember
  86. napjáig kiállított bizonylatok alapján a felperesnek nem fizettek meg rendre 2.093.610,-, 1.675.750,-, és 920.075,- forintot. A felperes az alpereseket
  87. november
  88. napján kelt levelében felszólította a
  89. november
  90. napjáig esedékessé vált tartozásuk rendezésére. Tájékoztatta őket, az a körülmény, hogy
  91. szeptember
  92. napjától nem tartanak igényt a termálvíz szolgáltatásra nem mentesíti az általuk is ismert hitel rájuk eső törlesztőrészletének fizetése alól. A felszólítóleveleket az alperesek
  93. november
  94. napján vették át. Az alperesek
  95. szeptember, majd november
  96. napján kelt levelükben arra hivatkoztak, hogy a szerződés
  97. december
  98. napján megszűnt, ezért őket szolgáltatási díjfizetési kötelezettség nem terheli. A felperes
  99. november
  100. napján kelt levelében tájékoztatta alpereseket, hogy
  101. december
  102. napját követően is igénybe vették a szolgáltatást, mert a szerződés meghosszabbításra került. A felperes
  103. szeptember 14-én ismételten felszólítást küldött az alperesek részére tartozásaik 8 napon belüli megfizetésére. Az I. rendű alperes a felszólító levelet
  104. szeptember 21., a II. és III. rendű alperesek pedig
  105. szeptember
  106. napján vették kézhez. A felperes keresetében az I. rendű alperest 2.093.610,- forint, a II. rendű alperest 1.675.750,- forint, a III. rendű alperest 920.075,- forint tőke, valamint az I. rendű alperest
  107. szeptember
  108. napjától, a II. és III. rendű alpereseket
  109. szeptember
  110. napjától az
  111. évi IV. törvény (rPtk.)
  112. §

(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A kereset jogalapjaként a rPtk. 523.§
(1)bekezdését, 231.-
  1. §-ait,
  2. §
(1)és
(2)bekezdését jelölte meg, mely alapján az alperesekre eső, meg nem fizetett kölcsön törlesztőrészleteit kívánta érvényesíteni. Állította, a felperes tagjai, így az alperesek is a hitelszövetkezettel megkötött hitelügyletből eredő tartozás rájuk eső részét vállalták megfizetni. A felperes tagjai a felperest terhelő hitel törlesztését magukra vállalták, mert a hitelből kiépített rendszeren keresztül kedvezményes fix összegért kaphattak szolgáltatást. Az I-III. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, a kölcsönszerződést nem ők, hanem a felperes kötötte a (település neve)-i Hitelszövetkezettel, melyért készfizető kezességet vállaltak. A felperes és tagjai között
  1. évben kötött megállapodás
  2. december
  3. napjáig szólt,
  4. január
  5. napjától az a felekre nem vonatkozott. A felperes a részükre mindig szolgáltatási díjat számlázott, amit mindaddig megfizettek, amíg a szolgáltatást igénybe vették.
  6. szeptember
  7. napjától a termálvíz szolgáltatást nem vették igénybe, ezért szolgáltatási díjat sem kellett fizetniük. Állították, a kölcsöntartozás kapcsán részükről tartozásátvállalásra nem került sor. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.093.610,- forintot és ennek
  8. szeptember
  9. napjától, míg a II. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 1.675.750,- forintot és ennek
  10. szeptember
  11. napjától, valamint a III. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 920.075,- forintot és ennek
  12. szeptember
  13. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, a peradatok szerint a felperes a tagjai számára kölcsönt nem nyújtott, ezért az alperesek ezen a címen a felperesnek nem tartoznak. A felperes a (település neve)-i Hitelszövetkezettel kötött kölcsönszerződést, melynek részleteit minden hónapban teljesítette, ezért a tagok által vállalt biztosítékok (jelzálogszerződés, készfizető kezesség) érvényesítésére a hitelszövetkezet részéről nem került sor. A (település neve)-i Hitelszövetkezettel a tagok tartozáselvállalásra vonatkozó megállapodást nem kötöttek, a tagok fizetési kötelezettségeiket nem a (település neve)-i Hitelszövetkezet, hanem a felperes felé teljesítették, a felperes pedig a (település neve)-i Hitelszövetkezet felé fennálló tartozását havi rendszerességgel fizette. Utalt tanú 1 vallomására, aki elmondta, a havi törlesztőrészleteket felperes teljesítette, arról nem volt tudomása, hogy a felperes tagjai vállaltak-e és ha igen, milyen kötelezettséget a kölcsöntartozás megfizetésével kapcsolatban. Miután a felperes tagjai és a hitelszövetkezet között kizárólag biztosítéki szerződések jöttek létre, az alperesek a hitelszövetkezet felé nem vállalták a kölcsön közvetlen visszafizetését, közvetlen kölcsöntörlesztés a tagok részéről nem történt, a felperes és tagjai közötti jogviszony tartozás elvállalásnak nem minősül (BDT
  14. 3736.). A tartozásátvállalásról rendelkező Ptk.
  15. §
(1)és
(2)bekezdése alapján utalt arra, hogy a (település neve)-i Hitelszövetkezet a tartozásátvállaláshoz nem járult hozzá, arról tudomása nem volt. Vizsgálta, hogy a felperes és tagjai viszonylatában a tartozás átvállalás létrejött-e, amennyiben igen, akkor milyen tartalommal. Rögzítette, a hitelfelvételt megelőzően a felperes taggyűlést tartott, melyen tájékoztatta a tagokat a kölcsön és a szolgáltatási szerződésről és a II. rendű alperes, mint a felperes akkori ügyvezetője kijelentette, csak a hitelt felvevőnek biztosítja a B Kft., a szolgáltatást a nem tagok csak akkor kaphatnak, ha jut, illetve aki nem fizeti a hitelt, szabálytalanul használja a vizet, melynek következtében nem kap fűtővizet. A tagokkal kötött Megállapodás
  1. pontja szerint, a díjfizetés nem, vagy késedelmes teljesítése esetén a felperes a termelő felé a fűtő-, és öntözővíz szolgáltatást megszünteti, ettől függetlenül a tag hiteltartozás továbbra is fennáll. tanú 2 a felperes ügyvezetője előadta, a (település neve)-i Hitelszövetkezetnek fizetendő havi törlesztőrészletet a tagok vállalták megfizetni, azt tagonként és csonkonként szétosztották. A felperesnek és tagjainak könyvelési okok miatt kellett a termálvíz szolgáltatásra megállapodást kötniük, ez valójában nem szolgáltatási díj, hanem a hiteltartozás arányos elvállalása volt. tanú 3 tanú, aki a felperes részére könyvelést végzett, elmondta, a tagok által szolgáltatási díj címén befizetett összegeket fizették ki a hitelszövetkezet felé, a tagok a befizetett összeg fejében ingyen kaptak termálvizet. A tagoknak a szolgáltatási díjakat azokban a hónapokban is fizetniük kellett, amikor nem vettek igénybe termálvíz szolgáltatást. A felperesi előadást tanú 4, tanú 5, tanú 6, tanú 7 tanúk vallomásaikban alátámasztották. A II. rendű alperes pedig előadta, a felperes a tagokkal úgy állapodott meg, hogy hat éven keresztül egy évben 12 hónapon át a hő, és melegvíz szolgáltatás díját a tagoknak ki kell fizetni a felperes hitelszövetkezetnél vezetett számlájára. A felperes fizette ki a hitelszövetkezetnek a kölcsöntartozást, saját erővel nem rendelkezett, ezért abból teljesített, amit a tagok részére hő, és vízszolgáltatási díjként befizettek. Állította, ez a konstrukció világos volt a tagok számára, azt II. rendű alperes találta ki. A Megállapodás
  2. pontja kapcsán azt fejtette ki, hogy késedelmes vagy elmulasztott díjfizetés miatt a szolgáltatás kikapcsolása esetén a mulasztó tagra eső díjat a többi tagnak kellett megfizetnie. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság szerint a
  3. szeptember
  4. napján kelt Megállapodás
  5. pontjának
  6. és
  7. bekezdését akként kell értelmezni, hogy a tag fizetési kötelezettsége független a szolgáltatás igénybevételétől. A konstrukcióban résztvevők arra vállaltak kötelezettséget, hogy arányosan, csonkonként, havonta a felperes (település neve)-i Hitelszövetkezet felé fennálló kölcsöntartozását megfizetik. Az tény, hogy a megállapodás
  8. december
  9. napjáig szólt, de a tagok, így az alperesek is, a felperes és B Kft. közötti szolgáltatási szerződés
  10. május 20-i módosítása folytán a megállapodást a határozott idő leteltét követően is irányadónak tekintették, az esedékes részleteket továbbra is teljesítették. Mindezeket összegezve a felperes és tagjai között tartozásátvállalási szerződés jött létre, amely alapján a tagok részben – arányosan csonkonként és havonta – ellenérték fejében a kft. ügyvezetője által meghatározott mérték szerint vállalták a felperest terhelő, a (település neve)-i Hitelszövetkezet felé fizetendő kölcsöntartozás teljesítését. A hitelező a tartozásátvállaláshoz nem járult hozzá, ezért az vele szemben nem volt hatályos, azonban a felperes és a tagok akaratának megfelelően kötötte az abban résztvevőket. Az I-II-III. rendű alperesek a (település neve)-i Takarékszövetkezet, a B Kft., a felperes, valamint a tagok közötti konstrukcióban részt vettek, a felperes tartozását a többi taghoz hasonlóan átvállalták, azt mindaddig teljesítették, amíg a távhő és vízszolgáltatást igénybe vették. A tagok által így az alperesek által fizetett összeg nem a távhő, és öntözővíz szolgáltatásának díja volt, az csak annyiban függött össze a szolgáltatási díjjal, hogy a konstrukcióban résztvevő tagok kedvezményes áron jutottak termálvízhez és a kölcsön törlesztett részletei a szolgáltatás díjába beszámításra kerültek. Mindezekből következően az alperesek a teljes futamidő kapcsán vállalták a kölcsöntartozás teljesítését függetlenül attól, hogy a termálvíz szolgáltatást 2016 szeptemberétől nem vették igénybe. Az a körülmény, hogy az alperesek B Kft-től
  11. szeptember
  12. napjától nem vettek igénybe szolgáltatást, azzal jár, hogy az általuk kölcsön címén fizetendő összegekbe nem számíthatták be a fűtő-, és öntözővíz szolgáltatási díját. Felperes a (település neve)-i Hitelszövetkezet felé a kölcsöntartozást megfizette, az alperesek által nem teljesített tartozás összegszerűségét a keresetlevél mellékleteként csatolt folyószámla kivonatokkal igazolta, azt az alperesek nem vitatták. Ezért az alpereseket a kereseti kérelem szerinti tőketartozás megfizetésére kötelezte, továbbá a Ptk.
  13. március
  14. napjáig hatályos
  15. §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte őket. Utalt arra, hogy a felperes a késedelmi kamat mértékeként a Ptk. korábbi szövegezését vette alapul, ezért a kamatszámítás módja tekintetében utasította el a keresetet. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben az alperesek annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték. Hangsúlyozták, a felperes 7. sorszámú beadványában keresetét a Ptk. 523. §
(1)bekezdésére alapította, mely jogcímen az alaptalan. Felperes később módosította a kereset jogcímét –
  1. sorszám alatt – a Ptk.
  2. §-ára, tartozásátvállalásra. Megállapítható, hogy a termálvíz, és öntözővíz szolgáltatásra vonatkozó szerződés
  3. szeptember
  4. napján jött létre, az
  5. december
  6. napjáig volt hatályban. Annak lényege szerint, amíg a termálvíz és öntözővíz szolgáltatás rendben történik, addig kötelesek voltak szolgáltatási díjat fizetni, a számlázás is ennek megfelelően történt. Abban az esetben, ha a termelő a díjfizetéssel késedelme esik, akkor felperes jogosult a szolgáltatást a termelő felé beszüntetni, de a már szolgáltatott termál és öntözővíz ellenértékét jogosult a termelőtől követelni. Ezért amennyiben nincs szolgáltatás, akkor a termelőt díjfizetési kötelezettség sem terheli.
  7. szeptember
  8. napjától nem került sor szolgáltatásra, ezért nem fizették a szolgáltatási díjat. Mindezek ellenére minősítette az elsőfokú bíróság tartozásátvállalásnak a jogviszonyt. A (település neve)-i Hitelszövetkezet felé semmiféle bejelentés nem történt a tartozásátvállalással kapcsolatban, a pénzintézet nem tudott arról, a B Kft. sem. A felperes a pénzintézettől felvett kölcsönt továbbította a B Kft-nek, mely kiépítette ebből a szükséges vezetékrendszert. A kölcsönt a B Kft. úgy rendezte felperes elé, hogy termálvizet szolgáltatott a részére. Alaptalan az elsőfokú ítélet megállapítása, hogy a felperes egyes tagjai kedvezményesebb áron jutottak termálvízhez, mert tanú 7 tanú kijelentette, ugyanannyit fizetett a szolgáltatásért, mint a többiek. Ezt bizonyítja, hogy a számlázásnak megfelelően szolgáltatási díjat kellett fizetni egészen addig, amíg felperes be nem szüntette a szolgáltatását. A polgári jogban a nyilatkozati, nem pedig az akarati elv érvényesül, ezért a bíróság nem veheti figyelembe a rejtett akaratot. Ezért egyértelmű, hogy szolgáltatási díjról van szó. Figyelemmel a Ptk.
  9. §
(1)bekezdés utolsó fordulatára és arra, hogy a felperes tudott teljesíteni, emiatt nem kellett őt olyan helyzetbe hozni, hogy teljesíthessen, ezért téves az elsőfokú bíróság jogértelmezése. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperesek kötelezettsége nem szolgáltatási díj fizetésére terjedt ki, hanem valójában tartozásátvállalás történt. Ezt a perben lefolytatott bizonyítás adatai alátámasztják. A felperes önállóan nem rendelkezett olyan likviditással, amely lehetővé tette a hitel visszafizetését, nem végzett olyan tevékenységet, melyből megfelelő bevétele származott és amelyből a hitelt fizetni tudta volna. A perben tanúvallomásokon kívül okirati bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A polgárjogban az a lényeges, hogy a felek akarata ténylegesen mire irányult. Másodsorban utalt a felperes, és az alperesek között külön-külön okiratba foglalt
  1. szeptember
  2. napján kelt megállapodásra, mely rögzítette, hogy felperes a B Kft-től származó termálvizet és öntözővizet a felperes azon tagjai számára, akik a hitelfelvételben részt vettek, rendelkezésre bocsátja. A Megállapodás
  3. pontja világosan kimondta – egyebek mellett –, amennyiben a termelő a díj fizetéssel késedelembe esik, kártérítési igénnyel nem élhet, de a hiteltartozása továbbra is fennáll. Utóbbival megállapításra került, hogy a felperes által felvett hitel tagok általi átvállalása egyértelmű volt a tagok számára. A
  4. augusztus 5-i taggyűlésen a II. rendű alperes, mint ügyvezető tájékoztatást nyújtott a kölcsönés szolgáltatási szerződésről, melyre vonatkozó jegyzőkönyv csatolásra került. A felperes és a (település neve)-i Hitelszövetkezet között létrejött kölcsönszerződés kapcsán az alperesek is a kölcsön fedezeteként ingatlanaikat lekötötték és a felvett kölcsön összegéből arányosan készfizető kezességet vállaltak. Ezek a tények azt tükrözik, hogy a hitelkonstrukcióról megfelelő tudomással bírtak és vállalták a hitel részleteinek megfizetését. A hitelkonstrukcióval kapcsolatban utalt tanú 7 tanú vallomására is, aki idős korára tekintettel nem vállalta a hitelfelvételben való részvételt, továbbá, hogy a tagok tájékoztatására a hitelfelvételt megelőzően a vezetőség részéről sor került, ő maga jelen volt, elhangzott, hogy hitelt vesz fel a felperes és jelzálogot is kell kötni, a tagok a fizetési kötelezettséget elvállalták, ő és felesége azonban nem. Hivatkozott két, az alperes jogi képviselője által szerkesztett és ellenjegyzett adásvételi szerződésben rögzítettekre, mely szerint az azok tárgyát képező ingatlan vonatkozásában a (település neve)-i Hitelszövetkezetnek a szerződéshez hozzá kell járulnia figyelemmel arra, hogy a hiteltartozást a vevő átvállalja. Mindezekből egyértelműen, hogy a felperes által felvett hitel visszafizetését a tagok magukra vállalták. A B Kft. rendelkezésére bocsátott kölcsönért cserébe termálvíz szolgáltatást biztosított, melynek ellenértékeként a tagoknak díjat nem kellett fizetniük, mert a felperes által a B Kft. részére folyósított kölcsönbe az kompenzálási bizonylattal beszámításra került. A felperes tagjai pontosan tudták, hogy a felperes által felvett hitelt ők fogják arányosan visszafizetni, a rájuk eső összegre fedezetet biztosítottak és készfizető kezességet vállaltak. A fellebbezés nem alapos. A felperes keresetében különböző jogcímek – rPtk. 523.§
(1)bekezdése, rPtk. 231-
  1. §-a, rPtk.
  2. §
(1)és
(2)bekezdése – alapján kérte az alperesek marasztalását. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alpereseket a kereseti kérelem szerinti összegszerűségben marasztalta a felperessel kötött
  1. szeptember 6-i Megállapodásra utalással azzal, hogy az rPtk.
  2. §-a szerinti tartozásátvállalás. Az alperesek fellebbezésükben vitatták, hogy a felperessel kötött megállapodás tartozásátvállalás lenne és annak alapján fizetési kötelezettségük fennáll. Az alperesek fellebbezése alapján a felperes és I., II., III. rendű alperes, mint tagjai közötti Megállapodás tartalmát kellett vizsgálni. A felek között az elsőfokú eljárásban sem volt vitás, hogy
  3. szeptember
  4. napján Megállapodás jött létre, annak tartalma, különösen
  5. és
  6. pontja volt vitás a felek között. A felek között
  7. szeptember
  8. napján létrejött Megállapodás írásbafoglalásra került, melyben az alperesek havi szolgáltatási díj fizetését vállalták a felperes részére (1.,
  9. pont) azonban a
  10. pontban a szerződéskötő alperesek tudomásul vették, amennyiben a díjfizetéssel késedelembe esnek vagy az elmarad, akkor a számlakibocsátást követő hónap
  11. napján a fűtő-, és öntővíz szolgáltatást a felperes feléjük beszünteti és ebben az esetben kártérítési igénnyel nem élhetnek, de hiteltartozásuk továbbra is fennáll. A felperes azt állította, hogy az alperesek pénztartozásának jogcíme a közte és a (település neve)-i Hitelszövetkezet közötti kölcsönszerződéshez kapcsolódik, az abból eredő tartozás az öntözési szolgáltatást igénylő tagonként – a csonkok száma szerint havi bontásban fizetendő – tartozásátvállalásból, tartozáselvállalásból ered. Az alperesek szerint ilyen tartozásátvállalás nem történt, nekik a melegvíz, és fűtés szolgáltatás miatt igénybe vett szolgáltatási díjat kellett fizetniük csonkonként havonta a felperesnek. Azonban
  12. évtől már nem vették igénybe a szolgáltatást, ezért díjfizetési kötelezettségük sincs ezt követő időszakra. A peres felek között létrejött
  13. szeptember 6-i szerződés értelmezésére vonatkozóan a Ptk.
  14. §
(1)bekezdése ad iránymutatást. Eszerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A szerződési nyilatkozat értelmezésére két alapmegoldás létezik: a nyilatkozati elv és az akarati elv. A Ptk. 207. §
(1)bekezdése – korrekciókkal -a nyilatkozati elvet fogadja el. A nyilatkozat értelmezése során a törvény három szempontnak tulajdonít jelentőséget: a szavak általánosan elfogadott jelentésének, az eset összes körülményének és a nyilatkozó feltehető akaratának. A felek írásbeli megállapodása, az írásba foglalt nyilatkozata nem egyértelmű, az alperesi tagok felperes irányában szolgáltatási díj és hitelfizetési kötelezettségét is tartalmazza, annak ellenére, hogy abban a felek előadása egyértelmű volt, hogy a felperes csak az egyik címen érvényesíthet igényt. A peres felek Megállapodásban foglalt szerződési nyilatkozatai – különösképp annak
  1. pontjában foglaltak – értelmezését illetően ezért az elsőfokú bíróság vizsgálta a felek feltehető akaratát, ezért az eset összes körülményének vizsgálatára széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le (tanúvallomások, okiratok). A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményéből helytállóan tárta fel a felek között létrejött jogviszony tartalmát. Helyesen állapította meg, hogy a felperes tagjai – így az alperesek is – ingatlanaikon a fóliasátrak fűtéséhez fűtés- és melegvíz ellátást kívántak igénybe venni, melyhez szolgáltatási szerződést kívántak kötni a B Kft-vel. Azonban ehhez kiépítendő rendszer, beruházás volt szükséges, melyet a B Kft. szolgáltató önerőből nem tudott biztosítani. Ezért a beruházáshoz, a rendszer kiépítéséhez szükséges pénzeszközt az azt igénybe vevők – a felperes tagjai, köztük az alperesek – szolgáltatták volna, és ezért bizonyos ideig a szolgáltató velük szemben díjigényt nem érvényesít. A tagok azonban a rendszer kiépítéséhez szükséges pénzeszközzel nem rendelkeztek, arra maguk is hitelt kívántak igénybe venni. A (település neve)-i Hitelintézet azonban a peradatokból megállapíthatóan a felperes tagjaival, mint természetes személyekkel nem kívánt szerződést kötni, ezért a felperes vette fel a beruházáshoz szükséges hitelt, melynek teljesítéséért a fűtés és melegvíz szolgáltatást igénybe venni kívánó tagok készfizető kezességet vállaltak, valamint ingatlanaikon jelzálogjogot létesítettek a hitelszövetkezet javára. Továbbá mivel a felperes nem rendelkezett a havi törlesztőrészletek fizetéséhez szükséges anyagi erőforrással, ezért a szolgáltatást igénybevevők az igénybevett csonkok száma alapján (arányos) fizetési kötelezettséget vállaltak akként, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági időszak szerint történik-e melegvíz, illetőleg fűtés szolgáltatás, azt havonta arányosan a felperes rendelkezésére bocsátják abból a célból, hogy a hitelintézet felé fennálló kölcsön részletek fizetését teljesíteni tudja. Ezt erősíti meg az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú 2, a felperes törvényes képviselője személyes előadása, továbbá tanú 3, tanú 4, tanú 5, tanú 6 tanúk vallomása (
  2. sorszám alatti jegyzőkönyv). tanú 4 azt is előadta, hogy a fenti konstrukciót a II. rendű alperes, mint a felperesi kft. képviselője ismertette a tagokkal. Erősíti továbbá a
  3. sorszám alatt csatolt szolgáltatási szerződés és annak módosításai, illetve a keresetlevél mellékleteként csatolt, a felperes és a (település neve)-i Hitelszövetkezet közötti kölcsönszerződés, továbbá tanú 1 és tanú 8 tanúvallomásai (
  4. srsz. jkv.). Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a konstrukció a
  5. augusztus 19-én kelt II. rendű alperes ingatlan-adásvételi szerződése is tartalmazza, azzal, hogy az eladónak semmiféle hitelvisszafizetési kötelezettsége ezután nincs. A
  6. augusztus 5-i felperesi taggyűlésen is kifejezetten az hangzott el a II. rendű alperes ismertetésében, hogy „ha valaki nem fizeti a hitelt..., nem kap fűtővizet (jkv.
  7. oldal III. Napirendi pont). A tanúk előadták továbbá, hogy a szolgáltatást igénybe vevő tagoknak havonta, a felperes által felvett bankhitel törlesztő részleteit kellett a kft. rendelkezésére bocsátani (tanú 2, tanú 3, tanú 4
  8. srsz. jkv.), tehát nem a fűtővíz szolgáltatási időszakban állt csak fenn fizetési kötelezettségük, és egy tanú sem nyilatkozott úgy, hogy mind a szolgáltatási díj, mind a hitelfizetése együttesen fennállt volna. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Megállapodásban rögzítettek és annak ellenére, hogy az alperesek a fűtés- és melegvíz szolgáltatást igénybe vették, nem szolgáltatási díj, hanem a felperes által felvett hitelösszeg rájuk eső részének megfizetésére voltak kötelesek a felperes irányában. A hitelösszeg megfizetésére vállalt megállapodás nem az alperesek és a (település neve)-i Hitelszövetkezet között jött létre a havi díjfizetésre, azaz az alperesek nem váltak a felperes által felvett hitelben adóstársakká, ahhoz csak dologi biztosítékot (zálogkötelezettség) és személyi biztosítékot (kezességvállalás) adtak. A hitelfizetéssel kapcsolatos pénzeszköz felperes rendelkezésére bocsátása a megállapodás a felperes és az alperesek között jött létre. Ezt a megállapodást kellett tehát minősíteni. A Megállapodás nem arra irányult, hogy az alperesek a felperes és a (település neve)-i Hitelszövetkezet által kötött hitelszerződésbe, a felperes, mint kötelezett (adós) helyébe jogutódként (adósként) lépjenek, tehát megállapodásuk nem ezen kölcsön szerződésbeli kötelezetti oldalon történő alanycserére irányult, hanem arra, hogy a hitelszerződés szerinti törlesztőrészleteket esedékessé válásakor a felperest, mint kötelezettet olyan helyzetbe hozzák, hogy a jogosult (a hitelszövetkezet) felé teljesíteni tudjon. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperesek nem kívántak a hitelszerződésbe a felperes helyett félként (adósként) belépni és a felperes, mint adós kölcsönszerződésből eredő tartozását átvállalni, mert már a konstrukció is azért került úgy kialakításra, hogy a felperes legyen a kötelezett, mert a (település neve)-i Hitelszövetkezet nem kívánt a nagyszámú természetes személlyel – a felperes tagjaival – a beruházást finanszírozó hitelszerződést kötni. A rPtk
  9. §
(1)bekezdése szerint tartozásátvállalásról akkor van szó, ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, egyúttal köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A fenti tényadatok alapján tehát nem a rPtk.
  1. §-a szerinti tartozásátvállalás jött létre, mert a felek nem kívántak alanycserét, és az is megállapítható, hogy a felperes és a tagjai – így az alperesek – által kötött Megállapodásról, annak tartalmáról a (település neve)-i Hitelszövetkezet tudomással nem bírt, és az sem volt vitás, egyik fél sem állította, hogy ahhoz a hitelszövetkezet hozzájárulását kérték volna a felek (tanú 1 tanúvallomása,
  2. srsz. jkv.). Mindebből következően tehát a felperes és a tagjai, így az alperesek közötti Megállapodás tartalma szerint nem a rPtk.
  3. §
(1)bekezdése szerinti tartozásátvállalási szerződés. Ugyanakkor a tényadatokból (szerződéses konstrukcióból) az is megállapítható, hogy a felperes tagjai, így az alperesek is a
  1. szeptember 6-i Megállapodás
  2. és
  3. pontjait fentiek szerint értelmezve arra vállaltak kötelezettséget, hogy a felperes által a hitelszövetkezettel kötött kölcsönszerződés törlesztő részleteit úgy fizetik meg, hogy a havonta a beruházáshoz mérten meghatározott csonkok alapján számított összegű havi ún. szolgáltatási díjat fizetnek, amely összegből az egyébként fedezettel nem rendelkező felperes a tartozás esedékes törlesztő részleteit a hitelszövetkezetnek teljesíteni tudja. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felek ezen megállapodása (szerződése) ún. tartozáselvállalásnak minősül. A perbeli időszakra vonatkozóan a rPtk. nem tartalmazta, de a régi magánjogunk ismerte a tartozáselvállalás jogintézményét, mely a
  4. évi V. tv. (új Ptk.) 6:
  5. §-ában is megjelenik..A szerződéses szabadság elve alapján azonban nem volt akadálya annak, hogy jogszabály rendelkezése hiányában a felek szabadon határozzák meg szerződésük tartalmát (Ptk.
  6. §
(1)bekezdése), azaz ilyen tartalommal szerződést kössenek. A tartozáselvállalásnál a régi kötelezett nem szabadul a kötelemből, nem következik be alanycsere, hanem az új kötelezett a régi kötelezett mellé (és nem helyébe) lép be (EBH.2001.412). Mivel a tartozáselvállalás a rPtk. idején nem nevesített megállapodás, ezért azt, mint atipikus megállapodást megköthette a régi kötelezett az alperesekkel és tartalmát kialakíthatta akként, hogy a jogosultnak nem származott közvetlen jogosultsága az alperesekkel szembeni igényérvényesítésre. A felek ezen nem nevesített szerződésükben tehát abban állapodtak meg, hogy a felperesnek, mint kötelezettnek a jogosult, azaz a (település neve)-i Hitelszövetkezet fennálló tartozását a felperes tagjai – így az alperesek is – arányosan kötelesek havonként és csonkonként meghatározott mértékben a kötelezettnek (a felperesnek) megfizetni, azaz őt olyan helyzetbe hozni, hogy az a hitelszerződést esedékességekor teljesíteni tudja. Azaz a tartozáselvállalás alapján az alpereseknek a hiteltörlesztés ideje alatt – függetlenül attól, hogy igénybe vették-e a szolgáltatást, a felperes által felvett hitelt rájuk eső részére vonatkozó fizetési kötelezettsége fennáll. Mindebből következően az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntést hozott, amikor az alperesek fizetési kötelezettségét a helyesen feltárt szerződéses konstrukció és a felperessel kötött Megállapodás alapján fennállónak tekintette. A fentiek alapján téves az alperesek azon fellebbezési hivatkozása, hogy a felperessel kötött Megállapodás szerint őket szolgáltatási díj fizetési kötelezettség terhelte, mert az valójában a felperes által a hitelszövetkezet felé törlesztendő havi részletek arányos része volt. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperesek a szolgáltatást meddig vették igénybe, illetőleg annak sem, hogy a szerződés mely időpontig volt hatályban, tekintettel arra, hogy a felperes a felvett kölcsönt végtörlesztéssel teljesítette, azt pedig az alperesek nem vitatták, hogy az abból a Megállapodás szerint rájuk eső részt (összeget) a felperesnek nem fizették meg. Sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben az alperesek egyébként a felperes keresetének összegszerűségét nem, csupán jogalapját vitatták. A fent kifejtettek szerint tehát az alperesek fizetési kötelezettségének jogalapja fennáll, annak összegszerűségét nem vitatták, ezért azt sem az elsőfokú bíróság, sem az ítélőtábla érdemben nem vizsgálhatta. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését az indokolás fenti kiegészítése mellett a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelen fellebbezést előterjesztő I., II. és III. rendű alperesek – a pertárgy értékéhez igazodóan – kötelesek megfizetni a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő felperes másodfokú eljárásban felmerült és a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet
  2. §-a alapján meghatározott mértékű ügyvédi munkadíjat, valamint viselik az általuk lerótt fellebbezési eljárási illetéket. Szeged,
  3. november
  4. Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k.. Béri András s,k. . Dobler László s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.