Gfv.30001/2018/9 – Kúria

(1)1959. IV. Tv. 685. §

1. d)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.001/2018/9. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke, előadó bíró . Tibold Ágnes bíró . Csőke Andrea bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Wáger János ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: kölcsönszerződés fogyasztói szerződésnek minősítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.II.20.073/2017/6/I. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Törvényszék 11.P.20.159/2016/19. számú ítélet. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultnak 50.000 (ötvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A perben nem álló S K Kft. (a továbbiakban: kft.) tagja és egyedüli ügyvezetője az I. rendű felperes, korábban a kft. tagja volt a II. rendű felperes is. A kft. 2007. szeptember 11-én az Nyrt.-vel 6.000.000 Ft összegű kisvállalkozói folyószámla szerződést kötött, továbbá 79.100 CHF összegű forgóeszköz finanszírozását célzó hitelt vett fel. A felperesek a fent megnevezett banktól ingatlanvásárlásra és tehermentesítésre több hitelt vettek fel. A felperesek 2008. március 7-én az alperessel két kölcsönszerződést kötöttek. A továbbiakban: a per tárgyát képező szerződében az alperes a felpereseknek 50.000.000 Ft-nak megfelelő CHF alapú kölcsönt nyújtott. A kölcsön célja, hitelkiváltás és szabad felhasználás volt, ebből került kifizetésre a kft-nek, valamint a felpereseknek a bank felé még fennálló tartozása. Egy másik szerződésben a felperesek szabad felhasználású 15.000.000 [4] Ft-nak megfelelő CHF alapú kölcsönt vettek fel (a továbbiakban: szabad felhasználású kölcsön). A felperesek 2011. december 7-én mindkét kölcsön tekintetében végtörlesztés iránti kérelmet terjesztettek elő. Az alperes a szabad felhasználású kölcsön tekintetében végül is elismerte a szerződés fogyasztói jellegét, a per tárgyát képező kölcsönszerződés tekintetében azonban nem. A felperesek a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordultak, amely 2015. március 9-én megszüntette az eljárást, kifejtve, hogy a szerződés nem fogyasztói kölcsönszerződés. Az elszámolással kapcsolatosan új eljárásban eljárt Pénzügyi Békéltető Testület a felperesek elszámolással kapcsolatos kérelmét elutasította, az eljárást megszüntette ugyancsak arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés fogyasztói szerződésnek nem tekinthető. A határozattal szemben a felperesek bírósághoz fordultak. Az elsőfokú bíróság a kérelmüket jogerősen elutasította annak elkésettségére hivatkozással. A felperesek keresete és az alperes védekezése [5] [6] A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a per tárgyát képező szerződés fogyasztói szerződés, másodlagosan, hogy a kölcsönszerződésre 62 %-os arányban a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok irányadóak. Előadták, lakossági hitelek kiváltására, a családi házuk továbbépítésére kívántak hitelt felvenni. A felajánlott családi házat az alperes fedezetként nem találta elégségesnek, így a kft. résztulajdonában álló pécsi üzlethelyiséget csak azzal a feltétellel fogadta el fedezetül, ha a felperesek az igényelt kölcsönből átmenetileg tagi kölcsönt biztosítanak a kft-nek, amely tehermentesíti az ingatlant. A tagi kölcsön a per tárgyát képező kölcsön folyósításának csak feltétele volt nem célja. Az alperes vonta össze egy kölcsönszerződésbe a lakossági (fogyasztói) hitelek kiváltását a kft. hitelkiváltásával. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett utalt a Kúria Gfv.VII.30.002/2016. számú határozatában írtakra, arra, hogy a felperesek a részben a tulajdonukban álló kft. ingatlana tekintetében fennálló hiteltartozást váltották ki, így az nem minősülhet fogyasztói szerződésnek. Az első- és másodfokú bíróság határozata [7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kifejtette, a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás nem zárta ki a perbeli kereset érdemi elbírálását. A megállapítási kereset előterjesztésének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 123. §-a szerinti feltételei fennálltak, mivel keresetük megalapozottsága esetén a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 200/B. §-a szerinti végtörlesztésre lennének jogosultak. Az elsőfokú bíróság a korábban felhívott döntésében foglaltakra hivatkozással döntő jelentőséget annak tulajdonított, hogy a felperesek milyen célból akarták a per tárgyát képező kölcsönt felvenni. Úgy ítélte, a szerződésben megfogalmazott cél részben a kft., részben a felperesek hitelének kiváltása volt, nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a szerződést abban a részében, amely a felperesek hitelének kiváltására jött létre, fogyasztói szerződésnek minősítse. [8] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül. [9] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kereset érdemben volt elbírálható és a megállapítási kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei fennállnak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 685. §
2. b)és
3. e)pontjában, az rHpt. 2008. szeptember 1-jétől hatályos 2. számú melléklet III.4. pontjában, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv 2. cikk
4. b)pontjában írtakra hivatkozott mint olyan jogszabályi rendelkezésekre, amelyek irányadóak annak eldöntése során, hogy a per tárgyát képező szerződés fogyasztói szerződés-e. [10] Jogi álláspontja szerint a felperesek családi házuk továbbépítéséhez szükséges források megteremtése céljából kívántak kölcsönt felvenni. A fogyasztói kölcsönhöz jutás feltétele volt, hogy ehhez az alperesek által megfelelőnek minősített fedezetet biztosítsanak. Ez oly módon volt lehetséges, hogy mind a továbbépítendő ingatlan, mind a kft. tulajdonában álló üzlethelyiség tehermentesítésre kerüljön. Mindkét ingatlant, a felperesek ingatlanát fogyasztói, a kft. ingatlanát nem fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog terhelte. A perbeli kölcsönszerződés túlnyomó részét a felperesek fogyasztói kölcsöntartozásának, a fennmaradó részt a kft. kölcsöntartozásának kiegyenlítésére fordították. Ez utóbbi körben a felperesek ugyan a kft-nek formálisan tagi kölcsönt nyújtottak, de ezen összegről másként nem is rendelkezhettek volna. Az alperes két kölcsönt is folyósíthatott volna, egyiket a családi ház, a másikat az üzlethelyiség tehermentesítésére. Az alperes azonban technikailag nem ezt a megoldást választotta, ebből következően a szerződés kettős rendeltetetésű (ún. dual use) volt. [11] Az Európai Parlament és Tanács a fogyasztók jogairól, egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/83/EU irányelv (a továbbiakban: 2011/83/EU irányelv) 2. cikk 1.) pontjára és a preambulum

(7)bekezdésére (helyesen:

(17)bekezdés) hivatkozással rögzítette, hogy kettős célú szerződések esetén, amelyben a kereskedési cél korlátozott, a teljesítés egésze szempontjából nem elsődleges, az adott személy fogyasztónak tekintendő. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Bírósága C-464/

1. számú ítéletében (a továbbiakban: Gruber ítélet) írtakra, amely szerint az eljáró bíróság feladata annak megítélése, hogy az adott szerződés nem elhanyagolható mértékben az érintett személy kereskedelmi, szakmai tevékenységéhez kapcsolódó szükségleteinek kielégítésére kötöttéke, avagy az épp jelentéktelen. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kölcsönszerződés fogyasztói szerződés, mert a kölcsönfelvevők részéről nem a gazdasági, kereskedelmi cél volt az elsődleges. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével, a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az rPp.
2. §

(1)bekezdésébe, az rHpt. 200/B. §-ába, továbbá a 2011/83/EU irányelvbe ütközően jogszabálysértő. [13] Az alperes nem vitatta, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés célja hitelkiváltás és szabad felhasználású kölcsön nyújtása volt. A kölcsönből 18.000.000 Ft céges hitelt, míg 31.000.000 Ft összegű lakossági hitelt váltottak ki a felperesek. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen és iratellenesen állapította meg, hogy a kölcsön célja - az alperes által is ismerten - a családi házuk bővítésének finanszírozása volt. A felpereseknek és a kft-nek további hitelekre volt szükségük az alperes által nyújtott kölcsön feltételei kedvezőbbek voltak, mint amit a K az Nyrt. céges hiteleiben szerepeltek. A kft. nem volt hitelképes, ezért helyette a felperesek vették fel a kölcsönt, megkötve a per tárgyát képező kölcsönszerződést. A felperesek ugyan a kölcsönt természetes személyként vették fel, de mint cégtulajdonosok. A kölcsönből tagi kölcsönt nyújtottak, márpedig a tagi kölcsön nyújtása nem tekinthető fogyasztói célnak. A továbbépítendő ingatlan egyébként 2002-óta a kft. székhelyéül is szolgált. A fentiek alapján megállapítható, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés fedezeteként felajánlott egyik ingatlan részben a kft. tulajdonát képezi, a másik ingatlan pedig a kft. székhelye. Hangsúlyozta, a jogerős ítéletben hivatkozott irányelv jelen ügyben nem irányadó. Jogi álláspontja szerint a kölcsönösszeg 100 %-a a felperesek szakmája, üzleti tevékenysége, foglalkozása körén belül eső célból került felhasználásra, így a szerződés nem minősülhet fogyasztói szerződésnek. [14] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [16] A felülvizsgálati kérelemben előadottakra tekintettel a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e a bizonyítékok értékelésére vonatkozó az rPp. 206. §

(1)bekezdésében írt szabályokat. A perben rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, iratellenesen értékelte-e, amikor - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - a szereződést fogyasztói kölcsönszerződésnek minősítette. [17] A Kúria, szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett okfejtésével egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a szerződés kettős célú volt. E körben a feltárt tényállásnak megfelelően rögzítette, hogy a per tárgyát képező szerződést a felperesek mint természetes személyek kötötték, a kölcsönszerződés a kölcsön céljaként hitelkiváltást és szabad felhasználást jelölt meg. A hitelkiváltás célja egyrészt a jogerős ítéletben írtaknak megfelelően túlnyomórészt a felperesek fogyasztói kölcsönének kiváltása, másrészt részben a szerződéskötés idején a felperesek tulajdonában álló kft. részbeni tulajdonát képező üzlethelyiség tehermentesítése volt. [18] A Kúria nem tulajdonított és nem is tulajdoníthatott ügydöntő jelentőséget az először a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozottan hivatkozott érvnek, miszerint a felperesek családi háza egyben a kft. székhelye is volt. Tényként rögzíthető ugyan, hogy az elsőfokú eljárásban csatolt cégtörténet alapján e tény ismert volt, de erre a felek nem hivatkoztak. Az ingatlanforgalmi szakvélemény alapján ugyanakkor megállapítható, hogy az ingatlan ugyan székhelyként is szolgált, de elsődleges funkciója a felperesek lakhatásának biztosítása, az elsődlegesen a felperesek családi házaként funkcionált. Figyelembe veendő volt továbbá, hogy a fogyasztói hitel kiváltását célzó hitel nem válhat nem fogyasztói hitellé. Az adott tényállás mellett az a körülmény, hogy a felperesek tagi kölcsönt nyújtottak, nem cáfolja a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek helytállóságát, vagyis, azt hogy kettős rendeltetésű szerződés megkötésére került sor. Ez a fogalom az uniós jogban, illetve az Európai Unió Bíróság joggyakorlatában ismert, illetve részben szabályozott. [19] A jogerős ítéletben hivatkozott 2011/83/EU irányelv az adott ügyben nem vitásan nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy a perbeli szerződés megkötésekor az még nem volt hatályban. Ugyanakkor jól mutatja, hogy az uniós jog 2011-től kezdődően több esetben is szabályozza a kettős rendeltetésű szerződéseket, és erre vonatkozóan iránymutatást ad. Az adott ügyben ugyancsak nem alkalmazható a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/EU irányelv 4. cikk

(1)bekezdése is rendezi ezt a jelenséget. Az uniós jog fejlődése azt támasztja alá, ha a kereskedelmi szempont olyan kis súllyal esik a latba, hogy a szerződés megkötésében nem játszik meghatározó, elsődleges szerepet, akkor az adott személy fogyasztónak, az általa megkötött szerződés fogyasztói szerződésnek minősül. A jogerős ítéletben hivatkozott Gruber-ügyben hozott ítélet egy eljárásjogi egyezmény, nevezetesen a Brüsszeli Egyezmény alkalmazása körében mondta ki, csak akkor fogyasztói a kettős célú szerződés, ha abban a szakmai jelleg elhanyagolható szerepet játszik. Ezt pedig a szerződés tartalma, célja, természete, a szerződéskötés objektív körülményei alapján kell megállapítani. Ezen érvek figyelembevételével az adott ügy összes sajátosságait, tényállási elemeit mérlegelve a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet az rPp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltakat nem sértette meg akkor, amikor a szerződést fogyasztói szerződésnek minősítette, megállapításai felülmérlegelésére a Kúria a felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban lehetőséget nem látott. [20] A jogerős ítélet nem sérti az rHpt. 200/B. §-át sem, ugyanis az a végtörlesztéssel kapcsolatos szabályokat tartalmazza. E §-t a bíróságoknak a perbeli jogvita eldöntése során nem kellett alkalmazniuk, e § amiatt lett alkalmazandó, hogy a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül. [21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így az rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperesek mint egyetemleges jogosultak felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet

1. §-a és a csatolt megbízási szerződés alapján állapította meg, amely áfát nem tartalmaz. [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,
2. november
3. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró