Bf.135/2018/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősíti. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a vádlott lakcíme: [cím]. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 436.096,- forint megfizetésére. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása, a vádlott és a védő a büntetés enyhítése érdekében. A fellebbviteli főügyészség írásban az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának jelentős enyhítését és annak megállapítását kérte, hogy a vádlott a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Egyben indítványozta enyhébb végrehajtási fokozat, fogház alkalmazását. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész és a védő fenntartotta írásbeli indítványát. vádlott neve vádlott a szabadságvesztés tartamának enyhítését kérte, ismételten kijelentve, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta és a sértett hozzátartozóitól újból bocsánatot kért. Az ítélőtábla a fellebbezéseket egyik irányban sem ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében teljeskörűen felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az ennek során beszerzett bizonyítékokat mérlegelve állapította meg a tényállást, e körben indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított, döntően megalapozott tényállást az ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok, valamint a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette, figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára: A vádlott élettársi kapcsolatban él, élettársa tanítónő, havi kb. 120.000,- forint nettó jövedelemmel. Az ítélet

1. oldal ötödik bekezdése első mondatát akként helyesbíti, hogy vádlott neve vádlott
2. november
3. napján utazott [város neve]re. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A cselekmény elkövetését a vádlott maga is elismerte, mely vallomását a tanúk vallomása, valamint az igazságügyi orvosszakértői vélemény és annak kiegészítése mindenben alátámasztott. A tényállást egyébként a fellebbezések sem támadták. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése azonban részben helyesbítésre szorult. A Btk.
4. §

(1)bekezdésére és a

(8)bekezdés 2. fordulatára helyesen hivatkozott a törvényszék. A testi sértésnek a törvényi szabályozás szerint két alapesete van. A

(2)bekezdés szerinti könnyű testi sértés és a

(3)bekezdés szerinti súlyos testi sértés. A fentiekhez képest a

(8)bekezdés minősített esetet - életveszélyt okozó, illetőleg halált okozó testi sértés - tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a

(2)bekezdés szerinti alapesetet állapította meg, melynek azonban indokát ítéletében nem adta. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elkövetés eszköze, az elkövetés módja, a közepest meghaladó erejű ütés és a támadott testtájék, mind arra enged következtetni, hogy a vádlott szándéka 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, azaz a súlyos testi sértés minősített esete valósult meg. Ezért a cselekmény helyes minősítése: Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen állapította meg és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. E körben tehát nem osztotta az ítélőtábla a védő ezzel ellentétes álláspontját. A másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára az időmúlást, mivel a cselekmény elkövetése óta több mint két év eltelt. Az így kiegészített bűnösségi körülmények mellett is, az elsőfokú bíróság arányos büntetést szabott ki a vádlottal szemben, annak lényeges súlyosítását nem látta indokoltnak az ítélőtábla. Az enyhítés iránti fellebbezés körében a védő által hivatkozott ítélőtáblai határozatban foglaltak büntetés kiszabási szempontból - nem lehettek irányadók a jelen ügyben, mert ott az elkövető motivációja részben méltányolható volt. A jelen ügyben vádlott neve vádlott teljesen indokolatlan és motiválatlan cselekménye következtében halt meg a nála közel 20 centiméterrel magasabb és több mint 30 kilogrammal nehezebb sértett úgy, hogy a vádlott még a védekezés lehetőségét sem adta meg a támadásával szemben. Így indokolt vele szemben a középmértékhez - 5 év - közeli szabadságvesztés büntetés kiszabása, annak lényeges enyhítése szóba sem jöhet, ugyanezen körülményre figyelemmel nem indokolt a kedvezőbb feltételes szabadság, illetve enyhébb végrehajtási fokozat sem. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, azonban az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott lakcímkártyája alapján megállapította, hogy lakcíme [cím]. Az ítélet ellen a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. november
2. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. előadó bíró . Cserháti Ágota s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.135/2018/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 2.B.753/2016/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. november
6. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő