Bf.25/2018/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy az I. rendű vádlott a szabadságvesztésből - annak végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költségből az I. rendű vádlottat 70.514,- forint megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész vádlott neve I. rendű vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. vádlott neve I. rendű vádlott és védője elsődlegesen az I. rendű vádlott felmentése, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva, a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, vádlott neve I. rendű vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze és az I. rendű vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. vádlott neve I. rendű vádlott és védője a fellebbezésüket írásban indokolták és azt módosított tartalommal tartották fent. Elsődlegesen a büntetés enyhítésére, másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyására tettek indítványt. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli indítványát fenntartva a másodfokú eljáráskor hatályos Be. alkalmazására és az első fokú ítélet vádlott neve I. rendű vádlottra vonatkozó részének teljes körű felülbírálatára tett indítványt azzal, hogy az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelje az időmúlást. A védő a fellebbezést az írásbelivel egyezően tartotta fenn, míg vádlott neve I. rendű vádlott ehhez csatlakozva akként nyilatkozott, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az I. rendű vádlott és a védő enyhítésre irányuló fellebbezését ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek vádlott neve I. rendű vádlottra vonatkozó részét és az azt megelőző eljárást a Be.
2. §

(1),

(2)és

(9)bekezdése alapján bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. A rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével megalapozott tényállást állapított meg. Azt az ítélőtábla az I. rendű vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján, figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára, csak annyiban egészítette ki, hogy vádlott neve I. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetését megbánta. Az így kiegészített tényállás megalapozott és az irányadó volt a felülbírálat során. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. rendű vádlott bűnösségére. Ennek körében, figyelemmel az I. rendű vádlott védekezésére, helyesen vizsgálta a jogos védelmi helyzet esetleges fennállását és helyesen foglalt állást abban, hogy azzal, hogy az I. rendű vádlott a II. rendű vádlott kihívását elfogadta, saját maga is a jogtalanság talajára lépett, így jogos védelemre, mint büntethetőséget kizáró okra, nem hivatkozhat. E körben kifejtett álláspontját az ítélőtábla mindenben osztotta. A bűncselekmény minősítése törvényes. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre szorulnak: Az ítélőtábla az I. rendű vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hiszen a bűncselekmény elkövetése óta több mint két év eltelt, valamint az I. rendű vádlott megbánó magatartását. Ezzel szemben további súlyosító körülmény az ittas állapotban történt elkövetés. Az így kiegészített bűnösségi körülményekre, az enyhítő körülmények túlsúlyára, különös tekintettel a II. rendű vádlott igen jelentős közrehatására figyelemmel, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szabadságvesztés tartamát a középmértéktől az I. rendű vádlott javára jelentősen eltérve, a törvényi minimumban határozta meg, annak súlyosítása nem indokolt. A másodfokú bíróság által megállapított további enyhítő körülményékre és arra is figyelemmel, hogy az első fokú ítélet óta is több mint egy év eltelt, az ítélőtábla úgy ítélte, hogy nem szükséges a szabadságvesztés végrehajtásának a törvényi felső határnak megfelelő időtartamra történő felfüggesztése, ezért annak tartamát 3 évre enyhítette, a speciális prevenciót tekintve elsődlegesnek. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatra figyelemmel hivatalból vizsgálta - melyet az elsőfokú bíróság egyébként elmulasztott - a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt I. rendű vádlott előzetes mentesítésének lehetőségét a Btk. 102. §

(1)bekezdése alapján. Erre azonban őt a bűncselekmény jellegére, tárgyi súlyára figyelemmel, nem találta érdemesnek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezések közül az I. rendű vádlott és védője enyhítésre irányuló fellebbezését alaposnak ítélve, az elsőfokú ítéletnek vádlott neve I. rendű vádlottra vonatkozó részét a Be. 606. §

(1)és

(4)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján nincsen helye fellebbezésnek. ,

1. október
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró . Cserháti Ágota sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.25/2018/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 2.B.1343/2016/
4. számú ítéletének vádlott neve I. rendű vádlottra vonatkozó és jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
5. október
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő