SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.498/2018/
- szám A Szegedi Ítélőtábla Dr. Sándor Csabaügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Szakács Péterügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r., a személyesen eljárt IV. r. és a (megye neve) Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja V. r. alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- április
- napján kelt 11.P.21.210/2017/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., a II. és a III. r. alpereseknek mint együttes jogosultaknak 500 000 (ötszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes a
- október
- napján kelt kölcsönszerződéssel
- december 31-i lejárattal 20 000 000 Ft, a
- április 16-án kötött kölcsönszerződéssel
- december 31-i visszafizetési határidővel 5 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek. A felperes és az I. r. alperes 2009 decemberében (személy neve) temetésén egyeztettek a kölcsön visszafizetéséről, ennek alapján I. r. alperes
- tavaszán 2 000 000 Ft-ot fizetett meg a felperesnek a kölcsöntartozás törlesztésére. A felperes a kölcsönszerződésből eredő követelésének érvényesítése iránt az I. r. alperessel szemben
- január
- napján keresetet terjesztett elő a (település
- neve) Járásbíróságon. A járásbíróság a perben hozott 6.P.20.978/2016/
- számú,
- február 15-én kelt ítéletével kötelezte jelen per I. r. alperesét, hogy 15 napon belül fizessen meg jelen per felperesének 23 000 000 Ft-ot és annak
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, továbbá 2 015 000 Ft perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet a Szegedi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 4.Pf.20.907/2017/
- számú helybenhagyó határozatával emelkedett jogerőre. A felperes feljelentése alapján az I. r. alperes ellen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt indult eljárásban a (település
- neve) Városi Ügyészség a
- november
- napján kelt B.1279/2010/
- számú határozatával a nyomozást megszüntette. A határozat ellen benyújtott felperesi panaszt a (megye neve) Megyei Főügyészség a
- november
- napján kelt B.4943/2011/
- számú határozatával elutasította. A felperes
- január 27-én pót-vádindítványt nyújtott be a (település
- neve) Városi Ügyészséghez, amelyben polgári jogi igényt is előterjesztett 23 000 000 Ft megfizetése iránt, s kérte ezen összeg erejéig az I. r. alperes ingó és ingatlanvagyonára zárlat elrendelését. A kérelmet a (település
- neve) Járásbíróság a 32.B.767/2016/
- számú végzésével elutasította. A (település
- neve) Járásbíróság a 32.B.2977/2012/
- számú,
- november
- napján kelt ítéletével az I. r. alperes bűnösségét megállapította hamis magánokirat felhasználásának vétségében, az ellene folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a felperes mint magánfél által előterjesztett polgári jogi igény elbírálását pedig egyéb törvényes útra utasította. A határozatot a Szegedi Törvényszék a 2.Bf.32/2015/
- számú,
- november
- napján kelt végzésével helybenhagyta. Az I. és a II. r. alperesek házastársak voltak, a III. r. alperes a gyermekük. Az I. és a II. r. alperesek a házastársi közös vagyon körébe tartozó (ingatlan címe) szám alatti ingatlanukat a
- június
- napján kelt - a vételár tekintetében többször módosított - adásvételi szerződéssel 30 000 000 Ft-ért eladták. Az I. és a II. r. alperesek
- július
- napján a házastársi közös vagyonukat megosztó szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy életközösségük
- március
- napján véglegesen megszakadt, felsorolták a házastársi közös vagyon körébe tartozó ingatlanokat, egyező nyilatkozatot tettek, miszerint azok az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül 1/2 - 1/2 arányú közös tulajdonukat képezik, közös vagyonként tüntettek fel továbbá 35 000 000 Ft készpénzt. A közös vagyon megosztásáról akként rendelkeztek, hogy a II. r. alperes kizárólagos tulajdonába kerülnek az ingatlanok 35 000 000 Ft értékben, az I. r. alperest pedig a 35 000 000 Ft készpénz illeti meg. A szerződéskötést követően az I. r. alperes a (település
- neve) Városi Bíróságon
- szeptember
- napján 11.P.22.275/
- számon keresetet terjesztett elő a házasság felbontása iránt. A (település
- neve) Városi Bíróság a
- március
- napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett
- sorszám alatti ítéletével az I. és a II. r. alperesek házasságát felbontotta. A
- július
- napján kelt végzésével a jogerős ítélet indokolását az életközösség megszakadásának dátumát illetően kijavította akként, hogy az
- március
- napja. A II. és a III. r. alperesek
- május
- napján adásvételi szerződést kötöttek egymással, amely alapján a II. r. alperes a házastársi közös vagyont megosztó szerződéssel megszerzett valamennyi ingatlant 35 000 000 Ft vételárért eladta a III. r. alperesnek, aki kötelezettséget vállalt a vételár szerződésben megjelöltek szerinti részletekben történő megfizetésére átutalás útján. A II. r. alperes bejegyzési engedélye alapján a III. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A (M.) Kft. által kötött támogatási szerződés biztosítására a (megye neve) Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja javára a III. r. alperes tulajdonába került egyes ingatlanokra jelzálogjogot jegyeztek be. A felperes megbízása alapján (nyomozó neve) magánnyomozó kutatást folytatott az alperesek vagyoni viszonyai után. A nyomozása eredményéről készített,
- június
- napján kelt összefoglaló jelentésében megállapította, hogy az I. r. alperes a tulajdonában lévő ingatlanokat, ingóságait fennálló tartozásai miatt családtagjaira íratta, a korábbi 22 ingatlanából mindössze két ingatlant terheli haszonélvezeti joga, a további ingatlanok a III. r. alperes tulajdonában vannak. A felperes keresetében kérte, kötelezze a bíróság a II. r. alperest 23 000 000 Ft tőke, valamint annak
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata megfizetésére, és a jövőben felmerülő költségek viselésére, továbbá kötelezze a II. és a III. r. alpereseket annak tűrésére, hogy a
- május
- napján kelt adásvételi szerződéssel a III. r. alperes tulajdonába került ingatlanokból 23 000 000 Ft és járulékai erejéig a követelését végrehajtás útján kielégítse. A IV. és az V. r. alperessel szemben a keresete tűrésre kötelezésre irányult. A II. r. alperessel szembeni marasztalási keresetét a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
- évi IV. tv. (a továbbiakban: Csjt.)
- §
(2)és
(3)bekezdésére alapította. Állította, hogy a kölcsönszerződések megkötésének időpontjában az I. és a II. r. alperesek között a házastársi életközösség fennállt, az I. r. alperes által kötött jogügyletekről a II. r. alperes tudott, ezért a közös vagyonból ráeső rész erejéig az I. r. alperes kölcsöntartozásáért köteles helytállni. Állította, hogy mind az I. és a II. r. alperesek között létrejött házastársi közös vagyont megosztó szerződés, mind pedig a II. és a III. r. alperesek által kötött adásvételi szerződés célja a kölcsönszerződésekből eredő követelése kielégítési alapjának az elvonása, ezért azok fedezetelvonó szerződések, amelyek vele szemben hatálytalanok. Hangsúlyozta, az I., II. és a III. r. alperesek között fennálló hozzátartozói viszonyra tekintettel az ingyenességet és a rosszhiszeműséget vélelmezni kell. Állította, hogy az I. és a II. r. alperesek között az életközösség nem szakadt meg, a III. r. alperes részéről pedig az adásvételi szerződések alapján teljesítés nem történt. Az I., II. és a III. r. alperesek elsődlegesen elévülési kifogással éltek. Álláspontjuk szerint a II. r. alperessel szemben a Csjt.
- §-ára alapított igény a közös vagyont megosztó szerződés megkötésétől számított 5 év elteltével, azaz
- július
- napján, az I. és a II. r. alperes közötti szerződés relatív hatálytalanságával kapcsolatos igény
- január
- napján, a III. r. alperessel szembeni igény pedig
- május
- napján elévült. Érdemi védekezésükben a keresetet mint alaptalant kérték elutasítani. A IV. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az V. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, előadta, hogy az ingatlanokon jelzálogjoga megszűnt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., a II. és a III. r. alpereseknek személyenként 200 000 Ft perköltséget. Elsődlegesen az I-III. r. alperesek elévülésre alapított védekezését vizsgálta. Kifejtette, a II. r. alperessel szemben a Csjt.
- §
(2)és
(3)bekezdésére alapított igény kötelmi jogi igény, amelynek érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 324. §
(1)bekezdése alapján az 5 éves elévülési határidő az irányadó. Megállapította, a felperes kölcsönszerződésből eredő követelése
- január
- napján illetve
- január
- napján esedékessé vált. Utalt arra, a (település
- neve) Járásbíróság előtt P.20.978/
- számon az I. r. alperessel szemben folytatott eljárásban meghallgatott (tanúk neve) tanúk vallomása egyértelműen cáfolja azt a felperesi előadást, miszerint a II. r. alperes (személy neve) temetését követően a kölcsöntartozás teljesítésével kapcsolatos megbeszélésen jelen volt, és azt sem bizonyította a felperes, hogy a II. r. alperes is ott volt azon a megbeszélésen, amelynek során az I. r. alperes a bordányi tanyán elismerte a tartozását. Rámutatott továbbá, hogy a bíróság erre irányuló felhívására sem terjesztett elő a felperes egyéb olyan nyilatkozatot illetve bizonyítékot, amely az elévülés 1959es Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti megszakadását igazolná. Erre figyelemmel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. alperessel szemben a Csjt. 30. §
(2)és
(3)bekezdésére alapított igény
- január
- napján illetve
- január
- napján elévült, így a
- április
- napján előterjesztett keresettel történő igényérvényesítés elkésett. Részletesen kifejtett indokai szerint a relatív hatálytalansággal kapcsolatos igény ugyancsak kötelmi jellegű, ezért annak elévülése szintén vizsgálható. Megállapította, az I. és a II. r. alperesek között a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés
- július
- napján jött létre, a felperes kölcsönszerződésből eredő követelése
- január
- napján és
- január 1 napján vált esedékessé, így a
- október
- napján kötött kölcsönszerződés kapcsán a II. r. alperessel szemben a relatív hatálytalanságra alapított követelés
- július
- napján, a
- április
- napján kelt kölcsönszerződés tekintetében pedig
- január
- napján az elévülés bekövetkezett. Az 1/
- (VII. 15.) PK vélemény
- pontjában írtakra utalva tévesnek minősítette azt a felperesi érvelést, hogy a fedezetelvonó szerződés mint jogszabályba ütköző semmis. Rámutatott, a felperes az I. és a II. r. alperesek között létrejött szerződés érvénytelenségének okaként a fedezetelvonás tényét jelölte meg, erre alapítottan azonban az érvénytelenség megállapítása nem kérhető. Hangsúlyozta, a felperes által megjelölt körülmények (a tartozás I. r. alperes általi szóbeli elismerése, a büntetőeljárás I. r. alperessel szembeni lefolytatása) az I. r. alperes vonatkozásában eredményezte az elévülési határidő megszakadását illetve nyugvását, a II. r. alperessel szembeni igényérvényesítés tekintetében azonban ezek jelentőséggel nem bírnak. Érvelése szerint az I. r. alperessel szemben a kölcsönszerződésből eredő igényérvényesítés nem volt előfeltétele a II. r. alperessel szembeni igény érvényesítésének, következésképp az nem vezetett az elévülési határidő nyugvásához. Kiemelte, a perben csatolt
- június
- napján kelt ún. összefoglaló jelentés elnevezésű okiratból a felperes egyértelműen tudomást szerzett arról, hogy az I. r. alperes ingatlanvagyonnal nem rendelkezik, mert azt a családtagjai részére elidegenítette, az elévülési idő tehát
- június
- napjáig nyugodott, miután azonban ekkor még az elévülési időből több mint egy év volt hátra, a nyugvás az elévülés végső időpontját nem befolyásolta. Kifejtette, mivel a II. r. alperessel szembeni marasztalási igényre alapított kereset elutasításra került, illetve nem volt megállapítható a II. r. alperes tulajdonszerzésének alapjául szolgáló szerződés fedezetelvonó jellege, nincs olyan igény, amely tekintetében a II. és a III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés hatálytalansága megállapítható lenne. Elfoglalt álláspontja miatt mellőzte a felperes által indítványozott további bizonyítás lefolytatását. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Részletezte azokat a körülményeket, amelyek alapján álláspontja szerint az állapítható meg, hogy a felek fedezetelvonás céljából színlelt, azaz semmis szerződést kötöttek. Hangsúlyozta, az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy a jogügyletre jogot alapítani nem lehet, a célzott joghatások nem érhetők el, a semmisségre pedig bárki határidő nélkül hivatkozhat, sőt azt a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell. Véleménye szerint az érvénytelenségre alapított kereset elutasítása esetén kerülhet vizsgálat tárgyává a szerződések fedezetelvonó jellege. Fenntartotta az e körben az elsőfokú eljárásban tett előadását. Vitatta, hogy követelése elévült, hangsúlyozta, hogy az I. és a II. r. alperesek közösen ismerték el a tartozás fennállását a lejáratot követő időpontban, és vállalták a kölcsön visszafizetését. Sérelmezte, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a büntetőeljárásban a polgári jogi igényt előterjesztette, amelyet a bíróság egyéb törvényes útra utasított, továbbá hogy az I. r. alperes a polgári perben a tartozás visszafizetését állította, és hogy 2017-ben született jogerős ítélet az I. r. alperessel szemben a szerződésből eredő követelés kapcsán. Hivatkozása szerint az elévülési idő megszakadását eredményezte, hogy (személy neve) halálát követően a felek a tartozás megfizetésének a halasztásában állapodtak meg végső határidő kikötése nélkül, továbbá hogy az I. és a II. r. alperesek a fedezetül szolgáló ingatlant bemutatták neki, és hogy 2010-ben visszafizetés is történt. Állította, a
- július 10-i összefoglaló jelentés nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a fedezet teljesen megszűnt, s miután a fedezetelvonó vagyonközösséget megszüntető szerződésről csak
- februárjában szerzett tudomást, az elévülés eddig nyugodott. Érvelése szerint a II. r. alperessel szemben a Csjt.
- §-ára alapított igény elévülését az I. r. alperessel szembeni elévülést megszakító cselekmények is megszakították. Állította, a II. r. alperes mind a kölcsönök keletkezéséről, mind pedig a visszafizetési kötelezettségről tudott. Az I., II. és a III. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték annak helyes indokai alapján. A fellebbezés kapcsán kiemelték, a felperes szerződések színleltségére való hivatkozása olyan új tényelőadás, amelyre a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.)
- §-a alapján a másodfokú eljárásban nincs jogszabályi lehetőség. Érdemben is vitatták a felperes e körben előterjesztett előadását. Változatlanul fenntartották az elévüléssel kapcsolatos okfejtésüket, kiemelve, hogy a felperes a büntetőeljárásban tett zár alá vétel iránti indítványának tartalmából kitűnően tudott arról, hogy az I. r. alperes nem tulajdonosa a perrel érintett ingatlanoknak. A fellebbezés alaptalan. I. A fellebbezésben foglaltak alapján az ítélőtáblának elsődlegesen a felperes szerződések érvénytelenségével kapcsolatos érvelését kellett vizsgálnia. Arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Semmisségi ok fennállása esetén a szerződés - függetlenül attól, hogy erre hivatkozott-e valaki - érvénytelen, ahhoz nem fűződik az 1959-es Ptk. 198. §
(1)bekezdésében meghatározott jogkövetkezmény, vagyis nem keletkezik kötelezettség szolgáltatás teljesítésére illetve jogosultság szolgáltatás követelésére. Ezen alapul a bíróságnak az a - felperes által ugyancsak helyesen hivatkozott - kötelezettsége, hogy ha eljárása során a jogvita tárgyát képező szerződés semmisségét észleli, ezt hivatalból köteles figyelembe venni. E kötelezettség tartalma szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen szerződésre jogot alapítani nem lehet. Ebből következően a semmisség hivatalbóli észlelésének a kötelezettsége azt jelenti, hogy semmis szerződés alapján a bíróság teljesítésre akkor sem kötelezhet, ha a semmisségi okra a felek egyike sem hivatkozik. A semmisség hivatalbóli észlelésének kötelezettsége tehát abban az esetben terheli a bíróságot, ha a fél olyan szerződés alapján fennálló kötelezettség teljesítése iránt érvényesít marasztalásra irányuló igényt a perbeli ellenfelével szemben, amely szerződés semmissége a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható [1/
- (VI. 15.) PK vélemény, 2/
- PK vélemény
- pont, BDT
- számú eseti döntés]. A perbeli esetben a felperes nem az alperesek között létrejött per tárgyát képező szerződések teljesítése iránt érvényesített igényt, ezért a bíróságot a semmisségi okok hivatalbóli észlelésének a kötelezettsége nem terhelte, csak azt vizsgálhatta, hogy a felperes által megjelölt okból megállapítható-e a szerződések érvénytelensége. Tény, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban hivatkozott a perbeli szerződések semmisségére, érvénytelenségi okként azok jogszabályba ütközését jelölte meg, amelyet arra alapított, hogy azzal az alperesek a követelésének fedezetét vonták el. Az 1/
- (VI. 15.) PK vélemény
- pontjában foglalt iránymutatás alapján az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a fenti jogalapon érvényesített érvénytelenségi keresetet elutasította. A szerződések színleltségére a felperes csak a fellebbezésében hivatkozott, ezért - a fent kifejtettek szerint - az elsőfokú bíróságot nem terheli mulasztás, hogy ezen érvénytelenségi okot nem vizsgálta. A felperes az elsőfokú eljárásban is tett ugyan olyan előadást, hogy az I. és a II r. alperesek között az életközösség ténylegesen nem szakadt meg, a perrel érintett szerződések alapján tényleges tulajdon-átruházás nem történt, amely előadás utalhat a szerződések színleltségére, az érvénytelenséghez kapcsolódóan az 1959-es Ptk.
- §ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását azonban nem kérte. Ilyen tartalmú keresetet a másodfokú eljárásban sem terjesztett elő, erre a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján jogszabályi lehetősége nem is volt. Azt csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes jogorvoslati kérelmében előadottakból az tűnik ki, hogy a szerződések színleltségét is azok fedezetelvonó jellegére alapítja, ezt támasztja alá az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása iránti kérelem hiánya is. Ez pedig az 1/
- (VI. 11.) PK vélemény
- pontjában foglaltak szerint ugyancsak az érvénytelenségi kereset elutasítását vonná maga után. Utal továbbá az ítélőtábla arra, a II. r. alperessel szembeni, Csjt-n alapuló igényérvényesítés független az alperesek között létrejött tulajdon-átruházási szerződések érvénytelenségétől. II. támadja a felperes az elsőfokú bíróság elévüléssel kapcsolatos álláspontját is. A II. r. alperessel szemben a Csjt.
- §-ra alapított igény elévülésével kapcsolatban az ítélőtábla kiemeli az alábbiakat. Az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződéseket a visszafizetési határidőt illetően módosították, végső visszafizetési határidőt nem kötöttek ki. Ez olyan új tényelőadás, amely a Pp. 235. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban nem vehető figyelembe. Mindemellett ellentmond a felperes elsőfokú eljárásban tett előadásának, amely szerint maga is
- illetve
- években jelölte meg a kölcsönök lejáratának időpontját (
- sorszámú beadvány
- oldal,
- sorszámú beadvány
- oldal). Ellentmond továbbá annak, hogy az I. r. alperessel szemben a kölcsönszerződésből eredő igényét a bíróság előtt érvényesítette, álláspontjának elfogadása esetén ugyanis az I. r. alperessel szembeni követelése idő előttinek minősülne. A kölcsönszerződés visszafizetési határidőt érintő módosításának a hiányában a felperes kölcsönszerződésekből eredő követelése
- december 31-én és
- december 31-én esedékessé vált, és ezzel megkezdődött az e követelések érvényesítésének elévülési ideje. Arra az elsőfokú eljárásban is hivatkozott a felperes, hogy az I. r. alperes a lejáratot követően haladékot kért a pénz visszafizetésére, a lejárat után adott halasztás azonban az 1959-es Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján az elévülés nyugvását eredményezheti. A felperes a halasztás időtartamát nem jelölte meg, az azonban legkésőbb az I. r. alperessel szembeni büntető feljelentés előterjesztésével (
- XII. 15.) megszűnt. Az elévülés nyugvásának azonban az elévülési időre nincs befolyása akkor, ha az akadály megszűnésétől számítva az elévülési időből több mint egy év van hátra (EBH
- 2336). A jelen esetben ez az I. r. alperessel kötött kölcsönszerződések kapcsán megállapítható, hiszen az elévülési idő a nyugvás fentiek szerint számítható megszűnését követően még több mint egy év múlva,
- december 31-én és
- december 31-én járt le. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy nem igazolt az elévülés megszakadása sem. Az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében az elévülés megszakadását eredményezi a követelés bírósági úton történő érvényesítése. Az elévülést azonban csak a kötelezettel szembeni igényérvényesítés szakítja meg (BDT
- 2041/I.). Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kölcsönszerződésből eredő igényének az I. r. alperessel szemben büntető illetve polgári eljárásban történő érvényesítése a II. r. alperes vonatkozásában a Csjt.
- §-ára alapított igényérvényesítés elévülését nem szakította meg. Az elévülést megszakító tény a tartozás kötelezett részéről történő elismerése is, amelyhez a jogszabály nem kívánja meg az írásbeliséget. Az elévülés megszakítására alkalmas a szóbeli elismerés is, továbbá a kifejezett elismerésen túl a kötelezett egyéb olyan magatartása is, amiből a tartozás elismerésének szándékára kell következtetni. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a II. r. alperest érintően az erre vonatkozó felperesi előadás nem igazolt, de annak bizonyítottsága sem érintené az elévülést. Az elévülés megszakadásának következménye ugyanis, hogy az elévülési idő újból kezdődik. A felperes a
- évben történt eseményeket jelölte meg olyanként, amelyek álláspontja szerint a II. r. alperes vonatkozásában az elévülés megszakadását eredményezték. Ez pedig azt jelentené, hogy az elévülés legkésőbb
- december 31-én mindenképpen bekövetkezett volna. Olyan értékelhető tényelőadást pedig a felperes nem tett, amely az ezt követő időtartamra az elévülés nyugvására vagy megszakadására vonatkozna. III. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felpereseknek az I. és a II. r., valamint a II. és a III. r. alperesek által kötött szerződések hatálytalanságára alapított igénye szintén kötelmi jellegű. Erre tekintettel az ebből eredő követelés esedékességének időpontja megegyezik a szerződéskötések dátumával, vagyis az elévülés kezdő időpontja az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján
- július 7-e és
- május 4-e. Téves a felperesnek az az álláspontja, hogy az elévülés az I. r. alperessel szemben a kölcsönszerződésből eredő követelés megfizetése iránti per jogerős befejezéséig nyugodott. Az 1959-es Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy ránézve a szerződésből ingyenes előny származott. A hatálytalansági perben a bíróságnak a szerző fél marasztalásához vizsgálnia kell a jogosultnak a kötelezettel szembeni követelése fennállását, és annak összegszerűségét. De megszorító rendelkezés hiányában az igényérvényesítésnek nem feltétele az egyenes adóssal szembeni követelés jogerős elbíráltsága. Nincs akadálya annak, hogy a felperesi hitelező egy perben érvényesítse igényét mind az egyenes adóssal, mind pedig a szerző féllel szemben. Ilyen esetben az egyenes adóssal szembeni keresete a követelése megfizetésére, míg a szerző féllel szemben a követelés összegének az átruházott vagyontárgyból való kielégítés tűrésére irányul [1/
- (VI. 15.) PK vélemény
- pont]. Ugyancsak alaptalan a felperesnek az a hivatkozása, hogy
- februárjáig nyugodott az elévülés, mivel a földhivatalból beszerzett adatok alapján ismerte fel a korábban az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanok tulajdonjogának az átruházását. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a megbízásából eljárt magánnyomozó által készített ún. összegfoglaló jelentésből már
- júliusában tudomást szerzett arról, hogy az I. r. alperes a tulajdonában lévő ingatlanokat és ingóságokat a „családtagjaira íratta". Ahogyan arra az I-III. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben is hivatkoztak, a (település neve) Városi Bíróság előtt B.761/
- számon az I. r. alperessel szemben indult büntetőeljárásban a felperes a
- július
- napján kelt zár alá vétel iránti indítványát is erre alapította. Miután pedig ekkor a hatálytalanságból eredő igényének érvényesítésére nyitva álló határidő leteltéig még több mint egy év volt hátra, és a felperes további olyan tényt, ami az elévülés megszakadását illetve nyugvását eredményezte volna, nem jelölt meg, a II. és a III. r. alperesekkel szembeni relatív hatálytalanságra alapított igénye
- július 7-én illetve
- május
- napján elévült. Az I-III. r. alperesek védekezése a II. és a III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződéseket érintő kereset kapcsán is elsődlegesen az elévülésre irányult, s miután az megalapozottnak bizonyult, a hatálytalanság további feltételeinek vizsgálata szükségtelen (BH
- 220). A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I., II. és a III. r. alperesek ügyvédi munkadíjból álló - a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja valamint
(5)bekezdése alapján megállapított, és a
(6)bekezdés szerint a kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodó - másodfokú perköltségének a megfizetésére. S z e g e d ,
- november
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró