Gf.30217/2018/5 – Szegedi Ítélőtábla

(címer) SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.217/2018/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla az Ügyvédi Iroda neve ( ügyintéző ügyvéd neve, székhelye)) által képviselt felperes neve felperes székhelye szám alatti székhelyű felperesnek – a ügyvéd neve (székhelye) által képviselt alperes neve alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
2. június
3. napján kelt 7.G.40.125/2017/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja azzal, hogy az alperes viszontkeresetét elutasítottnak tekinti. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000,- (Ötszázezer) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS I. A felperes és a (személy 1 neve) érdekeltségi körébe tartozó, (település 1 neve)-i alapítású B cég
6. június
7. napjáig az alperesi kft. tagjai voltak. A cégeknek tagsági viszonyuk áll fenn az ingatlanfejlesztés érdekében alapított C Kft-ben is. Az. alperesi kft. tagja
8. június
9. napjától
10. szeptember
11. napjáig a D Kft. volt, majd ezt követően G Kft. vált az alperes tagjává. A (felperes neve) és a B cégek tagsági viszonyának fennállásáig az alperes ügyvezetője (személy 2 neve) volt, majd ezt követően (személy 3 neve) aki egyúttal a tulajdonos ügyvezetője is volt. Alperes jelenlegi ügyvezetője (személy 4 neve), (személy 1 neve) élettársa. A G Kft. tagja a H Kft., mely cégnek tagjai (személy 4 neve), (személy 1 neve) és (személy 5 neve), míg ügyvezetői önálló aláírási joggal, (személy 5 neve), (személy 6 neve) és (személy 1 neve). A peres felek
12. november
13. napján hitelszerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, a szerződés megkötése időpontjától
14. december 31-ig terjedő időszakban 40.000.000,- forint keretösszeget biztosít a saját bevétellel nem rendelkező alperes részére. A „lehívott” összegek után a folyósítás napjától a visszafizetés napjáig az alperest a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű ügyleti kamatfizetési kötelezettség terhelte, egyúttal megállapodtak abban, az igénybevételek időpontjaitól függetlenül a végső visszafizetési határidőig kell teljesítenie az alperesnek. Amennyiben a véghatáridőt elmulasztja, úgy a késedelem teljes időtartamára évi 6%-os mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni. A felperes -
15. november
16. napján 15.000,- forintot, -
17. december
18. napján 5.000,- forintot, -
19. december 30.napján 10.000,- forintot, -
20. január
21. napján 10.000,- forintot, -
22. április
23. napján 15.000,- forintot, -
24. május
25. napján 5.000,- forintot, -
26. május
27. napján 3.000,- forintot, -
28. június
29. napján 6.000,- forintot, -
30. június
31. napján 37.900.000,- forintot, míg -
32. július
33. napján 85.000,- forintot utalt át az alperesnek. A felperes 2016 májusában egyenlegközlőt küldött az alperesnek, ahol megjelölte tőke és kamattartozása összegét. Az alperes válaszlevelében vitatta a tartozás fennálltát, annak összegét és jogalapját is. A felperes és a B
34. szeptember
35. napján kölcsönszerződést kötöttek az C Kft-vel, amelynek értelmében a kölcsönnyújtók 20-20.000.000,- forint keretösszeget tartottak a kölcsönbevevő rendelkezésére. Utóbb a keretösszeget felemelték a felperes esetében 40.000.0000,- forintra, míg a B tekintetében 30.000.000,- forintra. A felperes
36. május
37. napján, míg B
38. április
39. napján az C Kft-vel szemben még fennálló követeléseiket az alperesre engedményezték. Ennek felperes részére fizetendő vételára 37.886.688,- forint, míg a B-nak teljesítendő, 30.877.581,- forint volt. A fizetési határidő a felperes tekintetében 2011.június 30., míg a B vonatkozásában
40. június hó
41. napja volt. A J Kft., melynek tagjai – közvetetten (személy 1 neve) és (személy 7 neve) –
42. június
43. napján 38.000.000,- forintot utalt át az alperesnek kölcsön jogcímén. Az alperes
44. június
45. napján 30.924.739,- forintot utalt át a B-nak „szerződés szerint” megjegyzéssel. Ezt követően,
46. június
47. napján a B 30.900.000,- forintot utalt az alperesnek „Loan” (kölcsönöz, kölcsönad) megjegyzéssel. Az alperes nyitóegyenlege ezen a napon 7.058.141,- forint volt. Még ezen a napon az alperes átutalt a felperesnek 37.886.688,- forintot, emiatt az alperes bankszámla záróegyenlege 71.453,- forintra csökkent. A felperes
48. június
49. napján 37.900.000,- forintot utalt át kölcsön jogcímén az alperesnek, aki 38.000.000,- forintot ugyanezen a napon átutalt a J Kft-nek kölcsön visszafizetéseként. II. Az alperesi ellenkérelemhez kapcsolódó tényállás szerint, a felperes és a B
50. január
51. napján tagi kölcsönszerződést kötöttek az alperessel, amelynek értelmében a B 72.340.000,-forint, míg a felperes 144.660.000,- forint tagi kölcsönt nyújtott abból a célból, hogy az alperes azt kölcsönadja az C Kft-nek egy ingatlanprojekt önerejének biztosítása céljából. Az alperesnek legkésőbb
52. október
53. napjáig kellett visszafizetnie évi 9%-os kamattal növelten a kölcsön összegét a kölcsönt nyújtó tagoknak. Késedelem esetére kikötötték az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét, amelynek mértéke 9% volt. Ugyanezen a napon az alperes és az C Kft. kölcsönszerződést kötöttek, amelynek értelmében az alperes az C Kft-re engedményezte a felperessel és a B-vel megkötött kölcsönszerződésből eredő kölcsönkövetelését. Az C Kft. és az alperes
54. március
55. napján módosították kölcsönszerződésüket, amelynek értelmében az önerő biztosításához szükséges összeget 235.000.000,- forintra felemelték, míg az C Kft.
56. október
57. napjáig volt azt köteles visszafizetni évi 20%-os ügyleti kamattal növelten. A felek szerződésüket
58. október
59. napján ismét módosították azzal, hogy a teljesítési határidőt
60. január hó
61. napjára prolongálták. Kikötötték, amennyiben ez a határidő eredménytelenül telik el, úgy a tartozás visszafizetésre
62. június
63. napját kötik ki végteljesítési határidőként. Az C Kft.
64. március
65. napján megtartott taggyűlésén – amelyen részt vettek a tagok képviselői, valamint az alperes képviselői is és (személy 1 neve) ügyvéd – felvetődött annak a lehetősége, hogy az C Kft-vel szemben fennálló követelések engedményezése révén lehetne önerőt biztosítani a szállodaprojekthez, miután a tagok erre nem rendelkeznek anyagi lehetőséggel. (személy 1 neve) -t meghatalmazták azzal, a követelés vásárlás/értékesítés tárgyában kezdjen tárgyalásokat potenciális vevőjelöltekkel. A
66. április
67. napján azonos személyi körrel megtartott taggyűlésen (személy 1 neve) arról adott tájékoztatást, a K Zrt. képviselőjével folytatott tárgyalások eredményeképpen lehetőség mutatkozik az C Kft-vel szembeni követelések értékesítésére. A taggyűlés 2/
68. (IV. 5.) taggyűlési határozatával elfogadta, hogy (személy 1 neve) folytasson tárgyalásokat a szerződések pontos részleteinek kidolgozása érdekében. Az alperes az C Kft-vel szemben fennálló és a korábban az alperesi tagok által nyújtott kölcsönszerződésből eredő 65.163.408,- forint összegű követelését
69. május
70. napján kelt engedményezési szerződéssel a D Kf.-re ruházta át. A követelés vételára 45.000.000,- forint volt, amelyből az engedményes 1.000.000,- forintot vételár előleg címén
71. május
72. napjáig volt köteles megfizetni, míg a fennmaradó vételárrész megfizetésének határideje
73. március
74. napja volt. Az alperes az C Kft-vel szemben fennálló 235.600.000,- forint tőkekövetelését és annak járulékait a
75. április
76. napján kelt engedményezési szerződéssel a K Zrt-re ruházta át. A vételár 340.000.000,- forint volt, amelyből 1.000.000,- forintot vételárként 9 napon belül volt köteles megfizetni az engedményes, míg
77. január
78. napjáig volt esedékes a további vételár. Az C Kft.
79. szeptember
80. napján csődeljárást kezdeményezett önmaga ellen. Az engedményesek hitelezőként vettek részt az eljárásban és ezalatt kezdeményezték az engedményezési szerződések módosítását a követelések ellenértékének leszállítása érdekében. Az alperes a K Zrt-vel kötött engedményezési szerződést
81. december
82. napján módosította, amelyben az engedményezett 459.439.209,- forint összegű követelése vételárát 124.851.194,forintra szállították le, egyúttal a részletfizetésről is rendelkeztek, pontosan meghatározva annak időpontját és mértékét. Az alperes és a D Kft. engedményezési szerződésüket
83. március
84. napján módosították, amelyben a 65.163.408,- forint összegű követelés ellenértékét 21.081.024,forintra szállították le, megállapodtak egyúttal a részletfizetésről is. A szerződésmódosításokra
85. december
86. és
87. napján került sor. Az engedményesek a vételárból 1-1 millió forintot fizettek meg az alperesnek. Az C Kft. a csődegyezségében azt vállalta, hogy a hitelezők követeléseinek 20%-át fizeti meg összesen 324.108.680,- forintot
88. december
89. napjáig. A csődegyezségben résztvevő felek részletfizetésben állapodtak meg azzal, hogy az adós 8 részletben jogosult teljesíteni, amelyekből a
90. részlet esedékessége
91. december 31.,
92. részlet
93. december 31.,
94. részlet
95. december 31.,
96. részlet
97. december 31.,
98. részlet
99. december
100. A K Zrt-nek járó
101. részlet összege 12.485.149,- forint,
102. részlet 16.230.694,- forint,
103. részlet 19.976.239,- forint,
104. részlet 24.970.299,- forint,
105. részlet 27.467.329,- forint, összesen 101.129.710,- forint. A D Kft-nek járó
106. részlet 2.108.102,- forint,
107. részlet 2.740.533,- forint,
108. részlet 3.372.964,forint,
109. részlet 4.216.205,- forint,
110. részlet 4.637.825,- forint, összesen 17.075.630,- forint. A (...) Törvényszék ...Cspk...-11-...../
111. számú végzésével a létrejött csődegyezséget jóváhagyta és az eljárást befejezetté nyilvánította. A (...) Ítélőtábla ...Cspkf.../2012/
112. számú végzésével hagyta helyben az elsőfokú bíróság végzését. A K Zrt.
113. december
114. napján a csődeljárásban érvényesített 124.851.494,- forint összegű és az C Kft-vel szemben fennálló követeléséből 6.825.575,- forintot az alperesre engedményezett. Az ugyanezen a napon kelt levelében erről a tényről értesítette az adóst. A K Zrt. a fennmaradó 118.025.919,- forint összegű követelését
115. április
116. napján engedményezte az alperesre. A D Kft. az C Kft-vel szemben fennálló 21.081.024,- forint összegű követelését
117. március
118. napján engedményezte az alperesre, amelyről értesítették az adóst. A felperes a
119. szeptember
120. napján kelt követelés átruházási megállapodással a
121. január
122. napján az alperessel megkötött kölcsönszerződésből eredő 160.260.000,- forint összegű lejárt tőke és járulékai pénzkövetelését az C Kft-re ruházta át. Az értesítést és a teljesítés utasítást az alperesnek megküldték. Az C Kft. az alperesnek
123. szeptember
124. napján beszámítási nyilatkozatot és fizetési felszólítást küldött. Ennek értelmében az alperesnek tartozik a K Zrt. engedményező által átruházott 118.025.919,- forint és 6.825.575,- forint, míg a D Kft. engedményező által átruházott 21.081.024,forint összeggel, amely összesen 145.932.518,- forint. Ugyanakkor az alperes a felperesnek tartozik
125. október
126. napján lejárt 160.260.000,- forint tőke és járulékai követelésével, amelynek együttes összege
127. szeptember
128. napjáig 320.403.544,- forint. Az engedményezéssel ezen követelést megszerezte, ezért élve a csődegyezségi megállapodásban biztosított diszkontálási lehetőséggel, 124.866.234,- forint összegű előtörlesztésre tekintettel lejárt tartozását az általa követelt 160.260.000,- forint tőke és 160.143.544,- forint kamatkövetelésre tekintettel a kamatba beszámítás útján teljesítettnek tekinti. Felszólította az alperest 160.260.000,- forint tőke és 35.277.310,- forint összegű kamattartozását 15 napon belül fizesse meg. Az alperes válaszlevelében a beszámítást és a követelést elutasította. Hivatkozott arra, a csődegyezség ítélet hatályú, ezért abba csak ugyanilyen típusú, vagy egyéb okirattal megállapított követelés számítható be. Mindezen túlmenően elévülési kifogást is közölt. A felperes keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 38.054.000,- forint kölcsöntőke, továbbá a
129. június
130. napjáig felszámított 7.374.906,- forint ügyleti kamat és 10.274.580,forint késedelmi kamat megfizetésére. Indokolásában előadta, hogy az alperes tagjaként
131. november
132. napján az alperessel kölcsön-keretszerződést kötött, amelyben
133. december
134. napjáig összesen 40.000.000,- forint kölcsön nyújtását vállalta. A keresetében megjelölt tőkeösszeget alperesi igény szerint folyósította, ugyanakkor az alperes nem tett eleget a visszafizetési kötelezettségének. A szerződés alapján az alperest ügyleti, és a késedelembe esésére figyelemmel késedelmi kamatfizetési kötelezettség is terheli. Az alperes kérte a kereset elutasítását egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte a bíróságot, kötelezze a felperest 239.067.482,- forint megfizetésére. Az elsődlegesen előterjesztett ellenkérelem és a viszontkereset indokolása szerint, a felperes és a B megállapodtak abban, hogy az alperesnek nyújtott, majd később a csődeljárást megelőzően a K Zrtre és a D Kft-re engedményezett, az C Kft-vel szemben fennálló követeléseket „elévültetik”. Erre tekintettel módosították az engedményezési szerződéseket és kölcsönös, egybehangzó akaratkifejezéssel leszállították az engedményezési vételárat. Miután a felperes megszegte az elévültetésre vonatkozó megállapodást és egy másik perben az C Kft. mint engedményes ezt a követelését az alperessel szemben mégis érvényesíti, így kárt okozott az alperesnek, amely abban jelentkezik, hogy az C Kft-vel szembeni követeléseik vételár leszállítása miatt az alperesnél vagyoncsökkenés következett be. Érdemi ellenkérelmét – (személy 1 neve) tanúvallomását követően – ténybelileg és jogalapjában módosítva utóbb arra hivatkozott, a kölcsönszerződés semmis, miután az valójában egy színlelt jogügylet volt. Az alperes tulajdonosainak – így a felperesnek is - az volt a célja, hogy az C Kft. csődeljárásában egyezség jöjjön létre, ennek érdekében a tagok, tehát felperes és a B cég az C Kft- vel szemben fennálló követeléseiket az alperesre engedményezték és miután az alperesnek működés hiányában – a vételár kifizetéséhez pénzeszköze nem volt, ezért egymásközt „körbejáratták” az ennek megfelelő összeget az érintettek, hogy az engedményezési vételárak kifizetése végül igazolható legyen. Állította, valós kölcsön jogviszonyokról sosem volt szó, míg a folyamat végén a pénz visszakerült ahhoz a céghez, ahonnan eredetileg elindult, vagyis a J Kft-hez. A perbeli kölcsönszerződés valóságosan az C Kft. és a felperes között állt fenn, ami lehívásra is került. Alperesi álláspont szerint a megállapodás megszerkesztésének oka az volt csupán, hogy a fentiek szerint „körbejáratott” 38.000.000,- forint visszafizetésének igazolása a színlelt kölcsönügylet mögé okiratot gyártson a felperes akkori ügyvezetője, (személy 2 neve). A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. Kifejtette, az alperes érdemi ellenkérelmének lényegi megváltoztatása rosszhiszemű pervitelt valósít meg, hiszen alperes korábban nem vitatta a
135. november 9-i kölcsönügylet létrejöttét, érvényességét, hanem arra hivatkozott, hogy a korábbi perben felhozott általános elévültetési megállapodás erre is kiterjedt. Az alperes, korábbi – közvetett – tulajdonosa (személy 1 neve) tanúvallomását követően egészében változtatta meg az ellenkérelme tényállását és jogalapját. Utalt arra, (személy 1 neve)-tól elfogulatlan vallomás nem várható, hiszen máig közvetett tulajdonosként anyagi érdeke fűződik a jelen jogvita alperes számára kedvező érdemi kimeneteléhez. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek helyt adva, 38.054.000,- forint tőke, 7.374.926,- forint ügyleti, valamint 10.274.580,- forint késedelmi kamat erejéig marasztalta felperes javára az alperest. Az ítélet jogi indokolásából kitűnik, hogy az alperes ezzel szemben támasztott viszontkeresetét a bíróság alaptalannak találta. A kereseti kérelem elbírálása során e körben megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani sem jelen perben, sem az előzményi, 7.G.40.159/
136. számú peres ügyben, hogy felek képviselői között az egymással szembeni követelések elévültetésében megállapodás lett volna. Alperes részéről erre vonatkozóan csak szóbeli megállapodásra utalás történt, és az alperes bizonyítást nem is ajánlott fel erre nézve. Az előzményi perben az alperes marasztalására nem került sor, az engedményezett követelésből eredően, a leszállított engedményezési vételár miatt kárigény nem érvényesíthető. A szerződések színleltségét sem találta a bíróság megállapíthatónak, az alperes bár a perben hivatkozott arra, hogy az C Kft-vel szemben fennálló tagi hitelkövetelések engedményezésére a sikeres csődegyezség létrehozása érdekében volt szükség, azonban ettől még az engedményezési szerződésben foglalt akaratnyilatkozatok nem tekinthetők színleltnek. Utalt arra, hogy a D Kft. és a K Zrt. egy bizonyos időszakban még az alperes tagjává is vált. A támadott kölcsönszerződés valós ügyleti akaratkifejezéseket tartalmazott. Az alperesnek árbevétele nem volt a perbeli időszakban, ezért az engedményezési vételárakat, illetve saját működését sem tudta önmaga finanszírozni. A kölcsönszerződések láncolatával kapcsolatban megjegyezte a bíróság, hogy a finanszírozás forrásának eredete az egyező akaratnyilvánítással ténylegesen létrehozott jogviszonyokat nem érinti, ezáltal – figyelemmel a teljesítések tényleges bekövetkeztére – azok nem lehetnek színleltek. Az C Kft-vel szemben fennálló követelések engedményezésének célja lehetett jog által tiltott, harmadik személy jogának, jogi érdekének kijátszása, azonban a felperes által per tárgyává tett kereset jogalapját, a kölcsönjogviszony érvényességét ez sem érinti. A bíróság összegezésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes és az alperes között érvényes keret-kölcsönszerződés jött létre, mely alapján a felperes igazoltan átutalta az alperesnek a keresetben megjelölt összegeket, a pénznyújtás ténylegesen kölcsön jogcímén történt. A perben nem vitatott tény, hogy az alperes azt nem fizette vissza, ezért köteles a kölcsön tőkeösszege és annak szerződés szerinti kamatai megfizetésére. A bíróság az alperesi ügyvezető meghallgatását, annak nyilvánvaló érdekeltségére utalva mellőzte, az eljárás során meghallgatott 3 tanú (személy 1 neve), (személy 3 neve) és (személy 8 neve) vallomását pedig, az érintett személyek perbeli gazdasági társaságokkal kapcsolatos érdekeltségei miatt, a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Kifogásolta, hogy a bíróság az ellenkérelem lényeges ténybeli és jogalapbeli megváltoztatását külön rögzítette az ítélet tényállásában. (személy 1 neve) tanú vallomása nem rekeszthető ki a bizonyítékok köréből, a tanú által feltárt tények alapján került sor az ellenkérelem pontosítására, kiegészítésére. A tanú tényelőadását emellett okirati bizonyítékokkal is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság a felperesi ügyvezetőt egyáltalán nem hallgatta meg, ennek hiányában az egyoldalú színlelésre vonatkozó jogkövetkeztetés a hiányos tényállásból nem lehetséges, a felperesi oldalon eljárt törvényes képviselő valós ügyleti akaratára nézve tényszerű megállapítás nem tehető. Az alperes eljárásjogi szempontból kifogásolta a meghallgatott tanúk vallomásának érdekeltség miatti kirekesztését a bizonyítékok köréből. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem. Alperes megjegyezte, (személy 1 neve) és (személy 3 neve) esetében csak közvetett, érintőleges tulajdonosi minőség állhat fenn. Ez nem adhat alapot nyilatkozataik teljes mértékű figyelmen kívül hagyására. Éppen az érintettségük okán rendelkeznek az említett személyek olyan információkkal, amelyek képesek felfedni a jogügylet hátterét, valós természetét, ennél fogva a tényállás felderítése körében elengedhetetlen peradatokat tartalmaznak a tanúvallomások. (személy 8 neve) esetében alperes kiemelte, hogy a J Kft-ben az ő ügyvezetői tisztsége több mint 7 évvel ezelőtt megszűnt, 5 éve pedig már üzletrész tulajdona sincs. A perben érintett személyekkel semmiféle kapcsolatban nem áll. Ezzel együtt indokolatlanul őt is érdekelt személynek minősítette a bíróság. Alperes kételyeit vetette fel a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság ilyen módon válogatott a bizonyítékok közül és a koncepciójába nem illő bizonyítékokat kirekesztett a tényállásból. Ezzel szemben a bíróságnak a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték egybevetésével kellett volna eldönteni a jogvitát. A tanúvallomások kirekesztése teljes mértékben indokolatlan. Az alperes végül kiemelte, a perbeli esetben a kölcsön jogviszony ténylegesen a J Kft. és közte jött létre mindösszesen 15 napnyi időtartamra abból a célból, hogy az alperes és annak tulajdonosai egy utalási láncon körbevezessék a kölcsönösszeget, legitimitást teremtve bizonyos egymás közötti ügyleteknek. Valóságban tehát a felek között a J Kft-től időlegesen kapott forrás lett többszörösen továbbutalva, pár napos eltérésekkel, majd amikor a láncon az összeg az alpereshez jutott, azt az alperes végül a J Kft-nek juttatta vissza. Megjegyezte, az utalások az alperes két tulajdonosa vonatkozásában paralel módon történtek, mégis a másik, perben nem álló tulajdonos a B cég nem támasztott ezzel kapcsolatban igényt alperessel szemben. Ennek oka, hogy az utóbbi cég megítélése szerint sem valós kölcsön jogviszony áll az ügylet mögött. Ellenkező esetben megmagyarázhatatlan, hogy a B, mint a felektől független, önálló gazdálkodó szervezet miért mondott le egy 30 millió forintos követelés érvényesítéséről. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokok alapján történő helybenhagyására irányult. Felperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe, hogy az alperes érdemi védekezését a per során az alperesi cégben közvetetten érdekelt (személy 1 neve) tanúvallomásához igazította, és annak megfelelő jogi tartalommal változtatta meg. Kezdetben az alperes elévültetésre hivatkozott és ez alapján állította, hogy nem kell visszafizetnie a felperes által folyósított kölcsönt. Utóbb azonban a tanúvallomás nyomán már színleltség miatti semmisségre hivatkozással kívánt mentesülni a kölcsön visszafizetési kötelezettség alól, jóllehet a per első szakaszában még érvényes szerződésnek tekintette a felek közötti jogviszonyt. A felperes megjegyezte, a perbeli szerződés érvényességét kétségbevonó alperest terhelte a bizonyítás, hogy a hitel-keret szerződés színlelt. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a tényállást, amikor megállapította, hogy ezt az alperes nem tudta bizonyítani. Felperesi álláspont szerint (személy 1 neve) tanú semmiképpen sem tekinthető érdektelen személynek, míg (személy 8 neve) és (személy 3 neve) vallomása alperesi előadást igazoló, konkrét nyilatkozatot nem tartalmazott, egyikük sem tudta megerősíteni az állítólagos, színlelt szerződéses akaratot. Összességében az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe, hogy a tanúknak alapvető érdeke fűződik az alperesi tényállás alátámasztásához. Ez indokolta a tanúvallomások kirekesztését a bizonyítékok köréből. Felperes ellenkérelmében kitért arra is, hogy a keret kölcsönszerződés alapján alperes által lehívott kölcsönösszeg döntő része, 37.900.000,- forint
137. június
138. napján került átutalásra, mely pénzügyi tranzakció jóval az alperes és (személy 1 neve) által hivatkozott engedményezési jogügylet után történt. Emiatt tényszerűen nem bizonyítható alperes azon előadása, hogy a keret kölcsönszerződés mögött valójában az alperes és a tanú által felvázolt, leplezett szerződéses jogviszony húzódik meg. Felperes hangsúlyozta, az alperes által sem vitatott perbeli tény, hogy a követelt összeg az alperes részére ténylegesen átutalásra került. Alperes ugyanakkor nem hivatkozott arra, hogy ennek visszafizetése megtörtént volna. Mindebből az következik, hogy az alperes továbbra is tartozik a felperesnek a keresetben megjelölt pénzösszeggel, így marasztalására alappal került sor. A fellebbezés nem alapos. A perben beszerzett okirati bizonyítékok, valamint a felek egybehangzó nyilatkozatai alapján megállapított tényállásból kitűnik, hogy (személy 1 neve) ügyvéd, üzletember, valamint üzlettársa (személy 7 neve) a két peres fél kft-n kívül több más cégre is kiterjedő céghálózatot működtetett. Az üzletfelek időközben kialakult érdekellentéte több pert is generált, a bíróságnak azonban figyelemmel arra, hogy nem egy, a teljes elszámolásra irányuló kereset került előterjesztésre, az egyes perekben nem a céghálózat teljes elszámolását kell vizsgálnia, hanem mindig az adott per tárgyát képező, azt a konkrét jogviszonyt, amelyre a perbeli követelését a per felperese alapítja. A bíróság perjogi feladata a perbe vitt igény elbírálására szorítkozik, szigorúan a kereseti kérelem korlátai között [Pp.
139. §