← Magyarország

Pf.20062/2018/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.062/2018/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla a Balás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balás Ákos ügyvéd, fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Sándor Attila ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen ági öröklési igény tárgyában indított perében a Szekszárdi Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt 6.P.20.340/2016/
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. sorszám, az alperes által
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és néhai P L nevén az ... Nyrt. által vezetett ... számú lakossági bankszámlán
  7. június
  8. napján fennálló egyenlegből a felperest ági vagyon címén megillető összeget 2.454.970 forintról 6.076.827 (hatmillió-hetvenhatezer-nyolcszázhuszonhét) forintra felemeli. Megállapítja, hogy a felperest ági vagyon címén megillető, az első- és másodfokú ítéletben megjelölt vagyontárgyakat az alperes holtig tartó haszonélvezeti joga terheli. Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 690.000 (hatszázkilencvenezer) forintra leszállítja. A felek által az államnak fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét a felperes esetében 147.000 (egyszáznegyvenhétezer) forintra leszállítja, míg az alperes esetében 1.218.000 (egymilliókettőszáztizennyolcezer) forintra felemeli. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 380.000 (háromszáznyolcvanezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására 161.000 (egyszázhatvenegyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes és testvére, P L (a továbbiakban: örökhagyó)
  9. évben örökölték meg édesanyjuk, özvegy ...született R T vagyonát. Ennek folytán a sz ... helyrajzi számú lakóház, udvar és gazdasági épület megnevezésű ingatlan 2/4 illetősége, a sz .../14 helyrajzi számú szántó, gyep (legelő), a sz .../15 és ... helyrajzi számú szántó, a sz .../17 helyrajzi számú gyep (legelő) és a d .../2 helyrajzi számú szőlő ingatlan 2/8 illetősége került az örökhagyó tulajdonába. A testvérek
  10. március
  11. napján adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a felperes eladta, az örökhagyó megvásárolta a sz ... helyrajzi számú ingatlan felperes tulajdonát képező, édesanyjuktól örökölt ¼ tulajdoni hányadát 400.000 forint vételárért, így az örökhagyó az ingatlan kizárólagos tulajdonosává vált. A Sz Körzeti Földhivatal .../2005 számú határozatával a .../14 helyrajzi számú ingatlanból a .../18 helyrajzi számú lakóház, udvar és a .../19 helyrajzi számú szántó, legelő ingatlanokat alakította ki. A
  12. december
  13. napján kelt adásvételi szerződéssel az örökhagyó eladta S Jnak az örökölt sz .../15, .../19 és ... helyrajzi számú mezőgazdasági ingatlanokat összesen 38.011.410 forint vételárért. Az örökhagyó
  14. június
  15. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhalálozott. Dr. I E sz közjegyző .../2015/
  16. számú hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékából egy sz lakást, több sz, ő és d mezőgazdasági ingatlant, gépjárműveket, továbbá az A Mezőgazdasági Kft. üzletrészét teljes hatállyal törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó házastársának, az alperesnek; a sz ... helyrajzi számú ingatlanból ¾ tulajdoni illetőséget, valamint a d .../2 helyrajzi számú szőlő 3/8 illetőségét ági öröklés jogcímén a felperesnek adta át, utóbbiakat az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogának megállapítása mellett. A közjegyző ideiglenes hatállyal adta át az alperesnek a sz ... helyrajzi számú lakóház, udvar, gazdasági épület ingatlan ¼ tulajdoni illetőségét, a d 1772 helyrajzi szám alatti présház ingatlant, az ... Nyrt. által az örökhagyó nevén vezetett ... számú lakossági bankszámla (a továbbiakban: ... végű bankszámla)
  17. június 7-i egyenlegét, 7.000.953 forintot és kamatait; a ... számú tartós befektetési értékpapír pénzszámlán (a továbbiakban: a ... végű tartós befektetési értékpapír pénzszámla) lévő összeget,
  18. június
  19. napján 43.171 forintot és kamatait; a ... számú értékpapírszámlán (a továbbiakban: a ... végű értékpapírszámla) nyilvántartott 15.581 db ... Tőkegarantált Pénzpiaci Befektetési Jegyet
  20. június 7-i árfolyamértéken 25.545 forint összegben, 2.200 db Kamatozó Kincstárjegyet
  21. június 7-i árfolyamértéken 21.947.112 forint összegben és ezek járulékait; a ... számú tartós befektetési értékpapírszámlán (a továbbiakban: ... végű tartós befektetési értékpapírszámla) nyilvántartott 1.010 db ... Magyar Államkötvény 2017/L értékpapírt
  22. június 7-i árfolyamértéken 991.921 forint összegben és járulékait, mely vagyontárgyakra vonatkozóan a felperes ági vagyoni igényét előterjesztette. A felperes módosított keresetében ági öröklés jogcímén igényt tartott a sz ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányadára, a ... végű bankszámlán lévő összegből 7.137.327 forintra, a ... végű tartós befektetési értékpapír pénzszámlán lévő 43.171 forintra, a ... végű értékpapírszámlán nyilvántartott 15.581 db ... Tőkegarantált Pénzpiaci Befektetési Jegyre 25.545 forint értékben, 2.200 db Kamatozó Kincstárjegyre 21.947.112 forint értékben, valamint a ... végű tartós befektetési értékpapírszámlán nyilvántartott 1.010 db ... Magyar Államkötvény 2017/L értékpapírra 991.921 forint értékben, annak elismerésével, hogy mindezeken az alperesnek haszonélvezeti joga áll fenn. Utóbbira tekintettel az alperes marasztalását nem kérte. Az ingatlanhányad kapcsán arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés az akkor hatályos illetékszabályokra tekintettel színlelt szerződés volt, testvérével valójában ingyenes ügyletet kötöttek. Az ...nál lévő számlákon lévő összegekre, illetve értékpapírokra mint az ági vagyon helyébe lépett értékre tartott igényt a Polgári Törvénykönyvről szóló
  23. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:70.§

(2)bekezdése alapján. Állítása szerint mindezek forrása az anyai örökség, a sz .../15, .../19 és ... helyrajzi számú mezőgazdasági ingatlanok eladásából származó vételár volt. A felperes ebben a körben állította, hogy az ági vagyon helyébe lépett értékből az örökhagyó részére
  1. február
  2. napján 5.000.000 forintot kölcsönadott, ő azt 2015 április
  3. napján az örökhagyónak visszafizette, így ez az összeg az ági vagyoni jellegét megőrizte. Az alperes nem ismerte el a sz ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányada, és a .../19 helyrajzi számú szántó eladásából befolyt vételár, mint ági vagyon helyébe lépett érték ági vagyon jellegét, továbbá az ági mezőgazdasági ingatlanok értékesítéséből befolyt, lakossági folyószámlán elhelyezett összeg, mint ági vagyon helyébe lépett érték mértékét. Utóbbi tekintetében arra hivatkozott, hogy a folyószámlán lévő pénzösszeg fele része házastársi közös vagyon. Álláspontja szerint a felperes csupán megállapításra irányuló keresetének nincs helye. Beszámítani kérte azt az 5.000.000 forintot, amelyről a felperes úgy nyilatkozott, hogy azt az örökhagyótól kölcsönkapta, mert a kölcsön visszafizetése állítása szerint nem történt meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperest ági vagyon címén megilleti néhai P L nevén az ... Nyrt. által vezetett ... számú lakossági bankszámlán a
  4. június
  5. napján fennálló egyenlegből 2.454.970 forint; a ... számú értékpapírszámlán
  6. június
  7. napján 21.947.112 forint árfolyamértéken 2.200 db kamatozó kincstárjegy; a ... számú tartós befektetési értékpapírszámlán
  8. június
  9. napján nyilvántartott 1.010 db prémium Magyar Államkötvény 2017/L értékpapír 991.921 forint értékben. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 800.000 forint perköltséget, az államnak 1.200.000 forint feljegyzett illetéket, míg a felperest 300.000 forint feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában felhívta a Ptk. 7:
  10. §
(1)és
(2)bekezdését, 7:
  1. §-át, 7:
  2. §
(2)bekezdését és 7:71. §-át. A sz ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányada tekintetében rámutatott, hogy a Ptk. 7:67.§
(3)bekezdése szerint a vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki azt ezen a címen örökölné, a jelen perben tehát a felperesnek. Nem volt vitatott, hogy az örökhagyóra átruházott ¼ tulajdoni hányad az örökhagyóval közös felmenőtől törvényes örökléssel háramlott a felperesre, a felperes azonban az örökhagyó ingyenes szerzését nem bizonyította. A szerződést szerkesztő és ellenjegyző dr. R I ügyvéd tanúvallomása a felperes állítását az elsőfokú bíróság mérlegelése szerint nem támasztotta alá, a tanú a konkrét ügyletre az időmúlás miatt nem emlékezett, de a vallomása szerint az ellenjegyzésével kötött szerződés tényleges tartalma az az ügylet volt, amelyről az okirat szólt. Az adásvételi szerződésen tanúként szereplő ...és P A tanúk egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy előttük pénzmozgás nem volt, az ügyletről közelebbi ismereteik nincsenek. Elmondták azt is, azért került sor az adásvételi szerződés megkötésre, hogy kedvezőbb legyen az illeték. Ez a nyilatkozatuk azonban önmagában az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúvallomásával szemben nem dönti meg az okirat teljes bizonyító erejét. Mivel a felperes által hivatkozott színleltség nem nyert bizonyítást a perben, ennek okán az ági öröklési igény egyik feltétele (az örökhagyó általi ingyenes szerzés) hiányzik. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a lakossági folyószámlán és értékpapírokban megtestesülő összeg, mint az ági vagyon helyébe lépett vagyoni érték bizonyítékaként a felperes csatolta a
  1. december
  2. napján kelt adásvételi szerződést, a felperes és az örökhagyó édesanyjának hagyatékát átadó végzést és a .../19 helyrajzi számú ingatlan kialakításáról szóló földhivatali határozatot. Ezek a peradatok igazolják, hogy a
  3. december
  4. napján kelt szerződéssel érintett .../19 helyrajzi számú ingatlan a .../14 helyrajzi számú ági ingatlan helyébe lépett vagyontárgy, az adásvételi szerződés alapján az ingatlanokért kifizetett vételár egészében az ági vagyon helyébe lépett érték. A felperesnek arra az állítására figyelemmel, hogy a vételár az ideiglenes hagyatékátadó végzésben jelölt számlákon jelent meg, az elsőfokú bíróság az ... Nyrt-től az örökhagyó nevén vezetett ... végű lakossági bankszámla, ... végű tartós befektetési értékpapír pénzszámla, a ... végű tartós befektetési értékpapírszámla és a ... végű értékpapírszámla kivonatait beszerezte. A számlakivonatok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a mezőgazdasági ingatlanokra kötött adásvételi szerződés szerinti vételárat, 38.011.410 forintot az örökhagyó részére a ... végű lakossági folyószámlára
  5. december
  6. napján utalással megfizették. Az elsőfokú bíróság ezt követően a lekötéseket, jóváírásokat és terheléseket tételesen követve, a jóváírások ági vagyoni jellegét esetenként vizsgálva arányszámot állított fel arra vonatkozóan, hogy a számlán miként vegyült az ági eredetű vagyon az örökhagyó egyéb vagyonával, a bekövetkezett változásoknak az arányszámra gyakorolt hatását is kimunkálta. A levezetés eredményeként arra jutott, hogy
  7. március
  8. napján a záróegyenlegben az ági vagyon helyébe lépett érték 71,77%-ra módosult. Ezután az örökhagyó haláláig az ági vagyon helyébe lépett értéket módosító pénzmozgást kizárólag a
  9. április
  10. napján történt 4.000.000 forint készpénzbefizetés jelentett. Ezzel
  11. május végén, közvetlenül az örökhagyó halálát megelőzően a számla úgy zárt, hogy azon 7.314.733 forint volt elhelyezve, amelynek az elsőfokú bíróság számítása szerint 33,562%-a az ági vagyon helyébe lépett érték, 2.454.970 forint. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a folyószámlára beérkező 38.011.410 forintból 1.000.000 forint néhány nap múlva átkerült a ... végű számlára. A ... végű számlán az örökhagyó haláláig ezen az 1.000.000 forinton kívül más tőkeösszeg nem jelent meg. A perben rendelkezésre álló záróegyenleg az örökhagyó halálát megelőzően 1.009.697 forint piaci érték, az örökhagyó halálakori érték a közjegyzői iratok szerint 991.921 forint. A 38.011.410 forintból
  12. december
  13. napján az örökhagyó lekötött 30.000.000 forintot Bónusz Betétben, majd annak lejárata után azt Kamatozó Kincstárjegy értékpapírba fektette. Ez az összeg 30.260.000 forint (a 30.000.000 forint kamatával együtt) összegben jelent meg a ... végű számlán Kamatozó Kincstárjegy 2015/10 megjelöléssel. Ebből az értékpapírból az örökhagyó 5.000.000 forintot eladott
  14. február
  15. napján, majd ezt az összeget felvette a ... végű folyószámláról a következő napon, ezzel az ági vagyoni jellegét az elsőfokú bíróság megítélése szerint elveszítette. A ... végű számlán maradt 25.260.000 forint
  16. március
  17. napján a ... végű folyószámlán jelent meg 26.055.690 forint összegben (pénzátvezetés értékpapírszámláról megjelöléssel).
  18. március
  19. napján erről a számláról 22.000.000 forint visszakerült a ... végű számlára Kamatozó Kincstárjegy 2016/12 formájában. Ennek az összegnek a piaci értéke a közjegyzői iratok szerint az örökhagyó halálakor 21.947.112 forint volt. Az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy a felperes a ... végű bankszámlán elhelyezett összegből 2015 februárjában kölcsönkapott, majd 2015 áprilisában általa visszafizetett és az örökhagyó által a folyószámlára visszahelyezett, így ági vagyoni jellegét megőrző 5.000.000 forinttal kapcsolatos pénzmozgás bizonyítására csatolta a M Kft.
  20. február 17-i taggyűlési jegyzőkönyvét arról, hogy likviditási gondok miatt a tagok kölcsönt nyújtanak személyenként 5.000.000 forint összegben. A kft. bankszámlájának kivonatával igazolta, hogy a tagi kölcsönnyújtás megtörtént, míg a
  21. április
  22. napján kelt taggyűlési jegyzőkönyv szerint az ügyvezető a készpénzt a kft. bankszámlájáról felvette, a tagi kölcsönt visszafizette, amit a tagok jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatukkal elismerték. Az okirattal igazolt adatokat megerősítette K J, a felperes mellett a kft. másik tagjának tanúvallomása. Az elsőfokú bíróság azonban nem látta bizonyítottnak, hogy a ... végű bankszámlán
  23. április 30-án megjelent 4.000.000 forint pénztári készpénz befizetés a fentiekkel összefüggésben történt. Álláspontja szerint a 4.000.000 forint bankszámlán való megjelenése nem azonosítható a kölcsönből visszafizetett ági vagyon helyébe lépett értékkel, amiből egyúttal levonta azt a következtetést is, hogy az alperesi igény beszámításának nincs helye. Az értékpapírokban az örökhagyó halála időpontjában megtestesülő, az ági vagyon helyébe lépett érték megállapítása iránti keresetet a hagyatéki eljárásban rögzített bankszámla adatokat is figyelembe véve a ... végű számlán 2.454.970 forint összegre; a ... végű számlán 991.921 forint összegre; a ... végű számlán 21.947.112 forint értékben 2.200 db Kamatozó Kincstárjegyre vonatkozó részében találta alaposnak az elsőfokú bíróság. Kifejtette, a Ptk. 7:69.§-ának arra a rendelkezésére figyelemmel, hogy a túlélő házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az ági vagyonon, a megállapításra irányuló keresetnek a Polgári perrendtartásról szóló
  24. évi III. törvény (a továbbiakban
  25. évi Pp.) 123.§-a alapján helye van, mert az ági vagyon megváltása iránti kérelem hiányában marasztaló rendelkezés nem hozható, a felperes az alperessel szembeni jogai megóvása érdekében megállapítást kérhet. A felperes 80%-os pernyertessége arányában kötelezte az alperest a felperes javára 800.000 forint perköltség megfizetésére, a pertárgyértéket és a kifejtett ügyvédi tevékenységet is figyelembe véve, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  26. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.)
  27. §
(6)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy a sz ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányada ági vagyonnak minősül, melyet ági örökösként örököl. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az örökhagyó által
  1. április
  2. napján az ...nál vezetett számlára befizetett 4.000.000 forint szintén ági vagyonnak minősül, így annak ő az ági örököse. A felperes fellebbezését azzal indokolta, hogy e két vagyonelem kapcsán tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az ági vagyon megállapítására nem látott jogi lehetőséget, az ezzel kapcsolatos indokolása iratellenes. Ellentmondásosnak találta, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére értékelte az ügyvéd tanúvallomását, hogy ő az ügyletre nem emlékezett. Kiemelte, hogy az ügyvéd tanúvallomása semmilyen releváns tényt nem tartalmaz; ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az okiraton tanúként szereplő hozzátartozói által tett tanúvallomásokat, akik az ügyletről annyit tudtak, hogy illetékkedvezmények miatt készült adásvételi szerződés. E tanúvallomások közvetett bizonyítékként alátámasztják azt az előadását, miszerint a vagyonátruházás ingyenesen történt, csak a kisebb (8% helyett 2%) illetékteher miatt kötöttek ajándékozási szerződés helyett adásvételi szerződést. A színlelt adásvételi szerződést a leplezett ajándékozási szerződés szabályai szerint kell elbírálni a Polgári törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (
  4. évi Ptk.) 207.§
(5)bekezdése szerint. A felperes fellebbezésében vitatta a 4.000.000 forinttal kapcsolatos következtetéseket is. Hangsúlyozta, hogy okiratokkal igazolta, miszerint szüksége volt 5.000.000 forintra, amelyet kölcsön formájában kapott meg az örökhagyótól. A kölcsön jogi természete alapján a kölcsönadott vagyontárgy nem került át a tulajdonába, azt köteles volt visszaadni. Mivel tulajdonjogi változás a vagyonelem vonatkozásában nem volt, így nem alkalmazható a Ptk. 7:70.§-ában foglalt, a vagyonnak az ági öröklésből történő kivonására vonatkozó rendelkezés. A visszafizetést közvetett bizonyítékokkal, zárt logikai lánccal igazolta üzlettársának tanúvallomásával, a gazdasági társaságból történő pénzkivonást igazoló banki kivonattal. A néhainak nem volt olyan jövedelemforrása (ilyet az alperes sem jelölt meg), mely a 4.000.000 forint befizetésének alapjául szolgált volna, így a befizetett 4.000.000 forint az általa visszafizetett kölcsön része lehetett csak. Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására irányult. Másodlagosan az ági vagyon megállapítását a lakossági folyószámla egyenlegéből 1.454.970 forint értékben, a kamatozó kincstárjegy vonatkozásában 1100 db tekintetében 10.973.556 forint árfolyamértékben, a magyar államkötvény vonatkozásában 505 db tekintetében 495.960 forint árfolyamértékben kérte. Harmadlagosan, az ági vagyon megállapítása esetére kérte az 5.000.000 forint kölcsön jogcímű követelés beszámítását a felperesi követelésbe. Hangsúlyozta, hogy a .../19 helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosa az örökhagyó volt, mely ingatlan 8.414.090 forint vételárért került értékesítésre. Az ingyenes ajándékozást vagy öröklés útján történő szerzést a felperes bizonyítani nem tudta. A .../15 és a ... helyrajzi szám alatti ingatlanok vételára mindösszesen 29.597.320 forint volt, e vagyonelemek tekintetében vetődhet fel az ági vagyoni jelleg vizsgálata. A vételárat az örökhagyó pénzintézeti számlán helyezte el, majd azt felhasználta. A felhasználás során a 29.597.320 forint örökhagyói vagyon keveredése történt meg a házastársi közös vagyonukkal. A házastársi vagyonközösség a
  1. decemberi adásvételi szerződést megelőzően is fennállt, a vételár felhasználása folyamatos volt, a többszöri megtakarítási formaváltás, elköltés az ítéletben megjelölt értékpapírok ági vagyoni jellegét megszüntette. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vagyonmozgások következményeként maradt fenn ági vagyon, az ezzel ellentétes elsőfokú indokolás megalapozatlan és iratellenes. Rámutatott fellebbezésében az alperes, hogy vitatott volt a felperes részére átadott 5.000.000 forint kölcsön visszafizetése és annak ági vagyoni jellege. A felperes kizárólag a kölcsön létezését tudta igazolni, de a visszafizetést nem. E tekintetben kiemelte a felperes szavahihetőségének aggályosságát, ami álláspontja szerint az ingatlanra kötött szerződés kétségességének eredménytelen meghivatkozásában jelent meg. A peres felek fellebbezési ellenkérelme az ellenérdekű fél fellebbezésével érintett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A felperes fellebbezése részben alapos, az alperes fellebbezése kis részben alapos. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes, azonban kiegészítésre szorul az örökhagyó által S J részére
  2. október
  3. napján értékesített ingatlanok vételárának felhasználásával, illetve az örökhagyó által a felperesnek nyújtott 5.000.000 forint összegű kölcsönnel és annak visszafizetésével kapcsolatos adatokkal. Az elsőfokú bíróság ezekkel kapcsolatban ítéletében tett ugyan megállapításokat, ezek azonban a tényállásban nem jelennek meg. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a kölcsön visszafizetése tekintetében a rendelkezésre álló bizonyítékok felülmérlegelésével - az alábbiak szerint egészíti ki: Az ági vagyoni mezőgazdasági ingatlanok vételárát, 38.011.410 forintot S J az örökhagyó részére
  4. december
  5. napján a ... végű lakossági folyószámlára utalással fizette meg. Ebből az örökhagyó 1.000.000 forintot a ... végű tartós befektetési értékpapírszámlán tartott, az itt elhelyezett 1010 db ... Magyar Államkötvény 2017/L árfolyamértéke az örökhagyó halálakor 991.921 forint volt. Az ági vagyon helyébe lépett 38.011.410 forintból
  6. december
  7. napján lekötött 30.000.000 forint Bónusz Betétet a
  8. március 6-i lejárat után az örökhagyó nyomban Kamatozó Kincstárjegy értékpapírba fektette. A 30.260.000 forint összegben elhelyezett Kamatozó Kincstárjegy 2015/10 értékpapírból 5.000.000 forint értékpapír eladás történt
  9. február
  10. napján. A ... végű értékpapírszámlán maradt 25.260.000 forintból a folyószámlán történő átmeneti elhelyezést követően
  11. március
  12. napján 22.000.000 forintot 2.200 db Kamatozó Kincstárjegy 2016/12 értékpapírban helyezett el az örökhagyó. Ennek a piaci értéke az örökhagyó halálakor 21.947.112 forint volt. A 31.000.000 forint lekötése után 7.011.410 forint maradt a ... végű folyószámlán, az akkori 10.775.215 forint összes aktívum részeként. A folyószámla egyenlegében megtestesülő ági vagyon helyébe lépett érték aránya, figyelemmel a részletesen követhető ági vagyoni és közös vagyoni pénzmozgásokra,
  13. április
  14. napján 71,77%-ban volt meghatározható. Az örökhagyó az ági vagyon helyébe lépett Kamatozó Kincstárjegy 2015/10 értékpapír részbeni eladásából származó összegből a felperes részére 5.000.000 forint kölcsönt nyújtott, amit a felperes az örökhagyónak visszafizetett. Az 5.000.000 forintból 4.000.000 forintot az örökhagyó
  15. április
  16. napján ismét a ... végű folyószámlán helyezett el. Ezáltal az ági vagyon helyébe lépett érték számlaegyenlegben képviselt aránya 71,77%-ról 86,8%-ra módosult, melynek összege az örökhagyó halálakor 6.076.827 forint volt. Az alperes fellebbezésében hivatkozottakkal ellentétben az ági vagyon értékesítéséből befolyt vételár sorsa a fentiek szerint a bank által adminisztrált pénzmozgások, különböző megtakarítási formákban történő elhelyezések útján követhető volt, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt az ági vagyon helyébe lépett értékből nyújtott kölcsön visszafizetése is. A felperes nyilatkozata alapján az 5.000.000 forint kölcsön ténye és célja adott volt. A 6.P.20.340/2016/
  17. számú tárgyalási jegyzőkönyv mellékleteként csatolt iratok szerint a M Kft. likviditási problémái tagi kölcsönt tettek szükségessé (
  18. február 17-i taggyűlési jegyzőkönyv). A ... Bank csatolt számlakivonata szerint a tagi kölcsön befizetése a Kft. számlájára megtörtént. Ugyancsak számlakivonat igazolja, hogy
  19. április hónapban a cég likviditási gondjai megszűntek, mivel a számlaegyenleg 42.276.523 forintot tett ki. A
  20. április 29-i taggyűlési jegyzőkönyv szerint a M Kft. a tagi kölcsönt ezen a napon visszafizette a felperesnek. A szoros időbeli egybeesésből (
  21. április
  22. napján történt meg a 4.000.000 forint befizetése az örökhagyó lakossági folyószámlájára), valamint abból, hogy a 4.000.000 forint összegű örökhagyói befizetés alternatív forrásaként semmilyen más adat nem merült fel, következtethető, hogy az örökhagyó a 4.000.000 forintot azért tudta ismét a számlán elhelyezni, mert a felperes a kölcsönkapott összeget részére visszafizette. Mindezekre az adatokra figyelemmel, és azt is szem előtt tartva, hogy maga a kölcsönnyújtás ténye is csak a felperes személyes előadása folytán vált ismertté, a másodfokú bíróság bizonyítottnak találta a kölcsön visszafizetését. Az elsőfokú bíróság által végzett, metodikájában a peres felek egyike által sem vitatott elszámolás szerint a
  23. áprilisi záróegyenleg a ... számú folyószámlán 3.513.660 forint volt, ennek 71,77%a, 2.521.754 forint volt ági vagyoni jellegű, míg 28,23%-a, 991.906 forint a közös vagyonhoz tartozott. Az elszámolás menetét folytatva 2015 májusában 4.000.000 forint ági vagyoni érték tekintetében történt jóváírás, míg a terhelés 184.379 forint volt. A 4.000.000 forint jóváírásával a számla aktívum 3.513.660 forintról 7.513.660 forintra emelkedett. Ebből ági vagyoni forrás volt az induló 2.521.754 forint, valamint a 4.000.000 forint, mindösszesen 6.521.754 forint, amely a teljes 7.513.660 forintnak 86,8%-a. Az örökhagyó halálakor,
  24. június
  25. napján 7.000.953 forint volt a számlaegyenleg, amelynek 86,8%-a tekinthető a fenti számítás értelmében ági vagyonnak. Ennek a számításnak az eredményeként adódott a másodfokú bíróság számára, hogy a ... végű bankszámlán lévő egyenlegből
  26. június
  27. napján az ági vagyoni rész 6.076.827 forintot tett ki. A ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányadára vonatkozó szerződéssel kapcsolatos tényeket az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, a másodfokú bíróság sem jutott az elsőfokú bíróságétól eltérő ténymegállapításra vagy ténybeli következtetésre. A szerződéskötés körülményeivel kapcsolatban az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúvallomása az általánosság szintjén maradt, a felperesi hozzátartozók pedig lényegében csak annyit tudtak elmondani, hogy az ügyletkötéskor a kedvezőbb illetékfizetés fontos szempont volt. A tanúk vallomása az elsőfokú bíróság lényegében helyes mérlegelése szerint az okiratban foglaltakkal szemben nem bizonyítja, hogy a megkötött visszterhes ügylettel ténylegesen ingyenes átruházást lepleztek, különösen, mivel a szerződő felek nemcsak a szerződés típusának megválasztásával, de akár a vételár mikénti (a ténylegesnél alacsonyabb összegben történő) meghatározásával is törekedhettek az illeték tanúk által hangoztatott optimalizására. A fentiek szerint kiegészített tényállásra is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi következtetéseivel a kölcsönadott összeg jogi sorsának megítélése kivételével egyetértett. A perben nem volt vitatott, hogy az öröklés megnyíltának időpontjára figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló
  28. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  29. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 57.§
(1)bekezdése alapján a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Ptk. alapvetően ugyanabban a keretben tartotta fenn az ági öröklés intézményét, ahogy azt az
  1. évi Ptk. tette. A korábbival azonosan szabályozza az ági vagyontárgyakat, az ági örökösök körét, az ági vagyon kiadására vonatkozó szabályokat. Lényeges változást hozott ugyanakkor az ági vagyon köréből kikerülő vagyonra vonatkozó rendelkezések körében azzal, hogy a redintegráció és a szurrogáció tilalmára vonatkozó normákat nem tartotta fenn. Az
  2. évi Ptk. 613.§
(1)bekezdése
  1. a)és
  2. b)pontjai szerint az ági öröklés szabályai nem terjedtek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nem volt meg, sem pedig az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra. Ezzel szemben a Ptk. 7:70.§
(2)bekezdése kimondja, hogy az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgy öröklése az ági öröklés szabályai szerint történik. A felperesi fellebbezés kapcsán egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a sz ... helyrajzi számú ingatlan ¼ tulajdoni hányada nem esik ági öröklés alá, mert a fentiekben részletesen kifejtettek szerint a felperes a Ptk. 7:67.§
(3)bekezdése szerinti bizonyítási érdeke ellenére az
  1. március
  2. napján kelt szerződésben rögzített visszterhes átruházással szemben nem tudta bizonyítani, hogy az ingatlanhányadot az örökhagyó tőle ajándékba kapta. A kölcsönnel érintett ági vagyonrész vonatkozásában azonban a felperesi igényérvényesítésnek volt alapja. Miután a Ptk. 6:383.§-ában, 6:388.§-ában szabályozott kölcsönszerződés használati jellegű, és nem tulajdonjog átruházására irányuló jogviszony, a pénzösszeg kifizetését, majd visszafizetését követően az örökhagyónak továbbra is ugyanazon, a felmenőjéről rá hárult vagyontárgy helyébe lépett értéken (követelésen) állt fenn a tulajdonjoga. E vagyonelem ági jellege az időleges kihelyezéssel nem szűnt meg, az abból az örökhagyó halálakor még meglévő részre a felperes a Ptk. 7:70.§
(2)bekezdése alapján az öröklési igényét érvényesítheti. Az alperes a kereset teljes elutasítását arra figyelemmel kérte, hogy az örökhagyó hagyatékába tartozó vagyonelemek a korábbi megtakarítási formaváltások következtében nem minősülnek ági vagyonnak, a felperes nem igazolta, hogy a vagyonmozgások következtében mi maradt ági vagyon. A másodfokú bíróság ugyanakkor az elsőfokú bírósággal azonos módon a Ptk. 7:70.§-ára tekintettel számolt el arra figyelemmel, hogy a nem vitásan ági öröklés alá eső mezőgazdasági ingatlanok helyébe értékpapírok, illetve bankszámlakövetelések léptek, így utóbbiak jelentik az ági öröklési igény alapját. Az ági vagyon útja az alperes hivatkozásával ellentétben követhető maradt. Az elsőfokú bíróság részletesen és pontosan kimutatta, hogy az értékpapírok, illetve a bankszámlakövetelésből ági vagyonnak minősíthető rész miként vegyült a szerzeményi vagyonnal, a költekezések hatására az ági vagyon aránya miként változott. A földhivatali adatok alapján egyértelművé vált, hogy a 2013. december 4. napján kelt adásvételi szerződéssel érintett .../19 helyrajzi számú ingatlant a R T hagyatékába tartozó .../14 helyrajzi szám alatti ingatlanból alakították ki, az az ági vagyon helyébe lépett vagyontárgynak sem tekinthető, mindösszesen helyrajzi szám változás történt. A .../19 helyrajzi számú ingatlan így ági vagyon volt, az érte kapott vételár, illetve az azon vásárolt vagyontárgy ági öröklés alá esik a hagyatékot képező (az örökhagyó halálakor meglévő) részében. Miután a kölcsöntartozását a felperes visszafizette, az alperes beszámítási kifogása alaptalan volt. A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az 1952. évi Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és néhai P L nevén az ... Nyrt. által vezetett ... számú lakossági bankszámlán
  1. június
  2. napján fennálló egyenlegből a felperest ági vagyon címén megillető összeget 2.454.970 forintról 6.076.827 forintra felemelte. A Ptk. 7:59.§ szerint a házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Ez a felek között nem volt vitás, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt is rá, annak rendelkező részben történő megállapítására mégsem került sor. A másodfokú bíróság ezért a teljes elutasításra irányuló alperesi fellebbezést kizárólag ebben a részében teljesítve megállapította, hogy a felperest ági vagyon címén megillető, az első- és másodfokú ítéletben megjelölt vagyontárgyakat az alperes holtig tartó haszonélvezeti joga terheli. A kereset az első- és másodfokú ítélet szerint az alábbiaknak megfelelően bizonyult alaposnak : ... helyrajzi számú kereset ingatlan ¼ tulajdoni 2.500.000 forint illetősége: ... végű 7.953.000 forint folyó-számlán lévő 43.171 forint összeg: ... végű t. 25.545 forint befektetési értékpapír 21.947.112 forint pénzszámla-követelés: 991.921 forint ... számú értékpapír32.508.702 forint számlán értékpapír: ... számú tartós befektetési értékpapír számlán értékpapír: összesen: elsőfokú ítélet 2.454.970 forint 21.947.112 forint 991.921 forint 25.394.003 forint másodfokú ítélet 6.076.827 forint - 21.947.112 forint 991.921 forint 29.015.860 forint A teljes pertárgyérték - figyelemmel arra, hogy a felperes keresetét az alperes haszonélvezeti jogának fennálltára figyelemmel terjesztette elő - úgy volt megállapítható, hogy a 32.508.702 forint összegű ági öröklési igényből levonásba kellett helyezni a haszonélvezeti jog értékét. Az öröklés megnyíltakor ötvenhét éves alperest megillető haszonélvezeti jog értéke az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 72.§
(1)bekezdése és a
(3)bekezdés a) pontja alapján a forgalmi érték egyhuszad részének (az egyévi értéknek) a hatszorosa, azaz a forgalmi érték 30%-a. A teljes pertárgyérték az 1952. évi Pp. 26.§-ára is figyelemmel a haszonélvezeti jog értékével csökkentve 22.756.091 forintban volt megállapítható. A felperesi pernyertesség a haszonélvezeti jog figyelembevétele nélkül 29.015.860 forintra, haszonélvezeti joggal terhelt értéken 20.311.102 forintra terjedt ki. Így a felperes 20.311.102 forint vonatkozásában lett pernyertes, 2.444.989 forint vonatkozásában pervesztes, pernyertessége (20.311.102/22.756.091) 89%-ban adódott. A jogi képviselettel felmerült költség mindkét peres félnél az R. 3.§
(2)bekezdés b) pontja alapján 882.700 forintban számítható. Ebből a felperes pernyertességével arányos (kerekítéssel) 786.000 forint, az alperes pernyertességével arányos (ugyancsak kerekítéssel) 96.000 forint. A nagyobb részben pervesztes alperes az 1952. évi Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a két összeg különbözeteként jelentkező 690.000 forintot köteles az alperesnek megfizetni, ezért a másodfokú bíróság az alperes által fizetendő perköltség összegét erre a mértékre szállította le. A felperes személyes illetékfeljegyzési jogára tekintettel feljegyzett elsőfokú eljárási illetékből az ellenérdekű felek a pervesztességükkel arányos összeget kötelesek az Itv. 74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13.§
(2)bekezdése és az 1952. évi Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján az államnak megfizetni, ezért a le nem rótt elsőfokú eljárási illeték megfizetendő összegét a másodfokú bíróság a felperes esetében 147.000 forintra leszállította, az alperes esetében 1.218.000 forintra felemelte. Egyéb fellebbezett részében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezése 2.500.000 forint értékű ingatlanhányadot, 4.000.000 forint bankszámlakövetelést, mindösszesen 6.500.000 forintot érintett, ennek haszonélvezeti joggal terhelt értéke 4.550.000 forint. Az elsőfokú bíróság által meghatározott 2.454.970 forintot a másodfokú bíróság 6.076.837 forintra felemelte, a különbözet 3.621.867 forint, azonban ennél az összegnél is figyelembe kellett venni, hogy haszonélvezeti jog terheli. Így a felperes fellebbezése eredményes lett 2.535.307 forint, eredménytelen maradt 2.014.693 forint vonatkozásában. Az eredményes és az eredménytelen fellebbezésrészek közötti különbözet 520.614 forint, a felperes a saját fellebbezése után ezzel arányosan tarthat igényt a másodfokú eljárásban felmerült költségének megtérítésére az R. 3.§
(2)bekezdés b) pontja,
(5)bekezdése alapján 13.000 forint összegben. Az alperes fellebbezésének pertárgyértéke 25.394.003 forintnak a haszonélvezeti jog értékével csökkentett része, 17.775.802 forint. Miután a peres felek között a haszonélvezeti jog fennállta nem volt vitás, a másodfokú bíróság a perköltség számításánál nem vette figyelembe, hogy erre vonatkozó részében az alperes fellebbezése kisebb részben eredményre vezetett, hanem a pertárgyértéket a fentiekben már kifejtettek szerint korrekcióval határozta meg. Így az alperes fellebbezése után a felperest illeti meg perköltség, amely az R. 3.§
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése szerint 367.000 forint ügyvédi munkadíjban számítható. A felperesnek járó másodfokú perköltség így mindösszesen 380.000 forint. A felperes az Itv. 74.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13.§
(1)bekezdése tekintettel 2.014.693 forint fellebbezési érték után köteles viselni a feljegyzett fellebbezési illetéket 161.200 forint összegben. Az alperes a másodfokú eljárásra személyes költségmentességben részesült, így a terhére eső feljegyzett fellebbezési illetékeket a Kmr. 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. Pécs,
  1. szeptember
  2. . Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.