Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.093/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Faragó és Vágner Ügyvédi Iroda (8000 Székesfehérvár, Lakatos u.
- I/
- szám, ügyintéző: dr. Faragó Ágnes ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Várhelyi Tamás ügyvéd (8000 Székesfehérvár, Zichy liget
- fsz.
- szám) által képviselt alperes ellen 5.610.994 forint és járulékai megfizetése iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
- november 26-án kelt 14.G.40.077/2004/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- és 71., az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120.000 (Egyszázhúszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
- számú végzésével kijavított
- sorszámú,
- november 26-án kelt ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.918.146 forint tőkét, és ezen összeg után
- május
- napjától
- december 31-ig terjedő időszakra évi 11 % mértékű,
- január
- napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 137.231 forint eljárási költséget. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet, valamint a felperes biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 80.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjat perköltség címén. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a
- májusi engedélyterv szerinti élelmiszeripari kisüzem kivitelezési munkálataira kért árajánlatot a felperestől, aki
- nyarán a teljeskörű kivitelezést 26.552.920 forint + áfa vállalkozói díjért vállalta volna. Ezt az összeget az alperes magasnak tartotta. Ezt követően a felperes új ajánlatot tett, 22.000.000 forint + áfa vállalkozói díjra. A felek ez alapján
- augusztus
- napján vállalkozási szerződést kötöttek. A felperes a
- májusi építési engedélyterv szerinti kivitelezést vállalta, a gyártóeszközök működési feltételeinek biztosításával. A szerződés
- pontja rögzítette a vállalt műszaki tartalmat, azonban a vállalkozási szerződéshez részletes költségvetés nem készült. A felek a befejezési határidőt
- december
- napjában határozták meg. A finanszírozásban úgy állapodtak meg, hogy az teljesítményarányos előlegekkel részszámlák formájában történik. A felperes a munkavégzést megkezdte és az általa elvégzett teljesítésekről részszámlát bocsátott ki. Az alperes
- január
- napjáig összesen 20.542.636 forint + áfa összeget fizetett meg a felperesnek. A felperes kibocsátotta az AJ… sorszámú számláját 5.620.994 forint bruttó összegben, melyet az alperes nem fizetett meg. Ezt követően a felperes további munkát nem végzett, az építkezésről levonult, az alperes - a felperes nemteljesítése miatt - a munkát más vállalkozóval fejeztette be. A felperes eredetileg 5.610.994 forint, majd módosított keresetében bruttó 4.824.142 forint elsődlegesen vállalkozói díj, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén járó összeg, valamint ennek
- május 2-től járó késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes hivatkozott arra, hogy szerkezetkész kivitelezést vállalt, az AJ…. számlájában a szerződés alapján elvégzett munka összegét nettó 2.239.342 forintban, a pótmunka összegét nettó 1.684.453 forintban, míg a külső közműépítési munka díját nettó 565.000 forintban határozta meg. A kereseti kérelmét a per során beszerzett igazságügyi szakértői véleményre tekintettel módosította, azt leszállította bruttó 4.824.142 forint összegre. Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vállalkozási szerződés teljeskörű kivitelezésre, kulcsrakész átadásra vonatkozóan jött létre. A vállalkozói díjat túlnyomórészt megfizette, a felperes azonban nem végezte el a munkát teljeskörűen. Előadta, hogy a felperes nem érvényesíthet többlet- illetőleg pótmunkát. Az általa végzett munkák a szerződés szerinti teljesítések voltak. Egyedül a kerítésépítés költségét ismerte el pótmunkaként 301.224 forint összegben. A kereseti kérelemmel szemben beszámítási kifogást is előterjesztett 1.500.035 forint összegben. Előadta, hogy a felperes a szerződés teljesítésével késedelembe esett, emiatt az általa használt helyiség bérletét meg kellett hosszabbítani, és a meghosszabbított bérleti szerződés alapján kifizetett bérleti díjat érvényesítette a felperessel szemben kárigényként. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai, a szerződéskötésben résztvevő képviselőinek előadása, illetve a perben beszerzett műszaki szakértői vélemény alapján - figyelemmel a csatolt vállalkozási szerződésre - azt állapította meg, hogy a felek a vállalkozási szerződésben az épület egészére vonatkozóan szerkezetkész és azon helyiségek vonatkozásában, ahol a gyártóeszközök kerültek elhelyezésre, kulcsrakész kivitelezésben állapodtak meg. Kiemelten utalt arra, hogy a felperes a kivitelezést a gyártóeszközök működésének műszaki feltételei biztosításával vállalta, ezért szükséges volt azon helyiségek vonatkozásában, ahol a gyártóeszközök elhelyezésre kerültek, a kulcsrakész kivitelezés. Ezen szerződési tartalomnak megfelelő szakértői alternatív díjmeghatározást fogadta el az elsőfokú bíróság az ítélkezése alapjául, azonban azt korrekcióval értékelte. Utalt arra, hogy a beltéri acélajtók vásárlására vonatkozó bruttó 797.993 forint összegű számla nem érvényesíthető, a kivitelezés a vállalkozási szerződés alapján az építési engedély terv szerint történt, abban pedig belső acélajtók nem szerepeltek. A nyilvánvalóan magasabb beruházási összeg, a tervtől való eltérő kivitelezés nem a felperesi magatartásból eredt, így a tervtől eltérő ajtók beszerzésének költségét az alperes nem háríthatja át a felperesre. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperesnek az elfogadott számlában szereplő összegnél magasabb összegre, az árajánlatra vonatkozó hivatkozását, hanem csak a szakértői megállapítást tekintette alapnak (IV/2/
- pont). A felperes az AJ… számú számlájában a szerződés alapján járó, elvégzett munkák után nettó 2.239.342 forint, pótmunka címén nettó 1.684.453 forint, míg költségvetésen kívüli közműépítési munka címén nettó 565.000 forint megfizetésére tartott igényt. A szakértő szakvéleményében összességében ennél magasabb összeget állapított meg, de az elsőfokú bíróság az alperes által teljesített kifizetés és a vállalkozási szerződésben meghatározott fix összegű vállalkozói díj különbözetét, összesen bruttó 1.821.705 forintot ítélt meg a felperes javára, mivel a fixáras vállalkozási szerződés folytán a felperes a szerződés keretében végzett munkák ellenértékeként csak a fennálló különbözetre tarthat igényt. Ezt a szakvélemény is megállapította, bár számszaki hibával. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes kereseti kérelméhez csatolt számlájában 1.684.453 forint + áfa összegű, pluszmunkák címén érvényesített vállalkozói díjat kért, és az elsőfokú bíróság ezt az összeget ítélte meg a perben rendelkezésre álló nyilatkozatok és a becsatolt iratok egybevetésével. A külső közműépítés címén a szakvélemény alapján 184.400 forintot, ehhez hozzávéve a külső villanybekötés összegeként 203.200 forintot állapított meg, mely összesen bruttó 4.411.771 forint. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján megállapította azt is, hogy a felperes által el nem végzett munkák bruttó 433.125 forintot képviseltek, továbbá az alperes bruttó 2.060.500 forint összegű munkát végzett el a felperes helyett, ezt a bruttó 2.493.625 forintot levonta a felperesnek járó vállalkozói díjból és a különbözeti 1.918.146 forint összegben marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság az indokolásában kitért arra is, hogy az esetleges bizonyítatlanság, pontatlanság a felperes terhére esik, a számlákon feltüntetett összegek, a munkavégzés terjedelme, illetve az alperes által megrendelt pluszmunkák, és a felmerülő többletmunkák vonatkozásában. A felperes mint vállalkozó nem kellő gondossággal járt el sem a szerződéskötés, sem annak teljesítése során, az építkezés területén építési naplót nem vezetett. Így a szerződés műszaki tartalmának, a pót- és többletmunkák körének összegszerűségében csak az ítélet szerint látta a bizonyítottságot, a szakvéleménnyel a felperesi számlázás ennyiben volt igazolható. Az elsőfokú bíróság az alperesi beszámítási kifogást elutasította, mivel a szerződés tartalmát nem az alperesi álláspontnak megfelelően állapította meg, így a tanúvallomások alapján a
- december 10-i állapotot figyelembe véve késedelmet nem állapított meg a felperesi teljesítés kapcsán. Az alperest a Ptk.
- §-a felhívása mellett marasztalta, a kamatfizetési kötelezettségét a Ptk.
- § a) pontjára és
- §
(1)bekezdésére hivatkozva állapította meg. Utalt arra, hogy a felperes biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelme az
- évi LIII. törvény
- §-a alapján nem megalapozott, mivel a felperes a követelés kielégítésének veszélyét nem valószínűsítette. A Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott a perköltség viseléséről, a felperes 2/3 részbeni pervesztességét az eredeti kereseti kérelemhez viszonyítva vette figyelembe és a perköltség megállapításánál elszámolta a felperes által előlegezett szakértői díjat. összegének Az ítélet ellen a felperes
- sorszám alatt nyújtott be fellebbezést, melyet
- sorszám alatt részletesen indokolt. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes marasztalásának 4.824.142 forint összegre való felemelését és az alperes perköltségben való marasztalását. A felperes a részletes fellebbezésében utalt arra, hogy a szakértői vélemény elszámolási javaslatainak mindegyike magasabb összeget állapított meg az elsőfokú bíróság ítéleténél. A felperes legutolsó kibocsátott számlája részszámla volt, magasabb összegű végszámlát az áfa befizetési kötelezettség miatt nem állított ki. A felperes a S. L. által készített szakvélemény
- sz. alternatíváját elfogadta, ennek megfelelően módosította a keresetét 4.824.142 forint vállalkozói díjra és járulékaira. Másodlagosan kérte az alperes által a felperes helyett elvégzett munkákra vonatkozó elszámolás korrekcióját, mely szerint a felperest 4.120.961 forint illetné meg. Utalt arra, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a szakértő által megállapított másik alternatíva számítását tartaná megalapozottnak, a fellebbezés ezen alternatíva alapján járó vállalkozói díj összegének megfizetésére irányul. Kérte az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeiben történő marasztalását. Az alperes
- sorszám alatt nyújtott be fellebbezést, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a felperes keresete 301.224 forintot meghaladó részének elutasítását. Az alperes a kerítés építés költségét fogadta el csupán a felperesi követelések közül, ezt meghaladóan azok elutasítását kérte. Véleménye szerint az elsőfokú bíróságnak a felek közötti szerződés tartalmára vonatkozó megállapítása vitatható, a felperes korábbi előadásával is ellentétes. Előadta, hogy az ítéleti tényállás alapjául szolgáló értelmezés a szakértő által készített szakvéleményben bukkant elő, és ezt követően módosította a felperes az álláspontját, korábban a felperes csak a szerkezetkész állapotra hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az előadottak közötti ellentmondásokat és a szakvélemény ellentmondásosságát nem oldotta fel, a szakértő pedig túlterjeszkedett a szakértés keretein, amikor a szerződés értelmezésébe fogott. Utalt arra, hogy a felperesi számla és szakértői véleményben foglalt kimutatások nem egyeznek. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az alperesnek nem fűződött érdeke egy szerkezetkész épület megrendeléséhez, nem volt életszerű az a feltételezés, hogy csökkentett műszaki tartalomra vonatkozó szerződéskötés után, szóban, pótmunkaként rendelt további munkákat, lényegében ezzel meghaladva az eredeti kalkuláció szerinti díjat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes nem vezetett építési naplót és nem kellő gondossággal járt el. Hivatkozott továbbá külön jogszabályokra, az élelmiszerek, illetve a fagylalt előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai, illetve egészségügyi szabályaira. Megismételte, hogy a felperes kulcsrakész kivitelezést vállalt. Álláspontja szerint a tényállást az elsőfokú bíróság nem derítette fel, az ellentmondásokat sem oldotta fel, és a felperes a keresetét sem jogalap, sem összegszerűség tekintetében nem bizonyította. A felperes a másodfokú eljárásban
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az alperes fellebbezésben foglaltakat vitatta, utalt arra, hogy tervek hiányában a teljes épület kulcsrakész kivitelezése nem kerülhetett szóba. Kijelentette, hogy az alperes szóban adott konkrét utasításokat, és az épület funkcionálisan és gépészeti ellátottságában alperes kérelmének megfelelően készült el, ezzel megvalósult a működéshez szükséges, szerződésben vállalt feltétel. Álláspontja szerint a szakértő a felperesi álláspontot támasztotta alá. A fellebbezések megalapozatlanok. A Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A Ptk. 205. §
(2)bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A Ptk.
- §-a és
- §-a értelmében a felperes a fix áras szerződés alapján az elvégzett, illetve az el nem végzett munkák, a pótmunkák elszámolásával tarthat igényt vállalkozói díjára. Az alperes által még ki nem fizetett - a fix díjból még hátralévő - vállalakozói díjhoz hozzá kell adni a pótmunkák ellenértékét és le kell vonni a szerződéshez tartozó, de a felperes által el nem végzett munkák ellenértékét. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján részben mérlegeléssel - helytállóan állapította meg és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. Az elsőfokú bíróságnak a felek által megkötött szerződés tartalmára vonatkozó, mérlegeléssel megállapított - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rögzített tényállásának megváltoztatására a Fővárosi Ítélőtábla nem látott okot. A szerződő felek képviselői az elsőfokú eljárásban egymással ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tettek. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben a felek által csatolt vállalkozási szerződés értelmezésén, részben a műszaki szakértő által megfogalmazott „valószínűségi” véleményen alapult. A felek eltérő érdekei, utólagos eltérő értelmezései folytán a Fővárosi Ítélőtábla úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte a szerződés lényegi tartalmát, és helytálló volt a szakvélemény nagyobb részt elfogadása melletti elszámolás is. A szakértői vélemény korrekcióját illetően sem látott a Fővárosi Ítélőtábla indokot az elsőfokú ítélettől való eltérésre. Az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy mely tételek vonatkozásában és miért döntött a műszaki szakvélemény alapvető elfogadásán túl annak részbeni, összegszerűségre is kiterjedő korrekciója mellett. A Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A fenti jogszabályi rendelkezés helyes alkalmazásával helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az ítéletben megállapított összegnél magasabb vállalkozói díjat a felperes - részben a számlázási pontatlanságok, részben a költségvetés és az építési napló hiánya miatt - nem tudott bizonyítani. Utóbbi körben az alperesi fellebbezésben írtakat részben figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla utal arra is, hogy nem valószínűsíthető olyan megállapodás, amely alapján a szerkezetkész állapot a pótmunkákkal magasabb végösszeget eredményezne, mint a korábbi, kulcsrakész állapotra ajánlott vállalkozói díj. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelmek és ellenkérelem korlátai között maradva az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezések megalapozatlanok voltak, azonban eltérő volt a fellebbezési pertárgyérték. A felperes 2.906.000 forint, az alperes 1.617.000 forint összegre fellebbezett, ezért ennek megfelelően a felperes 174.300 forint, az alperes 97.020 forint fellebbezési illetéket rótt le. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása folytán a felperes 1/3, az alperes 2/3 részben lett pernyertes, ily módon a lerótt illeték, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíj arányosításával a Fővárosi Ítélőtábla a rendelkező rész szerinti részperköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperes részére, a Pp. 239. §-a és a 81. §
(1)bekezdése szerint. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A §
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Koday Zsuzsanna sk. a tanács elnöke Dr. Molnár József sk. Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő bíró