Pf.20418/2018/4 – Debreceni Ítélőtábla

Pf.IV.20.418/2018/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Csugányné dr. Lakatos Csilla ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a dr. Jámbor Andrea kamarai jogtanácsos által képviselt ALPERES NEVE alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
2. március 26-án meghozott 10.P.20.031/2016/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszámon, az alperes részéről pedig
5. sorszámon előterjesztett fellebbezések alapján indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
6. március 23-tól
7. április 20-ig tartózkodott az alperes büntetés végrehajtási intézetben, ahol először a 304-es, majd
8. március 25-től a 307-es zárkában helyezték el. A felperes orvosi vizsgálatát befogadásának napján elvégezték, rajta a befogadási okirat szerint bőrelváltozást nem észleltek. A felperes
9. március 26-án rosszullétre panaszkodott, ápolói gyógyszerezésén túl azonban orvosi ellátásban nem részesült, míg
10. március 28-án került sor a heti rendszeres orvosi vizsgálatára, melynek során panaszt nem jelzett.
11. március 29-án a felperes ismételt rosszullétre panaszkodott, ezért EKG vizsgálatra, vérnyomásmérésre és vércukor mérésre került sor, amelyek normál eredményeket mutattak. Állapota spontán rendeződött. A felperes az alperes orvosi rendelését
12. április 3-án a testét borító számos elvakart kiütésnyom miatt kereste fel. Az ambuláns lap szerint mind a karon, mind a lábszáron számos elvakart heg látható, a rögzített státusz szerint hyperemiás papula került diagnosztizálásra. Kezelésként 10 szem GYÓGYSZER1 tablettát és GYÓGYSZER2 kenőcsöt kapott. Diagnózisként rögzítették, hogy a kiütéseket nem mérges rovarok és egyéb athropodák csípése okozta. A betegszobai elhelyezést nem tartották indokoltnak. A felperes
13. április 17-én történt ismételt vizsgálatakor további GYÓGYSZER1 gyógyszer és GYÓGYSZER2 kenőcs került felírásra, valamint a szemlefüzetben rögzítették, hogy a felperes a zárkában egészségügyi kártevőt - ágyi poloskát - jelzett. A füzetben rögzítésre került az is, hogy az egészségügyi osztály felé jelezték az irtásra vonatkozó igényt. Az alperesnél az egészségügyi kártevők irtását - szerződés alapján - negyedévente végezték, illetve ha azt eseti jelleggel, kifejezetten kérték. A 307-es zárkában a rovarirtás a negyedévenkénti rendszeres irtást meghaladóan,
14. április 29-én történt meg. A felperes
15. március 17-i orvosszakértői vizsgálatakor megállapították, hogy a felső végtagokon, az alkarokon, a háton és az alsó végtagokon, továbbá a combok felső felszínén, a lábszárakon, illetve a farpofákon és a hason 10 cm2-es területre vetítve jelentős, 5-20 darab közötti hegek találhatóak, amelyek fél-egy centiméter átmérőjű, térképszerű, elmosódott széllel bíró, környezeténél halványabb, a bőr nívójában fekvő, puha elváltozások. A hegek esztétikai eltérést eredményeznek, azonban mivel jól látható helyen találhatóak és nyári ruházattal nem elfedhetők, a fényvédelem fokozottan szükséges. A
16. december 13-án tartott újabb orvosszakértői vizsgálaton megállapították, hogy a felperesnél prurigo alakult ki, ami egy krónikussá váló, viszkető bőrelváltozás. Megállapították továbbá, hogy az első tünetek nem, de a hegek és a prurigo az elvakarás következményei, amelyeken érdemi javulást semmilyen módszerrel nem lehet elérni. A fennálló göbcsék adekvát kezelése preventív jelentőségű, a jövőbeli hegek megelőzését szolgálja. A plasztikai-kozmetikai kezelésektől - azok magas költségei mellett - a várható javulás elenyésző, ezért azok bőrgyógyászati szempontból nem indokoltak. A meglévő hegek maradandó károsodásként értékelhetők, hiszen azok pigment anyagot nem tartalmaznak, ezért a káros UV-sugárzással szemben védtelenebbek ezek a területek, emiatt pedig fokozott a heg-carcinoma kialakulásának a veszélye. A felperesnek az őt ért poloska csípések kezelésének nem megfelelő volta és a börtön fokozatú szabadságvesztése ellenére fegyházas szabályok szerinti fogvatartása miatt bejelentett kártérítési igényét az alperes parancsnoka
17. december 7-én elutasította, amelyet követően a felperes
18. január 6-án keresetlevelet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. A felperes a végső formájában fenntartott kereseti kérelmében 2 255 000 Ft kártérítés (plasztikai beavatkozás költsége) és 745 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A fogvatartás körülményei és az orvosi kezelés nem megfelelő minőségén kívül kifogásolta azt is, hogy - börtönfokozatú elítéltként - fegyházas fogvatartottként kezelték az alperesi intézetben. Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségben való marasztalását kérte. A fogvatartás szabályaival - a zárkaajtók nyitva tartásának a rendjével - összefüggésben arra hivatkozott, hogy a parancsnok jogszabályi felhatalmazás alapján maga dönthet arról, hogy a börtön fokozatú elítéltek esetében is korlátozza a zárkaajtók nyitva tartását, ezért erre tekintettel jogellenesség hiányában kártérítés, illetve sérelemdíj ezen a címen a felperes javára nem állapítható meg. A poloskákkal, csótányokkal és bogarakkal összefüggésben arra hivatkozott, hogy etekintetben jogszabályi kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, mivel a jogszabályban előírt évi két irtás helyett négy irtást is végzett és az eseti jellegű irtásokat is elvégeztette. Vitatta, hogy a felperes testén már a befogadását követően poloskacsípések lettek volna, és azt is, hogy a felperesnél jelentkező hegek poloskacsípéstől származnának, amelyet szakértői vélemény sem támaszt alá. Hangsúlyozta, hogy a felperes csupán
19. április 3-án jelentkezett a csípésekkel kapcsolatban, amelyre szakszerű kezelést kapott, ezért jogellenes magatartás hiányában kártérítési felelősség nem terheli. Az elsőfokú bíróság a
20. március 26-án meghozott
21. sorszámú ítéletével 500 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 99 000 Ft perköltség alperes javára való megfizetésére, továbbá rendelkezett a felmerült és az állam által előlegezett költségek viseléséről. Az elhelyezés körülményeire vonatkozóan az elsőfokú bíróság - az alperes hivatkozásával egyetértve - megállapította, hogy „A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól" szóló 16/
22. (XII. 19.) IM rendelet
23. §-a alapján az ajtók zárva tartásának elrendelésére és megszüntetésére a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka jogosult. Az alperes parancsnoka pedig a 65/
24. számú intézkedésével a zárkaajtók nyitva- és zárvatartását akként szabályozta, hogy nem dolgozó fogvatartottak esetében a börtönfokozatú elítéltek zárkáinak ajtaját zárva kell tartani. Ezért jogellenesség hiányában - a felperes erre alapított sérelemdíj iránti igénye nem megalapozott. Részben megalapozottnak találta ugyanakkor a felperes hivatkozását a rovarcsípésekkel összefüggésben. Megállapította, hogy a felperes azt nem tudta bizonyítani, hogy a csípések már a befogadásának a napján, illetve az azt követő napon keletkeztek, ugyanis a felperesnek az intézeti házirend szerint ezt írásban kellett volna jeleznie a nevelőjénél, amelynek megtörténtét viszont a felperes nem is állította. Emellett pedig a kihallgatott tanúk sem tudták alátámasztani a csípések keletkezésének időpontját. A rendelkezésre állt okiratok alapján ugyanakkor azt tényként lehetett megállapítani, hogy a
25. április 17-i vizsgálat során a szemlefüzetbe feljegyezték az egészségügyi kártevők észlelését, illetve a
26. április 3-i ambuláns lapon is szerepel a felperes számos elvakart csípése, amelyekkel kapcsolatban az intézeti orvos rovar csípését vagy harapását állapította meg. Emiatt az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy leghamarabb
27. április 3-án jelentkezhettek a bőrelváltozásban megnyilvánuló panaszok. A bőrelváltozás okaként - a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakértői véleményére, és a rendelkezésre álló iratokra alapozva - a rovarcsípést állapította meg, azzal, hogy a bőrgyógyászati betegség szempontjából annak nincs lényegi jelentősége, hogy milyen rovartól származnak a csípések. Az abból származó hegek pedig a teljes testfelületet érintik, a több száz bőrelváltozás maradandó egészségkárosodásnak tekinthető, mivel azok pigment anyagot nem tartalmaznak, ezért a káros UV-sugárzástól védtelenebbek ezek a területek, amelyeken fokozottan fennáll a bőrrák kialakulásának a veszélye. A szakértői véleményre tekintettel a plasztikai sebészeti beavatkozással összefüggő költségek megtérítésére vonatkozó 2 255 000 Ft-os kártérítési igényt nem tartotta megalapozottnak, mivel a felperes által is elfogadott szakértői vélemény szerint e beavatkozás is teljesen alkalmatlan lenne a hegek, tünetek teljes eltüntetésére. Az alperesnek a rovarirtásra és a gyógyszeres kezelésre alapított kimentését nem találta megalapozottnak. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy az irányadó bírósági gyakorlat szerint az alperesi magatartás felróhatóságának hiányáról nem lehet szó azon az alapon, hogy az alperes eleget tett a jogszabályban előírt irtási kötelezettségének, mert egyrészt annak alkalmatlan kivitelezését, s ezáltal a kötelezettség megsértését támasztja alá a poloskák jelenléte, másrészt a felperest a csípések megjelenését követően nem emelték ki a fertőzött környezetből, ezért ő ott újabb csípéseket szenvedett el. A felperes
28. április 20-ig, az alperes intézetének az elhagyásáig a 307-es zárkában volt elhelyezve, amelynek fertőtlenítését az alperes csupán
29. április 29-én végeztette el. Megállapította, hogy bár az alperes orvosai a felperesnél megfelelő kezelést alkalmaztak és szabályszegést nem követtek el, azonban mulasztás terheli az alperest atekintetben, hogy nem biztosította a tüneteknek megfelelő mennyiségű gyógyszert - ezáltal négy nap eltelt úgy, hogy a felperes gyógyszerrel nem rendelkezett - továbbá nem került sor időben szakorvosi ellátásra és a felperesnek a fertőzött környezetből való kiemelésére. A sérelemdíj rendeltetéséből adódóan a felperest ért és kompenzálandó hátrányok kiküszöböléséhez 500 000 Ft sérelemdíj megállapítását tartotta indokoltnak és megfelelőnek. Ez ellen az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést terjesztett elő. A felperes a fellebbezésében a sérelmezett határozat megváltoztatását és a megítélt sérelemdíj összegének 3 000 000 Ft-ra történő felemelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a polgári perben a „jogalaphoz kötöttség" elve érvényesül, azonban a jogcím nem köti a feleket, ezért lehetősége van a vagyoni kártérítésként előterjesztett igény jogcímének a módosítására. A plasztikai sebészeti kezelésekkel kapcsolatban a szakértői véleményben foglaltakat elfogadta, azonban a sérülés jellegére és az élete elnehezülésére tekintettel jelentősebb „kártérítési összeg" megállapítását tartotta indokoltnak. Magyarország Alaptörvényére és a vonatkozó alkotmánybírósági és egyéb bírósági fórumok gyakorlatára hivatkozással állította, hogy a bőrelváltozásban megnyilvánuló panasza már
30. április 3-án jelentkezett, ezért az alperes mulasztása miatt sérült a testi, lelki egészséghez való joga. Az alperes a fellebbezésében a sérelmezett határozat megváltoztatását és elsődlegesen a felperes keresetének a teljes elutasítását, másodlagosan pedig a megítélt sérelemdíj összegének 46 400 Ft-ra történő leszállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kimentése érdekében előadott körülményeket az elsőfokú bíróság nem vette teljeskörűen figyelembe. Állította, hogy az elvárható gondosságnak megfelelően kezelte a felperes panaszait, a kezelésekkel nem késlekedett. A szakértői vélemény is megállapította, hogy szakmai szabályszegés nem történt, a beteg adekvát kezelést kapott. Emiatt pedig számára nem felróható a felperes állapotában bekövetkezett hátrányos változás. A felperes közrehatására hivatkozva állította, hogy a 10 szem gyógyszer beszedését követően csupán további négy nap elteltével jelezte, hogy azok elfogytak és a panaszai nem szűntek meg. Azzal, hogy a felperes nem volt hajlandó a T.-i Kórházban maradni maga is közrehatott az állapota rosszabbodásában. A fertőzött környezetből való kiemeléssel összefüggésben állította, hogy a környezet nem volt fertőzött, a felperes a poloskákat a befogadását követően 26 nap elteltével,
31. április 17-én jelezte csupán, azok jelenlétét a tanú vallomása sem támasztotta alá, akit egyébként a poloskák nem csíptek meg. A fertőzött környezetből való kiemelést sem az orvosok, sem a perben meghallgatott szakértők nem tartották indokoltnak, ezért a magatartása nem tekinthető felróhatónak. Másodlagos kérelmét arra alapította, hogy „A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról" szóló
32. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 10/A. §-a alapján a nem megfelelő elhelyezés miatt legfeljebb napi 1600 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezhető, ezért a nála töltött 29 napra tekintettel a felperes 46 400 Ft sérelemdíjra jogosult. A felek az ellenérdekű fél fellebbezésével összefüggésben ellenkérelmet terjesztettek elő. Az ítélőtáblának - a per megindításának az időpontjára tekintettel - a jelen eljárásban még alkalmazandó „A polgári perrendtartásról" szóló
33. évi III. törvény (a továbbiakban:
34. évi Pp.) 256/A. §-ának