← Magyarország

Mfv.10589/2016/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről szóló döntés a közléssel hatályossá válik és ehhez a munkáltató eltérő tartalmú intézkedéséig és az erről szóló tájékoztatásig kötve van. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.589/2016/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró Sipőczné Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: ügyintéző: jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője:jogtanácsos A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes és alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.005/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.203/2015/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.005/2016/
  4. számú ítéletét abban a részében, amelyben a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.203/2015/
  5. számú a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta - az első-és másodfokú perköltségre kötelező rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek
  6. évre járó illetmény-különbözet jogcímén 373.200 (háromszázhetvenháromezer-kettőszáz) forintot és ezen összeg után
  7. július 1-jétől járó késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült 189.200 (száznyolcvankilencezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Tényállás A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban középfokú besorolású munkakörben dolgozott.
  8. január 1-jétől az alperes a D fizetési osztály
  9. fizetési fokozata alapján a felperes garantált illetményét 86.900 forintban állapította meg, és
  10. december 31-éig havi 57.100 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is folyósított részére, ekként a felperes összilletménye 144.000 forint volt.
  11. január 1-jétől az alperes a felperes garantált illetményét továbbra is 86.900 forintban állapította meg, amelyet 35.100 forinttal kiegészített a garantált bérminimumra, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét azonban 22.000 forintra csökkentette, így a felperes összilletménye változatlanul 144.000 forint volt. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [2] A felperes a keresetében
  12. augusztus 1-jétől
  13. szeptember 30-áig terjedő időtartamra 788.600 forint illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató nem tett eleget a garantált illetménye garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  14. évi XXXIII. törvény ( a továbbiakban:Kjt.)
  15. §

(9)bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította. Sérelmezte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről az alperes nem hozott határozatot, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget a garantált illetményen felül kellett volna biztosítania. Erre figyelemmel 2013-ban a garantált bérminimum mértéke 114.000 forint volt, garantált illetményként pedig csak 86.900 forintot fizettek számára, így havonta 27.100 forint különbözetre tartott igényt. A 2014 évre megállapított 118.000 forint garantált bérminimumhoz képest a továbbiakban is 86.900 forint volt a számára megállapított garantált illetmény összege, így havi 31.100 forint különbség vonatkozásában az alperest fizetési kötelezettség terheli. 2015 évre a garantált bérminimum mértéke 122.000 forint volt, s bár az alperes ezt az összeget megfizette számára, azonban a hozzájárulása nélkül csökkentette a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, így havonta 31.100 forint különbözet keletkezett. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel szerinte a kinevezési okmány helyesen tartalmazta a felperes kormányrendelet által megállapított garantált illetményét. Hivatkozása szerint Kjt. 66. §
(9)bekezdésének
  1. augusztus 1-jei hatályú módosítása nem írta elő a munkáltató számára azt a kötelezettséget, hogy a közalkalmazott kinevezését módosítsa, nem kellett a garantált bérminimum változására tekintettel évente határozatot hoznia. Érvelése szerint a felperesnek csak a garantált illetményre volt alanyi jogosultsága, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre azonban nem. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [4] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.203/2015/
  2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és 20.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a közalkalmazottak részére megállapítható illetmény több elemből tevődik össze, s ezek folyósításának a törvény által meghatározott különböző feltételei vannak. A Kjt.
  3. § és
  4. §-aiban foglalt szabályok alapján megállapítható díjazást a törvény minimumként határozza meg, amelytől a Kjt.
  5. §
(7),
(8)és
(9)bekezdéseiben foglalt feltételek alapján el lehet térni. A közalkalmazott teljes illetményének kell megfelelnie a garantált bérminimumnak, s ez magában foglalja a törvényi minimumot, valamint a munkáltató döntése alapján meghatározott további összeget. A felperes
  1. és
  2. évi illetmény-különbözetre előterjesztett keresete megalapozatlan, hiszen ezekben az években az illetménye meghaladta az adott évekre előírt garantált bérminimumot, 2015-ben pedig nem kellett az előző években megállapított illetményhez igazítani a díjazás mértékét. [5] A felperes fellebbezése alapján eljárt Veszprémi Törvényszék a 3.Mf.20.005/2016/4.számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest
  3. évre 135.500 forint,
  4. évre 373.200 forint illetmény-különbözet és ezen összeg után járó késedelmi kamat megfizetésére, a felperest mentesítette az elsőfokú perköltség megfizetése alól és kötelezte az alperest 7.000 forint elsőfokú részperköltség, valamint 3.500 forint másodfokú részperköltség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Kjt. megkülönbözteti az illetmény, a garantált illetmény, valamint a munkáltatói döntésen alapuló illetmény fogalmakat. A Kjt.
  5. §-a kiegészítésével a törvény egyértelművé tette, hogy a közalkalmazottat megillető garantált illetmény nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum összegénél. Erre figyelemmel
  6. augusztus 1-jétől a Kjt. kifejezett rendelkezése folytán a felperes garantált illetményének el kellett volna érnie a garantált bérminimum összegét, nem elégséges ugyanis, hogy az összilletménye érje el ezt a szintet. [6] A garantált illetmény és a munkáltatói többletilletmény kettéválasztása azt a garanciális szabályt szolgálja, hogy a közalkalmazott ellenőrizhesse illetménye helyes megállapítását, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt az átcsoportosításról szóló határozat nélkül az alperes jogszerűen nem minősíthette akként, hogy arra figyelemmel érje el a jogszabályban meghatározott összeget a felperes illetménye. Az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításáról
  7. december 31-éig nem hozott döntést, ezért a felperes ezen időszakra előterjesztett [7] keresete megalapozott volt. A 2015 évre előterjesztett felperesi igény vonatkozásában kifejtette, hogy az illetmény részét képező, az alperes által fizetni vállalt munkáltatói többletilletmény a munkáltató mérlegelési jogkörében biztosított juttatás, amely vonatkozásában a Kjt. csak a jogosultság feltételeit határozza meg, a mértékét nem, annak megállapítása teljes egészében a munkáltató egyoldalú döntési jogkörébe tartozik. A munkáltatói többletilletmény nem lehet közös megegyezés tárgya, így nem alkalmazható rá a kinevezés módosítás szabálya sem. Ennek megfelelően nem irányadó a Kjt.
  8. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban:Mt.)
  2. §-a sem, így a felperes
  3. évre előterjesztett illetmény-különbözet megfizetésére irányuló igénye nem volt megalapozott. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a peres felek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az alperes kérte, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletnek a kereseti kérelemnek részben helyt adó döntését és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot akként, hogy a felperes keresetét, mint megalapozatlant teljes egészében utasítsa el és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint az ítélet
  4. augusztus 1-jétől
  5. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozó rendelkezése téves jogi állásponton alapul, sérti a Pp.
  6. és
  7. §-ában meghatározott alapelveket, továbbá a Kjt.
  8. §
(3)bekezdését,
  1. §-át és
  2. §
(7)-
(9)bekezdését. Érvelése szerint a kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimumot a közalkalmazott teljes illetményével kell összevetni, a kormány általi „garantálás” a teljes illetményre és nem annak részelemeire vonatkozik. A Kjt. 21. §
(3)bekezdésére figyelemmel
  1. augusztus 1-je után a Kjt. módosítására tekintettel sem kellett új okmányt kiállítani, illetve a kinevezést módosítani. Az alperesnek a Kjt.
  2. §
(9)bekezdésének hatályba lépése előtt is alkalmaznia kellett a kormányrendeletekben szabályozott minimálbérre és garantált bérminimumra vonatkozó szabályokat, a Kjt. új rendelkezése csupán törvényi szintre emelte a korábban kormányrendeletben előírt azon követelményt, hogy a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a minimálbér, illetve a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. [9] A kormányrendeletekben meghatározott összeg nem a személyi alapbér, illetve az illetmény egyes részelemeire vonatkozott, hanem a teljes bruttó illetményre. A Kjt. V. fejezete szabályozza a közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszerét, amely alapján a közalkalmazottak illetményét meg kell állapítani. A garantált illetmény terminológiát a Kjt.
  1. augusztus 1-je előtt is alkalmazta. A törvény lehetőséget biztosít a munkáltató számára arra, hogy a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítése esetén, illetve a kinevezéskor a garantált bérnél magasabb összegű illetményt állapítson meg. Ezen szabályok rendszerbeli elhelyezkedéséből az következik, hogy az ily módon megállapított díjazás a közalkalmazott garantált bére, amely magába foglalja a törvényi minimumot, valamint a munkáltatói döntésen alapuló további összeget is. [10] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítélet keresetet elutasító részét helyezze hatályon kívül és kereseti kérelmének teljes egészében adjon helyt, kötelezve az alperest
  2. január 1-jétől
  3. december 31-éig járó további 373.200 forint elmaradt illetmény és ennek a középidőtől számított törvényes késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére. Érvelése szerint a törvényszék helytálló döntést hozott a
  4. augusztus 1-jétől
  5. december 31-éig terjedő időtartamra, ugyanakkor megalapozatlan a határozata a 2015 évi igény vonatkozásában. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató csökkentse a döntésén alapuló illetményrészt, erre azonban csak a közalkalmazott korábban megállapított illetménye összegének csökkentése nélkül kerülhet sor. 2014 évre helytelen mértékben határozta meg az alperes a felperes illetményét, a helyes összeg 175.100 forint lett volna. 2015 évre a munkáltatónak akként kellett volna megállapítania az illetményt, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész esetleges csökkentése esetén sem csökkenthetett volna ezen szint alá összilletménye. Amennyiben a munkáltatói illetményrész csökkentésre, illetve megvonásra kerül és az a teljes illetmény csökkentésével jár, szóbeli intézkedéssel nem, csak a Kjt.
  6. §
(2)bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Mt. 58.§-a alapján közös megegyezéssel történő kinevezés-módosítással van lehetőség, ehhez azonban nem járult hozzá. Hivatkozott továbbá arra, hogy a joggal bízhatott a fizetési jegyzékben részletezett egyes illetményelemek jogcímében és összegszerűségében, így azok egyoldalú, visszamenőleges módosítása az általános magatartási követelményekbe ütközik és sérti az Mt. 6. és 7. §-át. Előadta, hogy a jogerős ítélet tévesen hívta fel és alkalmazta az igény 2015 év időszakára vonatkozóan az Mt. 285. §
(3)bekezdését, mert a munkáltatói döntésen alapuló illetmény esetében ugyan az alperest valóban megillette a mérlegelés joga, azonban ennek korlátja az Mt.
  1. §-a alapján az, hogy nem járhat a teljes illetmény csökkentésével. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte továbbá, hogy a 2013 és 2014 évre vonatkozó illetmény-különbözet vonatkozásában a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. A Kúria döntése és annak jogi indokai [12] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [13] A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt.
  2. §
(9)bekezdését, továbbá a 21. §
(3)bekezdését helytelenül értelmezték, illetve arra hivatkozott, hogy a munkáltató megsértette az Mt.
  1. §-át, továbbá
  2. és
  3. §-át, mivel hozzájárulása nélkül módosította az illetményt. [14] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt.
  4. §
(1)-
(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt.
  1. §-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, amely felsorolja az illetményelemeket (illetmény, illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetmény), és a munkáltatói többletilletményt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttesen tartalmazza. Utalni kell a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
  2. §
(2)bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni. [15] Mindebből következően a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően
  1. augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt,
  1. január 1-jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint ez az összeg 118.000 forintra emelkedett, míg
  1. január 1-jétől a felperes garantált illetményének a 347/2014.(XII.29.) Kormányrendelet
  2. §
(3)bekezdése b) pontja alapján el kellett érnie a havi 122.000 forintot. [16] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes
  1. augusztus 1-jétől
  2. december 31-éig a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, nem tájékoztatta a felperest, és a felperes garantált illetményét változatlanul 86.900 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [17] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
  3. §
(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja szerint az összilletményen belül annak változatlan összege mellett a garantált illetmény mintegy automatikusan (hallgatólagosan) emelkedett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. [18] A törvényszék helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [19] A Kúria az Mfv.II.10.460/2015/10. számú elvi határozatában kifejtette, hogy az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma -mintegy alapbérként - együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §
  1. l)és
  2. m)pontjai meghatároznak. [20] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [21] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést írásban nem intézkedik a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [22] A kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli. [23] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §
(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az
(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [24] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes
  1. augusztus 1-je és
  2. december 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az összilletményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [25] Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH 2006.1544.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett ”csökkenthető” vagy „átcsoportosítható”, azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az összilletményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az összilletmény nem változik. [26] Mivel a nem vitatott tényállás alapján az alperes a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről írásban nem tájékoztatta a felperest, azt eredményezi, hogy
  3. augusztus 1je és
  4. december 31-e közötti időszakban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész
  5. januárban közöltek szerint havi 57.100 forint volt és annak átcsoportosítása a garantált illetmény növelése összegére csupán az alperes perbeli hivatkozása volt. [27] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről szóló döntés a közléssel hatályossá válik és ehhez a munkáltató eltérő tartalmú intézkedéséig és az erről szóló tájékoztatásig kötve van. Az alperes által 2013-ban közölt garantált illetmény összege 86.900 forint volt, ettől eltérő összeget
  6. december 31-éig nem állapított meg. Ebből következően a megállapított összeg
  7. augusztus 1-je és
  8. december 31-e között havi 27.100 forinttal,
  9. január 1-jétől
  10. december 31-éig havi 31.100 forinttal volt kevesebb a jogszabály szerinti garantált bérminimum összegénél. Az alperes munkáltatónak a Kjt.
  11. §
(9)bekezdés b) pontján alapuló törvényi kötelezettsége volt
  1. augusztus 1jétől, hogy a közalkalmazott felperes garantált illetménye elérje a garantált bérminimumra irányadó kormányrendeletekben évente meghatározott összeget. Az alperes a perbeli esetben nem bizonyította, hogy a munkáltatói döntésen alapuló intézkedési és tájékoztatási kötelezettség alá eső részből a garantált illetmény kiegészítése megtörtént, ezért a másodfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest a garantált illetmény emelt összege miatt az illetmény-különbözet megfizetésére. [28] A felperes
  2. január 1-jétől érvényesített követelését az eljáró bíróságok jogszabálysértően utasították el. Nem volt vitatott, hogy a felperes garantált illetménye
  3. január 1-jétől a garantált bérminimum összegének (122.000 forint) figyelembevételével került kiegészítésre, melyre az alperes
  4. január 1-jétől hatályos intézkedésében a munkáltatói döntésen alapuló összegből csoportosított át összeget. Az alperes
  5. évben ugyan jogszerűen megtehette, hogy intézkedik arról, hogy a felperes jogszabály alapján emelkedett garantált illetményét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki, azonban ezt jogszerűen csak az addigi illetmény összegének csökkentése nélkül tehette volna meg, a Kjt. 24.§-a alapján alkalmazandó Mt.
  6. §-a alapján kinevezését az illetmény vonatkozásában sem módosíthatta volna egyoldalúan. Ez az elv akkor is irányadó, hogyha az illetmény helyes összege utóbb a perben került megállapításra. Ez esetben a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a
  7. évi illetményét helyesen állapította volna meg. Ebből következően 2015 évre megalapozott a felperes havi 31.100 forint különbözet iránti igénye. [29] Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetmény tekintetében az alperest valóban megillette a mérlegelés joga, és lehetősége volt a döntésén alapuló illetményt csökkenteni, ennek azonban korlátját jelenti az a jogszabályi rendelkezés, hogy mindez nem járhat a kinevezés egyoldalú módosításával, így a korábban megállapított illetmény csökkentésével, arra csak közös megegyezés alapján kerülhetett volna sor. [30] A felperes
  8. augusztus 1-jétől
  9. december 31-éig terjedő időtartamra 5x27.100 forint, azaz 135.500 forint,
  10. évre 12x31.100 forint, azaz 373.200 forint, míg
  11. évre ugyancsak 12x31.500 forint, azaz 373.200 forint illetmény-különbözetre jogosult. [31] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, melyben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta - az első-és másodfokú perköltségre is kiterjedően a Pp.
  12. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az alperest a 2015.évi illetmény-különbözet megfizetésre kötelezte. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [32] A Kúria a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költsége megfizetésére, míg az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. [33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.