Pfv.21495/2018/3 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.495/2018/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Vadkerti Tibor kamarai jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: . Gaál Zsolt ügyvéd A per tárgya: kölcsön A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 2.Pf.20.534/2017/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 16.P.22.164/2016/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jogelődje az alperessel a d-i 8074/1 hrsz.-ú ingatlanára bejegyzett jelzálogjoggal is biztosított 5.000.000 forint kölcsön folyósítására
4. január 31-én kötött kölcsönszerződést
5. március 28-án felmondta. Az alperessel szemben házastársi közös vagyon megosztása iránt 2006-ban, a jelzálogjogosult perben állása mellett indított perben a Debreceni Ítélőtábla
6. december 3-án jogerős, Pf.IV.20.472/2013/
7. számú részítéletével az ingatlant érintő, tulajdonjog megállapítása és a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet elutasította. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes a
8. április 20-án indult fizetési meghagyásos eljárást követő perben a keresetében az alperest 11.350.297 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Az elévülést megszakító körülményként hivatkozott a
9. évi perindításra, az alperes teljesítésére 2008-ban, a fizetési felszólítására
10. augusztus 18-án. [3] Az alperes az ellenkérelmében elévülésére hivatkozással. a kereset elutasítását kérte Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
11. évi IV. (a továbbiakban: Ptk.) 324-
12. §, a Polgári perrendtartásról szóló
13. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
14. §

(3), a 164. §

(1)bekezdés felhívásával az alperes elévülési kifogását alaposnak ítélte. Megállapította, hogy a felperes követelése a felmondással esedékessé vált, annak elévülése

1. március 24-én kezdődött. Az alpereshez megérkezett írásbeli fizetési felszólítást, figyelemmel a Ptk.
2. § és a
3. §

(1)bekezdés rendelkezésére is a felperes nem igazolt. A követelését bírósági úton sem érvényesítette, a házassági vagyonközösségi perben a kényszerű perben állása sem annak, sem a Ptk. 326. §

(2)bekezdés szerint az elévülés nyugvására okot adó körülménynek nem tekinthető. Az elévülés

1. szeptember 2-án az alperes befizetése miatt megszakadt és újrakezdődött. Újabb megszakadás, nyugvás hiányában
2. szeptember 2-án az elévülés bekövetkezett. [5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásában a fellebbezés kapcsán a Ptk.
3. §

(1)és 326. §

(2)bekezdés felhívásával hangsúlyozta, hogy a felperes nem hivatkozhatott alappal az elévülést megszakító vagy nyugvására okot adó körülményként az alperessel szemben a házastársa által tulajdonjog megállapítása és közös tulajdon megszüntetése iránt indított peres eljárásra, e perben kényszerű alperesi pertársként a bírósághoz címzett nyilatkozataira. Nem volt elzárva attól, hogy az alperessel szemben érvényesítse a kötelmi igényét. Ugyanakkor a követelését az elévülés nyugvása esetén is csak 2014. december 3-ig érvényesíthette. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 326. §

(1), a 327. §

(1)és a Pp. 221. §

(1)bekezdést jelölte meg. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet indokolás nélkül nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a 2006-ban indult perben az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által hatályon kívül helyezett ítéletével, majd a megismételt eljárásban hozott - másodfokú bíróság részítéletével megváltoztatott - ítéletével is elrendelte a jelzálogjoggal terhelt, a követelését biztosító ingatlan árverési értékesítését azzal, hogy a befolyó vételárból elsősorban az ő követelését kell kielégíteni. Ugyanis ez igazolja, hogy az elévülést megszakította a perindítás, a kötelező perben állása, a bíróság határozatával az ingatlan árverési értékesítésének, a követelése kielégítésének az elrendelése. [7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [9] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság kötve volt a felülvizsgálati kérelemhez, csak az abban megjelölt ok alapján vizsgálhatta felül a jogerős határozatot. A felperes e kérelmében határozta meg az orvosolni kért jogsérelmét, a Kúria számára a felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit [Pp. 272. §

(2), 275. §

(2)bekezdés, 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. 4.]. A Kúriának így kizárólag abban a jogkérdésben foglalhatott állást, hogy a jelzálogjog jogosult felperes perben állása a házastársi vagyoni jogvitában megszakította-e a kölcsön követelése elévülését. [10] A Ptk.
3. §

(1)-

(2)bekezdés alapján az elévülést a követelés bírósági úton való érvényesítése is megszakítja, ez esetben az elévülés az eljárás jogerős befejezése után újból megkezdődik. A követelés bírósági úton való érvényesítése a jogosult által a követelés érvényesítésére jog által felkínált bírói út lehetőségének az igénybevételét jelenti. A zálogjog érvényesítésének törvényi szabálya, a Ptk. 255. §

(1)bekezdés alapján a zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. Azaz a zálogjogosult részéről az tekinthető a biztosított követelése érvényesítésének, ha - választása szerint - keresetet indít az egyben zálogkötelezett személyi kötelezettel szemben a tartozása megfizetése, ha pedig a személyes adós és a zálogkötelezett nem ugyanazon személy, a dologi kötelezett ellen a követelés zálogtárgyból való kielégítés tűrésére kötelezés iránt, és a bíróság jogerős, végrehajtható marasztaló határozatot hoz. Az elévülést megszakító jogi ténynek a perindítás, vagy az azzal azonos megítélés alá eső bármely jogcselekmény [választottbírósági, fizetési meghagyásos eljárás], alperesi pozícióban a viszontkereset előterjesztése, a beszámítási kifogás érvényesítése minősül, feltéve ha annak tárgyában a bíróság érdemi döntést is hoz [BH

1. 408., BH
2. 51.]. [11] A fent kifejtettek értelmében az elévülés megszakadása joghatás eléréséhez a jogosult aktív cselekedetére van szükség. Nem szakítja meg az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem a követelés érvényesítésére irányul. A jelzálogos hitelező felperes perben állása mellett a házastársak tulajdoni jogvitájának, házassági vagyonjogi igénynek a rendezésére irányuló per nem a felperes követelésének a kielégítését célozta. Ezzel az eredménnyel csak eshetőlegesen, több előfeltétel teljesülése esetén járhatott volna: ha a házastársnak az alperessel szemben érvényesített tulajdoni, majd a közös tulajdon megszüntetése iránti igénye is alapos, a megszüntetés módjaként a bíróság az értékesítést rendeli el, a végrehajtási árverés eredményes, és a befolyt árverési vételár fedezi a követelését. [12] A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria rámutat a következőkre: A (volt) házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetésére a házasságról, családról és a gyámságról szóló
3. évi IV. törvény [a továbbiakban: Csjt.]
4. §

(5)bekezdése értelmében a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai, a Ptk. 147-

1. § az irányadóak. Ha valamely vagyontárgy (közös- vagy külön) vagyoni jellege vitás, a bíróság először ebben a kérdésben határoz a Csjt. alapján. A perbeli esetben is a közös tulajdon megállapítása előkérdése volt a közös tulajdon megszüntetésének. A megosztás Ptk.
2. §

(1)-

(3)bekezdés szerinti módjáról a bíróság szabad mérlegelési jogkörben, a sorrendiség és a Ptk. 148. §

(4)bekezdés szem előtt tartásával határoz. A jelzálogos hitelező kielégítéséhez nem vezethet, ha a bíróság az egyik házastársat a másik házastárs tulajdoni illetősége megváltására jogosítja fel. Ekkor a követelés, mint passzív vagyon a házasfelek egymás közötti belső jogviszonyában - az ellenérték (megváltási ár) és a teherviselési kötelezettség meghatározásánál - nyer elszámolást, az ingatlanon a közös tulajdon megszüntetése a bejegyzett zálogjogot nem érinti, az ingatlanon teherként fennmarad. A jelzálogos hitelező a követelését a külső jogviszonyra irányadó kölcsönszerződés alapján érvényesítheti (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.421/2009/7). Más a helyzet az értékesítés elrendelésekor, miután jelzálogjog az árveréssel megszerzett ingatlant a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 137. § értelmében nem terhelheti. A perbíróságnak a Vht. 162. §

(3)bekezdés b) pont alapján a befolyt vételár felosztásának a módját a jelzáloggal biztosított, a Vht. 170. §

(1)és a Ptk. 251. §

(1)bekezdés alapján kielégítési elsőbbséget élvező követelést figyelembe véve kell megállapítania. E követelés kielégítése a feltétele a jelzálogjog törlésének és az árverési vevő ennek folytán szerez tehermentes tulajdonjogot. Az 1/

1. (V. 19.) PK vélemény V. ponthoz fűzött indokolása kitér arra is, hogy a közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetése nem végrehajtási árverés, nem tartozás behajtása miatt történik a kényszerértékesítés. A perbíróság rendelkezését az indokolja, hogy a jelzálogjogosult a közös tulajdon megszüntetését célzó árverési eljárásról nem értesül, így kielégítési igényét sem tudja a végrehajtási eljárásban történő bekapcsolódásával a zálogjoggal terhelt ingatlan lefoglalása esetén irányadó Vht.
2. §

(6)bekezdés és a 140/A. § szerinti végrehajtási nem peres (vitás esetben a Pp.

1. § alapján soron kívüli peres) eljárásban érvényesíteni. [13] A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a házastársak tulajdoni jogvitájának rendezésére irányuló per nem jelentette a jelzálogos hitelező felperes által a követelése bírósági úton való érvényesítését, így a követelése elévülését nem szakította meg. Azt pedig érdemben már nem vizsgálta, hogy ez a peres eljárás - amely ez előzőekben kifejtettek szerint vezethetett volna akár a követelés kielégítésére is - a Ptk.
2. §

(2)bekezdés alapján tekinthető-e olyan akadálynak, amely miatt a felperes az adós alperessel szemben a kölcsönszerződésből fennálló követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni. Ugyanis az elévülés nyugvására okot adó körülmény megszűnését követően az igény érvényesítésére korlátozott időtartam áll nyitva. Ez az akadály pedig a jogerős részítélet folytán 2013. december 3-án megszűnt, az ettől számított egy éven belül a felperes a követelését nem érvényesítette. 2016. április 20-án, a fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezése időpontjában a követelése a Ptk. 324. §

(1)bekezdés szerint elévült, a 325. §

(1)bekezdés alapján bírósági úton már érvényesíthette, azaz elveszítette a követelése állami kényszer útján való érvényesítésének a lehetőségét. [14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [15] A felperes a Pp. 270. §

(1)bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján köteles az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5),

(6)bekezdés szerint a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. Budapest,

1. október
2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző