← Magyarország

Bf.561/2018/6 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.I.561/2018/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. november hó
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: A vezető beosztású hivatalos személy által az előnyért hivatali kötelességét megszegve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
  4. június hó
  5. napján kihirdetett 6.B.466/2016/
  6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottal szemben alkalmazott foglalkozástól eltiltás büntetést az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásként nevezi meg. Indokolás A Nyíregyházi Törvényszék
  7. június
  8. napján kihirdetett 6.B.466/2016/
  9. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
  10. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  11. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés,
(3)bekezdés II. fordulat
  1. a)pont
  2. aa)alpont]. Ezért 5 év szabadságvesztés büntetésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 5 év jogi képzettséghez kötött foglalkozás gyakorlásától eltiltás büntetésre, valamint 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. A pénzbüntetés napi tételét 1.500,- Ft-ban állapította meg, az így kiszabott 300.000,- Ft pénzbüntetést a vádlottnak a Gazdasági Hivatal felhívásától számított 15 napon belül kell megfizetnie. A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy 1 napi tétel helyébe 1 napi szabadságvesztés lép. A vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás végett, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletének tényállását a feljelentés és a nyomozás indításának időpontjával, indokolását pedig a bűnösségi körülmények körében azzal egészítse ki, hogy a vádlott olyan bűncselekményt követett el, amelyet tisztségénél fogva megakadályozni kellett volna (Kúria 56. BK. vélemény II/8. pont). A törvényszék érdemben nem indokolta azt, hogy miért tért el a vádlott javára a középmértékes büntetéskiszabás elvének alkalmazásától, ennek feltüntetése is indokolt a Be. 599. §
(2)bekezdés a) pontja alapján. Indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla az ítélet rendelkező részét a Be. 606. §
(1)bekezdése felhívásával változtassa meg: a szabadságvesztés büntetést és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést számottevően súlyosítsa, a foglalkozástól eltiltás büntetés megnevezésénél a Btk. 52. §
(1)bekezdés a) pontjának rendelkezését alkalmazza, ugyanis az ügyészség álláspontja szerint a szakképzettséget igénylő foglalkozások körében a foglalkozástól eltiltás csak egységesen mondható ki, nem szűkíthető le valamely szakfoglalkozás gyakorlására (BJD 2535., Kúria
  1. BK vélemény). „Az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás" megnevezés a Kúria által is megerősített bíró gyakorlatnak megfelel (BH
  2. 337., Kúria Bhar.III.1.659/2014., Debreceni Ítélőtábla Bf.II.899/2013., Bf.III.807/
  3. és Bf.II.19/2018/7.) Korrupciós bűncselekmény miatt marasztalt vádlottal szemben a törvényi feltétel fennállta esetén az egységes bírói gyakorlat szerint „jogi egyetemi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás" büntetésnek van helye, amelynek indoka, hogy a jogvégzett terheltnek ne legyen esélye diplomájának más szakterületen hasznosítására az eltiltás tartama alatt. A fellebbviteli főügyészség indítványozta a továbbiakban az első fokú ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyását a Be.
  4. §-a alapján. A védő az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezése indokolásában indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
  5. §
(1)és
(2)bekezdései alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlott bűnösségét a Btk.
  1. § a) pontjában meghatározott és aszerint is büntetendő hivatali visszaélés bűntettében állapítsa meg. A védő álláspontja értelmében az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, részben megindokolatlan, ugyanis a törvényszék tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. Ebből fakadóan téves jogi következtetésre jutott és ez eredményezhette azt, hogy hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében állapította meg a vádlott bűnösségét. A védő elvi éllel kívánt rámutatni arra, hogy végső soron három olyan ok és körülmény van, amelyek miatt külön-külön is megfontolás tárgyává kellett volna tennie az elsőfokú bíróságnak a vád szerinti minősítésben a bűnösség kimondását, amelyek a következőek: Az ügy tárgyát képező megbízhatósági vizsgálat lefolytatása előtt titkos információgyűjtés történt a ...t érintően, érdemi eredmény nélkül, mégis ebből adatokat használtak fel vélhetően a megbízhatósági vizsgálat lefolytatásához. A védő hivatkozik a 315/
  2. Tük., illetve a 141/
  3. Tük. számú ügyekre. Az első ügyszám a titkos információgyűjtést takarja, amely nem járt eredménnyel, míg a második iratszám
  4. április
  5. napján a tárgyalótisztnek a vádlott ...ban más ügyben történő megjelenése kapcsán keletkezett. A védő szerint felvetődik az a szakmai kérdés, hogy felhasználható-e egy lezárt információgyűjtés anyaga és az abban foglalt információ egy későbbi megbízhatósági vizsgálatban. A védő utalt a Rendőrségi Törvény (Rtv.) 75/G. és 75/H. §-aira, nevezetesen a titkos információgyűjtés során megszerzett adatok bizalmassága és törlése szabályaira. A védő álláspontja, hogy a megbízhatósági vizsgálat provokáció alkalmazásával jutott el abba a stádiumba, annak nyitva álló határidejének első napján, azaz
  6. április
  7. napján, miszerint az ügyben a tárgyalótiszt a nem büntetőjogi értelemben vett kényszerhelyzetet kihasználva a pénzt át tudta adni a vádlottnak, ő pedig mentve a helyzetet átvette a tárgyalótiszt kezében lobogtatott összeget. Nem került megcáfolásra a vádlott azon védekezése, hogy az általa kényszeredetten átvett összeg vonatkozásában rendőrségi segítséget kívánt kérni munkaideje végeztével. Ez meghiúsult, ugyanis 15:00 órakor „rajtaütöttek". A védő végezetül kitért beadványában arra, hogy mind a titkos információgyűjtés iratanyagába, mind a
  8. április 3-án keletkezett iratanyagba, de a megbízhatósági vizsgálat anyagába is betekintést kívánt tenni, azonban a betekintési engedélyt megtagadta számára a Fővárosi Törvényszék. A védő szerint így soha nem derülhet ki ebben, illetve az ehhez hasonló ügyekben a teljes igazság mindaddig, amíg ezeknek a korábbiakban hivatkozott eljárásoknak a megfelelő módon történő megismerése nem válik részévé az adott, éppen elbírálandó büntetőügynek. Ezt egy olyan anomáliának tarja a védő, amely mindenképpen gyengíti a kétséget kizáró módon történő bizonyítást, mint alapelvnek az érvényesülését a büntetőügyekben. A fentieket összefoglalva a védő álláspontja, hogy a vesztegetés bűncselekményét a vádlott nem követte el, de nem vitatta a hivatali visszaélés megvalósulását. Felvetette a védő, hogy az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölését követően lehetőség van arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben szereplő tényállástól és jogi okfejtéstől eltérő megállapításokra jusson és így a védelem indítványainak megfelelően dönthessen. Az ügyben megtartott nyilvános ülésen a védő elsődlegesen felmentés érdekében tartotta fenn fellebbezését, de kitért a részbeni megalapozatlanságra is, mely kiküszöbölhető akként, hogy eltérő tényállás megállapításával a megfelelő jogi minősítés meghatározására jusson az ítélőtábla, ebből kifolyólag a büntetés enyhítése is szóba jöhet, illetőleg egy esetleges szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése sem kizárt. Elöljáróban szükséges rámutatni arra, hogy a
  9. július
  10. napján hatályba lépett
  11. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (a továbbiakban: Be.)
  12. §
(1)bekezdése felhívásával e törvény rendelkezéseit a
  1. §-
  2. §-ban meghatározott eltérésekkel a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, illetőleg a
  3. §
(1)bekezdése értelmében e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §
(1),
(2)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 599. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le. Az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék a tárgyalásán megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen értékelte, ezért az általa rögzített tényállás túlnyomórészt megalapozott, az azonban kisebb mértékben kiegészítésre, pontosításra szorul az iratok tartalma alapján a Be. 592. §
(2)bekezdés a) pontja és a Be. 599. §
(2)bekezdés a) pontja alkalmazásával a nyomozati irat lapszámait felhívva a következőképpen: A vádlott
  1. április 1-jétől töltötte be a ... beosztását (
  2. oldal). A vádlottal szemben megbízhatósági vizsgálat elrendelésére a
  3. március
  4. napján kelt 3031010/210/2/
  5. Tük. számú határozattal került sor
  6. április
  7. napjától
  8. április
  9. napjáig. Titkos információgyűjtést is megjelöltek a határozatban: fedőokirat, kriminál-technikai eszközök, technikai adatgyűjtő és rögzítő eszközök formájában. A kidolgozott végrehajtási terv szerinti végrehajtását
  10. április
  11. napján hagyta jóvá az ügyészség (10-
  12. oldalak). A megbízhatósági vizsgálat célja volt annak megállapítása, hogy a vádlott, mint a ... vezetője feladatai ellátása során jogszerű intézkedésével és tevékenységével eleget tesz-e hivatali kötelezettségének vagy magatartásával a végrehajtási tervben felvázolt tényállásnak megfelelő, a Btk.
  13. §
(1)bekezdésébe ütköző hivatali visszaélés bűntette, a Btk. 294. §
(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, a Btk. 343. §
(1)bekezdésébe ütköző közokirat hamisítás bűntette, a Btk. 219. §
(1)bekezdésébe ütköző személyes adattal visszaélés vétsége, illetve a Btk. 423. §
(1)bekezdésébe ütköző információs rendszer vagy adat megsértésének vétsége bűncselekményeket elköveti-e (
  1. oldal utolsó bekezdése). A megbízhatósági vizsgálat során azt az élethelyzetet modellezték, amikor a megbízhatósági vizsgálat alá vont személyt a hivatalos ügyintézést megkerülve egy magánszemély keresi meg, aki megkéri a ...i osztályvezetőt, hogy az ingatlan-nyilvántartási rendszert felhasználva egy ... lakos tulajdonában levő összes ingatlant - annak személyes azonosítói alapján - kutasson fel, majd azok részletes adatait adja át, amelyért anyagi ellenszolgáltatást kínál (
  2. oldal
  3. bekezdése végrehajtási terv -) A 100.000,- Ft készpénzt a vádlott a nadrágja bal első zsebébe tette (
  4. oldal). A tárgyalótiszt 13:55 órakor elhagyta a ...t (
  5. oldal). Rendőri intézkedést 15:10 órakor foganatosítottak a vádlottal szemben I./16-os irodában, ahol a vádlott pénztárcájából előkerült a tárgyalótiszt által átadott, rögzített sorszámú 10 darab 10.000,- Ftos bankjegy. Az
  6. évi CXLI. törvény (Inytv.)
  7. §
(1)bekezdése szerint: A tulajdoni lapról kérelemre vagy megkeresésre másolatot az ingatlanügyi hatóság szolgáltathat. A hiteles másolat kiállítása iránti kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező természetes személy azonosító adatait, a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet nevét és a képviseletében eljáró személy természetes személyazonosító adatait. A kérelemben szereplő adatokat az ingatlanügyi hatóság a személyazonosság, illetőleg a képviseleti jogosultság igazolására szolgáló okmányokból ellenőrzi (29. oldal). Az ügyben hivatali vesztegetés elfogadása bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt 2016. április 5-én került sor feljelentés megtételére. Az így pontosított, illetőleg kiegészített tényállás most már megalapozott, és irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 591. §
(1)bekezdése értelmében. A felmentésre irányuló fellebbezés megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethet a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülértékelésének tilalma folytán a Be. 593. §
(1)és
(3)bekezdéseiből következőleg. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése törvényes. A törvényszék kifogástalanul megvizsgálta a jogi minősítés kérdésén belül, hogy jelen ügyben a Nemzeti Védelmi Szolgálat a megbízhatósági vizsgálatot a rá vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján, és a törvényi korlátok között valósította meg, az nem tekinthető provokációnak. Az 1994. évi XXXIV. törvény - a rendőrségről (Rtv.) - 7/A. §
(1)bekezdése szerint a megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségének. Ennek megállapítása érdekében a megbízhatósági vizsgálatot végző szerv a munkakör ellátása során a valóságban is előforduló, vagy feltételezhető élethelyzeteket hoz mesterségesen létre. A megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható. E rendelkezésből az következik, hogy abban az esetben, ha a megbízhatósági vizsgálat bűncselekmény gyanúját tárja fel, a büntetőeljárás megindításának nincs akadálya, sőt az Rtv. 7/C. §
(1)bekezdése alapján, ha a megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanújára utaló adat merül fel, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a megbízhatósági vizsgálat befejezését követően haladéktalanul feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél. Az Rtv. 7/A. §
(2)bekezdése kimondja, hogy a megbízhatósági vizsgálat elrendeléséről és befejezéséről - az arra vonatkozó határozat, valamint elrendelés esetén részletes terv megküldésével - az ügyészt haladéktalanul tájékoztatni kell. A határozat és megbízhatósági vizsgálat végrehajtásáról szóló részletes terv alapján az ügyész a megbízhatósági vizsgálat elrendelését kettő munkanapon belül jóváhagyja, vagy a jóváhagyást megtagadja. A 7/A. §
(4)bekezdése értelmében a megbízhatósági vizsgálat időtartama alkalmanként nem haladhatja meg a 15 napot. Az Rtv. 7/B. §
(1)bekezdése értelmében a megbízhatósági vizsgálat során - a bírói engedélyhez kötött információgyűjtés kivételével az elrendelő határozat indokolásában írt cél megtartásával titokban információ gyűjthető. Az alkalmazni kívánt titkos információgyűjtő eszközt az elrendelő határozatnak és a részletes tervnek tartalmaznia kell. Ha a titkos információgyűjtés alkalmazni kívánt eszközéhez ügyészi engedély szükséges, a megbízhatósági vizsgálat csak az erre vonatkozó ügyészi engedély birtokában végezhető. Az Rtv. 7/B. §
(2)bekezdésének
  1. b)pontja, a ba), illetőleg a
  2. bb)alpont alatt tartalmazza, hogy melyek azok a bűncselekmények, amelyeket a megbízhatósági vizsgálatot végző személy nem követhet el. A tilalommal érintett bűncselekmények alól kivételt képeznek a korrupciós bűncselekmények. A megbízhatósági vizsgálat kapcsán eljárásra jogosult szerv a 293/2010. (XII. 22.) Korm. Rendelet 1. §-a alapján a Nemzeti Védelmi Szolgálat. A megbízhatósági vizsgálat részletszabályait az említett Korm. Rendelet 10-13. §-ai rendezik. Ezek közül kiemelendő a 12. §
(1)bekezdése, melynek értelmében a megbízhatósági vizsgálat érdekében kialakítandó élethelyzetnek olyannak kell lennie, hogy az a vizsgálattal érintett személy intézkedési, eljárási kötelezettségét vonja maga után. A kialakított élethelyzet nem korlátozhatja a vizsgálattal érintett személy döntési szabadságát az intézkedés módjának, az eljárás rendjének megválasztásában. Az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett a törvényszékkel abban, hogy az ügy jogi megítélését illetően nem foghatott helyt a védelem által hivatkozott EBH.
  1. B.
  2. jogeset. Jelen ügyben a Nemzeti Védelmi Szolgálat tisztje a megbízhatósági vizsgálat során nem lépte túl az előzetesen kidolgozott és jóváhagyott végrehajtási tervet, a fokozatosság követelményét sem sértette meg. A pénz átadását megelőzően a vádlott nemcsak, hogy ígéretet tett a kötelességszegésre a közös ebéd folyamán, megjelölve annak ellenértékét is, de soron kívüli ügyintézéssel, űrlap kitöltése nélkül jogosulatlanul belépett a földhivatali nyilvántartó rendszerbe és onnan adatokat kért le, amit át is adott a tárgyalótisztnek. A vádlott elfogására több, mint egy órával később került sor, amikor is már az átadott 100.000 ft készpénzt a pénztárcájában találták meg. A vád tárgyát képező hivatali vesztegetés elfogadása bűntette már a pénz átadását megelőzően megvalósult, ugyanis a Btk.
  3. §-a szerint az a hivatalos személy (a vádlott nem vitásan az), aki működésével kapcsolatban előnyt kér, az előnyt, vagy ennek ígéretét elfogadja, bűntettet valósít meg. A megállapított tényállásból látható, hogy a vádlott jogtalan vagyoni előnyként azt kérte (az információért cserébe), hogy az ingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződést ő készíthesse el, mivel
  4. május hónaptól ügyvédi pályára készül. A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette már itt befejezetté vált, ezért teljes mértékben irreleváns, hogy a vádlottnak később mi volt a szándéka az átadott pénzzel. A 100.000,- Ft készpénz átadására akként került sor, hogy a tárgyalótiszt jelezte: „… ezt nem kívánhatom ingyen", mire a vádlott: „Nem! Nem! Tedd el!" Tárgyalótiszt: „… én ezt nem kívánhatom ingyen." Vádlott: „Jó, ok, köszi." Tárgyalótiszt: „… itt van 100.000,- Ft. Jó?" Vádlott: „Jó, nekem jó." (25.,
  5. oldalak). Fentiekből látható, hogy a vádlott önként, kényszer nélkül fogadta el a felajánlott összeget. Az előbbiek okán a védő téves minősítés miatt bejelentett fellebbezése sem vezethetett eredményre a másodfokú eljárásban. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék körültekintően számba vette. Egyetértett ugyanakkor az ítélőtábla abban a fellebbviteli főügyészséggel, hogy további súlyosító körülmény, miszerint a vádlott olyan bűncselekményt követett el, amelyet tisztségénél fogva megakadályozni kellett volna (Kúria
  6. BK. vélemény II/8.) Helytállóan járt el a törvényszék, amikor a vádlottat szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, egyben méltatlannak találta arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. A vádlottal szemben foglalkozástól eltiltás büntetés, valamint pénzbüntetés alkalmazása is törvényes. A Btk.
  7. §-ában szabályozott büntetési célt a Btk.
  8. §ban rögzített büntetéskiszabási elvek figyelembevételével is az elsőfokú bíróság által helyesen megválasztott joghátrányok szolgálhatják. A Btk.
  9. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A Btk. 80. §
(2)bekezdése értelmében határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabásakor a büntetés középmértéke irányadó a szabadságvesztés büntetés tartamának meghatározásánál. A Btk. 80. §
(2)bekezdése nem érinti a Btk. 80. §
(1)bekezdésének a rendelkezését, vagyis a bíróságnak a büntetés törvényben írt keretein belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kell kiszabnia a tettarányos büntetést; a középmértéktől eltérő büntetés kiszabását azonban csak akkor kell megindokolni, amennyiben az eltérés jelentős (BH2001.354.). A Btk. 80. §
(2)bekezdése a büntetőjogi szankciórendszer egyetlen elemére, a szabadságvesztésre és ezen belül is kizárólag a határozott ideig tartó szabadságvesztésre - vonatkozik, s kizárólag ezen büntetési nem konkrét mértékének megállapításához ír elő a jogalkalmazó számára kötelező jelleggel egy figyelembe veendő szempontot. Ebből már önmagában is az következik, hogy a hivatkozott rendelkezés nem érinti az általános büntetéskiszabási elveket, és nem zárja ki azt, hogy a bíróság az irányadó általános és az egyedi ügyben felderített különös körülményeket a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően, belátása szerint értékelje, mérlegelje. (13/
  1. (II.20.) AB határozat III.1.3.) Ugyan az elsőfokú bíróság részletesen nem indokolta meg, hogy miért tért el a középmértéktől a büntetés meghatározásánál és miért az adott bűncselekményre rögzített speciális törvényi minimumot alkalmazta, azonban a kialakult bírói gyakorlatot is figyelembe véve, a fokozatosság elvét is betartandó, illetőleg az egyéniesítés elvét is szem előtt tartva, tettarányos büntetést szabott ki. A foglalkozástól eltiltás büntetés megnevezése azonban pontosításra szorult, így e vonatkozásban a fellebbviteli főügyészség átiratában jelzettekkel az ítélőtábla egyetértett: A szakképzettséget igénylő foglalkozások körében a foglalkozástól eltiltás csak egységesen mondható ki, nem szűkíthető le valamely szakfoglalkozás gyakorlására (BJD 2535., Kúria
  2. BK vélemény). „Az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás" megnevezés a Kúria által is megerősített bíró gyakorlatnak is megfelel (BH
  3. 337., Kúria Bhar.III.1.659/2014., Debreceni Ítélőtábla Bf.II.899/2013., Bf.III.807/
  4. és Bf.II.19/2018/7.) A Btk.
  5. §
(1)bekezdés a) pontjának rendelkezését alkalmazva az ítélőtábla a foglalkozástól eltiltás büntetést „az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás"- ként nevezi meg. A törvényszék által kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítésére nem látott lehetőséget az ítélőtábla, illetőleg az egyéb joghátrányok mérséklését sem tartotta indokoltnak, így a védelem által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokainál fogva a Be. 605. §
(1)és
(4)bekezdései alkalmazásával. Debrecen,
  1. november
  2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 6.B.466/2016/
  3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerős. Debrecen,
  4. november
  5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.