Mfv.10859/2016/4 – Kúria

(9)bekezdésre hivatkozott jog alapján. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzés Az ügy száma: Mfv.II.10.859/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár elnöke Dr. Bors Szilvia előadó bíró Sipőczné dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: jogtanácsos Erika a tanács A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.758/2016/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.303/2015/14/II. Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.758/2016/
3. számú ítéletét a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.303/2015/14/II. számú ítéletére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként (tízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét (ötvenezer) forintban állapítja meg. 10.000 50.000 A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban, középfokú besorolású munkakörben. Az alperes
4. február 27-én kelt intézkedésével
5. február 1-jétől 104.715 forint garantált illetményben, kerekítve 104.700 forint, 40.200 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben, összesen 144.900 forint illetményben részesítette, ezen kívül munkatársi címpótlékot adott felperes részére
6. december 31-ig. Ezt igazolja a
7. december havi bérjegyzék is. Az alperes
8. január 12-én kelt intézkedésével a felperes illetményét módosította
9. január 1jei hatállyal, ekkor garantált illetménye 104.715 forint, garantált bérminimumra történő kiegészítésének összege 17.300 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összege 22.900 forintra változott, így illetménye kerekítve 144.900 forint maradt, amely mellett munkatársi címpótlékot kapott. [2] [3] [4] [5] A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes a keresetében
10. augusztus 1-jétől
11. december 31ig terjedő időtartamra illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató
12. és
13. évben nem tett eleget a garantált illetmény garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló
14. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
15. §

(9)bekezdése b) pont szerinti garantált illetményen felül biztosította. Érvelése szerint a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt az alperes kizárólag a Kjt. 66. §

(7)és

(8)bekezdése szerinti módon, negatív minősítés következményeként csökkenthette volna. Hivatkozott arra, hogy 2015-ben a 2014-ben helyesen megállapított illetmény nem csökkenthető jogszerűen, azt kizárólag közös megegyezéssel módosíthatta volna alperes. Erre figyelemmel a felperes

1. augusztus 1-jétől
2. december 31-ig havi 9.300 forint,
3. január 1-jétől
4. december 31-ig havi 13.300 forint,
5. január 1-jétől
6. december 31-ig havi 13.300 forint illetmény-különbözet megfizetését kérte középidőarányos kamattal terhelten, perköltsége megállapítása mellett. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyúttal elsődlegesen viszontkeresetet, másodlagosan beszámítási kifogást terjesztett elő
7. augusztus
8. és
9. december
10. között 25.400 forint jogalap nélkül felvett bérkompenzáció megfizetésére. Álláspontja szerint amennyiben a munkáltató a munkáltatói döntés alapján többletjuttatást ad a közalkalmazottnak, az nem válik az illetményét illetően önálló alanyi jogosultsággá. Az alanyi jogosultság a garantált illetményrészre, valamint az összilletmény egészére vonatkozik. Mivel a teljes illetmény csökkentését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése nem eredményezte, a felperes jövedelmét érintő alanyi jogosultsága nem szenvedett sérelmet. Érvelése szerint, amennyiben a felperes illetménye 2013-ban 159.200 forint lett volna, akkor havi 13.100 forint a neki járó bérkompenzáció mértéke, ehelyett havi 13.700 forintot kapott, a különbözet 5.000 forint a 2013-as évre. 2014-ben havi 12.900 forint lett volna a felperesnek járó bérkompenzáció [6] mértéke, ehelyett havi 13.700 forintot kapott, a különbözet 11.200 forint a 2014-es évre. 2015-ben havi 12.900 forint lehetett volna a felperes által a keresetben megjelölt illetményhez képest a bérkompenzáció mértéke, ehelyett havi 13.700 forintban részesült, a különbözet 11.200 forint a 2015-ös évre. A felperes ellenkérelmében a viszontkereset jogalapját vitatta, az összegszerűségét nem. Álláspontja szerint a munka törvénykönyvéről szóló
11. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 164.§ szerint az igény 60 napon túl nem érvényesíthető. Az első- és a másodfokú ítélet [7] A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 5.M.303/2015/14/II. számú ítéletével a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította és kötelezte felperest 10.000 forint perköltség megfizetésére. [8] Ítéletének indokolása szerint az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor
12. augusztustól a kinevezést nem módosította. Az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegébe átcsoportosíthatta, mivel a kinevezés szerinti illetmény nem csökkent, valamint nem csökkent a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész, ezért 2013ban és 2014-ben nincs igényelhető illetmény-különbözet. [9] Érvelése szerint 2015-ben a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kollektív szerződéses juttatáson felül megfelelt a Kjt. 66.§

(9)bekezdésében foglalt garantált bérminimum összegének. A felperest a Kollektív Szerződés alapján 4.700 forint juttatás illette volna meg, helyette azonban 13.500 forintot kapott a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben 2013-tól folyamatosan, azaz nincs elmaradt illetmény-különbözet. [10] Figyelemmel arra, hogy a felperes keresetét elutasította, az illetményt nem módosította, a bérkompenzáció csökkentésére ténybeli alap nem volt, ezért a viszontkeresetet is elutasította. [11] A felperes fellebbezése alapján eljárt Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.758/2016/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta és felperest 5.000 forint fellebbezési eljárási perköltség viselésére kötelezte. [12] Ítéletének indokolásában egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a 2013.,
2. és 2015-ben a felperes garantált illetménye és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze a hatályos bérminimumot a kollektív szerződés szerinti összegre is figyelemmel mindig elérte, sőt meghaladta. A Kjt. 66.§

(9)bekezdése alapján megállapította, hogy a Kjt. 85/A.§ m) pontjára és a Kjt. 21.§

(3)bekezdésére figyelemmel az illetmény együttesen tartalmazza a garantált illetményt és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, így az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a kinevezést

1. augusztus 1-jétől nem módosította. Az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt átcsoportosíthatta a kinevezés szerinti illetmény csökkenése nélkül, illetve a Kollektív Szerződésen alapuló garantált illetményrészen felüli összeg csökkenése nélkül. Az alperes a viszontkereset elutasítása körében nem fellebbezett, így ezt a jogerős ítélet nem érintette. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [13] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes 299.200 forint illetmény-különbözet megfizetésére kötelezését kérte
2. augusztus 1-jétől
3. július 31-ig terjedő időszakra
4. augusztus 1-jétől számított törvényes kamatával együtt. [14] Álláspontja szerint a törvényszék az irányadó jogszabályokat tévesen értelmezte, így sérti a Kjt. 66.§

(9)bekezdésében és az Mt. 6.§, 7.§, 46.§, 155.§ és 58.§-aiban foglaltakat. 2013. és 2014ben a garantált illetmény összege nem felelt meg a Kjt. 66.§

(9)bekezdésének, míg 2015-ben a 2014-ben jogszabály szerint járó illetmény nem csökkenthető egyoldalúan jogszerűen, azt kizárólag közös megegyezéssel módosíthatta volna alperes. Érvelése szerint annak van jelentősége, hogy a határozatban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garantált illetményen felül illette meg a felperest, a garantált illetmény összegét ugyanakkor jogszabály ellenesen az adott évi garantált bérminimumnál kisebb összegben biztosította az alperes. A felperes kinevezése 2014. december 31-ig nem került módosításra, a felek között változatlanul hatályos volt, az abban foglalt egyes illetményelemek összege egyértelműen megállapított. 2013. augusztus 1-jétől nem elégséges, ha a teljes illetmény eléri a garantált bérminimum összegét, mert a Kjt. 66.§

(9)bekezdése ezt a garantált illetményre írja elő. Épp ezért nem fogadható el az az alperesi érvelés, mely szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosítható határozat hiányában, csupán az alperes perbeli hivatkozásával. [15] A

1. évi illetmény kizárólag a felek közös megegyezése alapján lett volna csökkenthető
2. évben, ennek hiányában el kellett volna érnie a
3. évi jogszerű (pótlékkal együttes) 163.200 forint összegű illetményt. Ezt az álláspontot támasztja alá a Kúria több eseti döntése is. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően is a munkáltatót írásbeli intézkedési és tájékoztatási kötelezettség terheli. [16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Álláspontja szerint a
4. és
5. évekre az illetmény helyesen került megállapításra, továbbá a
6. évben az illetményrészek átcsoportosítása nem volt jogszabálysértő, ezért a felperes illetmény-különbözetre nem jogosult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [17] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott. [18] A megállapított tényállás szerint az alperes
7. augusztus 1- jétől
8. december 31-ig terjedő időszakban a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról nem intézkedett, melynek hiányában intézkedését a felperessel nem is közölte. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. Erre figyelemmel a felperes garantált illetményét
9. és 2014-ben 104.700 forintban állapította meg a
10. évre jogszerűen járó 114.000 forint és
11. évre jogszerűen járó 118.000 forint garantált bérminimum helyett. [19] A felperes
12. január 1-jétől érvényesített követelése vonatkozásában az nem volt vitatott, hogy garantált illetménye
13. január 1-jétől a garantált bérminimum összegének (122.000 forint) figyelembevételével került kiegészítésre, melyre az alperes
14. január 1-jétől hatályos intézkedésében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. Ekkor garantált illetménye 104.715 forint + garantált bérminimumra történő kiegészítése 17.300 forint, kerekítve 122.000 forint volt, elérve a garantált bérminimum összegét, amely felett a munkáltató további 22.900 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt folyósított, így összesen 144.900 forint illetményt kapott a felperes. Figyelemmel azonban arra, hogy
15. évre jogszerűen járó (118.000 forint + 40.200 forint) illetmény összege kizárólag a felek közös megegyezésével csökkenthető, a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a
16. évi illetményét helyesen állapította volna meg, amely kiindulási alap a
17. évi illetménymeghatározáskor. [20] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. A garantált bérminimum a garantált illetmény és a garantált bérminimumra történő illetménykiegészítés együttes összege, míg e két illetményrész és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összege az illetmény. A garantált illetménynek és kiegészítésnek kell elérnie a kormányrendeletek alapján évenként meghatározott mértékű garantált bérminimum összegét a
18. augusztus 1-jei hatályba lépéstől kezdődően a Kjt.
19. §

(9)bekezdésre hivatkozott jog alapján. [21] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltétel mellett - csökkenthető vagy átcsoportosítható. Ekörben az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a csökkentésről/ átcsoportosításról intézkedett, s ezt az intézkedését a felperessel jogszerűen közölte, míg ennek hiányában az újabb jogszerű közlésig a korábban jogszerűen közölt munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét kell figyelembe venni az illetmény mértékének megállapításakor. [22] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a fenti iránymutatás mentén kell vizsgálnia és meghatároznia

1. és
2. évekre havi és éves bontásban az illetmény-különbözet összegét, továbbá a
3. évre jogszerűen járó illetmény összegét megállapítva, azt a
4. évi kifizetett illetménnyel összevetve havi és évi bontásban meghatározni az illetmény-különbözet összegét, valamint ennek függvényében elbírálni az alperes igényét. [23] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte a Pp.
5. §

(4)bekezdése alapján és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Záró rész [24] A Kúria a Pp. 275.§

(5)bekezdés alapján a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült felülvizsgálati eljárási költségének és a felülvizsgálati eljárás illetékének összegét megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. június
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Bors Szilvia s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző