← Magyarország

Pfv.21806/2017/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A balesetet követően a gondozási igény megszűnését követően alapos a háztartási kisegítő iránti költségigény, ha a szakvélemény által alátámasztottan is felmerülnek a károsult környezetének rendben tartásával ilyen jellegű munkák. A felperes szakértői meghallgatás során tett nyilatkozatát kiragadva nem, csak a rendelkezésre álló bizonyítékokkal együttesen lehet mérlegelni. A jövőre nézve előterjesztett járadékigény nem utasítható el csupán azon az alapon, hogy az ítélet meghozatalakor nem látható előre, hogy az azt megalapozó körülmények a jövőben megváltoznak-e. A jövőbeni változások esetén lehetőség van a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránti keresetet indítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.806/2017/

  1. szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Döme Attila bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Schablauer Katalin ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: őri Törvényszék 2.Pf.21.023/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság P.20.978/2013/
  3. a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, a háztartási (ház körüli) kisegítő költsége vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyja, a közlekedési többletköltség vonatkozásában azt részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek
  4. március 20-tól minden hónap
  5. napjáig előre esedékesen havi 5.000 (ötezer) forint járadékot. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. május 11-én motorkerékpárral idegenhibás közúti balesetet szenvedett, amelyet egy külföldi biztosítónál kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkező gépkocsi okozott. A baleset következtében a felperes a második nyakcsigolya, a bal lapocka és a szegycsont törését, valamint bal kezén és bal térdén horzsolásos sérüléseket szenvedett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Vagyoni kárigényként egyebek mellett - a baleset következtében kieső háztartási és ház körüli munkák ellenértékeként havi 27.332 forint, közlekedési többletköltségként havi 5.000 forint járadék megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A háztartási és ház körüli munkák vonatkozásában előadta, hogy a baleset következtében mindennapi tevékenységében, mozgásában, így ezen munkák elvégzésében akadályozott. A közlekedési többletköltséggel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a baleset óta fél a motorozástól, gépkocsival jár, emiatt közlekedési többletköltsége keletkezik. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset részbeni elutasítását kérte. A háztartási és ház körüli kisegítő vonatkozásában az összegszerűséget részben fogadta el, ugyanakkor a munkák 40-60%-os megosztását tartotta indokoltnak, a közlekedési többletköltséget mind jogalapja, mind összegszerűsége tekintetében vitatta. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva kötelezte az alperest a felperes nem vagyoni és vagyoni kárai, köztük kieső háztartási és ház körüli munkák ellenértékeként 1.590.292 forint lejárt járadék,
  7. szeptember 1-jétől havi 27.332 forint járadék megfizetésére; a keresetet ezt meghaladóan egyebek mellett - a közlekedési többletköltség iránti igény vonatkozásában elutasította. Határozata indokolásában a háztartási kisegítő iránti igényt a perben kirendelt orvosszakértő véleményének figyelembevételével a kórházból történő hazabocsátást követő hatodik héttől a táppénzes időszak végéig, azaz
  8. augusztus 26-ig tartott alaposnak. A ház körüli és kerttel kapcsolatos kisegítő költsége iránti igény vonatkozásában elfogadta a mezőgazdasági szakértő szakvéleményében foglaltakat, és ennek alapján számította ki a lejárt, illetve a jövőre nézve megítélt járadék összegét. A közlekedési többletköltség vonatkozásában az alperes érvelésével értett egyet. Megítélése szerint kiszámíthatatlan, hogy a balesettől függetlenül a felperes mennyi ideig használta volna a motort rendszeresen közlekedési eszközként gépkocsi helyett. Mivel a kár felmerültének jövőben rendszeres jellegét nem találta igazolhatónak, ezért a közlekedési többletköltség iránti igényt elutasította. [7] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva - a marasztalás tőkeösszegét 3.690.590 forintra leszállította, továbbá mellőzte az alperes
  9. szeptember 1-jétől esedékes havi 27.332 forint járadékfizetési kötelezettségét. [8] A háztartási kisegítő díja vonatkozásában osztotta az alperes jogi és ténybeli érvelését. Rögzítette, hogy a háztartási kisegítő a felperes által korábban a háztartásban végzett háztartási munkákra, azok pótlására vonatkozik, nem pedig azon munkákra, amelyeket a felperes házastársa a felperes ellátása folytán időlegesen többletként végzett. Úgy ítélte meg, hogy nem a háztartási kisegítő díjazása körébe tartoznak a felperes házastársa által elvégzett azon munkák, amelyek a felperes gondozásával összefüggésben merültek fel, ezek ugyanis a gondozási díj körében értékelendőek. A felperes személyes előadása és a felperes házastársának tanúvallomása alapján a háztartásban végzett többlettevékenységként fogadta el a felperes által korábban is végzett bevásárlást, így az ezzel kapcsolatos költségigényt az alperes által nem vitatott havi 8.000 forintban tartotta indokoltnak. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság által ezen a címen 333.720 forintban megállapított marasztalási összeget 36.000 forintra leszállította. [9] A ház körüli kisegítő költsége vonatkozásában, az alperes fellebbezésében foglaltakkal részben egyetértve, az igény jogalapját alaposnak ítélte. Ugyanakkor kiemelte a felperes szakértői vizsgálat alkalmával tett nyilatkozatát, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a balesettől számított egy évig szorult ház körüli kisegítőre. Erre tekintettel az ezt meghaladó igényt elutasítva az elsőfokú bíróság által 1.256.572 forintban megállapított marasztalás összegét 279.940 forintra leszállította, és mellőzte a jövőre nézve az alperes havi 27.332 forint járadékfizetési kötelezettségét. [10] A közlekedési többletköltség iránt előterjesztett igény vonatkozásában a felperes fellebbezését részben megalapozottnak találta. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes a balesetet megelőzően motort használt, és a szakvélemény alapján elfogadhatónak találta a balesetet követően a felperes félelmét a motorozástól. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy kénytelen más gépjárművet (autót) használni. Az ezen a címen a felperes által havi 5.000 forintban meghatározott többletköltséget nem találta eltúlzottnak, azonban az igényt a másodfokú határozat meghozataláig, azaz
  10. március 20-ig tartotta megalapozottnak. Kifejtette: kiszámíthatatlan a jövőre nézve, hogy a felperes mennyi ideig használta volna a baleset bekövetkezte nélkül a motort rendszeresen. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság által meghatározott marasztalási összeget 271.600 forinttal felemelte, ezt meghaladóan ezen igény vonatkozásában a keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem [11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak részbeni hatályon kívül helyezését, a háztartási és ház körüli kisegítő költsége vonatkozásában az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a közlekedési többletköltség vonatkozásában - tartalmilag - annak megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását
  11. március 20-tól. [12] Kérelme indokaként előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló
  12. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  13. §

(3)és
(4)bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdését és 221. §
(1)bekezdését. [13] A háztartási kisegítő vonatkozásában hivatkozott az orvosszakértő véleményében foglaltakra, amely szerint a kórházi elbocsátást követő hat hét utántól gondozó igénybevétele már nem volt indokolt, azonban a táppénzes időszak végéig a felperes otthoni ellátásában a háztartási kisegítő körében értékelhető segítség igénybevételére szorult, amelynek napi mértékét a szakértő 4 órában határozta meg. Kifejtette, hogy a szakértő a háztartási kisegítés kapcsán egyértelműen a felperes otthoni ellátásáról beszélt, ami nem az ő korábbi munkáinak pótlását jelenti. Állította, hogy a szakértő ugyanakkor a gondozást konkrétan elhatárolta a háztartási kisegítői feladatoktól, azok tartalma nem azonos. Arra hivatkozott, hogy szorosan határos tevékenységekről van szó, azonban a gondozási igény megszűnését követően a felperes saját környezetét továbbra is képtelen volt gondozni, így fennmaradt a háztartási kisegítés szükségessége. [14] A ház körüli kisegítő vonatkozásában sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a felperes szakértő előtt tett nyilatkozatát vette figyelembe anélkül, hogy az egyéb bizonyítékokat ebben a körben említette vagy értékelte volna. [15] A közlekedési többletköltség vonatkozásában előadta: a rendelkezésre álló adatok alapján a bizonyosság szintjéig igazolta, hogy az a közlekedési többletkiadása, ami 2012 augusztusától fogva közel öt éven át fennállt, tartós jellegű és állandósult. Érvelése szerint a közlekedési többletköltség iránti járadék jövőbeli megítélhetősége a baleset előtti helyzeten és a baleset által megváltozott, azóta állandósulttá vált körülményeken alapszik. Hivatkozott arra, hogy amennyiben ezek a körülmények a jövőben megváltoznak, úgy a Pp. 230. §
(1)bekezdése alapján lehetőség van a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránt keresetet indítani. [16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem alapos. [18] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [19] A Kúria a Pp. 270. §
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő-e. [20] A háztartási és ház körüli kisegítő költsége vonatkozásában a Kúria egyetértett a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal. [21] Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes kórházból történő hazabocsátását követően két hétig napi 8 órában, további négy hétig napi 4 órában gondozó igénybevételére szorult. A szakvélemény alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a felperes ebben az időszakban nem volt képes önmaga ellátására, így a személye körül felmerülő feladatok elvégzéséhez kisegítőre, gondozóra szorult. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a felperes személye körüli feladatok közé tartozott a tisztálkodásban, mozgatásban, étkezésben való segítségnyújtás. [22] Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján helyesen állapította meg azt is, hogy a kórházból történő hazabocsátást követő hat hét elteltével gondozó igénybevétele már nem volt indokolt, ugyanakkor ettől az időponttól a táppénzes időszak végéig, vagyis 2012. augusztus 26-ig a felperes az otthoni ellátásban, háztartási kisegítő körében értékelhető segítség igénybevételére szorult napi 4 órás időtartamban. A szakvélemény kitért arra is, hogy a felperes mindennapi tevékenységében, mozgásában, háztartási, ház körüli, kerti munkák végzésében enyhe fokon akadályozott; mindazon mozgásformák kivitelezésében akadályozott, amelyek a nyak kényszertartását igénylik, fokozott fizikai megterhelést igényelnek. [23] Mindezek alapján a másodfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző, helytelen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a háztartási kisegítő a felperes által a korábban a háztartásban végzett háztartási munkákra, azok pótlására vonatkozik. Azt ugyan helyesen rögzítette, hogy nem a háztartási kisegítő díjazása körébe tartoznak azok a munkák, amelyek a felperes gondozásával összefüggésben merültek fel, mert ezek a gondozási díj körében értékelendőek. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban, a felperes érvelésével egyezően, az állapítható meg, hogy a gondozó igénybevételének indokoltságát követően a táppénzes időszak végéig a felperes körül merültek fel olyan többletmunkák, amelyek nem a személye körüli gondozói feladatok körébe tartoznak, hanem abból adódnak, hogy a táppénzes időszak végéig tartó folyamatos otthontartózkodása alatt a saját környezetében ebből adódó többletfeladatok ellátására képtelen volt, így azok tekintetében kisegítő igénybevételére szorult. Ebben a körben tehát az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével ítélte alaposnak a keresetet. [24] A ház körüli kisegítő költsége vonatkozásában a felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből kiragadta a felperes szakértő előtt tett nyilatkozatát, döntése meghozatalakor az egyéb bizonyítékokat nem értékelte. [25] Rámutat a Kúria, hogy a felperes tárgyaláson történt személyes meghallgatása során tett tényelőadását alátámasztotta felesége tanúvallomása, aki megerősítette, hogy a korábban a férje által végzett ház körüli munkák vonatkozásában a mai napig segítségre szorul. A perben kirendelt orvosszakértő véleménye úgyszintén igazolja, hogy a felperes a nehéz, közepesen nehéz fizikai erőkifejtéssel járó, a nyak kényszertartását igénylő vagy azt megerőltető és a bal felső végtag fokozott erőkifejtésével járó fizikai munkavégzéshez kisegítő igénybevételére szorul. Mindezen bizonyítékokkal helytelenül állította szembe a másodfokú bíróság a felperes szakértői vizsgálat során tett nyilatkozatát. Rámutat a Kúria, hogy ez a nyilatkozat nem csak a többi bizonyítékkal együtt értékelve, hanem önmagában sem alkalmas annak a következtetésnek a levonására, hogy a felperes csak a balesettől számított egy évig szorult ház körüli kisegítőre. A felperesnek az a nyilatkozata, hogy az első évben, amíg nem tudott megcsinálni mindent a ház körül, és segítettek neki, addig ebből nagyobb viták voltak, majd azóta ez csökkent, helyes nyelvtani értelmezéssel sem jelenti azt, hogy egy évet követően már teljes körűen el tudta végezni a ház körüli teendőket. A rendelkezésre álló bizonyítékok is azt támasztják alá, hogy a felperes a ház körüli, kerti munkák elvégzésére alkalmas, de korlátozott mértékben, ezért szükséges ezen munkák vonatkozásában kisegítő igénybevétele jelenleg és a jövőben is. E vonatkozásban a másodfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző mérlegelésével jutott az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetésre. A Kúria az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló döntésével értett egyet. [26] A közlekedési többletköltség vonatkozásában a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet meghozatalát követő járadékigényt elutasító rendelkezéseit támadta. [27] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan rögzítette, hogy a felperes a balesetet megelőzően motorral közlekedett. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy a szakvélemény alapján kétségtelen, hogy a balesetet követően a felperes motorozástól való félelme elfogadható, amelyből az következik, hogy más gépjárművet, így autót kénytelen a közlekedéshez használni. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes közlekedési többletköltség iránti igénye alapos, azonban a Kúria azzal nem értett egyet, hogy ennek véghatáridejét a törvényszék
  1. március 20-ában állapította meg. [28] Rámutat a Kúria, hogy a felperes e körben tett tényelőadását teljes egészében alátámasztotta felesége, valamint kollégája tanúvallomása, továbbá a szakvélemény. Mindezen bizonyítékokból okszerűen nem vonható le az a következtetés, hogy a másodfokú ítélet meghozatalát követően abból az okból ne lenne alapos az igény, mert kiszámíthatatlan, hogy a baleset bekövezte nélkül a felperes mennyi ideig használt volna motort rendszeresen a közlekedéshez. Helyesen érvelt a felperes felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy az általa igazolt közlekedési többletkiadás olyan tartós jellegű és állandó költség, amely szükségszerűvé teszi az alperes járadékfizetésre való kötelezését. Rámutat a Kúria, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével az állapítható meg, hogy a felperes a motorozástól való és nem múló félelme okán nem csak a másodfokú ítéletben rögzített időpontig, hanem azt követően is gépkocsival kénytelen közlekedni, amelynek használata nála indokolt többletköltségként jelentkezik. Kiemeli a Kúria, hogy a jövőre megítélt járadékigények sajátossága a nem teljes kiszámíthatóság, bizonytalanság, amely abból ered, hogy ezen igények szükségszerűségére, időtartamára, esetleg összegszerűségére befolyással lehetnek a jövőben bekövetkező, előre nem látható változások, amelyek adódhatnak a károsult életkörülményeiből, esetleg egészségi állapotának romlásából vagy javulásából. Ezek a bizonytalanságok azonban nem eredményezhetik automatikusan azt, hogy az igény a jövőre nézve nem alapos. Ezzel kapcsolatban helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp.
  2. §
(1)bekezdése által szabályozott jogintézményre, amely alapján a körülmények jövőbeni változása folytán lehetőség van a járadék megszüntetése, leszállítása, vagy felemelése vonatkozásában kereset indítására. [29] A fentiek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemben írtaknak megfelelően kötelezte az alperest a másodfokú ítélet meghozatalát követően is járadékfizetésre. [30] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő rendelkezéseit a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával - a háztartási (ház körüli) kisegítő költsége vonatkozásában helybenhagyta, a közlekedési többletköltség vonatkozásában azt részben megváltoztatta, és az alperest a másodfokú ítélet meghozatalát követően a keresettel egyezően kötelezte járadék megfizetésére. Záró rész [31] A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a felülvizsgálati pertárgyérték alapulvételével a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával állapította meg. [32] Kötelezte továbbá a Kúria az alperest a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 50. §
(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati illeték állam javára történő megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. [33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.