A határozat elvi tartalma: Nem állapítható meg az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége, ha az általa a szakvéleménnyel alátámasztottan elkövetett mulasztás és a beteg halála között az okozati összefüggés nem áll fenn, mert a szakma szabályainak megfelelő ellátás esetén sem lett volna a betegnek értékelhető esélye a túlélésre, illetve a gyógyulásra. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.972/2017/
- szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Döme Attila bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Traj Zoltán ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: Dömse Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dömse Boglárka ügyvéd) A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: écsi Törvényszék 2.Pf.21.317/2016/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ári Járásbíróság 8.P.20.306/2014/
- a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 38.100 (harmincnyolcezer-száz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 316.000 (háromszáztizenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes házastársa
- január 24-én este jelentkezett az alperes sebészeti ügyeletén hasi fájdalmak miatt. Vizsgálatot követően január 25-én hajnalban vették fel a belgyógyászati osztályra. Az ott elvégzett vizsgálatok alapján heveny hasnyálmirigy-gyulladást állapítottak meg nála, emelkedett májenzim értékekkel. Nulldiéta mellett görcsoldó, fájdalomcsillapító gyógyszereket, savcsökkentő kezelést, infúziókat és antibiotikumot kapott. Január 25-én este nehézlégzés és fulladás lépett fel nála, mellkasröntgent és vérvizsgálatot követően egyeztettek az intenzív osztály ügyeletesével, aki oxigén adását és acidózis korrekciót javasolt. Január 26-án a megkezdett kezelést folytatták, az acidózis javult, a hypoxia továbbra is fennállt, majd az este folyamán a beteg állapota romlott. Január 27-én 0 óra 30 perckor intenzív osztályos konzíliumot tartottak, amely alapján nem tartották indokoltnak a beteg ellátásának intenzív osztályon történő folytatását. 10 óra 50 perckor a beteg keringése, légzése összeomlott, újraélesztést követően az intenzív osztályra került áthelyezésre, ahol a kapott kezelések ellenére
- január 30-án elhunyt. A boncjegyzőkönyv szerint a halál oka masszív, a hasnyálmirigy teljes elhalásával járó heveny hasnyálmirigygyulladás kapcsán kialakult többszervi elégtelenség volt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozata indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 474-
- §-ainak,
- §-ának,
- §
(1)bekezdés e) pontjának, 318. §
(1)bekezdésének és 339. §
(1)bekezdésének, valamint az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
- §
(3)bekezdésének, 119. §
(3)bekezdés b) pontjának és
- §-ának felhívását követően rögzítette, hogy a beteg halála nem vitatottan az alperes által nyújtott kezelés során következett be, ezért az alperes csak annak bizonyítása esetén mentesülhetett a felelősség alól, amennyiben az általa nyújtott kezelés során az általában elvárható gondossággal, az írott és íratlan szakmai követelményeknek, szakmai szabályoknak megfelelően járt el, és a kár ennek ellenére következett be, vagy ettől függetlenül ugyanígy bekövetkezett volna. A perben kirendelt szakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy az alperes rosszul ítélte meg a beteg állapotát, így az intenzív osztályos kezelésre későn került sor, ezzel az alperes nem tartotta be a szakmai irányelv előírásait. Erre figyelemmel vizsgálta, hogy a kár ettől függetlenül, megfelelő ellátás esetén ugyanígy bekövetkezett-e volna. A szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a betegség gyors progressziójára és arra, hogy a betegség oki terápiája, vagyis az elindult önemésztődéses és környezetet roncsoló folyamatok [8] visszafordítása intenzív osztályos ellátással sem lett volna lehetséges, a betegség akkor is a beteg halálát okozta volna, ha a kezelés - akár már rögtön - intenzív osztályon történik. A szakvélemény alapján kiemelte, hogy az intenzív osztályos ellátással is csak lassítani lehetett volna a betegség lefolyását, de a felperes házastársának ez esetben sem lett volna esélye a felgyógyulásra. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy az alperes mulasztása a betegtől a gyógyulás értékelhető, reális esélyét nem vette el, ekként a bekövetkezett káresemény és a nem megfelelő ellátás között nem állapítható meg az ok-okozati összefüggés fennállta. A felperes azon hivatkozásával kapcsolatban, hogy a kezelés műtéti úton is lehetséges lett volna, a szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy nem volt esély olyan javulásra, amelynek eredményeképpen a sebészeti beavatkozás szóba kerülhetett volna, tehát ezzel kapcsolatban is az okozati összefüggés hiánya miatt találta alaptalannak a keresetet. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [10] Ítélete indokolásában az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a felperes házastársa teljes bizonyossággal akkor is meghalt volna, ha hamarabb kerül az intenzív osztályra. Rögzítette, hogy az alperes szakmai mulasztása a későbbi sajnálatos halálos eredményre befolyással nem bírt, abban szerepet nem játszott, ezért a mulasztás és a halál között oksági kapcsolat nincs. [11] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes nem hibázott, amikor nem kísérelte meg a műtéti beavatkozást, e körben is teljes mértékben osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtett indokait. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [13] Kérelmében hivatkozott arra, hogy a férjénél az alperes már január 25-én felállította az akut hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisát, amelyre tekintettel - a szakvéleménnyel ellentétben - a szakmai protokoll alapján már ekkortól kötelező lett volna az intenzív osztályos kezelés. Állította, hogy a betegnél kialakult kórképek a leghatékonyabban intenzív osztályos háttér mellett uralhatók, illetve előzhetőek meg az ebből származó, akár halált okozó súlyos hátrányok. Hivatkozott arra, hogy a betegség műtéti úton is kezelhető lett volna, mert esély lett volna a beteg állapotának javulására, amely esetben szóba jöhetett volna a műtét. Álláspontja szerint a kórbonctani leletből nem lehet kiindulni, mert az abban rögzített állapot kialakulása az alperes mulasztásának következménye. [14] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a szakvéleményre hivatkozással azt állapította meg, hogy a beteg teljes bizonyossággal meghalt volna akkor is, ha hamarabb kerül az intenzív osztályra. Ezzel szemben kiemelte, hogy a szakértők szerint csupán kevés esélye lett volna a túlélésre. [15] Állította, hogy az alperes nem az Eütv.
- §
(3)bekezdésben írt elvárható gondossággal látta el a házastársát, ezzel a mulasztásával elvette a gyógyulás esélyét. [16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [18] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [19] Rögzíti a Kúria: annak megítélése, hogy az alperes a felperes hozzátartozójának ellátása során a szakma szabályai és az irányadó protokoll betartásával járt-e el, szakkérdés. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett, ellentmondásmentes, aggálytalan szakvélemény alapján helyesen állapította meg, hogy mivel az alperes a beteg felvételét követően rosszul ítélte meg az állapotát, ezért nem a szakma szabályainak és az irányadó protokollnak megfelelő időben került sor az intenzív osztályos kezelésére. A felperes felülvizsgálati kérelmében történt hivatkozásával ellentétben azonban a szakvélemény alapján az is megállapítható, hogy a kezelés belgyógyászati osztályon való megkezdése és az ott nyújtott ellátás megfelelő volt. Az alperes szakvélemény alapján igazolható mulasztására tekintettel az eljárt bíróságok helyesen vizsgálták az alperes mulasztása és a felperes hozzátartozójának halála közötti okozati összefüggést. [20] A szakvélemény alapján egyértelműen állítható, hogy a felperes hozzátartozója a betegség kezdetétől az életét veszélyeztető, súlyos állapotba került (
- sorszámú szakvélemény
- oldal). A szakvélemény megállapításaira figyelemmel az eljárt bíróságok helyesen állapították meg azt is, hogy adott esetben nem volt olyan oki kezelés, ami visszafordíthatta volna a hasnyálmirigy teljes elhalását, a betegség akkor is a beteg halálát okozta volna, ha kezelése intenzív osztályon történik (
- sorszámú szakvélemény
- oldal). [21] Kiemeli a Kúria, hogy annak megítélése, hogy a betegnek az adott körülmények között volt-e reális esélye az életben maradásra, illetve a felgyógyulásra, a szakvélemény megállapításainak figyelembevételével az eljárt bíróságok feladata volt. Az írásban előterjesztett szakvélemény alapján rögzíthető, hogy csak lassítani lehetett volna a sokszervi elégtelenség kialakulását, progresszióját, a beteg halálát megakadályozni nem lehetett volna (
- sorszámú szakvélemény
- oldal). A szakértők személyes meghallgatásuk során megerősítették: bizonyossághoz közeli valószínűséggel állítható, hogy időben megkezdett intenzív osztályos kezelés esetén is meghalt volna a beteg; legfeljebb néhány nappal, esetleg 1-2 héttel tovább élhetett volna. Az írásbeli szakvélemény és a szakértők szóbeli nyilatkozata alapján a felperes felülvizsgálati kérelmében tett állításával ellentétben - az állapítható meg, hogy intenzív osztályos kezelés mellett sem lett volna esély olyan javulásra, hogy a beteg műthető legyen, javulás nélkül pedig a műtét nem jöhetett szóba, az csak rontott volna a felperes hozzátartozójának állapotán. [22] Mindezek alapján tehát az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a betegnek időben megkezdett intenzív osztályos kezelés esetén sem lett volna értékelhető esélye a túlélésre, illetve a gyógyulásra, tehát az alperes mulasztása és a beteg halála közötti okozati összefüggés nem állapítható meg. [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság azzal az indokkal nem vette figyelembe az általa a fellebbezéséhez csatolt mellékleteket, hogy azok a másodfokú eljárásban már nem voltak előterjeszthetőek. Rámutat a Kúria: annak ellenére, hogy a törvényszék ítélete indokolásában a Pp.
- §
(1)bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a fellebbezéshez csatolt új bizonyítékot nem tudta figyelembe venni, azokat a perben kirendelt szakértő a szakvélemény elkészítésekor megfelelően értékelte. Kiemeli a Kúria, hogy adott esetben nem olyan okirati bizonyítékokról volt szó, amelyeket a felperes utóbb szerzett be, illetve terjesztett elő, hanem szakmai szabályokról és protokollokról, amelyeket a szakértők a szakvéleményük kialakításakor figyelembe vettek, anélkül hogy azokat korábban az iratokhoz csatolták volna. [24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az mindenben megfelelt az irányadó jogszabályoknak. Záró rész [25] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a felülvizsgálati pertárgyérték alapulvételével a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával állapította meg. [26] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes köteles megfizetni az államnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. [27] A Kúria a felperes tárgyalás tartása iránti kérelmét a Pp. 273. §
(5)bekezdésének első fordulata alapján, annak elkésettsége miatt nem vette figyelembe, ezért a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- szeptember
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM