Kbf.50/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében (Btk.339.§

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a)pont), ezért őket egyenként - halmazati büntetésül 150 napi tétel, napi tételenként 1000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. ... III.r. vádlottat testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.164.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés) miatt, 150 napi tétel, napi tételenként 1000- Ft pénzbüntetésre ítélte. Mindhárom vádlott részére 15 havi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetések meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére mindegyikük tekintetében rendelkezett annak szabadságvesztés büntetésre történő átváltoztatásra. Kötelezte az I.r. vádlottat az eljárás során felmerült 27.015,- Ft, a II.r. vádlottat 39.715,- Ft, míg a III.r. vádlottat 47.015,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. A fennmaradó 116.875,- Ft bűnügyi költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette az ítéletet. Az I.r. vádlott védője szintén három napot tartott fenn, de a törvényes határidőn belül jogorvoslati nyilatkozatot nem tett. A II.r. vádlott védője tudomásul vette az ítéletet. A III.r. vádlott védője három napot tartott fenn a nyilatkozattételre, de a törvényes határidőn belül nem fellebbezett. Az I.r. és II.r. vádlottak a részükre kézbesített ítélet ellen nem fellebbeztek. A III.r. vádlott a részére kézbesített ítélet ellen a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be felmentés érdekében. Az előzőekre figyelemmel az elsőfokú ítélet az I.r. vádlott vonatkozásában

1. június
2. napján, míg a II.r vádlott tekintetében
3. június
4. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.518/2018/
5. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a III.r. vádlott tekintetében hagyja helyben, mivel az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján állapította meg a bűnösségét, cselekményét helyesen minősítette, és vele szemben arányos büntetést szabott ki. Csupán annyi megjegyzést tett, hogy az elsőfokú bíróság késedelmesen intézkedett a vádirat beérkezését követően az ügy kitűzésére. A III.r. vádlott az ügyben előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, melyben változatlanul tagadta a bűncselekmény elkövetését, és az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadta. A III.r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében úgy nyilatkozott, hogy védence változatlanul ártatlannak vallja magát, ezért elsődlegesen a felmentésére, másodsorban a vele szemben kiszabott pénzbüntetés enyhítésére tett indítványt a részletfizetési kedvezmény fenntartása mellett. A III.r. vádlott által bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be.590.§

(9)bekezdése alapján bírálta felül, figyelemmel arra, hogy a határozat az I.r. és II.r. vádlottak tekintetében már jogerőre emelkedett. Az III.r. vádlottnak a felmentésre irányuló fellebbezése, valamint védőjének az erre irányuló indítványa nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az elsőfokú elbírálás idején hatályos Be. /1998. évi XIX.tv./ 278.§

(1)bekezdésében írt rendelkezést megsértette, amikor az ott írt határidőt követően, késedelmesen intézkedett az ügy kitűzésére. Megállapítható ugyanakkor, hogy a jogszabályváltozásra is figyelemmel ez a körülmény nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Az elsőfokú bíróság az egyéb eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A III.r. vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint csupán figyelmeztette az I.r. és II.r. vádlottakat, hogy a szigeten tilos a tűzgyújtás és, hogy a mesterséges tóban nem szabad fürdeni. Ezt követően a II.r. vádlott őt megtámadta és bántalmazta. Az I.r. vádlott a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát bűnösnek, de vallomása részben ténybeli beismerő vallomásnak tekinthető, amely terhelő volt a III.r. vádlott tekintetében is. A II.r vádlott a tárgyaláson részben érezte magát bűnösnek, Nem vitatta azt, hogy a III.r. vádlott támadását követően ő is megütötte a III.r. vádlottat. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a III.r. vádlott cselekvőségét illetően a tagadásával és védekezésével szemben a tényállást az I.r. és II.r. vádlottak vallomásai, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, így különösen a II.r. vádlott sérüléséről készült orvosi dokumentáció, valamint a rá vonatkozó igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete 3. oldal alulról harmadik bekezdésétől a 7. oldal második bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a III.r. vádlott védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A Btk.591.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a III.r. vádlott a fellebbezésében, valamint védője a nyilvános ülésen új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, és valamely megalapozatlansági okot sem jelöltek meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással kapcsolatban rögzíthető, hogy az megalapozott, mentes a Be.592.§

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és hibáktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a III.r. vádlottnak a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a felmentésére irányuló fellebbezése, valamint védőjének az ugyanilyen tartalmú indítványa eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a III.r. vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... III.r. vádlott bűnösségét a Btk.164.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében megállapította. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás tartalmazza a III.r. vádlott bántalmazó magatartását, valamint annak kapcsán a II.r vádlott sérülését. A katonai tanács ítélete indokolásában az igazságügyi orvosszakértői vélemény tartalma alapján rögzítette, hogy a III.r. vádlott magatartása a sérült testtájékra, az elkövetés módjára az erőbehatás mértékére figyelemmel alkalmas volt arra, hogy súlyosabb 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezzen. Ezért bár a II.r. vádlottnak ténylegesen könnyű testi sérülése következett, ez előzőekben foglaltakra figyelemmel a III.r. vádlott bűnösségét a súlyosabb sérülés okozásának kísérletében kellett megállapítani. A másodfokú katonai tanács osztotta az elsőfokú bíróságnak az ítélet

1. és 8.oldalán kifejtett jogi álláspontját. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy bár a III.r. vádlott magatartásának garázda jellege nem vitatható azonban esetében nem volt helye csoportos elkövetés megállapításának, figyelemmel arra, hogy ... támadó magatartásának kifejtése idején egyedül támadta a vele szemben jogszerűen védekező II.r. vádlottat, és a csoportos garázdaság megállapításához szükséges létszám csak akkor alakult ki, amikor ő már nem állt a jogtalanság talaján, védekezésre képtelen állapotban volt. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú katonai tanács, hogy a III.r. vádlott garázdaság vétségeként értékelhető magatartása a súlyosabb testi sértés bűntettének kísérletébe beleolvad, annak önálló megállapítására nincs lehetőség, illetve a garázdasággal kapcsolatban nem is indokolt külön felmentő rendelkezést hozni. Mindez megfelel a Kúria 34/
2. Bk. véleményben kifejtett álláspontnak. A III.r. vádlott védőjének az enyhítésre irányuló indítványa nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében a III.r. vádlott esetében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Nem tévedett, amikor vele szemben a büntetlen előéletére figyelemmel - a Btk.33.§

(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. A III.r vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés esetében a napi tételek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, míg a napi tétel összege méltányosan a törvényi minimumban került meghatározásra. Összességében a III.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés az elsőfokú bíróság által engedélyezett részletfizetés kedvezménnyel megfelelően szolgálja a Btk.79.§-ban írt büntetési célokat, es az eltúlzottnak semmiképpen sem tekinthető a III.r. vádlottnak a kezdeményező magatartására is figyelemmel. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be.574.§

(1)és

(2)bekezdése alapján kötelezte a III.r vádlottat a másodfokú eljárásban kirendelt védő díjaként felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.605.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a ... III.r. vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. november
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: