íéPécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.020/2018/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a ... jogtanácsos.. felperes neve ...) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Jeky Emese Mária egyéni ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a .....Törvényszék
- május hó
- napján kelt .../
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a vagyoncsökkenés mértékét 15.585.234 (tizenötmillió-ötszáznyolcvanötezer-kettőszázharmincnégy) forintban állapítja meg. A keresetet ezt meghaladóan elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint a ... adós - felszámolási eljárás befejezését követően törléssel jogutód nélkül megszűnt - gazdálkodó szervezet vezetője, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- június 18-i bekövetkeztének időpontját követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekének figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona 68.624.000.- forinttal csökkent. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes az alperes nem teljesítette a Cstv.31.§
(1)bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeit, nem vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját, a Cstv 33/A §
(5)bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek pedig nem tett eleget, nem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően vezetői feladatai ellátása során a hitelezői érdekeket is figyelembe vette. Álláspontja szerint az alperes mulasztásának figyelembevételével vélelmezni kell, hogy az utolsó -
- évi mérleg adatok alapján - ismert vagyoni helyzethez képest a felszámolás kezdő időpontjára bekövetkező vagyoncsökkenés az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartásának eredménye. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el, a tevékenység zárómérleget a könyvelővel fennálló konfliktus miatt nem tudta elkészíteni, iratanyaggal nem rendelkezik, az adós iratai a felszámolónál találhatók. Hivatkozott arra, hogy az utolsó mérleg szerinti pénzeszközzel az adós nem rendelkezett, a mérleg nem a valós gazdasági helyzetet tükrözte, a külföldi munkavégzések költségei bizonylatok hiányában a könyvelésben nem szerepeltek, vagyoncsökkenés sem következett be. Hangsúlyozta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem vitatott időpontját követően nem vállalt indokolatlan mértékű kockázatot,
- évben az adós már nem működött. Utalt arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet a ... nem teljesítése okozta, a kintlevőség behajtása érdekében mindent megtett, a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igények összege egyezik a hiányzó, be nem hajtott pénzeszköz összegével. Felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti: A ... adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárásában bejelentett 15.585.234 Ft összegű hitelezői igény kielégítésére nem került sor. Az így kiegészített tényállásra is figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ügyvezetői felelősség Cstv.33/A. §-ban foglalt feltételei teljesültek, a felelősség mértékével azonban a másodfokú bíróság nem ért egyet, a felelősség mértéke és jogalapja körében az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiak szerint módosítja és egészíti ki: Az I. rendű alperes a Cstv.
- §
(1)bekezdés a-d), pontjai szerinti kötelezettségeit nem teljesítette, mulasztásának következménye - a Cstv. 83/R. §
(4)bekezdés szerint - a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 33/A.§
(5)bekezdés alapján a bizonyítási teher átfordulása, a perben az I. rendű alperesnek kellett bizonyítania, hogy ügyvezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. Mindaddig, amíg e tényeket nem bizonyítja, ezek ellenkezőjét kell bizonyított ténynek tekinteni, nevezetesen, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt a vezetői tisztségének időtartama alatt, és a vezető tisztségviselő feladatai ellátása során a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. A Cstv. 33/A. §
(5)esetében a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának alapjául szolgáló további tényállási elem - a felperes keresetében megjelölt tényállítástól függően a vagyoncsökkenés vagy a hitelezők kielégítése meghiúsulása, illetve meghiúsulásának lehetősége. Amennyiben a felperes keresetében vagyoncsökkenést állít, a bizonyítandó tény a vagyoncsökkenés bekövetkezte és mértéke, míg abban az esetben, ha a felperes a hitelezői igény meghiúsítására hivatkozik, a vagyoncsökkenés - ahogy arra a módosított törvény indokolása utal - nem tényállási elem, ez esetben azt kell bizonyítani, hogy a felszámolási eljárásban bejelentett, felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igények kielégítése a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása következtében meghiúsulhat. A perbeli esetben a felperes keresetében elsődlegesen vagyoncsökkenést állított, másodlagosan hivatkozott a hitelezői igény kielégítése meghiúsítására, ezért az elsődleges kereset tekintetében az 1952. évi III. törvény Pp.164.§
(1)bekezdése értelmében terhelte a vagyoncsökkenés ténye, valamint a vagyoncsökkenés és a vezető tisztségviselő magatartása közti ok-okozati összefüggés bizonyítása. Az adós
- december 31-i mérlege bizonyítja azt a tényt, hogy ebben az időpontban az adós 68.624.000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, az alperes a mérleg
- évi C. törvény (Számv.tv.) 20.§
(6)bekezdése szerinti aláírásával megerősítette, hogy az megfelel a Számv.tv.18.§-ban foglaltaknak, azaz, az adós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet mutat, így a perben őt terhelte annak a ténynek a bizonyítása, hogy az adós tényleges vagyoni helyzete a mérleg szerinti vagyoni helyzettől eltért, és az adós nem rendelkezett az utolsó közzétett mérlegben feltüntetett pénzeszközzel, e tényt azonban nem bizonyította, és e tény bizonyítására alkalmas bizonyítási eszközt sem ajánlott fel. A Számv.tv. 12. §
(1)bekezdés és 20. §
(1)bekezdése értelmében az éves beszámoló alapja a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre kiható gazdasági események folyamatos nyilvántartásán alapuló könyvvezetés, bizonylatokkal alátámasztott könyvvitel. Az éves beszámoló részét képező mérleg adataival szemben ezért a számviteli törvény 166. §
(1)bekezdése szerinti számviteli bizonylat lehet alkalmas ellenbizonyításra, az alperes azonban maga nyilatkozott úgy, hogy nem rendelkezik számviteli bizonylatokkal arra vonatkozóan, hogy a mérleg fordulónapja előtti időszakban az adós pénzeszközeit milyen költségek kifizetésére használat fel, így az ellenbizonyításra alkalmas bizonyítási eszköz hiányában nem terhelte a bíróságot a Pp. 3. §
(3)bekezdése szerint kioktatási, tájékoztatási kötelezettség sem. A fentiek okán - a
- december 31-i mérleg adatai alapján - bizonyított ténynek kell tekinteni, hogy az adós
- december hó
- napján - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően - 68.624.000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, és mivel a felszámoló részére pénzátadás nem történt, bizonyított az a tény is, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a pénzeszköz nem volt meg, azaz vagyoncsökkenés következett be. Mivel az adós
- december 31-i, házipénztárban kezelt pénzeszközével egyedül az alperes volt jogosult rendelkezni - és nem is állította, hogy azt mérleg fordulónapjától a felszámolás kezdő időpontjáig terjedő időben használta volna fel, maga nyilatkozott úgy, hogy a társaság ekkor már semmiféle tevékenységet nem végzett -, és azt a felszámolónak nem adta át, a pénzeszköz nem szolgálhatja az adós hitelezőinek kielégítését a felszámolási eljárás során, ezért a vagyoncsökkenés és a hitelezői érdeket sértő alperesi magatartás - amely mulasztásban nyilvánul meg - közti ok-okozati összefüggést is bizonyítottnak kell tekinteni. A Cstv. 33/A §-át a
- évi VI. törvény
- §-a iktatta be, az új rendelkezés
- július hó
- napján a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvénnyel együtt lépett hatályba. A Cstv. 33/A § a Gt.
- §
(3)bekezdésével összhangban álló új felelősségi szabály, mely - mint ahogy ezt a Cstv. 33/A. §-hoz fűzött indokolás kifejti, - a vezető tisztségviselő felelősségét fogalmazza meg a hitelezők irányában, amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben olyan gondatlanul megvalósított, jogszerűtlen gazdálkodást folytat, amelynek következtében a társaság hitelezőit kár éri. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után - mondja a törvény indokolása - a vezető tisztségviselőnek a hitelezők érdekeinek figyelembevételével kell eljárnia, ezért minden olyan eljárás, amely a társaság hitelezőinek megkárosítását eredményezi, jogszerűtlen gazdálkodásnak minősül. A Cstv. 33/A. §-ra alapított kártérítési felelősség megállapítására a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni, hitelezői érdekeket sértő vagyonvesztés adhat alapot, a vezető tisztségviselő felelőssége a hitelezői érdekeket sértő vagyoncsökkenés mértékéig terjed. Jelen esetben az adós felszámolási eljárásában bejelentett, ki nem elégített hitelezői igény összege 15.585.234 Ft, a vagyonvesztés ennek erejéig sérti a hitelezői érdekeket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a vagyoncsökkenés mértékét 15.585.234 forintban, a ki nem elégített hitelezői igény mértéke erejéig állapította meg, és a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása folytán a felperes részben pervesztes lett, azonban az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegére tekintettel - a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján - a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásának ebben a részben nem tartotta indokoltnak. A fellebbezés részben volt alapos, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes javára 10.000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperes költségmentesség kedvezményében részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 13., 14.§-a alapján az állam viseli. écs,
- november
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró