← Magyarország

Pf.20611/2018/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.611/2018/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Lux Anita ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a Madák Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Madák László ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a dr. Vargáné dr. Török Anikó ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.20.561/2018/
  2. számú ítélete ellen a felperesek részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és 72 000 (hetvenkétezer) forintra felemeli a felpereseket terhelő elsőfokú illeték összegét, egyebekben helybenhagyja az ítéletet. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az I. rendű alperesnek 15 napon belül 6350 (hatezer-háromszázötven) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az állami adóhatóság külön felhívására 96 000 (kilencvenhatezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az I. rendű felperes mint hitelfelvevő és zálogkötelezett, a II. rendű felperes és néhai O, Fné mint kezesek és haszonélvezeti jogosultak, valamint a II. rendű alperes mint kezes
  4. november
  5. napján jelzálogjoggal biztosított devizaalapú kölcsönszerződést kötöttek az I. rendű alperessel mint hitelnyújtóval (a továbbiakban:
  6. évi szerződés). A szerződés 5.
  7. pontjának
  8. bekezdése szerint a kölcsön folyósításának feltétele volt, hogy „a feleknek a jelen szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó közokiratot a hitelfelvevő a bank részére átadta". Ennek megfelelően a szerződéskötés napján közjegyző foglalta közokiratba a felperesek, a II. rendű alperes és néhai O, F-né szerződéses rendelkezéseit, köztük a
  9. évi szerződés 5.
  10. pontjának
  11. bekezdését is idéző egyoldalú kötelezettségvállalását és tartozáselismerő nyilatkozatát (a továbbiakban:
  12. évi közjegyzői okirat). Az eljáró közjegyző-helyettes tájékoztatta a nyilatkozatot tevő feleket, hogy a bíróság mely esetekben látja el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot. Az I. rendű felperes mint hitelfelvevő és zálogkötelezett, a II. rendű felperes mint kezes és haszonélvezeti jogosult, továbbá néhai O, F-né mint haszonélvezeti jogosult
  13. augusztus
  14. napján egy másik jelzálogjoggal biztosított devizaalapú kölcsönszerződést is kötöttek az I. rendű alperessel mint bankkal (a továbbiakban:
  15. évi szerződés). A szerződés 5.
  16. pontjának
  17. bekezdése szerint e kölcsön folyósításának is feltétele volt, hogy „a feleknek a jelen szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó közokiratot a hitelfelvevő a bank részére átadta". Ez alapján a szerződéskötés napján közjegyző foglalta közokiratba a felperesek és a II. rendű alperes szerződés rendelkezéseit, köztük a
  18. évi szerződés 5.
  19. pontjának
  20. bekezdését is idéző egyoldalú kötelezettségvállalását és tartozáselismerő nyilatkozatát (a továbbiakban:
  21. évi közjegyzői okirat). Az eljáró közjegyző-helyettes ezúttal is adott tájékoztatást a végrehajtási záradékolásról. A felperesek módosított keresetükben kérték annak megállapítását, hogy a
  22. és
  23. évi szerződések és közjegyzői okiratok fent hivatkozott rendelkezései tisztességtelenek, érvénytelenek, ezért a felperesekre nem kötelezőek. A II. rendű alperest ennek tűrésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint tisztességtelen, hogy előre el kellett ismerniük tartozásukat szerződésszegés esetére, ez alapján pedig az I. rendű alperes ténytanúsítvány kiállítására jogosult, amely a fogyasztóval kötött szerződésekben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
  24. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.)
  25. §-a

(1)bekezdésének a),
  1. b)és
  2. j)pontjaiba ütközik. Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Hivatkozása szerint a támadott szerződési feltételek nem tartalmaznak közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó kikötést, egyebekben pedig nem érvénytelenek. A II. rendű alperes nem ellenezte a kereset teljesítését. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felpereseket, egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperes részére 82 550 Ft perköltséget, továbbá az állam javára 36 000 Ft kereseti illetéket. Hivatkozva a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 198/1996. (XII.22.) Korm. rendeletre, majd a 2001. január 1-jén az e rendelet helyébe lépett, azonos című 250/2000. (XII.24.) Korm. rendelet előírásaira, a nyilvántartásában szereplő adatokról a pénzügyi vállalkozások által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 52/2005. (XII.28.) PM rendeletre, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 206. §-ának
(1)és
(2)bekezdéseire kifejtette, hogy az I. rendű alperesnek jogszabályi kötelezettsége, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelését nyilvántartsa, azokról a hatóságokat, illetőleg a hitelfelvevőket tájékoztassa. Arra a megállapításra jutott a vitássá tett kikötések vizsgálata alapján, hogy a Legfelsőbb Bíróság EBH2000.309 szám alatt közzétett határozatában kifejtett elvek alapján e kikötések eseténe nem érvényesülnek a tartozáselismerés Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban:
  2. évi Ptk.)
  3. §-a szerinti joghatásai, mivel nem már fennálló, összegszerűen meghatározott követelés tekintetében tettek meg. A kikötés - félreérthetetlen és határozott nyilatkozat hiányában - nem tekinthető joglemondásnak sem annak ellenére, hogy a felperesek a közjegyzői ténytanúsítvány elfogadásával egyidejűleg arról is nyilatkoztak, hogy a megjelölt okiratot aggálytalan tartalmú közhiteles bizonyítékként fogadják el. A bizonyítási teher megfordulásával kapcsolatos hivatkozás is téves volt. A felek szerződéses autonómiája nem törheti át a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (a továbbiakban:
  5. évi Pp.) bizonyítással kapcsolatos kógens szabályait, ezért nem fordítja meg a bizonyítási terhet. Egy kölcsönszerződésből eredő perben az I. rendű alperest terheli az
  6. évi Pp.
  7. §-ának
(1)bekezdése értelmében annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek alapján milyen összeget folyósított a felperesek részére, a felperesek mennyit teljesítettek és ennek eredményeként mekkora a felperesek fennálló tartozása. Az I. rendű alperes erre vonatkozó tényállításai - maga a ténytanúsítvány is - nyilvánvalóan a saját nyilvántartásán alapulnak, vita esetén azonban a perben be kell mutatnia a nyilvántartás elszámolási elveit, módszereit és adatait, számításait le kell vezetnie, amellyel szemben a felperesek ellenbizonyítással élhetnek (akár a bizonyítási szükséghelyzet bírósági gyakorlatban kimunkált elveinek alkalmazásával). Utalt továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) szerződéskötés idején hatályos 21. §-ának
(1)és
(2)bekezdéseire, illetőleg a jelenleg hatályos 23/C. §-ának
(1)valamint
(2)bekezdéseire, és kifejtette, hogy a közokiratba foglalt kölcsönszerződés, illetve egyoldalú kötelezettségvállalás alapján az adós tartozásának már lejárt részleteire minden további feltétel nélkül, a szerződés felmondása esetén a teljes tartozás összegére pedig akkor van helye végrehajtási záradék kibocsátásnak, ha a végrehajtást kérő az adós szerződésszegése miatt szintén közokiratba foglalt jognyilatkozattal felmondta a szerződést. Az, hogy ez utóbbi esetben a szerződésszegés valóban bekövetkezett-e és így az emiatt közölt felmondás jogszerű-e, a végrehajtási záradék kiállítására irányuló kérelem elbírálása során érdemben nem vizsgálható, e vonatkozásban elegendő a végrehajtást kérő egyoldalú nyilatkozata (Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.). Az adós szerződésszegésének, illetőleg a felmondásnak a tényét, valamint a végrehajtást kérő nyilvántartásai szerint fennálló tartozás aktuális összegét a végrehajtást kérő egyoldalú nyilatkozata alapján rögzítő, a közjegyzőkről szóló
  1. évi XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.)
  2. §-ában szabályozott közjegyzői okirat nem ügyleti okirat, hanem jogi jelentőségű tényeket rögzítő ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ilyen okirat kiállítását a végrehajtást kérő akkor is kérheti a közjegyzőtől, ha erről az adóssal kötött szerződésben előzetesen külön nem rendelkeztek, illetve az adós előzetesen nem nyilatkozott külön arról, hogy a végrehajtást kérő nyilvántartásában rögzített adatok a ténytanúsítvány kiállításának alapjául szolgálhatnak. A közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását és a végrehajtási záradék kibocsátást tehát az I. rendű alperes mint végrehajtást kérő e szerződéses kikötés hiányában is ugyanilyen módon és tartalommal kérhetné. Amennyiben a végrehajtási záradék kiállítására sor kerül, az adós a tartozását valóban csak az
  3. évi Pp.
  4. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése/korlátozása iránti perben vitathatja. Ez azonban a végrehajtási záradék és a közjegyzői tanúsítvány jogintézményére vonatkozó, a fentiekben ismertetett szabályokból következik. A peres felek között létrejött kölcsönszerződés e vonatkozásban sem biztosít több jogosultságot az I. rendű alperes részére, illetőleg nem ró több kötelezettséget a felperesek terhére, mint amelyek az irányadó jogszabályok alapján őket egyébként is megilletnék, illetőleg terhelnék. A bizonyítási teher pedig az
  5. évi Pp.
  6. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése/korlátozása iránti perben is az
  7. évi Pp.
  8. §-a
(1)bekezdésének megfelelően alakul. Mivel a kikötés nem csorbítja az igényérvényesítés lehetőségeit, a bizonyítási teher alakulását, nem valósult meg az az 1959. évi Ptk. 209. §-ának
(1)bekezdésében írt feltétel, hogy a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára állapították meg. Továbbá mindezek alapján a R. 1. §-a
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. j)pontjait sem sérti a kikötés. A R. 1. §-a
(1)bekezdésének
  1. b)pontjával kapcsolatos felperesi hivatkozással összefüggésben kifejtette, hogy az következik az adott jogszabályi rendelkezés mind nyelvtani, mind a 93/13/EGK. Irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének 3. bekezdése és mellékletének 1.
  2. m)pontja figyelembevételével történő értelmezéséből, hogy az a kikötés minősül tisztességtelennek, amely a fogyasztóval szerződő felet, azaz az I. rendű alperesi bankot arra jogosítja, hogy a saját teljesítése szerződésszerűségét, szerződésnek való megfelelőségét maga állapítsa meg. A támadott kikötésnek nincs ilyen tartalma. Az ítéletben fejtette ki annak indokait is, hogy miért utasította el a felperesek előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel előterjesztett tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét a 4/I. sorszámú végzéssel. A pervesztes felpereseket az 1952. évi Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes I. rendű alperes perköltségének viselésére, amely a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) 3. §-ának
(3)bekezdése alapján számított ügyvédi munkadíjból állt. Ugyancsak a pervesztes felpereseket kötelezte a feljegyzett kereseti illeték megfizetésére a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. §-ának
(2)bekezdése és az
  1. évi Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése alapján. A felperesek terjesztettek elő fellebbezést az ítélettel szemben. Ebben akként kérték az elsőfokú ítélet megváltozatását, hogy az ítélőtábla a kereseti kérelemnek helyt adva állapítsa meg a
  1. és
  2. évi kölcsönszerződések és közjegyzői okiratok támadott pontjaiban foglalt szerződési kikötések tisztességtelenségét, érvénytelenségét. Idézték az
  3. évi Ptk.
  4. §-ának
(1)és
(5)bekezdéseit, majd előadták, hogy a szerződések
  1. pontja szerinti kikötés a kölcsön folyósítási feltételeként írta elő egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatuk átadását, de alávetették magukat annak is, hogy közjegyzői okirat készüljön a bank nyilvántartásai, könyvei, bizonylatai alapján egyoldalúan meghatározott tartozásról. Bár helye van ellenbizonyításnak, a bizonyítási teher megfordult, hiszen közokirat hiányában a bank lenne köteles bizonyítani a követelés fennállását és összegét. Emellett nem annak vetették alá magukat, hogy a közjegyző a bank közlése alapján tanúsítsa a tartozás mértékét, hanem a tartozás mindenkori összegének közokirati tanúsításaként fogadták el a közokirati tanúsítványt, azaz nem a bank által kimutatott tartozás ismeretében tettek közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot. Így a kikötés következménye az, hogy a bank dönt a felperesek szerződésszerű teljesítéséről is, az így kiállított okirattal szemben pedig a felperesek kényszerülnek ellenbizonyításra. E körben hivatkoztak a BDT2015.
  2. számú eseti döntésben foglaltakra is. Bár valóban nem feltétele a végrehajtás elrendelésének, hogy a bank bizonyítsa a követelés összegét, végrehajtási perben megfordul a bizonyítási kötelezettség, amely sokkal terhesebb az adósnak, mint a banknak. Hivatkozásuk szerint a Fővárosi Ítélőtábla és a Debreceni Ítélőtábla több döntésében megállapította az ilyen kikötés tisztességtelenségét. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Megismételte a keresettel szemben előterjesztett érdemi ellenkérelmének elsődleges hivatkozását, amely szerint a kereseti kérelem nem egyértelmű és nem értelmezhető. Mert bár leszűkítették a kereseti kérelmet a szerződés 5.
  3. pontjára, nem jelölték meg sem az elsőfokú eljárás során, sem a fellebbezésben, hogy hol szerepel, illetve szerepel-e a támadott szerződésekben azon vélelmezett kikötés, amelyben az adósok elismerik, hogy a bank egyoldalú nyilatkozata alapján állapítják meg a tartozásuk mindenkori összegét. Ezért a kereseti kérelem alaptalan és értelmetlen, hiszen amit felhoztak érvként, az a perbeli szerződésekben nem szerepel. Másodlagosan előadta a ténytanúsítvánnyal összefüggő érveit is. E szerint bankként az ágazati jogszabályokból eredő kötelezettségeit teljesíteti az adósok tartozására vonatkozó nyilvántartással, amelynek alapulvétele nem csorbítja az adósok jogait és igényérvényesítési lehetőségeit. A támadott rendelkezések nem jelentenek a fogyasztóra hátrányos eltérést a végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló közvetlen bírósági végrehajtás jogszabályi előírásaihoz képest, hiszen az ilyen kikötés valójában a végrehajtással összefüggő szabályok szerződésből való átültetésére irányul. A kikötés megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért az
  4. évi Ptk.
  5. §ának
(6)bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. Az I. rendű alperes a kikötés nélkül is kezdeményezheti közjegyzői okirat kiállítását a felmondás tényéről és az általa nyilvántartott adatokról, a közjegyző által kiállított végrehajtási záradék gyakorlata és szabályozása pedig nem ütközik az európai jog szabályaiba sem. Emellett az I. rendű alperes rendelkezik a tartozás nyilvántartásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Hivatkozott továbbá a Kúria 1/2018. számú gazdasági elvi határozatában foglaltakra is. A II. rendű alperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet. Az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el a fellebbezést, és azt alaptalannak találta. Szükséges volt az elsőfokú ítélet kereseti kérelmet rögzítő részének pontosítása, mivel a felperesek az ott rögzített kereseti kérelmen túlmenően (
  1. oldal
  2. bekezdés) a II. rendű alperessel szemben tűrésre irányuló keresetet is előterjesztettek (
  3. sorszámú jegyzőkönyv
  4. oldal). Az elsőfokú bíróság részben a rendelkezésre álló iratoktól eltérően állapította meg a tényállást is, amely azonban nem befolyásolta az ügy érdemi elbírálást. Egyrészt a kétségtelenül az adott szerződést ismétlő egyik közjegyzői okirat sem a felek szerződését foglalta közokiratba, hanem az érintett szerződő felek egyoldalú nyilatkozatát, másrészt a II. rendű alperes nem volt alanya a
  5. évi szerződésnek. Az elsőfokú bíróság egyebekben a tényállást feltárta a jogvita elbírálásához szükséges mértékben, és érdemben helytálló megállapításra jutott a kereset alaptalanságát illetően. Az ítélőtábla azonban csak részben értett egyet az elsőfokú döntés indokaival. Az elsőfokú bíróság - az I. rendű alperes első- és másodfokú eljárás során előterjesztett ellenkérelmeiben foglaltaktól eltérően - nem tévedett, amikor a felperesek keresetét nem csupán mint a fent idézett kikötésekkel szemben előterjesztett kereseti kérelmet bírálta el, hanem az úgynevezett közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos kereseti kérelemként is. A felperesek a keresetlevélben rögzített (de a fellebbezésben is egyértelműsített) előadásuk szerint ilyen tartalmat is tulajdonítottak a támadott rendelkezéseknek, továbbá a keresetlevélhez mellékelték is a szerződések
  6. július 31-i felmondásáról kiállított közjegyzői okiratot, amely egyben a fennálló tartozással összefüggő ténytanúsítvány is. A felperesek egyértelmű kereseti kérelme ugyanakkor a
  7. és
  8. évi szerződések megkötésekor irányadó rendelkezéseinek érvénytelenségére vonatkozott, nem egy esetleges - kereseti kérelem hiányában a perben nem vizsgált - későbbi szerződésmódosítás rendelkezéseire. Az I. rendű alperes azonban alappal hivatkozott arra, hogy a támadott kikötések az úgynevezett közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaznak, így pedig a felperesek ezzel összefüggő hivatkozásai sem lehettek megalapozottak. Az ítélőtábla ezért mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a ténytanúsítványra vonatkozó - egyébiránt a közelmúltban egységesített bírói gyakorlattal egyező - kitételeket. Egyebekben az ítélőtábla az alábbiakkal egészíti ki az elsőfokú ítélet indokolását. A R.
  9. §-a
(1)bekezdésének
  1. a)pontja szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja; a
  2. b)pont szerint az, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; míg a
  3. j)pont szerint az is, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Érdemben helytálló az a következtetés, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közokirat megkövetelése nem tisztességtelen: a perbeli kölcsönszerződésekkel lényegében azonos tartalmú, közokiratba foglalt tartozáselismerések végrehajtási záradékkal láthatóak el a Vht. elsőfokú ítéletben is helytállóan idézett 21. §-ának
(1)bekezdése, illetőleg jelenleg hatályos 23/C. §-ának
(1)bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság 1423/B/2010.AB és 1245/B/2011.AB számú határozatai szerint pedig nem alkotmányellenes és nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú tartozás-elismerő nyilatkozat, illetőleg a szerződés közvetlen végrehajthatósága. Ugyanígy az Európai Unió Bírósága által C-32/14. szám alatt az Y Bank kontra S. A. ügyben hozott határozata szerint is a közjegyzői okirat záradékoltatása nem összeegyeztethetetlen az irányelv fogyasztóvédelmi követelményeivel. A közjegyző továbbá a Ktv. 1. §-ának
(2)bekezdése és 3. §-ának
(1)és
(2)bekezdései értelmében védi az adósok érdekeit is a közjegyzői okirat kiállítása során, és köteles megtagadni a közreműködést, ha olyan jogügylethez kérik a közreműködését, amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen. Ennek megfelelően mindkét közjegyzői okirat elkészítésekor részletes tájékoztatást nyújtotta a záradékolásról (
  1. és
  2. évi közjegyzői okiratok
  3. oldala). Tény, hogy a közjegyzői okiratok elkészülte azzal a többletteherrel jár, hogy lehetővé teszik a közvetlen végrehajthatóságot, azonban a tartozás-elismerő nyilatkozatok nem csupán a felperesek részére keletkeztettek kötelezettséget (a másik oldalról jogosultságot). E nyilatkozatok és a szerződés alapján ugyanis az I. rendű alperesnek kikényszeríthető szerződéses kötelezettsége, az I. rendű felperesnek pedig szerződéses jogosultsága volt, hogy az adott tartozás-elismerő nyilatkozat átadása - illetőleg egyéb feltételek megléte esetén a kölcsön lehívása megtörténjen. Az pedig nem tisztességtelen, hogy az adósnak szerződéses jogosultsága kérni a kölcsön folyósítását, azzal egyidejűleg azonban köteles a lehívni kívánt összeg mint tartozás elismerésére vonatkozó nyilatkozatot tenni. Mindezek alapján a támadott kikötések nem sértik a R.
  4. §-a
(1)bekezdésének a),
  1. b)és
  2. j)pontjait, hiszen a fentiek szerint az okiratok záradékoltatása és annak végrehajthatóságban megmutatkozó következményei nem tisztességtelennek, emellett a kikötések ténylegesen nem tartalmaznak a szerződés értelmezésére vonatkozó rendelkezést, de nem is értelmezhetőek akként, hogy kizárólag az I. rendű alperest mint hitelezőt jogosítják fel annak eldöntésére, hogy eleget tett-e a saját - tehát a hitelező szerződésből eredő kötelezettségének. A kifejtett okok miatt az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek keresete megalapozatlan. Az ítélőtábla ugyanakkor az 1952. évi Pp. 253. §-a
(3)bekezdésének második mondata alapján észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a két önálló szerződést (szerződési kört) támadó, tárgyi keresethalmazatot képező kereseti kérelemtől eltérően egy szerződéssel kapcsolatos érvénytelenségi kereset alapulvételével marasztalta a felpereseket a le nem rótt elsőfokú illetékben. Az ítélőtábla ezért részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet az 1952. évi Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján, és az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §-a
(3)bekezdésének b) pontja alapján szerződésenként 600 000 Ft, összesen 1 200 000 Ft illetékalap figyelembevételével kötelezte a felpereseket az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt 6 % mértékű kereseti illeték viselésére. A felperesek a fellebbezési eljárásban is pervesztesek lettek, ezért az 1952. évi Pp. 78. §ának
(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni az I. rendű alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat. Az ítélőtábla ennek összegét a díjrendelet 3. §-ának
(3)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján 5000 Ft + Áfa, azaz 6350 Ftban állapította meg. A II. rendű alperesnek nem merült fel költsége a fellebbezési eljárás során. Az ítélőtábla a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a Kmr. 13. §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezési eljárásban is pervesztes felpereseket. Debrecen,
  1. január
  2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.