Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf....../2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a dr. Erdős Tamás ügyvéd (....) és a Budapesti
- számú Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Nagy Gergely Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján kelt 27.G....../2014/
- számú rész- és közbenső ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi r é s z- és k ö z b e n s ő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Köteles az alperes 15 napon belül a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget megfizetni. A rész- és közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást valósít meg azzal, hogy kaputelefonokat olyan jellegzetes külsővel állít elő és hoz forgalomba, amelyről a felperes által gyártott kaputelefonokat szokták felismerni, továbbá azzal, hogy kaputelefonokat CODEFON elnevezéssel állított elő és hozott forgalomba. Eltiltotta az alperest a fenti magatartásoktól és kötelezte, hogy a www.k...hu weboldalon 60 napon belül közölje az alábbi szövegezésű közleményt: „A bíróság jogerősen megállapította, hogy a D-Q. Kft. megsértette a jellegbitorlás tilalmát azzal, hogy kaputelefonokat CODEFON elnevezéssel, továbbá olyan jellegzetes külsővel állított elő és hozott forgalomba, amelyről a felperes neve által gyártott kaputelefonokat szokták felismerni.". Kötelezte az alperest, hogy a fenti kaputelefonokat vonja ki a forgalomból és semmisítse meg. Kötelezte az alperest, hogy szolgáltasson adatot az általa gyártott CODEFON, illetve DP3000 elnevezésű kaputelefonok terjesztésében 2013-tól részt vevő forgalmazókról, valamint az ilyen termékek értékesítésével elért forgalomról havi és forgalmazónkénti bontásban. Megállapította továbbá az alperes teljes kártérítő felelősségét a fenti magatartásokkal okozati összefüggésben álló, a felperest ért károkért. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A tényállás szerint A. L.-né az 1990-es évek második felében kaputelefonok gyártására és forgalmazására irányuló együttműködést alakított ki az E-V. Bt-vel, valamint az alperes tagjának és ügyvezetőjének, D. I.-nak a tulajdonában álló D. és Tsa Bt-vel. Az E-V. Bt. gyártotta az elektronikai paneleket, kezdetben a központi egység fémdobozát is, ezeket összeszerelte az A.-né által biztosított fém- és műanyag alkatrészekkel, becsomagolta a szintén tőle kapott csomaglóanyagba. Az így készült terméket A.né kezdetben EVKT, majd Codefon kaputelefon néven értékesítette. A D. és Tsa Bt. logisztikai, szállítási feladatokat végzett, és biztosította a kapcsolattartást az E-V. Bt. és A. L.-né között. A. L.-né egyéni vállalkozó szerepét 2002-ben az általa és A. L. által alapított felperes, a D. és Tsa Bt. szerepét pedig a 2004-ben alapított alperesi cég vette át anélkül, hogy az együttműködés tartalma változott volna. 2004-2005-ben az alperes elektronikai paneleket kezdett gyártani, és ezekkel ugyanúgy végezte az összeszerelést és a csomagolást, mint a másik bt. A. L.-né, majd a felperes a piacon lévő termékektől megkülönböztethető, jellegzetes színnel, formai jegyekkel rendelkező kaputelefonból jelentős mennyiséget értékesített, és intenzív marketingtevékenységet folytatott a Codefon megjelölés ismertté tétele érdekében. Az alperes 2013ban az E. E. Kft. üzletében, illetve az ezen cég által üzemeltetett „k...hu" webáruházban Codefon elnevezéssel, a felperesi termékhez hasonló külsővel kaputelefonokat értékesített. A felperes
- november 29-i elsőbbséggel védjegyoltalmat szerzett a Codefon szóra. Az alperes 2013 decemberétől változatlan külsővel, de DP3000 név alatt gyártja és forgalmazza kaputelefonjait. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a Codefon megjelölés jogosulatlan használatával, valamint a DP3000 megjelölésű digitális kaputelefon központok gyártásával és forgalmazásával a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
- évi LVII. (Tpvt.)
- §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást, továbbá
- §-ába ütköző jellegbitorlást valósít meg. Kérte az alperest eltiltani a Codefon megjelölés használatától, és a DP3000 elnevezésű digitális kaputelefon központok vagy bármilyen Codefon megjelöléssel ellátott kaputelefon rendszer vagy elemei gyártásától és forgalomba hozatalától. Elégtételre a N. és a B. című országos napilapokban, továbbá a „k...hu" weboldalon tartott igényt, úgy hogy az általa megszövegezett közleményt az alperes saját költségén legyen köteles közzétenni. Kérte az alperest a már legyártott jogsértő termékek, alkatrészek forgalomból való kivonására, és azoknak, valamint az előállításukhoz szükséges különleges eszközöknek a megsemmisítésére kötelezni. A
- március
- és
- február
- közötti időszakra vonatkozóan adatszolgáltatásra is kérte az alperest kötelezni. Végül 8.000.000 forint vagyoni és 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítésre és ezek
- január 1-től számított késedelmi kamatára is igényt formált. Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozott, és érdemben is vitatta a kereset jogalapját. Az elsőfokú bíróság a jogsértés és az objektív jogkövetkezmények tekintetében a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján részítélettel a keresetet részben alaposnak találta, a Pp. 213. §
(3)bekezdése alkalmazásával meghozott közbenső ítélettel pedig a kártérítési kereset jogalapját fennállónak találta. Rámutatva, hogy a sérelmezett magatartás folyamatos a Tpvt. 88. §
(1)-
(2)bekezdései alapján elvetette az alperes elévülési kifogását. Mivel az alperes 2013 végén - 2014 elején még Codefon, utána DP3000 néven gyártja és forgalmazza a sérelmezett terméket, így az elévülés a keresetlevél előterjesztésekor meg sem kezdődött. Ha pedig a magatartás befejezett, akkor a Ptk. 326. §
(2)bekezdése szerint az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a sérelmet szenvedett hitelt érdemlő tudomást szerez a kifogásolt magtartást tanúsító személyéről. Ez a felperes alperes által nem cáfolt állítása szerint 2013 novemberének a végén történt, ekként a keresetlevél
- február 5-ei benyújtása a Ptk. fenti szabályában meghatározott határidőben történt. A Tpvt.
- §-ának szubszidiárius jellegére tekintettel a törvényszék először a Tpvt.
- §-a körében vizsgálódott. Rögzítette, miszerint jelen esetben a termék a kész kaputelefon, nem pedig az abban lévő elektronika, nyomtatott áramköri panel, bármely más alkatrész vagy a szoftver. Ezért közömbös, hogy utóbbi kinek a fejlesztése vagy a felperes rendelkezik-e azokkal a műszaki leírásokkal, amelyek a kaputelefon elektronikájához szükségesek. A kérdés az volt, hogy a Codefon kaputelefon a felperes terméke-e, ezt a törvényszék a peres felek, a tulajdonosi körükhöz köthető előző vállalkozások, valamint az E-V. Bt. közötti üzleti kapcsolat fényében értékelte, arra is figyelemmel, hogy a hosszú ideig tartó együttműködés írásban megkötött szerződés nélkül zajlott. Az eljárt bíróság tanúkat hallgatott ki. Különös súllyal vette figyelembe az E-V. Bt. ügyvezetője és tulajdonosa V. Z. vallomását, kihallgatta továbbá J. A., V. S., F.L.P. és P. Gy. tanúkat. Helyszíni tárgyalást tartott a felperes székhelyén lévő üzemben, ahol megállapította, hogy ott gyártási tevékenység folyik, a felperes képes a termék előállítására, amit igazoltak az ennek során használt eszközök beszerzésére vonatkozó iratok is. Az okiratokból az is kitűnt, hogy 2011-2012-ben az alperes bevételének túlnyomó részét a felperes megrendelései biztosították, vagyis harmadik személyek felé eladásai viszonylag csekély mértékűek voltak és ehhez képest a felperes termékei a fogyasztók jóval szélesebb köréhez jutottak el. A bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a D. és Tsa Bt., majd az alperes kezdetben a gyártásban és az értékesítésben nem vett részt, kizárólag logisztikai, szállítási, anyagbeszerzési feladatokat láttak el, a késztermék gyártója A. L.-né, utána a felperes volt. Az E-V. Bt., később mellette az ugyanolyan tevékenységet végző alperes a termék szempontjából részegységnek minősülő elektronikai elemeket gyártották. A termékkel a piacon A.-né, majd a felperes jelent meg, az értékesítést, a termék ismertté tételét ő végezte, a gyártó tehát a felperes. A jellegbitorlás további tényállási elemeit vizsgálva megállapította, hogy a felek nem vitásan versenytársak, hiszen mindketten a kaputelefonok magyarországi piacán tevékenykednek. Az alperes által alkalmazott megjelölések közül a Codefon esetében az egyezést nyilvánvalónak találta, hiszen a felperesi termékek is ezen a néven jelennek meg. A szóban forgó termékek összetéveszthetőségének értékelésénél az átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztó modelljéből indult ki. Hangsúlyozta, miszerint a külső jegyeknek van relevanciája, ezért közömbös, hogy szakember különböztetni tud-e a perbeli termékek elektronikai paneljei között. Megállapította, hogy az érintett termék külsők között az egyetlen eltérés a hangszórónyílások számában van, ebből a felperesnél három, az alperesnél négy van, amit még a szakembernek tekinthető V. Z. sem észlelt. Az összetéveszthetőséget alátámasztotta az E. E. Kft. üzletében történt próbavásárlásról felvett közjegyzői okirat. Emellett az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást is lefolytatott, aki a felperesi, illetve az alperes Codefon és DP3000 elnevezésű termékeit is megvizsgálta és megállapította, hogy a részegység méretek, a kivágások, a furatok és a felirati szita a gyártási pontosságon belüli eltéréssel megegyeznek, a kaputelefonok alkotórészei egymással kompatibilis rögzítésűek. Az előlap és a keret szürke, a lakozott festésben való eltérés minimális, a billentyűzet panel mérete, feliratai, betűtípusa megegyezik. Egyedüli eltérés a hangszórónyílások számában van a fentiek szerint. A Magyarországon kapható kaputelefonokat ábrázoló fotókból az is kitűnt, hogy olyan mértékű egyezés, mint ami a felek termékei között van semelyik másik típus esetében nincs. Mindezek alapján a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperesi kaputelefonnak jellegzetes neve és külseje van, a felek termékei pedig egyértelműen összetéveszthetők. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint aggálytalanul megállapítható a Codefon típusú kaputelefonok ismertsége, és hogy azt a fogyasztók a felpereshez kötik, ezen az sem változtat, hogy az alperes csekély mennyiségben 2013 előtt értékesített Codefon néven termékeket harmadik személyeknek. Ezt a megítélést támasztja alá B.I.A. vallomása, az általa csatolt fotók, A. L.-né, később a felperes kiállításokon, nemzetközi vásárokon való részvétele a Codefon termékekkel, továbbá az is, hogy a felperes cégneve, domain neve, honlapja, e-mail címe is tartalmazza a Codefon szót, és ezt prospektusaiban, hirdetéseiben, reklámanyagaiban is következetesen használja. Ez az intenzív, védjegyszerű használat alapozta meg a védjegyoltalmat is. Az ítélet hangsúlyozta, miszerint a felperes okiratokkal igazoltan jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a kaputelefonokat, mint saját termékét ismertté tegye a piacon. Az alperes gyártási tevékenységéről azonban a legközelebbi üzleti partnerei, azaz a felperes, illetve V. Z. sem tudtak, és arra sem merült fel adat, hogy tiltakozott volna ellene, hogy az általa gyártott terméket a felperes a saját kaputelefonjaként, a saját cégnevével megegyező kereskedelmi névvel hirdette és értékesítette. Utalva az alperes által felhívott BH2014.
- számú jogesetre kifejtette, miszerint a piacon lévő azonos jellemzőjű korábbi termék kérdése csak azokban az esetekben bírhat jelentőséggel, ahol a felperestől független, harmadik személy terméke élvez időbeli elsőbbséget. A jelen esetben nem ez a helyzet, mert a felperesi cég valójában A. L.-né tevékenységét folytatta az ő hozzájárulásával, aki a társaság tagja és ügyvezetője. A felperes ugyanazokkal a beszállítókkal, majd az alperessel ugyanolyan együttműködési formában, ugyanolyan kaputelefonokat gyártott, forgalmazott és reklámozott azonos néven, mint korábban A. L.-né, de mivel 2002-től a kaputelefonokat a felperes gyártja, így azok az ő termékeiként lettek ismertek. Nincs időbeli elsőbbsége az EVKT kaputelefonoknak sem, mivel V. Z. csak részegységeket gyártott és azokat kizárólag a felperes részére értékesítette. Mindezeket értékelve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel és elnevezéssel állított elő és forgalmazott, illetve állít elő és forgalmaz kaputelefonokat, amelyről a felperest mint versenytársat vagy termékét szokták felismerni, azaz megvalósultak a Tpvt.
- §-ának tényállási elemei. A Tpvt.
- §-ára alapított keresetet többlettényállás híján elutasította, megjegyezve, miszerint önmagában a felek közötti korábbi együttműködés, bizalmi viszony nem eredményez a jellegbitorláson túli jogsértést. A törvényszék a Tpvt.
- §
(2)bekezdés a), b), c),
- d)és
- f)pontjai alapján részben a kereseti kérelemtől eltérően alkalmazta az objektív jogkövetkezményeket is. A kártérítési kereset körében az elsőfokú bíróság a Tpvt. 86. §
(2)bekezdés e) pontja, valamint a Ptk. 339. §
(1)bekezdése és 355. §
(4)bekezdése alapján járt el. A kárt, a jogellenes magatartást és a kettő közötti okozati összefüggést a megállapított jellegbitorlásra figyelemmel fennállónak látta. Emiatt a felperes bevételtől és így vagyoni előnytől esett el, ezért megállapítható, hogy az alperes Tpvt-be ütköző cselekménye folytán kár érte a felperest. Ennek összegszerűsége ugyanakkor további bizonyítást igényel. A döntés ellen az alperes fellebbezett, ebben a rész és közbenső ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróság a bizonyítékokat tévesen mérlegelte, azokból hibás következtetéseket vont le és jogszabálysértő ítéletet hozott. Elévülési kifogását fenntartotta. Előadta, hogy nincs jogszabályi alapja a közlemény közzétételére kötelezésnek, mert nem tulajdonosa a „k...hu" weboldal, így nincs felette rendelkezési joga. Tévesen állapította meg az ítélet a kártérítő felelősséget, mert a felperes nem bizonyította a jellegbitorlás megállapításához szükséges tényállási elemeket. Utalva a joggyakorlatra hangsúlyozta, hogy a felperes olyan termék alapján nem érvényesíthet jogot, ami a megalakulása előtt már általa is elismerten létezett, ez egyben azt is jelenti, hogy nem ő alakította ki a termék külső jellemzőit és tette azt a fogyasztók számára ismertté. Az E-V. Bt. EVKT néven már 1998-ban gyártotta a kaputelefont, ez megelőzte a felperesi terméket, de a Codefon termék is létezett már a felperes megalakítása előtt, hiszen a D. és Tsa Bt. 2002 februárjában adott el ilyet A. L.-nénak, továbbá 2005-ben alperes is értékesített részére fém dobozt, illetve Codefon központot. Megismételte, hogy a felperes nem gyárt, nem gyártott és műszaki dokumentáció hiányában nem is lenne képes kaputelefon központot gyártani. A felperes a kereskedelmi forgalomban önállóan megvásárolható esővédőt helyezett el a terméken, és a külső egységet is a kereskedelemből szerzi be. A terméket 100%-ban az alperes gyártotta, műszaki dokumentációval csak ő rendelkezik és a kaputelefont addig árusította a felperes, amíg az alperes szállította neki. Előadta, hogy panel alatt a kültéri egységet kell érteni, ezért a törvényszék tévesen állapította meg, hogy az alperes csak félkész terméket/alkatrészt szállított a felperesnek. A fellebbezés szerint a felperes sem a bérgyártást, sem a kizárólagosságot nem bizonyította, ezzel szemben az alperes számlákkal igazolta, hogy nem kizárólagos vevője volt a felperes. Sérelmezte, hogy figyelmen kívül maradtak V. Z. vallomásának lényeges elemei, amiből egyértelműen kitűnt, hogy a nyomtatott áramköri lapok, panel, részegység név alatt a felek egyformán a telefonközpontot értik. A tanú EVKT termékét ma is kiadja a Google kereső, az nyilvánvalóan megegyezik a felperes termékével, ezért nincs elsőbbségi joga. Elsikkadt a perben az a nem vitatott körülmény is, hogy a Codefon logót P. Gy. az alperes megrendelésére tervezte. Vitatta a törvényszéknek a felhívott BH értelmezése kapcsán kifejtett érveit, hangsúlyozva, hogy egyrészt nem igaz, miszerint A.néé lett volna a termék, másrészt az egyéni vállalkozó még az általa tulajdonolt gazdasági társaságtól is független gazdasági szereplő, így a felperes nem szerezhetett jogot egyik tulajdonosának megszűnt vállalkozásától. Hiányolta, hogy azt a felperesi nyilatkozatot sem vonta a bíróság mérlegelési körbe, ami szerint az alperes a nála bérgyártásban megforduló termékeit értékesíthette, ez eleve kizárja a jellegbitorlást. Az összetéveszthetőség körében előadta, hogy a termék külsőleg eltér attól, amit a felperesnek szállított, mert a borítón egy párral több kopoltyú volt, és a külső doboz anyaga is más, amikor pedig értesült a védjegyoltalomról a termék nevét is megváltoztatta. Hiányolta, hogy az összetéveszthetőség körében figyelmen kívül maradt H. J. vallomása, aki egyből felismerte a két készülék közti különbséget. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú rész- és közbenső ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. A meghaladó keresetet elutasító rendelkezés vonatkozásában nem érkezett fellebbezés, ezért ebben a körben a rész- és közbenső ítélet a Pp. 253. §
(3)bekezdése folytán jogerőre emelkedett. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rész- és közbenső ítélet meghozatalához szükséges mértékben a tényállást feltárta és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a Tpvt.
- §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsít, ami megalapozza kártérítő felelősségét is. Döntésével és indokaival a másodfokú bíróság egyetértett, ezért annak megváltoztatására nem látott okot az alábbiak szerint. A Tpvt. keresetindításkor hatályos
- §
(1)bekezdése kimondja, hogy a 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a magatartás tanúsításától számított hat hónapos elévülési határidőn belül indítható per. A
(2)bekezdés első mondata szerint, ha a kifogásolt magatartás folyamatos, az elévülés a magatartás abbahagyásakor kezdődik. A felperes keresetében részben a saját kaputelefon rendszeréhez összetéveszthetőségig hasonlatos termék gyártását és forgalmazását, részben a Codefon megjelölés
- végéig történt alkalmazását sérelmezte, tehát folyamatos és befejeződött használati cselekményeket egyaránt megjelölt. Mivel az alperes a Codefon megjelölést is huzamosabb időn keresztül használta, és azt csak a fenti időpontban cserélte le a DP3000 elnevezésre, ezért a Tpvt.
- §
(1)-
(2)bekezdéseire figyelemmel nem lehet vitás, hogy
- február
- napján a keresetlevél a jogszabályban meghatározott hat hónapos határidőn belül lett előterjesztve. A folyamatos jellegbitorlási cselekmény esetében pedig a Tpvt.
- §
(2)bekezdése értelmében még meg sem kezdődhetett az elévülés. E körben alaptalanul érvelt azzal a fellebbezés, hogy a felperes nem 2013-ban szerzett tudomást a cselekményről, mert a
- sorszámú jegyzőkönyvben ügyvezetője maga nyilatkozott úgy, hogy 2001-ben az alperes lemásolta az E-V. termékét és erről a felperes tudott. Ugyanis ezzel egyidejűleg azt is előadta A. L., miszerint abban a tudatban voltak, hogy a lemásolt panelt az alperes nekik szállítja le, és csak
- végén tudták meg, amit egyébként eddig az ellenfél sem cáfolt, hogy az alperes az, aki lemásolja a terméküket. A felperes a perben nem azt kifogásolta, hogy az alperes gyártotta a panelt, hiszen azt az együttműködés során maga is átvette tőle, hanem arra alapította a jogsértést, hogy tudomása szerint az alperes
- végétől olyan készterméket forgalmaz, amit teljes egészében ő gyárt a felperes megkerülésével és engedélye nélkül. 2001-ben a felperesi és az alperesi társaság még nem létezett, a felek más konstrukcióban álltak egymással üzleti viszonyban és bár jogutódlásról nincs szó, mindkét oldal mögött változatlan a tulajdonosi kör, ezért cselekvéseik előzményként a felek tevékenysége körében értékelhető. Minthogy elévülés nem következett be, így nem volt akadálya az igényérvényesítésnek, és a támadott döntés felülbírálatának. A Tpvt.
- §-a értelmében tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. A felek a kaputelefonok piacán egymás versenytársaivá váltak és nem kétséges, hogy a felperes nem járult hozzá sem ahhoz, hogy az időközben védjegyoltalmat is nyert Codefon megjelölést az alperes használja, sem ahhoz, hogy a kaputelefonjával összetéveszthető terméket állítson elő és hozzon forgalomba. Jellegbitorlás sérelme miatt azonban a felperes akkor léphet fel eredményesen, ha bizonyítja, hogy a piacon korábbtól fogva jelen volt az érintett termékkel és ezért arról a fogyasztók őt ismerik fel, azt vele azonosítják, és ez megállapítható volt. Alaptalanul vitatta az alperes, hogy a felperes alakította ki a terméket, hogy azt ő tette a fogyasztók számára ismertté. A lefolytatott bizonyítás alapján helyesen értékelte úgy az elsőfokú bíróság, hogy ezt a felperes kellően igazolta, kifejtett indokaival az ítélőtábla mindenben egyetértett, azokra csak visszautal, szükségtelen megismétlésük nélkül. Adott esetben annak van döntő jelentősége, hogy minden kétséget kizáróan a felperesi tulajdonosi körre vezethető vissza a Codefon kaputelefon. Ezt az okirati bizonyítékokon túl aggálytalanul alátámasztotta V. Z. vallomása, aki határozottan úgy nyilatkozott, hogy ő csak félkész terméket, részegységeket gyártott EVKT néven, ami az összeszerelést követően egy idő után Codefon kaputelefon néven került forgalomba. Előadta továbbá, hogy a panelt külső cégnek nem adta el, csak A.nak, illetve hogy a műszaki részt ő csinálta, a kereskedelmi részt A. L. vitte, ő volt jelen a piacon. Ebből kitűnik, hogy az E-V. Bt. a kizárólag a felperes számára gyártott panelt önállóan nem forgalmazta, az pedig fel sem merült, hogy a késztermék értékesítésben részt vett volna, ekként a bt-t nem köthette össze a piac a Codefon kaputelefonnal. A D. és Tsa Bt.
- februári, illetve az alperes
- évi, A. L.-né felé történt értékesítéseire is sikertelenül hivatkozott a fellebbezés, mert ezt az alperesi oldal az együttműködés keretében, származtatott jogon tette, emellett közvetlenül a végfelhasználók részére a felperesi oldal értékesítette tovább a készterméket, tehát a kaputelefont csak az A.né vállalkozásához, később a felperesi társasághoz köthették a fogyasztók. Az elsőfokú bíróság a helyszíni tárgyalás alkalmával meggyőződött róla, hogy a felperesi üzemben gyártás folyik, amit alátámasztottak a gyártóberendezések beszerzését igazoló számlák is, ezért az alperes alaptalanul állítja, hogy a felperes nem képes a gyártásra. Valójában azonban ennek a kérdésnek nincs ügydöntő jelentősége, mert kizárólag a forgalmazás révén is válhatott a felperes termékeként ismertté a Codefon berendezés, az pedig bizonyított, hogy A.né, majd a felperes az 1990-es évek végétől folyamatosan nagy számú kaputelefont adott el, és ezt jelentős marketing- és reklám tevékenységgel támogatta meg, utóbbit az alperesi ügyvezető a
- sorszámú jegyzőkönyvben megerősítette. Ezen a megítélésen az sem változtat, hogy jóval kisebb volumenben az alperes harmadik személyek részére történt eladást igazolt. Azon alperesi érvelés kapcsán, hogy ő készterméket is szállított a felperesnek a másodfokú bíróság megint rámutat, hogy ebben az esetben is a felperesen keresztül jutott el a termék a végfelhasználókhoz, továbbá helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, miszerint az alperes nem tiltakozott ellene, hogy termékét a felperes a saját kaputelefonjaként, a saját cég- és kereskedelmi neve alatt hirdesse és értékesítse. A kereset a Codefon logóval kapcsolatosan nem fogalmazott meg igényt, ezért közömbösek a keletkezésének körülményei. A jellegbitorlás szempontjából nincs jelentősége annak a felperesi nyilatkozatnak, miszerint az alperes a nála bérgyártásban megforduló termékeit értékesíthette, mert ez a megfogalmazás olyan termékek értékesítésének a lehetőségét rejti magában, ami a felek együttműködésének keretében készült, de a perben a felperes nem ezeket, hanem a tudomása nélkül, kizárólag az alperes által gyártott kaputelefonokat sérelmezi. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint a felperesi Codefon kaputelefon a piacon található azonos rendeltetésű készülékektől jól elkülöníthető, jellegzetes külsővel rendelkezik, megfelelően állította zsinórmértékül a tájékozott és figyelmes fogyasztót, helytállóan ítélte meg, hogy nem eredményez eltérő összbenyomást a hangszórónyílások számában tapasztalható, minimálisnak tekinthető különbség, amire a fellebbezés is hivatkozik. Megállapításait a kirendelt szakértő is igazolta, aki szintén csak ezt az egyetlen különbözőséget mutatta ki, ekként eredménytelenül érvelt a fellebbezés a külső doboz anyagának eltérésével is. H. J. tanú kaputelefonok telepítésével foglalkozik, munkája révén rendszeresen találkozik az ilyen célra szolgáló berendezésekkel, így ezen a téren szakértőnek tekinthető, ismerete jóval túlmutat a releváns fogyasztói rétegen, ezért vallomása nem teszi aggályossá az elsőfokú bíróságnak az érintett termékek egymáshoz való viszonya vonatkozásában tett helyes megállapításait. E körben az alperes ezentúl más érvet nem hozott fel, ezért a másodfokú bíróság visszautal az elsőfokú döntésben foglat helyes indokokra, amelyeket mindenben osztott. Annak a fellebbezési hivatkozásnak sincs relevanciája, hogy a védjegyoltalomról való tudomásszerzést követően megváltoztatta a termék nevét, mert ez csak a jövőre nézve zárja ki a bitorlás megállapítását, de nem mentesíti a tényleges használat miatti jogsértés megállapíthatósága alól. Ezért a törvényszék részítéletében megalapozottan állapította meg a Tpvt.
- §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást, és helyesen alkalmazta a jogkövetkezményeket, beleértve az elégtételt is. Bár az alperes nem tulajdonosa a „k...hu" domain oldalnak, de termékeivel az alatta elérhető honlapon jelen van, ezért a másodfokú bíróság nem látja akadályát annak, hogy az elégtétel szövegének megjelenése érdekében intézkedéseket tegyen. A Tpvt.
- §
(2)bekezdés e) pontja szerint az érdekelt a keresetben kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint. Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével a fellebbviteli bíróság a közbenső ítéletet illetően is. Az alperes gazdasági tevékenysége körében kifejtett tevékenységével jogsértést követett el, ebből eredően a felperest vagyoni hátrány érte, fennáll az ok-okozati összefüggés is, tehát a felperes a Ptk. 339. §
(1)bekezdése és 355. §
(4)bekezdése szerint kártérítést követelhet. Ennek mértéke kérdésében további vizsgálódás szükséges. Mindezek tükrében a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint döntött. A sikertelen fellebbezés miatt a Pp. 239. §-a és 78. §
(1)bekezdése értelmében az alperes köteles megtéríteni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §
(1)bekezdése szerint meghatározott munkadíját tartalmazza. A felülbírált keresetrész tekintetében a meg nem határozható pertárgyérték miatt a fellebbezési illeték 48.000 forint, azonban az alperes 600.000 forintot rótt le, erre tekintettel a másodfokú bíróság tájékoztatja, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. (Itv.) törvény 80. §.
(1)bekezdés i) pontja, valamint 79. §
(4)bekezdése értelmében az adóhatóságtól az adózás rendjéről szóló törvény adóvisszatérítésre vonatkozó szabályai szerint visszaigényelheti a megfizetett illeték egy részét az Itv. 46. §
(1)bekezdése alapján. Budapest,
- november
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Mózsik Tímea s.k. bíró