Gf.20204/2018/3 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésére alapította. Az alperesek az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökkenésében a felelősségüket nem ismerték el, ennek alapján a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a felszámoló több 10 milliós tételt megalapozatlanul fogadott be hitelezői igényként. A felperes hitelezői igényének semmilyen alapja nem volt. A II. rendű alperes védekezése szerint ő csak a gazdálkodó szervezet műszaki feladatait látta el, a gazdálkodásra vonatkozó ügyeket az I. rendű alperes intézte. A Kft-ből

1. nyarán kilépett, mert megrendült a bizalma az I. rendű alperes iránt. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy az alperesek, mint a ... Kft. gazdálkodó szervezet ügyvezetői a gazdálkodó szervezet felszámolása kezdő időpontját megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 27.979.406,- Ft-tal csökkent. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 36.000,- Ft illetéket, a felperesnek pedig 15 napon belül 430.000,- Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság a beszerzett könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a kft.
2. december 31-én fizetésképtelen volt. A kft. a tevékenységét ténylegesen a megrendelőktől átvett előlegekből finanszírozta, az alpereseknek, mint ügyvezetőknek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltáról tudomással kellett bírniuk. Az átvett, és a nem könyvelt előlegek - összesen 27.979.000,- Ft erejéig - nem kerültek be a pénztárba. A könyveletlenül átvett összeg beszámításával a felszámolás kezdő időpontjában - 2013 . április 15 én - 134.000,- Ft helyett 28.113.000,- Ft pénzkészletnek kellett volna lennie a házipénztárban. A cég forgalma szinte teljes egészében készpénzben bonyolódott, még abban az esetben is, amikor átutalással teljesített a vevő, mivel a bankszámlára utalt összeget már az utalás napján, vagy másnap a bankszámláról felvették, a pénztárba bevételezték, majd ugyanezen a napon a pénztárból elszámolásra előlegként kivették. A társaság teljes pénzeszköze folyamatosan az ügyvezetőnél volt. A társaság fizetésképtelenné válásának fő oka az volt, hogy a megrendelőktől a családi házak építésére átvett pénzösszegeket a vállalkozás pénzeszközei között teljeskörűen nem szerepeltették, ezáltal 27.979.000,- Ft összeggel kevesebb állt rendelkezésre fedezetként a gazdálkodó szervezet kötelezettségei teljesítésére. A gazdálkodó szervezet nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a hitelezőit kielégítse, vállalt kötelezettségeit teljesítse, sőt ezzel ellentétes lépéseket tett, mert a vállalkozást illető pénzeszközökből 27.979.000,- Ft összeget véglegesen elvont. A törvényszék a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdés alapján megállapította, hogy az alperesek ügyvezetési feladataikat a felszámolás kezdő időpontját - 2013. április 15-ét - megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 27.979.406,- Ft összeggel csökkent. Kifejtette, hogy nincs jelentősége az I. rendű alperes azon hivatkozásának, hogy a felszámolási eljárásban a felszámoló a felperes hitelezői igényét miért fogadhatta be, és milyen összegben, jelen perben a felperesi hitelezői igény nem vizsgálható felül. Szükségtelen annak vizsgálata is, hogy a felperes lakóépületének kivitelezése az adós gazdálkodó szervezet részéről milyen készültségi fokban maradt abba. A II. rendű alperes nem hivatkozhat arra, hogy a Kft-ben kizárólag műszaki feladatokat látott el, a gazdálkodást az I. rendű alperes végezte. Ez a védekezés éppen arra utal, hogy a hitelezők igényének kielégítésével nem foglalkozott, ezért a felelősségre vonatkozó fenti törvényi tényállást megvalósította. Az I.r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Kifejtette, hogy a felperes keresetében a Cstv. 33/A §

(1)és

(7)bekezdésére hivatkozással 32 millió Ft megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Később keresetét megváltoztatta, és az

(1)bekezdés szerinti megállapítást kért. Az alperes ugyanakkor már korábban érdemi ellenkérelmet terjesztett elő, ekként a Pp. 146/A §

(1)bekezdésére figyelemmel a 30 napon túl előterjesztett keresetmódosítást el kellett volna utasítani. A megváltoztatott kereset sem felelt meg a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésének, hiszen nem a vagyon csökkenésének, hanem 50 millió Ft-os kielégíthetetlen követelés keletkezésének megállapítására irányult. Az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-át sértetve túlterjeszkedett tehát ítéletével a kereseti kérelmen. Az I.r. alperes álláspontja szerint a törvényszék nem vonta le a szakértői kirendelésre irányuló bizonyítási indítvány elkésett voltának eljárásjogi jogkövetkezményeit, holott a felperest több esetben, határidő tűzésével felhívta a díjelőleg befizetésére, a felperes a felhívásokat elmulasztotta, csupán az ötödik határidőnek tett eleget. Minderre figyelemmel az indítványnak a bíróság nem adhatott volna helyt, azt mellőzni lett volna köteles. A keresetet el kellett volna utasítani. A fellebbezési hivatkozás szerint semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, hogy a cég a felperesnek bármilyen összeggel tartozna. A felszámoló a 32 millió Ft-os hitelezői igényt jogszerűen nem vehette volna nyilvántartásba a felperes javára. A már hivatkozott eljárási szabálysértéseken kívül az ítélet hatályon kívül helyezését az is megalapozza, hogy az előterjesztett alperesi bizonyítási indítványnak az elsőfokú bíróság nem tett eleget. A II.r. alperes fellebbezése az ítélet megváltoztatására, elsődlegesen a keresetnek mindkét alperessel, másodlagosan a másodrendű alperessel szembeni elutasítására irányult. Az I.r. alperes fellebbezésében foglaltakkal egyetértett, azon indokokat kiegészítve kiemelte, hogy a felszámoló nem vizsgálta a felperes hitelezői igényének ténybeli és jogi alapját. A felperes hitelezői igénye nyilvánvalóan alaptalan, hitelezőnek nem tekinthető, így a kereset indítására sem volt jogi lehetősége. Utalt arra, hogy a büntető eljárásban született jogerős ítélet az I.r. alperes bűnösségét állapította meg, mégpedig 11.694.638 forint bevétel áfatartalmának be nem vallásában, így ennél nagyobb összegű vagyoncsökkenést a bíróság a polgári perben sem állapíthatott volna meg. A szakértői véleményre tekintettel kifejtette, hogy a 2011 december 31-i újra könyvelt mérleg szerinti is csak 1.177.000 forint volt a negatív saját tőke, ebből pedig a II.r. alperesnek nem kellett a fizetésképtelenségre következtetnie. Ügyvezetői és tagsági jogviszonya 2012-ben meg is szűnt. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, az általa megállapított tényállás helyes, az a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésén alapszik. Az elsőfokú bíróság terhére - az alperesi fellebbezésben foglaltakkal szemben - nem állapítható meg az eljárás lényeges szabályainak az elsőfokú eljárás részbeni megismétlését szükségessé tevő megsértése. Alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes fellebbezésében arra, hogy a felperesi keresetváltoztatásnak az eljárásjogi feltételei hiányában az elsőfokú bíróságnak a keresetváltoztatást el kellett volna utasítania, a felperes keresetét pedig eredeti tartalma szerint, marasztalási keresetként kellett volna elbírálni és érdemben elutasítani. Ezzel kapcsolatosan rámutat az ítélőtábla arra, hogy az I.r. alperes a fellebbezésben hivatkozott ellenkérelmét a törvényszék ez irányú figyelmeztetése ellenére is jogi képviselő nélkül eljárva terjesztette elő, így az a Pp. 73/B. §

(1)bekezdése értelmében nem tekinthető hatályosnak, ekként az annak benyújtásától számított harminc napon túl is - a Pp. 146/A §

(1)bekezdésének sérelme nélkül - megváltoztathatta volna a felperes a keresetét. Ugyanakkor a Pp. 146. §

(5)bekezdés d) pontja értelmében nem keresetváltoztatás az, ha a felperes teljesítés helyett megállapítást követel. Erre tekintettel - tehát keresetváltoztatás hiányában - eleve alaptalan az I.r. alperes ezzel kapcsolatos álláspontja. A felperes pontosított, azaz immár megállapításra irányuló kereseti kérelme - a részben eltérő megfogalmazás mellett is - tartalma szerint megfelel a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti kereseti kérelemnek, a törvényszék ezt ekként is bírálta el, így nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, tehát az ezzel kapcsolatos fellebbezési hivatkozás sem alapos. Nem sértette meg az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §

(4)bekezdésének utolsó fordulatát azzal, hogy nem mellőzte a felperes szakértői bizonyítás iránt előterjesztett indítványának teljesítését. Helytállóan hivatkozott az I.r. alperes arra, hogy a törvényszék a felperest a szakértői bizonyítás iránti indítvány előterjesztését követően többször hívta fel határidő tűzése mellett a szakértői díjelőleg letétbe helyezésére, azonban a periratokból megállapítható, hogy a felhívásokat követően az eljárás a felek közös kérelmére érdemi tárgyalások megtartása nélkül többször szünetelt, a szünetelő eljárás érdemi folytatását követően pedig a felperes a kitűzött határidőn belül eleget tett előlegezési kötelezettségének. Nem maradt el a per eldöntéséhez szükséges valamely tény, körülmény feltárása sem, amely miatt a bizonyítás kiegészítése válna szükségessé. Az alább részletezett jogi álláspontra tekintettel nem volt a perben olyan körülmény, mely további bizonyítást tett volna indokolttá. A Cstv. 33/A §

(1)bekezdésére alapított pernek - miként arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt nem képezi tárgyát, ekként nem volt helye annak vizsgálatának, hogy a felperes hitelezői igényét a felszámoló megalapozottan fogadta-e be az általa meghatározott összegben, illetve, hogy a felperes lakóépületének kivitelezése milyen készültségi fokot ért el. A fentiekre tekintettel tehát az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálatra alkalmas. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a lefolytatott szakértői bizonyítás anyagának okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a társaság által a szerződő partnerektől átvett pénzösszegek egy részét az ügyvezetők a cég bevételei között nem szerepeltették, a vállalkozás pénzeszközeiből 27.979.406 forintot véglegesen elvontak. A hiányt az adós ügyvezetői később, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után sem pótolták. Ezen magatartásuk sem felelt meg a hitelezői érdekek elsődlegességének, ezáltal pedig az adós vagyona az elsőfokú bíróság által meghatározott összeggel - már a II.r. alperes ügyvezetői tisztségének megszűnéséig - csökkent. Alaptalanul hivatkozik a II.r. alperes fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában megjelölt jogerős büntető ítélet által meghatározott összegnél nagyobb vagyoncsökkenést a törvényszék a jelen perben a Pp. 4. §

(2)bekezdésében foglaltakra tekintettel nem állapíthatott volna meg. Rámutat az ítélőtábla arra, hogy a büntető ítéletben megjelölt összeg az adós által bevallani és befizetni elmulasztott adó, nem pedig az alperesek jelen per tárgyává tett magatartása által előidézett vagyoncsökkenés összege. Az ügyvezető felelősségét a Cstv. 33/A. §-a arra tekintet nélkül szabályozza, hogy a cég irányításában megvalósuló belső munkamegosztás szerint az ügyvezető milyen mértékben és milyen területen végzett, illetve nem végzett irányítói tevékenységet. Erre tekintettel osztotta az ítélőtábla a törvényszék azon álláspontját is, hogy a keresettel szembeni védekezésként nem foghat helyt a II.r. alperes részéről az a hivatkozás, hogy ő csupán a cég műszaki tevékenységének lebonyolításában vett részt, a pénzügyi intézkedéseket az I.r. alperes tette. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta, az eredménytelenül fellebbező alpereseket pedig a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes javára - nyilatkozatára figyelemmel áfa nélkül - megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség viselésére. Győr,

1. szeptember
2. Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Maurer Ádám sk. előadó bíró . Mészáros Zsolt sk. bíró