SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.592/2018/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Princz Kornél Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Princz Kornél) által képviselt felperesnek - a Dr. F. Fekete Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- június
- napján kelt 1.P.20.843/2017/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ítéletet: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 128 718 (százhuszonnyolcezer-hétszáztizennyolc) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes üzemelteti
- április
- napjától kezdődően a (település neve, ingatlan címe) szám alatti (felsőoktatási intézmény neve) Fitness Club elnevezésű kondicionáló termet, ahol kondicionáló gépek használatának biztosítása mellett aerobik kondicionáló torna és egyéb zenés csoportos foglalkozásokat tart. A konditeremben és a csoportos foglalkozások alatt számítógépről, valamint CD lejátszóról zenefelhasználás történik. Az alperes társadalmi szervezetnek tagdíjfizetés ellenében bárki tagja lehet. A létesítményt az egyesületi tagok használhatják. A felperes a
- április 1-től
- szeptember
- napjáig terjedő időre 548 641 Ft szerzői jogdíj és járulékai iránti igényt érvényesített az alperessel szemben az intézményben történt nyilvános zenefelhasználásra tekintettel. A Szegedi Törvényszék 23.P.22.043/2015/
- számú - a Szegedi Ítélőtábla
- május
- napján kelt Pf.II.20.334/2016/
- számú határozatával jogerőre emelkedett - ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. A jogerős ítélet megállapítása szerint az alperes által végzett zeneszolgáltatás nem tartozik a szabad felhasználás körébe, ezért a szerzői jogdíj fizetési kötelezettsége fennáll. A per befejezését követően a felek között egyeztetés zajlott, amelynek eredményeként a felperes a
- szeptember
- napján kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a jogerős ítélet megállapításaira tekintettel a fizetendő jogdíj összegét a K15 és K16 jogdíjközlemény I. fejezet 1.
- pontja alapján (munkahelyi zenefelhasználás) havonta bruttó 10 744 Ft-ban, a
- április
- napjától
- szeptember 30.napjáig terjedő időszakra 193 383 Ft-ban határozta meg. Ezt az összeget az alperes teljesítette. A felperes pécsi lakos képviselője
- október
- napján ellenőrzést tartott a létesítményben, ahol egy havi, 4500 Ft összegű tagdíj megfizetése ellenében a szolgáltatást igénybe vehette. Az egyesületbe nem lépett be, nem volt az (felsőoktatási intézmény neve) hallgatója, dolgozója illetve az Alma Mater tagja. A felperes a
- november
- napján kelt levelében tájékoztatta az alperest az ellenőrzés tapasztalatairól. Utalt arra, hogy a
- szeptember 13-i levélben közölt díjbesorolásra vonatkozó egyezség alapja, hogy a létesítményt kizárólag az egyesület tagjai használhatják korlátlanul havi 2000 Ft tagdíj ellenében. Az ellenőrzés tapasztalatai azonban ennek ellentmondanak, ez pedig a zártkörűséget kizárja, és emiatt nem tekinti a zenefelhasználást sajátos jellegűnek. A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- október
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időszakra összesen 1 737 903 Ft jogdíj, és annak
- augusztus
- napjától járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamata, 24 911 Ft költségátalány és összesen 130 351 Ft - az általa megjelölt tételekből álló - perköltségének a megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 9. §
(1)bekezdésére,
- §-ára és XI. fejezetére hivatkozott azzal, hogy az alperessel kötött
- szeptember 13-i levél szerinti díjfizetésre vonatkozó megállapodást tévedésre, megtévesztésre alapítottan megtámadta az alpereshez intézett
- november 10-i levelében, illetve jelen perben a
- december
- napján érkezett beadványában. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel kötött megállapodásban foglalt jogdíjat megfizette
- szeptember
- napjáig terjedő időre. Állította, hogy a fitness termet kizárólag az egyesület tagjai használhatják. Azt nem tette vitássá, hogy az egyesületnek bárki tagja lehet, illetve azt sem, hogy a külsős tagok magasabb tagdíj ellenében vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Hivatkozott a megtámadás elkésettségére, utalva arra, hogy erre tekintettel a felperes legfeljebb a
- szeptember
- napját követő időre követelheti a magasabb összegű szerzői jogdíjat. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 737 903 Ft-ot, valamint ennek
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt kamatát, 24 911 Ft behajtási költségátalányt és 130 351 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint az alperes szerzői és szomszédos jogdíjfizetési kötelezettsége a perben sem vitatottan fennáll, amelynek összegére nézve a felek
- szeptember
- napján megállapodást kötöttek. Érvelése szerint a felperes a megállapodást a (Ptk.) 6:90 §
(1)bekezdése alapján eredményesen támadta meg. Rámutatott, a megállapodás megkötésére a felperest az az alperesi előadás indította, hogy az egyesület tagjai kizárólag (felsőoktatási intézmény neve) hallgatók, tanárok és az Alma Mater tagjai lehetnek. Ez az állítás azonban valótlannak bizonyult, vagyis a szerződéskötésre alapot adó lényeges körülmény tekintetében az alperes a felperest megtévesztette. A felperes
- november
- napján kelt levelét a megtámadást tartalmazó jognyilatkozatként értékelte, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megtámadás a jogszabályban írt egy éves határidőn belül történt. Rámutatott, az eredményes megtámadás alapján a megállapodás érvénytelennek minősül, így az alperes a kereseti kérelemben megjelölt összegű jogdíjfizetési értesítőkben szereplő összeget köteles megfizetni, amelyet egyebekben összegszerűségében nem tett vitássá. Az alperes pontosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalás összegének 128 928 Ft-ra történő leszállítását kérte. Álláspontja szerint kizárólag havi 10 744 Ft jogdíjfizetési kötelezettség terheli, ennek
- szeptember
- napjáig eleget tett, így a perrel érintett időszakot illetően elmaradása
- október
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő 12 hónapra a megjelölt összeg. Nyilatkozott arról, hogy teljes személyes illetékmentesség kedvezményében részesül. Változatlanul fenntartotta a keresettel szemben előterjesztett védekezését, hangsúlyozva, hogy az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben a felperest nem ejtette tévedésbe, amikor arról tájékoztatta, hogy a termet csak az egyesület tagjai használják, ugyanis ez nem vitatottan megfelel a valóságnak. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú tárgyaláson előadta, hogy az alperes által teljesített 193 383 Ft-ot az előzményi perben az alperes terhére megállapított marasztalási összegre számolta el. A fellebbezés alaptalan. A jelen perben már nem volt vitatott, hogy az alperest a nyilvános zenefelhasználás kapcsán jogdíjfizetési kötelezettség terheli. Az Szjt.
- §
(1)bekezdése alapján érvényesíthető a díjigény, ha a felek között felhasználási szerződés jött létre. Az Szjt.
- §-a a törvényben írt kivételektől eltekintve a felhasználási szerződés megkötését írásbeli alakhoz köti. A Ptk. 6:
- §
(1)bekezdése szerint írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot írásban lehet tenni. A felek másodfokú tárgyaláson tett egyező előadása alapján ilyen formai követelményeknek megfelelő szerződés a felek között nem jött létre, ezért a havi bruttó 10 744 Ft összegű jogdíj fizetésére vonatkozó megállapodásuk a Ptk. 6:6. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az alakiság megsértése miatt semmis (Ptk. 6:
- §), következésképp a megtámadhatóság kérdése fel sem merülhet. Írásbeli felhasználási szerződés hiányában folytatott szolgáltatás olyan jogosulatlan felhasználást valósít meg, amelynek alapján az Szjt.
- §
(1)bekezdés e) pontja szerint polgári jogi igény érvényesítésére nyílik lehetőség. Ennek alapján a jogosulatlan felhasználó köteles a jogsértéssel elért gazdagodás megtérítésére, amelynek minimális összege a jogszerű felhasználás esetén járó díj. Az alperes által hivatkozott havi bruttó 10 744 Ft összegű jogdíj a K15 és K16 jogdíjközlemény I. fejezet 1.
- pontja alapján került meghatározásra (ún. munkahelyi zenefelhasználás). Az így meghatározott jogdíj fizetésének a feltétele azonban, hogy a munkáltató általi gépzene felhasználás kizárólag a munkavállalók által használt helyiségekben történjen. Az alperes a jelen perben, továbbá a megelőző eljárásban is állította, hogy a létesítményt kizárólag az egyetem hallgatói, tanárai illetve az Alma Mater tagjai használják. A felperes által végzett ellenőrzés azonban ezt az előadását cáfolta. A felperes ellenőre ugyanis nem vitásan az alperes által megjelölt egyik személyi körbe sem tartozik, ennek ellenére az alperes díjfizetés ellenében mégis biztosította a számára a létesítmény használatát. Mindebből következően az alperes a jogdíjközlemény hivatkozott rendelkezése szerinti kedvezményes jogdíj fizetésére nem jogosult, hanem a felperes által kiállított jogdíjértesítőben szereplő díj fizetésére köteles. A perben nem volt vitatott, hogy az alperes
- április
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időre a jogdíjfizetési értesítőben szereplő összeg helyett havi 10 744 Ft alapulvételével számított 193 383 Ft jogdíjat teljesített, amelyet a felperes jogosult volt a
- április 1-től
- szeptember
- napjáig terjedő időre elszámolni (Ptk, 6:
- §
(3)bekezdés), így az alperes fennálló jogdíjtartozása a perrel érintett időszakban 1 733 903 Ft. Minderre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 253. §
(2)bekezdése alapján a fentiekben kifejtett eltérő jogi indokokkal helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78.
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes ügyvédi munkadíjból álló - a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján (kis kerekítéssel) megállapított - 50 000 Ft másodfokú perköltségének a megfizetésére, 1 608 975 Ft másodfokú perérték alapulvételével. Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, ezért a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. S z e g e d ,
- december
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró