A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.48/2018/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi december hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az emberkereskedelem előkészületének vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.13/2017/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy az eljárás során felmerült, összesen 206.860 (kettőszázhatezernyolcszázhatvan) forint bűnügyi költségből 135.320 (egyszázharmincötezer-háromszázhúsz) forintot a vádlott köteles megfizetni, míg a fennmaradó 71.540 (hetvenegyezer-ötszáznegyven) forintot az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az elsőfokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatása iránti intézkedés megtételére hívja fel. Indokolás A Zalaegerszegi Törvényszék a
- évi május hó
- napján meghozott 3.B.13/2017/
- számú ítéletével a vádlott büntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 200.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében, valamint a Btk. 192.§
(7)bekezdésében meghatározott emberkereskedelem előkészületének vétségében állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, melybe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Emellett megállapította, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlottal szemben 15.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság fenti ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. az ítéletet tudomásul vette. Az ügyészség A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a jogorvoslattal megtámadott ítélet - helyes indokainál fogva történő - helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a fellebbezéseket a másodfokú bíróság tanácsülésen bírálja el. A vádlott és védője a törvényes határidőben nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését nem indítványozták. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően, a 2018. évi július hó 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit a 868.§
(1)bekezdése értelmében - bizonyos kivételekkel a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy a Be. 870.§
(1)bekezdése alapján a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabályok szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel sérelmezett ítéletét - az ügyészi indítvánnyal ellentétben - a Be. 590.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek oka az volt, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetését követően a jogorvoslati nyilatkozatokra való kioktatást még nem az új törvénynek megfelelően foganatosította; ekként a fellebbezésre jogosultak nyilatkozataikat nem a Be. szabályainak ismeretében, vagyis a korlátozott felülbírálat lehetőségének tudtában tették meg. Ez azonban nem vezethet eljárási jogainak sérelméhez; a felülbírálat ezért a Be. 590.§
(2)bekezdése értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve - a Be. 590.§
(7)bekezdése szerint hivatalból - az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek során az a meggyőződése alakult ki, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 592.§
(1)és
(2)bekezdéseiben megállapított megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően, azokat következetesen betartva, széles körben, a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez szükséges mértékben folytatta le. Az ennek során feltárt és mérlegelési körébe vont bizonyítékokat külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte. Meggyőzően és igen részletesen adott számot ténymegállapításairól, különösen a vádlott védekezése elvetésének okairól, így indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. A bizonyítékok értékelése körében kifejtett álláspontjával a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Ennek során helytállóan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a tanúk vallomása megcáfolta a vádlotti védekezést, így jogszerűen került sor annak elvetésére is. Az ekként megállapított, és senki által nem sérelmezett tényállás a Be. 591.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. A vád tárgyává tett cselekmények jogi minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményeit a Btk. 200.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettének, valamint a Btk. 192.§
(7)bekezdésében meghatározott emberkereskedelem előkészülete vétségének minősítette. Helytállóan került sor az elsőfokú bíróság részéről a halmazati büntetési tétel, valamint annak középmértéke megjelölésére; a törvény a vádlott cselekményeire kettő évtől tizennégy évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli el, melynek középmértéke nyolc évi szabadságvesztés. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket nagyobbrészt helyesen állapította meg. Szükséges volt ugyanakkor mellőzni a vádlott terhére rótt körülmények közül azt, hogy többszörös visszaeső. Ezzel szemben súlyosító körülményként kellett értékelni a terhére, hogy a többszörös visszaesői minőségét megalapozó elítélésein túl is többször volt büntetve, melyek során minden esetben szabadságvesztéssel sújtották. További súlyosító körülmény, hogy vele szemben több okból is - az elkövetett cselekményekre irányadó büntetési tételkerettől eltérő - felemelt büntetési tételkeret irányadó (halmazati büntetés kiszabása, többszörös visszaesői minőség). Emellett további súlyosító körülményként esett latba a vádlott terhére, hogy cselekményét más büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Helyesen értékelte továbbá súlyosító körülményként a vádlott terhére az elsőfokú bíróság a folytatólagos elkövetésben rejlő fokozottabb társadalomra veszélyességet is. Ezzel szemben helytállóan került sor igen kis nyomatékkal az egyik részcselekményre vonatkozó beismerő vallomásnak a vádlott javára történő figyelembevételére is. Az ekként megállapított bűnösségi körülményekből a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel is. A törvényszék által alkalmazott jogkövetkezmény inkább enyhe, mint eltúlzott; a többszörösen büntetett előéletű, bűnözői életmódra berendezkedett vádlottal szemben a jóval a középmérték alatt meghatározott tartamú szabadságvesztés messzemenően méltányos, és az kellően szolgálja a büntetésnek a Btk. 79.§-ában rögzített céljait; az szükséges, de egyben elégséges is e célok eléréséhez. Ezért a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a büntetés enyhítésére. Következésképpen az ezt célzó védelmi fellebbezések nem voltak megalapozottak. Az ítélőtábla ugyanakkor nem értett egyet a törvényszéknek a bűnügyi költség viselése körében elfoglalt álláspontjával. Az elsőfokú bíróság a vádlottat - indokainak megjelölése nélkül - 113.860 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ezzel szemben azt állapította meg, hogy az eljárás során mindösszesen 206.860 forint bűnügyi költség merült fel. Ebből a vádlottat nem lehetett kötelezni a költségjegyzék 4-9., valamint a 16-19. sorszámai alatt feltüntetett költség megfizetésére, mivel azok nem a vádlott bűnössége körében merültek fel. Ezért a bűnügyi költség e része - melynek összege 71.540 forint - a Be. 574.§
(3)bekezdése alapján az állam terhén marad. A vádlottat terhelő bűnügyi költség összege így helyesen 135.320 forint volt, melynek megfizetésére a másodfokú bíróság a Be. 574.§
(1)bekezdése alapján a vádlottat kötelezte. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott ítéletét a Be. 598.§
(2)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a Be. 606.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte, hogy a vádlottal szemben más ügyben kiszabott szabadságvesztés folytán megnyílt az összbüntetési eljárás lehetősége. Ennek érdekében az elsőfokú bíróságot a Be. 839.§
(3)bekezdésében meghatározott intézkedés megtételére hívta fel. Pécs,
- december
- Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Sándor s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.13/2017/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.48/2018/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi december hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke