← Magyarország

Bf.88/2018/121 – Fővárosi Ítélőtábla

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.88/2018/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év július hó 3., 9., szeptember hó 4., 6., 11., október
  3. és november hó
  4. napján tartott folytatólagos nyilvános ülések alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  5. év június hó
  6. napján kelt 15.B.311/2015/
  7. számú ítéletét megváltoztatja. Az I. rendű vádlott cselekményeit 2 rendbeli az
  8. évi IV. törvény
  9. §

(1)bekezdésébe ütköző és a
(7)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének kísérletének, ebből egy cselekmény társtettesként elkövetett 25 rendbeli az 1978. évi IV. törvény Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 11 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 14 cselekmény társtettesként elkövetett, 5 cselekmény kísérleti szakban maradt, 235 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 26 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 57 cselekmény társtettesként elkövetett, 113 cselekmény felbujtóként elkövetett, 10 cselekmény közvetett tettesként elkövetett, 11 cselekmény kísérleti szakban maradt, 25 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 1 cselekmény társtettesként elkövetett, 21 cselekmény felbujtóként elkövetett, 2 cselekmény közvetett tettesként elkövetett; 4 rendbeli az
  1. évi IV. törvény
  2. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősíti, melyből 2 cselekmény felbujtóként elkövetett. A II. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(7)bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett csalás bűntette kísérletének; 9 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti, ebből 4 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 8 cselekmény társtettesként elkövetett, 3 cselekmény kísérleti szakban maradt. 70 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti, ebből 7 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 50 cselekmény társtettesként elkövetett, 8 cselekmény kísérleti szakban maradt; 6 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti, ebből 4 cselekmény társtettesként elkövetett, 1 cselekmény közvetett tettesként elkövetett. A II. rendű vádlott büntetését 7 (hét) év szabadságvesztésre, 7 (hét) év közügyektől eltiltásra enyhíti. A III. rendű cselekményeit 36 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 3 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 3 cselekmény társtettesként elkövetett; 11 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti, ebből 3 cselekmény felbujtóként elkövetett, 2 cselekmény közvetett tettesként elkövetett. a III. r. vádlott büntetését 5 (öt) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre, 6 (hat) év közügyektől eltiltásra enyhíti. Az V. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének; 36 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 8 cselekmény folytatólagosan elkövetett, 4 cselekmény társtettesként elkövetett, 1 cselekmény közvetett tettesként elkövetett; 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti. A VI. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének 11 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 8 cselekmény társtettesként elkövetett, 1 cselekmény bűnsegédként elkövetett, 2 cselekmény közvetett tettesként elkövetett, 1 cselekmény kísérleti szakban maradt; 5 rendbeli az 1978. évi IV. törvény Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből 2 cselekmény társtettesként elkövetett, 2 cselekmény közvetett tettesként elkövetett, 1 cselekmény bűnsegédként elkövetett; 1 rendbeli az
  1. évi IV. törvény
  2. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősíti. A VI. rendű vádlott büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre, 5 (öt) év közügyektől eltiltásra enyhíti. A VIII. rendű vádlott cselekményeit 2 rendbeli a Btk.
  3. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, ebből egy cselekmény társtettesként elkövetett, 4 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének – ebből két cselekmény társtettesként, két cselekmény bűnsegédként elkövetett – minősíti. A VIII. rendű vádlott büntetését 3 (három) év szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra enyhíti; a bűnszervezetre történő utalást mellőzi, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, e vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A IX. rendű vádlott bűnös 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettében; 3 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében. A IX. rendű vádlottat 1 (egy) év 10 (tíz) hónap, végrehajtásában 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 (ezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 200.000 (kétszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. E vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, 4 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntett. A X. rendű vádlott cselekményeit 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, – ebből egy cselekmény folytatólagosan és társtettesként elkövetett – minősíti. A X. rendű vádlott büntetését 2 (kettő) év, végrehajtásában 3 (három) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhíti, továbbá 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetést is kiszab. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 (ezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 200.000 (kétszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A közügyektől eltiltását mellőzi. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. E vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette. A XI. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette kísérletének minősíti; 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősíti, ebből egy cselekmény folytatólagosan elkövetett; 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének; 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének, 2 rendbeli a Btk.
  1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségének minősíti. A XI. rendű vádlottnál a bűnszervezetre utalást mellőzi, a büntetését börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XIV. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett és egy esetben kísérleti szakban maradt csalás bűntette miatt emelt vád alól felmenti. A XVI. rendű vádlott cselekményét 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének minősíti. E vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás bűntett, 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette. A XVI. rendű vádlott büntetését 1 (egy) év, 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhíti, továbbá 150 (százötven) napi tétel pénzbüntetést is kiszab. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2000 (kétezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 300.000 (háromszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A bűnszervezetre utalást és a közügyektől eltiltását mellőzi. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XVII. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt emelt vád alól, ebből egy cselekmény társtettesként elkövetett és 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt emelt vád alól felmenti. E vádlott egyéb cselekményeit 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősíti. A XVII. rendű vádlott büntetését 1 (egy) év 10 (tíz) hónap, 3 (három) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhíti, továbbá 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetést is kiszab. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1500 (ezerötszáz) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 300.000 (háromszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A bűnszervezetre utalást és a közügyektől eltiltását mellőzi. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XXI. rendű vádlott cselekményeit 3 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének, – ebből két cselekmény folytatólagosan elkövetett – minősíti; 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének, – ebből egy cselekmény kísérleti szakban maradt –; 1 rendbeli a Btk.
  1. §-ába ütköző bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősíti. A XXI. rendű vádlottnál a bűnszervezetre utalást mellőzi, a büntetését börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XXII. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette kísérletének; 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés ba) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének, 1 rendbeli a Btk.
  1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének minősíti. A XXII. rendű vádlott büntetést 2 (kettő) év szabadságvesztésre enyhíti, a bűnszervezetre utalást mellőzi, a büntetését börtönben kell végrehajtani, a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XXIV. rendű vádlott bűnös 2 rendbeli a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, ebből egy cselekmény társtettesként, egy cselekmény közvetett tettesként elkövetett, 7 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, ebből három cselekmény társtettesként, négy cselekmény közvetett tettesként elkövetett. A XXV. rendű vádlott bűnös 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, ebből egy cselekmény társtettesként, egy cselekmény közvetett tettesként elkövetett, 6 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, ebből két cselekmény társtettesként, négy cselekmény közvetett tettesként elkövetett. A XXIV. és XXV. rendű vádlottakat 2 – 2 (kettő – kettő) évi, végrehajtásában 3 – 3 (három – három) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és személyenként 200 – 200 (kétszáz – kétszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét mindkét vádlott tekintetében 3000 – 3000 (háromezer – háromezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 600.000 – 600.000 (hatszázezer – hatszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell a vádlottaknak megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlottak a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A XXVI. rendű vádlott bűnös 3 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében. E vádlott egyéb cselekménye 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősül. E vádlottal szemben 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetést is kiszab. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2000 (kétezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 400.000 (négyszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXVII. rendű vádlott bűnös 3 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, ebből egy cselekmény folytatólagosan elkövetett. A XXVII. rendű vádlottat 1 (egy) év 2 (kettő) hónap, végrehajtásában 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 150 (százötven) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2000 (kétezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 300.000 (háromszázezer) forint pénzbüntetést külön felhívásra kell megfizetni, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A szabadságvesztést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlottak a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. E vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 2 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette. A XII. rendű vádlott felmentéssel érintett cselekményének minősítése helyesen: 1 rendbeli a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete. A XXIII. rendű vádlott felmentéssel érintett cselekményének minősítése helyesen: 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntette. A XXVIII. rendű vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette. A XXIX. rendű vádlott felmentéssel érintett cselekményeinek minősítése helyesen: 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette. A IV. rendű és a XX. rendű vádlott tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. A XVII. rendű vádlott tekintetében elrendelt vagyonelkobzást mellőzi, míg a XVI. rendű vádlott tekintetében elrendelt vagyonelkobzást hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárás folytatására utasítja. Az I. rendű vádlottat terhelő kártérítéseket az alábbiak szerint változtatja meg: Cs.K.T. sértett részére történő kártérítés megállapítását mellőzi; P.Gy. részére 9.350.000 forint; K.B.M. részére 19.000.000 forint; M.M. részére 50.650.000 forint a II. rendű vádlottal egyetemelegesen; Sz.Á. részére 60.000.000 forint; S.A. részére 124.000.000 forint; K.J. részére megítélt 30.000 euró a X. rendű vádlottal egyetemelegesen; R.L. részére 5.662.000 forint a XXVI. rendű vádlottal egyetemelegesen; K.P.Á. részére 16.000.000 forint és 8.000 euró; S.T. részére a XXIV. rendű és a XXV. rendű vádlottal egyetemelegesen; B.Z.E. részére 7.000.000 forint; D.T.Z.-né részére a XXVII. rendű vádlottal egyetemelegesen; Dr. G.I. részére 1.850.000 forint a XXVII. rendű vádlottal egyetemelegesen; T.Sz.B. részére 2.700.000 forint a II. rendű vádlottal egyetemelegesen köteles megfizetni; K.I.Cs.-né részére fizetendő összeget az I. rendű vádlott a XXIV. rendű vádlottal egyetemelegesen köteles megfizetni; Cs.G., K.Á., T.E., K.P.Á. részére fizetendő összeget az I. rendű vádlott a XXIV. rendű és a XXV. rendű vádlottal egyetemelegesen köteles megfizetni; G.O. és K.Sz. részére fizetendő összeget az I. rendű vádlott a XXVI. rendű vádlottal egyetemelegesen köteles megfizetni. Az I. rendű és a II. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kártérítéseket az alábbiak szerint változtatja meg: K.J.T. részére 31.000.000 forint; Dr. M.I. részére 46.300.000 forint; B.Sz.J. részére 9.000.000 forint; Sz.G. részére 3.200.000 forint; B.I.A. részére 2.000.000 forint; O.K. részére 4.400.000 forint; továbbá dr. V.Cs.I. magánfél részére 2.090.000 forint megfizetésére kötelezi az I. és a II. rendű vádlottat; F.Z. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja; Az I. rendű és a III. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kártérítéseket az alábbiak szerint változtatja meg: Cs.F.K. részére 5.181.000 forint; Dr. Cs.K. részére 9.700.000 forint; H.E.E. részére 1.227.000 forint; V.F.-né részére 2.868 euró; H.M. részére 19.013.000 forint; P.O. részére 11.500.000 forint K.Gy. részére 4.350.000 forint; K.P. részére 777.000 forint; Sz.E. részére 1.136.000 forint egyetemleges megfizetésére kötelezi az I. és a III. rendű vádlottat, de C.Gy., Sz.S.-né, Ü.M., V.F.-né, K.Gy.-né és H.Sz.E. részére a IX. rendű vádlottal egyetemlegesen. Az I. rendű és a IV. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kártérítéseket az alábbiak szerint változtatja meg – a IV. rendű vádlottal szembeni hatályon kívül helyezés mellett -: Sz.E. részére 280.000 forint megfizetésére kötelezi az I. rendű vádlottat. Az I. rendű vádlott I. rendű és az V. rendű vádlottat egyetemlegesen kötelezi P.Zs. magánfél részére 3.700.000 forint megfizetésére. A B.A.T. magánfél részére történő az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű vádlott egyetemleges marasztalását mellőzi. Az I. rendű, a II. rendű és a VI. rendű vádlottakat egyetemlegesen terhelő polgári jogi igények közül a T.A. magánfél részére fizetendő összeget 2.550.000 forintra változtatja. Az I. rendű, a IV. rendű és az V. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő polgári jogi igényeket az alábbiak szerint változtatja meg – a IV. rendű vádlottal szembeni hatályon kívül helyezés mellett -: D.J. részére 4.800.000 forint, K.T. részére 514.000 forint; R.V. részére 2.000.000 forint egyetemleges megfizetésére kötelezi az I. és az V. rendű vádlottat. Az I. és a a VI. rendű vádlottat egyetemlegesen kötelezi M.G. részére 1.500.000 forint, H.E. magánfél részére 700.000 forint megfizetésére. A D.I. magánfél részére – a XX. rendű vádlott kivételével – az I. rendű, a XI. rendű és a XXI. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kötelezés összegét 41.100.000 forintra változtatja meg. A K.L. magánfél részére az I. rendű, a IV. rendű és a XVII. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kötelezés összegét 550.000 forintra változtatja meg, a IV. rendű vádlottal szembeni hatályon kívül helyezés miatt az ő kivételével; ellenben a XVII. rendű vádlott marasztalását mellőzi. A L.Gy.G. magánfél részére az I. rendű, a III. rendű és a XVII. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kötelezésből mellőzi a XVII. rendű vádlott marasztalását. A M.J. magánfél részére az I. rendű, az V. rendű, és a VIII. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kötelezés összegét a 13.000.000 forinton felül 40.000 euróra változtatja meg. A R.Á. magánfél részére az I. rendű és a XXVII. rendű vádlottat egyetemlegesen terhelő kötelezés összegét a 3.850.600 forintra változtatja meg. Mellőzi az I. rendű és a II. rendű vádlott kötelezését B.Zs. tekintetében. Mellőzi a XIV. rendű vádlott kártérítés megfizetésére kötelezését. Az első fokon feloldott zár alá vételt az első fokú ítéletben megjelölt ingóságok és ingatlanok vonatkozásában a IX. rendű, a XVII. rendű, a XXIV. rendű, valamint a XXV. rendű vádlott esetében fenntartja. A XXIII. rendű vádlottal szemben fenntartott zár alá vételt az első fokú ítéletben szereplő ingóságra nézve feloldja. E vádlott neve helyesen F.Cs.. Az I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe az első fokú ítélet kihirdetésétől 2018. év május hó 15. napjáig letartóztatásban, azt követően házi őrizetben töltött időt is beszámítja. Az I. rendű, valamint a II. rendű vádlott esetében helyesen 5 (öt) napi házi őrizetben, illetve bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg egy napi szabadságvesztésnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű és a XX. rendű vádlottak kivételével, az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, az V. rendű, a VI. rendű, a VII. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű, a XI. rendű, a XII. rendű, a XIII. rendű, a, XIV. rendű, a XV. rendű, a XVI. rendű, a XVII. rendű, a XVIII. rendű, a XIX. rendű, a XXI. rendű, a XXII. rendű, a XXIII. rendű, a XXIV. rendű, a XXV. rendű, a XXVI rendű a XXVII. rendű, a XXVIII. rendű, a XXIX rendű vádlott tekintetében helybenhagyja. Kötelezi a XI. rendű vádlottat 218.895 (kétszáztizennyolcezer-nyolcszázkilencvenöt) forint, a XVI. rendű vádlottat 216.255 (kétszáztizenhatezer-kétszázötvenöt) forint, és a XXVI. rendű vádlottat 181.175 (száznyolcvanegyezer-százhetvenöt) forint bűnügyi költség megfizetésére. Megállapítja, hogy a IV. rendű vádlott esetében a másodfokú eljárásban (kétszáztizennégyezer-százhetven) forint, míg a XX. rendű vádlott esetében (százhatvankettőezer) forint bűnügyi költség merült fel. 214.170 162.000 A VII. rendű, a XII. rendű, a XIV. rendű, a XV. rendű, a XVII. rendű, a XVIII. rendű, a XXIII. rendű vádlottak vonatkozásában felmerült 1.103.850 (egymillió-százháromezer-nyolcszázötven) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen a IX., a XIV., a XVII., a XXIV., a XXV., a XXVI. és a XXVII. rendű vádlottak, továbbá a IV. és a XX. rendű vádlottak tekintetében van helye fellebbezésnek. A fellebbezést az ítélet kihirdetésekor meg nem jelentek – a IX, a XXVII, a IV. és a XX. rendű vádlottak – a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, a Fővárosi Ítélőtáblán terjeszthetik elő. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a 2017. év június hó 26. napján kihirdetett 15.B.311/2015/517. számú ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét az alábbi bűncselekményekben állapította meg: 26 rendbeli csalás bűntettében [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont
(7)bekezdés b) pont], melyből 3 rb. kísérlet, 11 rb. folytatólagosan elkövetett, 16 rb. társtettesként elkövetett volt; 238 rendbeli csalás bűntettében [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont
(6)bekezdés b) pont ], melyből 21 rendbeli folytatólagosan, 60 rb. társtettesként, és 121 rb. felbujtóként elkövetett volt; 24 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés, a
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ], melyből 4 rendbeli társtettesként, 19 rendbeli felbujtóként elkövetett volt; 4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (
  1. évi IV. törvény
  2. §), melyet két esetben felbujtóként követett el. Ezért az I. rendű vádlottat – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 11 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, melyből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. Ugyanakkor az I. r. vádlottat 1 rendbeli társtettesként, elkövetett, különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(7)bekezdés a) pont ] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A II. rendű vádlott bűnösségét az alábbi bűncselekményekben állapította meg: 8 rendbeli társtettesként – egy esetben folytatólagosan – elkövetett csalás bűntettében [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont ], melyből 1 rendbeli kísérlet volt; 75 rendbeli csalás bűntettében [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont
(6)bekezdés b) pont ], melyből 5 rendbeli folytatólagosan, 49 rendbeli társtettesként és 7 rendbeli bűnsegédként elkövetett volt; 6 rendbeli – 5 rendbeli társtettesként elkövetett – csalás bűntettében [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ]. Ezért a II. rendű vádlottat – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 9 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A III. rendű vádlott bűnösségét 37 rendbeli – 2 rb. folytatólagosan és 10 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont
(6)bekezdés b) pont ]; 8 rendbeli – 3 rendbeli társtettesként, 4 rendbeli felbujtóként elkövetett – csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ] állapította meg. Ezért a III. rendű vádlottat – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A IV. rendű vádlottat 26 rendbeli – 3 rb. társtettesként és 18 rb. felbujtóként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], valamint 6 rb. – 1 rendbelit társtettesként, 2 rendbelit felbujtóként elkövetett – csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ugyanakkor a IV. rendű vádlottat 1 rendbeli felbujtóként, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont ] és 1 rendbeli felbujtóként, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ] miatt emelt vád alól felmentette. Az V. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont ], 37 rendbeli, – 8 esetben folytatólagosan, egy esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli, egy esetben társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ugyanakkor az V. r. vádlottat 1 rendbeli társtettesként, üzletszerűen – két esetben folytatólagosan – elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont ] miatt emelt vád alól felmentette. A VI. rendű vádlottat 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont ], 11 rendbeli – 9 rendbelit társtettesként, 2 rendbelit bűnsegédként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 5 rendbeli – 4 rendbelit társtettesként, 1 rendbelit bűnsegédként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ], valamint 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége [
  1. évi IV. törvény
  2. §] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ugyanakkor a VI. r. vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett, különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(7)bekezdés a) pont ] miatt emelt vád alól felmentette. A VII. rendű vádlottat 6 rendbeli társtettesként, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvénye 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. c)pont, 6 bekezdés
  2. b)pont ], valamint 2 rb. társtettesként, üzletszerűen elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) ] miatt emelt vád alól – mint bűnszervezet keretében elkövetőt – felmentette. A VIII. rendű vádlottat 2 rendbeli – egy esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont ], 4 rendbeli – 1 esetben társtettesként 3 esetben bűnsegédként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont
(5)bekezdés b) pont] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A IX. rendű vádlottat 3 rendbeli társtettesként, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette [ Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) pont,
(5)bekezdés b) pont], 6 rendbeli, 2 rendbelit társtettesként, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntette [Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) pont,
(4)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A X. rendű vádlottat 2 rendbeli, egy esetben társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható a X. rendű vádlott feltételes szabadságra. Ugyanakkor a X. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvénye 318. §
(1),
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XI. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(7)bekezdés a) pont], 1 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. c)pont, 7 bekezdés
  2. b)pont], 4 rendbeli, 1 esetben felbujtóként 3 esetben társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége [
  1. évi IV. törvény
  2. §] – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A XII. rendű vádlottat társtettesként elkövetett különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete [Btk.
  3. §
(1)bekezdés,
(6)bekezdés], valamint hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.
  1. §) miatt emelt vád alól felmentette. A XIII. rendű vádlottat 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont], valamint 2 rendbeli, egy esetben bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.
  1. §) miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről. A XIV. rendű vádlottat 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1),
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett továbbá a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről. A XV. rendű vádlottat 3 rendbeli társtettesként jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont ], 2 rendbeli társtettesként, nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvénye 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XVI. rendű vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ugyanakkor a XVI. rendű vádlottat 1 rendbeli bűnsegédként, különösen nagy kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont], valamint 1 rendbeli jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XVII. rendű vádlottat 4 rendbeli, 1 esetben társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli, 1 esetben társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A XVIII. rendű vádlottat 2 rendbeli társtettesként jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A XIX. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont ], valamint 2 rendbeli társtettesként, nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [ 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont ] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XX. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(7)bekezdés a) pont], 2 rendbeli bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(7)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli – 1 esetben felbujtóként egy esetben bűnsegédként elkövetett – csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A XXI. rendű vádlottat 3 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(7)bekezdés b) pontja], 2 rendbeli, 1 esetben társtettesként elkövetett, egy esetben kísérleti szakban maradt csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés
  1. b)pontja], valamint az 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §-
  2. a)miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A XXII. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(7)bekezdés a) pontja], 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pontja ], valamint az 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége [
  1. évi IV. törvény
  2. §-a] miatt – halmazati büntetésül mint bűnszervezet keretében elkövetőt – 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kizárta feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A XXIII. rendű vádlottat – dr. F.T.Cs. néven – 1 rendbeli bűnsegédként, jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XXIV. rendű vádlottat 9 rendbeli társtettesként jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XXV. rendű vádlottat 8 rendbeli társtettesként jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XXVI. rendű vádlottat 1 rendbeli csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, melynek végrehajtást három évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a XXVI. rendű vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ugyanakkor a XXVI. rendű vádlottat 6 rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen, közülük 3 rendbelit társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], valamint 1 rendbeli jelentős kárt okozó csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(5)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól – mint bűnszervezet keretében elkövetőt – felmentette. A XXVII. rendű vádlottat 3 rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen, egy esetben folytatólagosan, egy esetben társtettesként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pontja], valamint 2 rendbeli nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pontja,
(5)bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XXVIII. rendű vádlottat 2 rendbeli jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XXIX. rendű vádlottat 1 rendbeli társtettesként, különösen nagy kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pontja,
(7)bekezdés b) pontja], valamint 2 rendbeli bűnsegédként, jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja,
(6)bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól mint bűnszervezet keretében elkövetőt felmentette. A XIII. rendű vádlott vádlottal szemben 5.000.000 Ft, a XVI. rendű vádlottal szemben 9.319.884 Ft, a XVII. rendű vádlottal szemben 7.382.000 Ft vagyonelkobzást rendelt el. Határozott az I. rendű a II. rendű a IV. rendű, valamint az V. rendű vádlottak által előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról oly módon, hogy három napi házi őrizetben töltött időt feleltetett meg egy napi szabadságvesztésnek. Rendelkezett a magánfelek polgári jogi igényéről kötelezve az I. rendű vádlottat, illetve az I. rendű vádlottal egyetemlegesen a vádlott társait kártérítés megfizetésére. A nyomozás során elrendelt zár alá vételt azokkal a vádlottakkal szemben, akiknek bűnösségét megállapította, fenntartotta, a felmentett vádlottak esetében a zár alá vételt feloldotta. Végül határozott a bűnjelekről, valamint a vádlottakat külön-külön terhelő bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. rendű vádlott terhére súlyosításért, a II. rendű vádlott terhére súlyosításért, a III. rendű vádlott terhére súlyosításért, a IV. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, bűnösség megállapítása és súlyosítás érdekében, az V. rendű vádlott terhére súlyosításért, a VI. rendű vádlott terhére súlyosításért, a VII. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a VIII. rendű vádlott terhére súlyosításért, a IX. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a X. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, bűnösség megállapítása és súlyosítás érdekében, a XI. rendű vádlott terhére súlyosítás érdekében, a XII. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XIV. rendű vádlott terhére súlyosításért, a XV. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XVI. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, bűnösség megállapítása és súlyosítás érdekében, a XVII. rendű vádlott terhére súlyosításért, a XVIII. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XIX. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XX. rendű vádlott terhére súlyosításért, a XXI. rendű vádlott terhére súlyosításért, a XXII. rendű vádlott terhére súlyosításért, a XXIII. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XXIV. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XXV. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XXVI. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, bűnösség megállapítása és súlyosítás érdekében, a a XXVII. rendű vádlott terhére a felmentő rendelkezés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XXVIII. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében és a XXIX. rendű vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Az I. rendű vádlott és védője, a II. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, a III. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, a IV. rendű vádlott és védője felmentés végett, az V. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés és a bűnszervezet mellőzése végett, a VI. rendű vádlott és védője a cél megjelölése nélkül, a VIII. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés és a bűnszervezet mellőzése érdekében, a X. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XI. rendű vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XIII. rendű vádlott védője felmentésért, a XIV. rendű vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XVI. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért és a bűnszervezet mellőzése érdekében, a XVII. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért és a bűnszervezet mellőzése végett, a XX. rendű vádlott és védője felmentésért, a XXI. rendű vádlott és védője felmentésért, a XXVII. rendű vádlott védője enyhítésért, valamint a bűnszervezet mellőzéséért, a XXVI. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1000/2015/16-I. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen megjelent képviselője útján is az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlottak és védőik által elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, esetlegesen a bűnszervezet mellőzéséért bejelentett fellebbezését nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott eljárást követően az elbíráláshoz szükséges bizonyítékokat feltárta, és értékelési körébe vonta, majd részletes, rendszerezett, valamennyi releváns körülményre, tényre kiterjedő tényállást állapított meg. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást két részre osztotta; az általános részben a vádlottak személyi kapcsolatait, a múltjukat, a kapcsolatrendszerüket, a pénzügyi vagy a banki befektetések terén szerzett ismereteiket részletezte. Itt rögzítette, hogy az I. rendű vádlott milyen módszerrel építette ki a hivatalos pénzügyi tevékenység látszatát keltő szervezetrendszerét, milyen a befektetők számára biztonságos és a pénzügyi befektetések területén érvényesülő piaci hozamoknál lényegesen magasabb, garantált nyereséget ígért. Utalt a Fellebbviteli Főügyészség arra, hogy az elsőfokú bíróság kifejtette, kik és milyen szerepkörben működtek közre az ügyfél hálózat kiépítésében, illetve arra is kitért, hogy a tényleges befektetői célzat helyett hogyan készültek az ügyletekről a kölcsönszerződések. Megalapozottnak tartotta a tényállást, miszerint az I. rendű vádlottnak lehetősége, de szándéka sem volt a befektetés címén átvett pénzösszegekkel bármilyen gazdasági, befektetési tevékenység, pénzügyi tranzakció végzése, mivel az I. rendű vádlott ilyen tevékenységet nem folytatott. Az általa kiépített, összehangoltan működő bűnszervezet kizárólagos célja a sértettek pénzének saját maguk részére történő megszerzése volt. Hangsúlyozta a Fellebbviteli Főügyészség, hogy a történeti tényállás bevezető részében írtak valamennyi tényállási pont vonatkozásában figyelembe veendők, illetve a tényállás részét képezik az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is. Az általános tényállás-részt követően az elsőfokú bíróság ítéletének
  1. oldalától a
  2. oldaláig kronológiai sorrendben rögzítette, hogy kik voltak a sértettek, mennyi volt a befektetett összeg, kik működtek közre a befektetés megszervezésében, mi volt a szerepük, mennyi volt a megtérült kár. A tényállás helyesbítését mindössze a
  3. pontban tartotta szükségesnek, mégpedig a sértett részére átadott forintösszeg 2 millió forintra való pontosítása tekintetében. Ezt követően a Fellebbviteli Főügyészség részletezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényállási pontonként tért ki a vádlottaknak a sértettel kapcsolatos pénzügyi műveletek megtörténtét elismerő, de a bűnösséget mindvégig tagadó védekezésére. A bíróság összevetette a vallomásokat egymással, illetve a tanúvallomásokkal, az ügyletekről készült színlelt szerződések tartalmával, valamint az egyéb okiratokkal és az ügy szempontjából releváns SMSüzenet váltások, továbbá a titkos információgyűjtés anyagában rögzített beszélgetések tartalmával. E bizonyítékok elemzése alapján vont következtetést a vádlottak szándékára és tudat-tartalmára. Ennek során azonban több vádlott esetében a tényállásban tett megállapításhoz képest logikailag ellentmondó következtetésekre jutott. A tényállásban ugyanis rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű vádlott – vádlott társai által is tudottan – semmilyen tényleges befektetési vagy pénzügyi, gazdasági tevékenységet nem folytatott. E megállapításból következően – az ügyészi álláspont szerint – a vádlott társak tudatának át kellett fognia azt is, hogy a láncolatba általuk bevont "befektetők" a tőke tényleges felhasználását illetően meg vannak tévesztve, és tényleges pénzügyi tranzakciók nélkül az ígért hozam, illetve a tőkeösszeg visszafizetése sem biztosítható. A bíróság az egyes tényállási pontoknál részletezte, hogy az ügyletek során az egyes ügyfelek melyik vádlottal álltak kapcsolatban, tőlük milyen tájékoztatást vagy megerősítést kaptak, illetve az egyes vádlottak az ügyletek létrejötte során milyen magatartásukkal hogyan működtek közre. Ténybelileg tehát rögzítette a bíróság, hogy a vádlottak a tevékenységükkel kapcsolódtak egy cselekménysor megvalósításához, amelynek során tudatuk átfogta, hogy a magatartásukkal a sértettek pénzének kicsalására irányuló csalárd cselekményben vesznek részt. Egyben arról is tudomásuk volt, hogy mindez szervezett formában történik, amelynek ők is részesei. A Fellebbviteli Főügyészség érvelése szerint az elsőfokú bíróság a vádlottak tudat-tartalmára történő következtetés során meglehetősen vegyes megoldást alkalmazott, amikor az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű, az V. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a XI. rendű, a XVI. rendű, XVII. rendű, XX. rendű, XXI. rendű, XXII. rendű vádlottak esetében döntő részben a bűnösségüket – a bűnszervezeti minősítéssel együtt – megállapította. Ezt a megállapítást a Fellebbviteli Főügyészség az elkövetés azonos módszerére és szervezett jellegére tekintettel helytállónak tartotta, mivel e vádlottak felismerték a bűncselekménysorozat összehangolt, szervezett jellegét, tisztában voltak a csoport céljával, a cselekményeket ugyanolyan vagy hasonló módszerrel és azonos célzattal (haszonszerzési) követték el. Kifejtette továbbá, hogy ugyan a X. rendű, a XIV. rendű és a XXVI. rendű vádlottak esetében részben vagy egészben ugyancsak a bűnösség megállapítására került sor, azonban a bíróság a bűnszervezeti elkövetést nem állapította meg, holott e vádlottak a kiterjedt vádlotti és sértetti kapcsolataik alapján tisztában voltak azzal is, hogy a hosszabb idő óta, piramisszerűen felépülő szervezet igen összehangoltan működik, ennek során az I. rendű vádlott volt a befektetőnek nevezett személy, és hozzá került a közvetítők által a sértettektől átvett valamennyi pénz összeg. Nem állt ugyan a szervezet minden tagja közvetlen kapcsolatban egymással, azonban azzal valamennyi vádlott tisztában volt, hogy az I. rendű vádlottnak közvetítői vannak, akik a sértetteken kívül a piramisban alattuk álló más közvetítőkkel is kapcsolatban állnak. Ennek megfelelően a Fellebbviteli Főügyészség a X. rendű, a XIV. rendű és XXVI. rendű vádlottat is a bűnszervezet részeseinek tartotta. A felmentett vádlottak esetében a tényállással, annak is az általános részében rögzítettekkel ellentétben állónak tartotta azt az elsőfokú következtetést, mely szerint a vádlottak tudat-tartalma nem fogta volna át a befektetés hiányát, illetve hogy nem lenne bizonyítható a felmentett vádlottak esetében a sértettek szándékos megtévesztése. Hivatkozott a Fellebbviteli Főügyészség ezen túlmenően arra is, hogy a vádlottak tudattartalmának elemzésekor az elsőfokú bíróság nem mutatott rá olyan körülményekre, amelyekből az ügyletek tiszta, törvényes módja tűnt volna ki. Egy szűk körben a felmentést megalapozó okként azt hozta fel az elsőfokú bíróság, miszerint nem állapítható meg, hogy a vádlottak a sértettek szándékának kialakításában érdemben közrejátszottak volna. Az ügyészség álláspontja szerint, aki tudatában volt az ügyfél megtévesztésének, ennek ellenére az ügyfél ügyleti szándékának akár támogató jellegű megerősítésében közreműködött, részesévé vált a cselekménynek. Hangsúlyozta a Fellebbviteli Főügyészség, hogy az ügyészi álláspont kifejezetten a vádlottak szándékára és tudattartalmára levont következtetés tekintetében tér el a bírósági állásponttól. Mivel a szándékra és a tudattartalomra levont következtetés jogkövetkeztetésnek minősül, ezért az a másodfokú eljárásban a felülmérlegelés tilalmának sérelme nélkül támadható. A Fellebbviteli Főügyészség 12 pontban foglalta össze, hogy a szándékra és tudat-tartalomra vonatkozóan milyen körülményekkel kellett a felmentett vádlottaknak tisztában lenniük:
  4. A hozamkifizetés csúszásának
  5. márciusi, illetve
  6. májusi időpontja alapján.
  7. A vádlottak hosszabb időn keresztül együttműködve, több ügyletet létrehozva álltak kapcsolatban az I. rendű vádlottal szemben a sértettekkel, akik egyetlen jogügyletben vettek részt. Az ügyleteket hosszabb időn keresztül készítették elő, működtették, és hosszabb időn keresztül kísérték figyelemmel az I. rendű vádlott tevékenységét.
  8. Az I. rendű vádlott és a közvetítői tevékenységet folytató vádlott-társak között semmiféle jogviszony nem jött létre. A vádlott társak nem voltak alkalmazottai az I. rendű vádlottnak, nem álltak alvállalkozói, megbízási, vagy egyéb jogviszonyban, amely a közvetítés feltételeit, az egymás közötti elszámolás módját, a jutalékok mértékét és kifizetésének rendjét meghatározták volna. A korábban az E. Kft.-vel jogviszonyban álló, illetve az MLM rendszerben dolgozó, vagy pénzügyi befektetési tevékenységet végző vádlottak pedig különösen tisztában voltak a szerződéses kapcsolat, a tevékenység folytatásához szükséges regisztráció jelentőségével.
  9. Az I. rendű vádlott és vádlott társai között semmiféle írásos dokumentum nem készült a pénzek egymás közötti átadás–átvételéről.
  10. A befektetőkről egyetlen vádlott sem vezetett nyilvántartást, ami alapján nyomon követhetők lettek volna a befektetőkkel és a befektetésekkel kapcsolatos információk. Kizárólag az V. rendű vádlottnál lehetett fellelni ezzel kapcsolatos iratokat.
  11. A befektetésről a sértettek részére adott tájékoztatások homályosak és ellentmondásosak voltak.
  12. A vádlottak a valóságos szerződéses akaratot leplező kölcsönszerződést írattak alá sértettekkel. A kölcsönszerződésbe nem a sértettek által ténylegesen átadott összegeket tüntették fel, hanem a hozammal növelt tőkeösszeget. A kölcsönszerződéseket nem az I. rendű vádlott írta alá, akihez a pénzösszegek kerültek, hanem az ügyletet közvetítő vádlott, amely szintén eltért az E. Kft.-ben folytatott gyakorlattól, ahol az ügyfél a céggel és nem a közvetítővel szerződött.
  13. az I. rendű vádlott mint magánszemély végezte ezt a tevékenységet, céges hátteret soha nem említett társainak.
  14. Irreálisan magas hozamok, esetenként ugyanarra az időszakra nézve eltérő hozamok ígéretével valósultak meg az ügyletek. Hiányzott a hozamok kifizetésének dokumentálása.
  15. Szokatlan módot jelentett a pénzforgalom készpénzben történő bonyolítása is a legális befektetési tevékenységhez képest.
  16. Elmaradt a sértettek kockázati hajlandóságának vizsgálata.
  17. Az ingatlan, váltó vagy részvény fedezet értelmetlen volt és kizárólag a sértettek megtévesztését, bizalmuk elnyerését, illetve erősítését szolgálta. A Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a törvényszék ugyan a fenti tényeket a bűnösség megállapítását alátámasztó körülményekként értékelte, de nem vette figyelembe, hogy ezekről a tényekről nem csupán a bűnösnek kimondott, hanem valamennyi vádlott tudomással bírt, ami tudattartalmukat illetően is a bűnösség irányába hatott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az egyes vádlottaknál adott egyedi bizonyíték értékelése korántsem fogta át az egyes vádlottak tudattartalmára kiható összes körülményt. Ezt követően a Fellebbviteli Főügyészség a részben felmentett vádlottak, illetve a felmentett vádlottak esetében egyenként megjelölte azokat a körülményeket, okokat, amelyeket összességében, együttesen vizsgálva a felmentett, illetve a részben felmentett vádlottak esetében is ugyanarra a következtetésre kell jutni, mint a bűnösnek kimondott vádlottak esetében, azaz arra, hogy az I. rendű vádlott és valamennyi vádlott társa tisztában volt a befektetés valótlanságával, a jogtalan haszonszerzés érdekében a sértettek megtévesztésével történő károkozással. Emiatt a felmentett vádlottak bűnösségének a váddal egyező megállapítását, illetve a részben felmentett vádlottak bűnösségének, valamint a bűnszervezeti elkövetés megállapítását tartotta indokoltnak. A Fellebbviteli Főügyészség egyes vádlottaknál szerepeltetett érveit a másodfokú bíróság a határozat későbbi részében ismerteti. A Fellebbviteli Főügyészség nézete szerint az I. rendű vádlott által felépített és működtetett rendszer a bűnszervezet minden ismérvét magán viselte. Az abban résztvevők – miután tudatuk átfogta a szervezet célját és működési módját – valamennyien részesei voltak ennek a bűnszervezetnek (a IX. rendű, a XII. rendű és a XIII. rendű vádlott kivételével). Az alkalmazandó jogszabály tekintetében helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság kiindulópontját, mely szerint a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása esetén az
  18. évi IV. törvény rendelkezései, a bűnszervezeti elkövetés hiánya esetén a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezések miatt az elbíráláskori jogszabály alkalmazása indokolt. Mivel az ügyészi álláspont szerint a IX. rendű, a XII. rendű és a XIII. rendű vádlottak kivételével valamennyi vádlott esetében a bűnszervezeti elkövetés megállapítása indokolt, így a bűnszervezetben érintett vádlottak esetében az
  19. évi IV. törvény alkalmazását tartotta indokoltnak, míg a IX. rendű, a XII. rendű és a XIII. rendű vádlott esetében a jelenleg hatályos Btk. alkalmazását. A bűnösnek kimondott vádlottak esetében a csalásként értékelt cselekménysorozat minősítését helytállónak tartotta. A vádlottak ugyanis tévedésbe ejtették a sértetteket, amikor azt ígértek nekik, hogy tőlük pénzügyi tranzakciók céljából vesznek át pénzösszegeket, amit banki kapcsolataik révén előnyösen fektetnek be, és a pénzügyi tranzakcióból származó extra hozammal megnövelt összeget fizetik vissza a sértettek számára. Ezzel szemben az I. rendű vádlottnak sem lehetősége, sem szándéka nem volt arra, hogy az ügyfélkör által befektetésre átadott pénzösszegekkel bármilyen pénzügyi tranzakciót végezzen, így fel sem merült a lehetősége az ígéret teljesítésének. A kiépített, összehangoltan működő bűnszervezet kizárólagos célja a vádlottakkal kapcsolatba kerülő személyek pénzének csalárd módon való megszerzése volt, amely magában foglalta a károkozási szándékot. Osztotta az első fokú bíróság álláspontját a Fellebbviteli Főügyészség a cselekmények befejezettségének, a kár bekövetkeztének és a kár megtérítésének kérdésében. Törvényesnek tartotta a cselekmények rendbeliségének a sértettek számához, illetve a befektetésre átadott összeg nagyságához igazított megállapítását, valamint az üzletszerűség kimondását is. A bűnösségi körülmények megállapítását is helytállónak találta, ellenben nézete szerint a sértetti közrehatás nem értékelhető enyhítő körülményként. A vádlottak ugyanis tudatosan keltettek olyan látszatot, amellyel még a pénzügyi befektetésben jártasabb sértettek bizalmát is el tudták nyerni, így a sértetti közrehatás nem csökkenti a felelősség súlyát. Ezzel szemben nyomatékos súlyosító körülménynek tartotta azt, hogy a vádlottak hosszú időn keresztül, bűnszervezetben, több száz sértett sérelmére, gátlástalanul követték el a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményeket. A kiszabott büntetéseket még a viszonylag hosszabb időmúlás ellenére is eltúlzottan enyhének tartotta. Utalt a bűnszervezeti elkövetés megállapítása esetén a bűncselekmény büntetési tételének kétszeres emelkedésére, a végrehajtás felfüggesztésének tilalmára, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára. Noha a büntetés arányosítása során figyelemmel kell lenni az egyes vádlottak bűnszervezetben betöltött szerepére, az előírt középmértéket kiindulópontnak tartotta a büntetés kiszabása során, amelyet a halmazat vagy bűnszervezeti elkövetés esetén a megemelt büntetési tétel figyelembevételével kell meghatározni. Mindezek alapján kérte a fellebbezésben megjelölt vádlottakkal szemben a büntetések súlyosítását, a felmentett, illetve részben felmentett vádlottakkal szemben a bűnösség megállapítását; a bűnszervezet megállapítása esetén fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására tett indítványt. A bűnszervezeti elkövetésben nem érintett vádlottakkal szemben szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta. A XIII. rendű vádlott esetében a kiszabott büntetés enyhítésére nem látott okot, annak helybenhagyását kérte. Törvénysértőnek tartotta az I. és a II. rendű vádlott esetében a házi őrizetben töltött idő beszámítását, mivel 3 nap helyett 5 nap fegyház fokozatban kiszabott szabadságvesztés a beszámítás helyes mértéke. A védők perbeszéde, és a vádlotti felszólalások Az I. rendű vádlott védője elsődlegesen az I. rendű vádlott valamennyi vádpont alól történő felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet Be.
  20. §-a,
  21. §
(1)bekezdése, 608. §
(1)bekezdésének b) pontja szerinti hatályon kívül helyezését, harmadlagosan az I. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés markáns is enyhítését kérte. I. Elsődleges kérelme körében kifejtette a csalás tényállási elemeit, melyekre figyelemmel álláspontja szerint nem került kétséget kizáró módon bizonyításra, hogy védence szándékosan, célzatosan valósította meg a vádirat szerinti cselekményeket. Nem derült derült fény arra sem, hogy a kölcsönkért összeget nem akarta volna vissza fizetni, de az sem nyert kétséget kizáró bizonyítást, hogy volt-e lehetősége a kölcsönből származó pénzösszegek hozamokkal növelt visszafizetésére. A védelem álláspontja szerint az objektív feltételeknek pontosan az ellenkezőjét támasztották alá a beszerzett bizonyítékok. Nem látta azokat a bizonyítékokat, vagy körülményeket, amelyek azt igazolták volna, hogy az I. rendű vádlott magatartásával a sértetteket szándékosan tévedésbe ejtette volna. Védence szándékosan hamis képet nem alakított ki a sértettekben, nem kommunikált egyetlen valótlan tartalmú információt sem. Állította, hogy a befektetésekről szóló legendák szájhagyomány útján terjedtek. A tanúvallomások szerint védence nem adott a befektetőknek valótlan tartalmú tájékoztatást, a legtöbbször szűkszavúan nyilatkozott a befektetés részleteiről. A sértettek kíváncsiak voltak a befektetés mibenlétére, a siker titkára, amely kérdésekre az I. rendű vádlott nem tudott választ adni. II. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát az alábbiakkal indokolta:
  1. Mindenekelőtt a megállapított tényállásokat teljes körű felderítetlensége miatt megalapozatlannak tartotta, mivel a törvényszék 153 pontban, összesen 291 alkalommal nem tudta konkrét időponthoz, helyszínhez, személyhez és konkrét elkövetési értékhez kötni a vádbeli cselekményeket. Ezt a hiányosságot súlyos fokú, a másodfokú eljárásban nem korrigálható megalapozatlanságnak tartotta. Több felderítetlenségre hívta fel a figyelmet, példaként említette, amikor a feltételezett elkövető személyazonossága ismeretlen maradt. E felderítetlenségeket az ítéletből idézett példákkal illusztrálta.
  2. Teljesen felderítetlennek találta a F.D. vonatkozásában megállapított tényállást, mivel F.D. személyére, felderítésére semmilyen nyomozati cselekményt a törvényszék nem folytatott.
  3. Kifogásolta, hogy a tényállás teljesen felderítetlen az elkövetői tudattartalom, illetve a szándék vonatkozásában. Nézete szerint a nyomozó hatóság nem végzett nyomozati cselekményt annak igazolására, hogy védencének volt-e lehetősége a kölcsönökből származó pénzösszegek hozammal növelt visszafizetésére. Aláhúzta, hogy a kétséget kizáró bizonyításhoz a vádlott objektív fizetésképtelenségét kellett volna a nyomozó- és vádhatóságnak igazolni, ami nem történt meg. Nem talált kielégítő magyarázatot az ítéletben arra, hogy mire alapította a törvényszék az I. rendű vádlottnak a pénzek bűnös szándékkal történő átvételét és a visszafizetés bűnös elmulasztását. Számtalan bizonyítékra utalt, amelyek azt igazolták, hogy védence éveken át hozammal növelt összegeket fizetett vissza a sértetteknek. Az ügy iratai szerint az I. rendű vádlott egy idő után az "álügyfelek" miatt nem tudta a kifizetéseket időben teljesíteni és nem a szándék hiányában. Álláspontja szerint a törvényszék a visszafizetés szándékának hiányára tévesen következtetett. Nehezményezte a vádlott bűnös tudata és szándéka bizonyításának elmaradását.
  4. Hiányolta a sértettek tudattartalmának kétséget kizáró bizonyítását. Aláhúzta, mely szerint a sértettek nem akarták tudni, hogy a pénzük pontosan hova lesz befektetve, ennek nem néztek utána annak ellenére, hogy tudták, nem céggel, hanem magánszeméllyel szerződtek, ennek kockázatába beletörődtek. Rámutatott arra, hogy védence többször tájékoztatta a sértetteket a befektetés veszteséges voltáról, ezzel indokolva a tőke kizárólagos visszafizetését. Életszerűtlennek tartotta, hogy védence aktív életkorú értelmiségi személyt, köztük több üzletembert, ügyvédet, orvost tudott megtéveszteni, illetve sok esetben a sértettek ügyvédi tanácsadás birtokában döntöttek a befektetés mellett. A sértetteket az sem érdekelte, hogy befektetési szerződés helyett egy kölcsön szerződést írtak alá, illetve az I. rendű vádlott pénzügyi jártasságának, a szükséges engedélyének sem jártak utána. A sértetteket nem a részletek, hanem kiemelkedő hozamok érdekelték. Felderítetlennek tartotta a vádlottak, illetve a sértettek motivációját is.
  5. Feltáratlannak tekintette a tényállást a bűnszervezeti minősítés tartalmi elemeit, így a résztvevő felek közötti megállapodást, megbeszélést érintően. Véleménye szerint bizonyításra szorult volna a csoport összehangolt működésének ténye, illetve a bűnszervezetben való részvétel során megállapítható tudattartalmuk. Helytelennek tartotta a bűnszervezet feltételeire levont következtetést, amelyet a fellebbezésének indokolásában több más bíróság által hozott ítéleti megállapításra hivatkozva részletesen elemzett. Véleményét összefoglalva leszögezte, hogy nem állapítható meg az elkövetés összehangoltsága, az a többlet magatartás, többlet tartalom, ami a jelen tényállást megkülönbözteti a bűnszövetségtől, akár az egyszerű tettesi, társtettesi, részesi együttműködéstől. A vádlottak magatartását nem tartotta többnek mint az elkövetés természetéből adódó szükségszerű együttműködésének, ami a társas elkövetési alakzathoz járult. Nézete szerint a szervezettség legkisebb jelei sem voltak észlelhetőek a vádlottak magatartásában. Hiányzott az ügyintézés állandó helye, az állandó apparátus, az állandó ügyletkötők, a mögöttes szervezethez való kötődés látszata, illetve a tevékenységeik összehangoltsága. A bűnszervezet tagjaként történő elkövetés esetében az elkövetőnek nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit kell felismernie, amelyek a szervezett működés jellegzetességeit a kívülállók számára egyértelművé teszik. Aláhúzta, hogy elmaradt a fenti tartalmi elemek, az összehangolt működés, a bűnszervezetben történő elkövetésre irányuló megállapodás bizonyítása.
  6. A tényállást a sértettek személye tekintetében is felderítetlennek találta. Álláspontja szerint nem lehet sértetteknek tekinteni azokat a személyeket, akik átadták az összegeket védencének, kizárólag azok a személyek lehetnek sértettek, akiknél védence magatartásával összefüggésben valamiféle kár realizálódott. Tehát nem lehet sértett, aki nem a saját pénzét fektette be, az ilyen személyt egyéb érdekeltként vagy tanúként kellett volna kihallgatni. Ugyanígy nem lehet sértettnek tekinteni azokat a személyeket sem, akik a hozzájuk befektetett összegeket adták tovább befektetési céllal. Kifogásolta a sértettek körének a behatárolását, nem egyértelmű, hogy kiből lett sértett, közvetítő, illetve vádlott. Nem tartotta egyértelműnek, hogy a vádiratban szereplő egyes sértettek pénzei hova kerültek.
  7. Felderítetlennek tartotta a tényállást a kár összege tekintetében is. Arra hivatkozott, hogy a sértettek jelentős része nem emlékezett mikor, hol és mennyi pénzt adott át védencének. Kifogásolta a legnagyobb kárösszeget elérő tényállás esetén a M. Kft. tekintetében az ingatlanforgalmi szakértő kirendelésének elmaradását.
  8. A tényállás további felderítetlenségének tartotta a befektetések feltárásának elmaradását. Véleménye szerint a vádhatóságnak kellett volna bizonyítania, hogy a kölcsönszerződések mögött nem voltak befektetések, amit nem sikerült kétséget kizáróan igazolni. A sértettek és a vádlottak is egybehangzóan azt állították, hogy az I. rendű vádlott hozam termelés végett vette át az összegeket azzal, hogy a hozammal növelt összeget adja vissza a befektetőknek. Védence nem fektette be a pénzeket, hanem befektettette az átvett összegeket.
  9. Sérelmezte a szakértői vélemény értékelésének, valamint a szakértői vélemény és a revizori álláspont ütköztetésének elmulasztását. Hiányolta a védelem által csatolt, relevanciával bíró szakértői vélemény bizonyítékként történő megemlítését, illetve értékelését. Utalt a szakértői véleménynek arra megállapítására, mely cáfolta a vádiratnak azt a ténymegállapítását, hogy az I. rendű vádlott a később befektető ügyfelek pénzéből fizette a már bent lévő emberek hozamait. Kifogásolta a vallomások értékelése során azoknak a bizonyítékoknak az előtérbe helyezését, amelyek védence terhére szóltak szemben a javára szóló bizonyítékokkal. Nehezményezte a hangfelvételek értékelésének elmaradását, melyből kiderült, hogy 2012 tavaszától a III. rendű vádlott már más befektetésekkel is foglalkozott, ezen időszakban átadott összegek tehát nem kerültek védencéhez.
  10. Felderítetlennek tartotta a tényállást a kár megtérülése tekintetében. Több mint 70 személy esetében a teljes vagy a teljeshez közelítő összeg visszafizetése történt meg. E körben kifogásolta védence védő jelenléte nélkül megtett beismerő vallomásának értékelését. A jogszabálysértő kihallgatásról készült jegyzőkönyv – nézete szerint – nem vehető figyelembe a tényállás megállapítása során.
  11. Sérelmezte, hogy a kár mértéke a kölcsönszerződésben szereplő összegek alapján, a hozammal növelt összegek figyelembevételével lettek meghatározva, tehát a törvényszék az elmaradt hasznot is kárként értékelte. Az elkövetéskor hatályos büntetőjogi kódex szerint az elmaradt hasznot nem lehet kárként számításba venni.
  12. Azokban az esetekben, amelyekben a szerződés a pénz átadást megelőzően készült, álláspontja szerint nem igazolt a későbbiekben bármilyen összeg valós átadása.
  13. Hibásnak tartotta M. Kft. tekintetében a kísérlet megállapítását, hiszen azonosan N.B.-hez V.M.nek sem volt semmilyen reális lehetősége a teljesítésre. II. Kifejtette eljárási kifogásait, amelyeket a másodfokú bíróság a határozatának későbbi részében ismertet. Hivatkozott a védő a Be.
  14. §
(2)bekezdésének d) pontja szerinti hatályon kívül helyezési okra, mely szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. E körben hivatkozott a szakértői vélemény figyelembevételének hiányára, a M. Kft.-vel kapcsolatos vádpont tisztázásának elmaradására, a bűnös tudat-tartalom indokolásának elmulasztására. III. Enyhítést célzó indítványa körében az enyhítő körülményekre, köztük az időmúlásra, a legsúlyosabb kényszerintézkedés hosszú tartamára hivatkozott. Megemlítette védence büntetlen előéletét, állandó bejelentett munkaviszonyát, állandó havi jövedelmét. Markáns enyhítő körülményként kérte figyelembe venni védence rendezett családi és szociális kapcsolatait. További lényeges enyhítő körülményként nevesítette védence teljes körű, tényfeltáró vallomásait, a nyomozó hatósággal együttműködő, illetve a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított kifogástalan magatartását. További enyhítő körülményként kérte figyelembe venni a kármegtérülést, a sértetteknek felróható közrehatást, a sértettek megbocsátását. Az I. rendű vádlott számos írásbeli beadványt továbbított a másodfokú bírósághoz, ezek döntő többsége megfogalmazásában ugyan eltérő, de tartalmilag azonos volt védője érvelésével.
  1. április 26-i beadványában több sértett esetében is azt kifogásolta, hogy a sértettek pénze nem került hozzá, hanem a III. rendű vádlottnál maradt, aki a begyűjtött pénzeket egyéb befektetésbe forgatta, családja vagy saját megélhetésére fordította. Állította továbbá azt is, hogy több olyan sértettnek is fizetett, akiknek pénzét nem vett át. Ennek az állításának alátámasztására hivatkozott E.L.-né, H.G. és S.T. tanú előadására. Hangsúlyozta továbbá, hogy 2012 tavaszáig, illetve nyaráig állt mindössze üzleti kapcsolatban a III. rendű vádlottal, eddig az időpontig zajlottak közöttük a pénzmozgások, ezt követően az I. rendű vádlott pénzt nem vett át a III. rendű vádlottól, ellenben a III. rendű vádlott által küldött több ál befektetőnek is teljesített több millió Ft összegben kifizetést. Hivatkozott arra, hogy a III. rendű vádlott
  2. november 8-án feljelentést tett ellene, mivel vádalkut kívánt kötni a hatósággal, amely azonban nem sikerült neki. Hivatkozott az I. rendű vádlott N.F. tanúra, aki tudott arról, hogy a III. rendű vádlott álbefektetőket (H.M., Sz.Gy., Cs.F.K.) küldött hozzá. Állította továbbá az I. rendű vádlott, hogy őt a III. rendű vádlott becsapta, illetve hogy a 2012 tavasza előtt nála befektetett sértettek részére fizetendő hozamok nem jutottak el a sértettekhez, mivel azokat a III. rendű vádlott nagy részben saját céljaira fordította. A
  3. június 15-i beadványában az I. rendű vádlott C.Sz. sértett közvetítői tevékenységére, az e ténykedés miatti jutalék kifizetésére hivatkozott. Sérelmezte, hogy ezt a körülményt az elsőfokú bíróság nem értékelte és ítéletében sem tüntette fel. Felsorolta azokat a személyeket, sértetteket, akiket C.Sz. szervezett be. Számításai szerint C.Sz. valós befektetése mindössze 500.000 Ft volt az ítéletben megállapított 9 millió Ft-tal szemben. C.Gy. befektetéseivel kapcsolatban vitatta a 4 millió Ft befektetésként való megállapítását, álláspontja szerint a sértett vallomásai alapján arra lehet következtetni, hogy a 2,5 millió forint volt a befektetett összeg, amelyet a sértett teljes egészében visszakapott. Vitatta továbbá ezeknek személyeknek az általa történt tévedésbe ejtését, ellenkezőleg ezek a személyek maguk is komoly vagyongyarapodást értek el. A következő,
  4. június 21-i beadványában a sértettek vallomásait idézte fel, ahol a befektetés részleteiről beszéltek. A
  5. június 29-i beadványában arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződések közül több aláírás nélküli volt. Olyan szerződésre is utalt, amelyen a nevénél szereplő aláírás jól láthatóan nem tőle származott, illetve olyan szerződésre, amelyet a nyomozó a kihallgatás során íratott alá a sértettel. Kifogásolta, hogy ezeknek a körülményeknek az értékelése elmaradt az elsőfokú bíróság részéről. Állította a fényképről történő felismerésre bemutatás szabályellenességét, sérelmezte a szembesítések elmaradását. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a gyanúsítottként első és a második kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet kettőnek értékelte, holott ez a kettő kihallgatása egyetlen egy volt, amelyen védő nem volt jelen. A
  6. év július hó 2-i beadványában több sértett (T.A., T.Z.K., V.A.) vallomását idézte fel, ezekben a sértettek az átadott összegeket nem pontosan, az eljárás különböző szakaszaiban többféleképpen határozták meg. Hivatkozott továbbá az említett sértettekkel kötött kölcsönszerződésekre, amelyeken az ő nevénél nem volt aláírás, vagy az aláírás nem tőle származott. A
  7. év szeptember hó
  8. napján tartott nyilvános ülésen az I. rendű vádlott a tényállás
  9. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatosan kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatait megtekintve észlelte, mely szerint a Budapest belterület ... helyrajzi számú P. utca
  10. szám alatti ingatlan jelenleg és korábban sem képezte a sértett cég, a H.P. Kft. tulajdonát. Az ingatlan betétei sem álltak az említett cég tulajdonában. A P. utca
  11. szám alatt egy társasház helyezkedik el. A sértett cég tulajdonosának a V. utca
  12. szám alatti ingatlanhoz van köze, azonban az nem a H.P. Kft. tulajdonában, hanem a H.V. Kft. tulajdonában áll. Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a cég ügyvezetője felvette volna a több száz millió forintot, az azt követő jelzálog bejegyzési eljárás nem mehetett volna végbe, így a céget kár nem érhette volna. A II. rendű vádlott védője bejelentett fellebbezését a nyilvános ülésen fenntartotta, elsődlegesen a II. rendű vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését, a bűnszervezetre vonatkozó rendelkezések mellőzését kérte. I. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat nem teljeskörűen tárta fel, a tényállást a releváns bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával állapította meg. A tényállás általános részében tett megállapítások több esetben ellentétesek voltak a II. rendű vádlottat érintő egyes tényállásokban kifejtettekkel. Megalapozatlannak tartotta a tényállásnak azt a részét, mely szerint védence tudott volna a kölcsön jogcímén átadott pénzösszegek befektetésének hiányáról, a pénzügyi-gazdasági tevékenység elmaradásáról. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a cselekmények időbeli sorrendjének jelentőséget tulajdonított, azonban elmulasztotta ennek megindokolását. Hangsúlyozta, hogy védence mindössze két esetben szervezett be magánszemélyt a saját érdekköréből ebbe a befektetésbe, a többi terhére rótt cselekmény elkövetésében nem vett részt. A vádlott-társak – különösen a VII. rendű vádlott – hozták hozzá valamennyi befektetőt. Kifogásolta a vádlottak vallomásának bizonyítékként történő megjelölését a befektetések hiányával kapcsolatban, mivel egyik vádlott, köztük az I. rendű vádlott sem tett olyan vallomást, hogy a vádlott-társakat bárki tájékoztatta volna a befektetések hiányáról. Kiemelte, hogy a II. rendű vádlott minden egyes tényállási pont esetében vitatta a vele szemben megfogalmazott vádakat, tévesnek tartotta tehát az elsőfokú bíróságnak azt az értékelését, mely szerint a vádlottak lényegében nem vitatták a tényeket, csupán a tudattartalmukra nézve voltak tagadásban. Hivatkozott azokra a vádpontokra, amelyek esetében a II. rendű vádlott – saját előadása szerint – az ügyletek megkötése során nem volt jelen, és pénzt sem vett át. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte védence védekezését, hanem csupán beemelte a sértetti vallomásokat, okiratként hivatkozott az aláírt vagy alá nem írt kölcsönszerződésekre. Annak sem adta indokát az elsőfokú bíróság, hogy az ítélet négy tényállási pontjában (188., 208., 209., 235.) mire alapozta a II. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét. E cselekményekre nézve a bizonyítékok nem támasztották alá védence büntetőjogi felelősségének kétséget kizáró megállapíthatóságát. Hivatkozott több tényállási pont esetében arra, hogy a II. rendű vádlott ugyan elismerte a sértettekkel való találkozását, a befektetések bemutatását, azonban a sértettek úgy döntöttek, hogy nem kívánnak befektetni. Majd több hónappal később ezek a sértettek találkoztak az I. rendű vádlottal, akinek átadták a befektetésre szánt összegeket. Vitatta, hogy e cselekményekben a II. rendű vádlott felelőssége megállapítható lenne. Kétségesnek tartotta a II. rendű vádlott felelősségének megállapítását azokban az esetekben is, amelyekben kár nem következett be. Példaként az ítélet
  13. tényállási pontját emelte ki. Aláhúzta, nem zárható ki, mely szerint az I. rendű vádlott a 400 milliós lottónyereményét fordította a károk megtérítésére. Eljárási hibaként jelölte meg, hogy az iratok között nem található a T0471/4/
  14. TÜK számú végzés, amely alapján a rendőrség már
  15. szeptember
  16. napján titkos nyomozást folytatott az ügyben a nyomozás
  17. november 13-i elrendelése előtt. Álláspontja szerint a büntetőeljárást megelőző időszakban titkos nyomozás, majd a büntetőeljárás megindulását követően titkos adatszerzés is zajlott, amelyeknek párhuzamos folytatása jogszabályba ütközik. Hivatkozott továbbá arra, hogy volt olyan tanú, nevezetesen N.M.-né, aki tévesen nyilatkozott arról, hogy 2012 nyarán a II. rendű vádlott és testvére megvette az A. utcai lakást, mivel a lakást a II. rendű vádlott édesapja vette meg. Hiányolta annak értékelési körbe vonását, hogy a II. rendű vádlott is befektetésre érdemesnek találta az I. rendű vádlott-féle üzletet, amibe hitelfelvétel útján maga is befektetett. Álláspontja szerint az ügyészség meglátásával szemben a II. rendű vádlott általi befektetés ténye bizonyítékkal alátámasztott, hiszen a hitelfelvétel megtörténte okiratokkal igazolt. A II. rendű vádlott ezt a hitelként felvett összeget adta át az I. rendű vádlottnak, melyre kölcsönszerződés is született. Az I. és II. rendű vádlott között bonyolított nagy számú telefonforgalom tekintetében lényeges szempontnak tartotta az említett vádlottak közötti érzelmi kapcsolat fennállását. Aláhúzta, hogy az elsőfokú bíróság a vádhatósággal azonosan a befektetések hiányából indult ki. Megítélése szerint azt kellett volna részletesen vizsgálni, hogy amikor a II. rendű vádlott a befektetésről beszélt a sértetteknek, abban a pillanatban milyen tudattartalommal rendelkezett. Kiemelte, hogy a kár összegeket az elsőfokú bíróság számos esetben kizárólag a sértetti vallomásokra alapította, olyan esetekben is, amikor nem állt rendelkezésre kölcsönszerződés. Mivel számos esetben az átvételi elismervények is hiányoztak, nem tudható, hogy az összegek valójában átadása kerültek-e. Márpedig a kölcsönszerződés polgári jogi fogalmához hozzá tartozik, hogy a kölcsönadó kölcsönadja, az adós kölcsönbe veszi az összeget. Álláspontja szerint ezeket a körülményeket nem támasztotta alá semmilyen konkrét bizonyíték. A kölcsönszerződések vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szerződések színleltek és leplezettek voltak. Megítélése szerint ennek kimondása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ellentmondónak találta az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását (60–
  18. oldal), mely szerint a II. rendű vádlott alvállalkozói szerződést kötött az E. Kft.-vel, majd a
  19. oldal
(3)bekezdésében pedig azt rögzítette, hogy a II. rendű vádlott kibérelte az X. irodaház egyik irodáját, holott semmilyen jogviszony nem fűzte őt az E. Kft.-hez. Aláhúzta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak esetében sorba állította az elkövetés időpontja alapján az őket érintő cselekményeket a szerint, melyek azok az időpontok, amelyektől már tudomással kellett bírniuk a kifizetések csúszásáról. Hiányoltak a II. rendű vádlott vonatkozásában elvégzett összevetést. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű vádlott büntetőjogi felelősségére vonatkozó részbe átemelte a II. rendű vádlottnak a nyomozati eljárás során előadott védekezését, azonban az egyes tényállási pontok vonatkozásában tett vallomását egyáltalán nem ismertette. Ezzel szemben azonban hivatkozott a törvényszék a II. rendű vádlott számítógépén talált befektetések ismertetéséről szóló anyagra, mellyel kapcsolatosan a védő iratellenes megállapításnak tartotta, mely szerint az anyag egy e-mail üzenet lett volna. Ezzel szemben – a védő érvelése szerint – tényszerűen mindössze annyi rögzíthető, hogy ez az anyag a II. rendű vádlott számítógépéről lett lefoglalva, amelynek azonban bárki részére való elküldése elmaradt. Ebben az anyagban nem találhatók olyan adatok, amelyek az I. rendű vádlott befektetésével lettek volna kapcsolatosak. Az elsőfokú bíróság azon összegzése, hogy a II. rendű vádlott napi kapcsolatban állt az I. rendű vádlottal, és mindvégig irányító szerepet töltött be, ellentmondásban állt azzal az ítéleti ténymegállapítással, amely szerint a II. rendű vádlott végig az I. rendű vádlott irányításának megfelelően cselekedett, másfelől pedig azzal, hogy az I. és a II. rendű vádlottak között érzelmi kapcsolat állt fenn. A védelem végső következtetése szerint a II. rendű vádlott tudattartalmára nézve közvetlen bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, a közvetett bizonyítékok közül pedig az elsőfokú bíróság csak a II. rendű vádlottat terhelő adatokat vette figyelembe. Kifogásolta a bizonyítási indítványának elutasítását, valamint az elutasítás okára adott elsőfokú magyarázatot. Az elutasítás elsőfokú indokolása szerint a törvényszék nyilatkoztatta a sértetteket a befektetett összegek eredetéről. Az elsőfokú bíróságnak ezt a megállapítását vitatta, mivel számos esetben a sértettek nem nyilatkoztak a pénz forrásáról, és a nyomozó hatóság, illetve az elsőfokú bíróság arra nem kérdezett rá. Tehát ez a körülmény is felderítetlen maradt. II. Az eljárási hibákat a másodfokú bíróság a határozat későbbi részében tünteti fel. III. A harmadlagos kérelme a büntetés és a bűnszervezeti minősítés enyhítésére vonatkozott, mellyel összefüggésben aláhúzta, hogy a belső arányosságnak sem felelt meg az elsőfokú ítélet. Az I. rendű terhelt terhére megállapított csalások számához képest a II. rendű vádlott terhére megállapított 89 rb. csaláshoz képest védencével szemben kiszabott büntetést aránytalanul súlyosnak ítélte. Nyomatékosan hivatkozott a II. rendű vádlott büntetlen előéletére, egyéni és családi viszonyaira. A II. rendű vádlott ikertestvérével együtt művész ember, akitől távol állt az ilyen cselekményekben való részvétel. A II. rendű vádlott a nyilvános ülésen kitért banki múltjára, valamint hangsúlyozta, hogy az V. rendű vádlottat nem ismerte, nem tartott vele semmilyen kapcsolatot, így az V. rendű vádlottnak sem lehetett bármiféle tapasztalata az ő C. bankban végzett tevékenységéről. Nem vitatta, hogy
  1. és
  2. év között a C. Bank alkalmazottja volt, ahol telefonos ügyfélszolgálattal volt megbízva, illetve hitelkártyák telefonon történő aktiválását végezte. Ezután a Vörösmarty téri bankfiókban személyi hitellel, hitelkártyákkal, folyószámlákkal foglalkozott. Előadása szerint egy kalkulátor segítségével vizsgálták az ügyfél hitelképességét. A hitelkártya igénylés az űrlap kitöltéséből és a személyes okmányok lefénymásolásából állt. Ezen túlmenő banki ismeretei nem voltak, banki múltja szerinte fel lett nagyítva. Tévesnek tartotta, hogy a fentiekben nevesített ismereteket fel tudta volna használni a az I. rendű vádlott-féle befektetések kapcsán. Egy folyószámla nyitást vagy hitelkártya igénylést nem lehetett volna alkalmazni az I. rendű vádlott-féle befektetések kapcsán. Az eljárási hibákkal kapcsolatban elmondta, hogy kirendelt ügyvédje dr. M.A. volt, akit több tárgyalási napon ügyvédtársa, dr. Sz.I.Á. helyettesített. A
  3. szeptember 1-jei tárgyaláson dr. Sz.I.Á. eljáró ügyészként jelent meg, ami őt rosszul érintette, mivel a védelem megjelent a másik oldalon. A
  4. október 17-i tárgyaláson az I. rendű vádlott védelmét dr. Gy.P. látta el, aki az ő házkutatásán is részt vett. A tudattartalommal kapcsolatban előadta, hogy ő személyi hitelt felvéve 7 millió forintot fektetett be az I. rendű vádlottnál, amiről ugyanúgy kölcsönszerződést írtak, mint a többi sértett esetében. Sérelmezte e tény bizonyítékként történő értékelésének elmaradását. Álláspontja szerint amennyiben valaki hittel fektet be valahova, kizárt, hogy arról csalásként vélekedjen. A banki felvételeken látszik, hogy a felvett hiteleket a bankfiókban átadta az I. rendű vádlottnak. Ezután a banki járulékból származó 1,5 millió forintot, majd bizalma erősödése miatt a testvérével közös ingatlan eladásából származó 3 millió forintot is befektette az I. rendű vádlottnál. Azt elképzelhetőnek tartotta, hogy naiv volt, de véleménye szerint ostobának lenni szabad. Szerinte az egész vádirat feltételezésen alapult, az ő gondolkodását próbálták magyarázni, azonban ezt tévesnek tartotta. A tudattartalmáról kialakított álláspontot hamisnak, bizonyítékokkal alá nem támasztottnak tartotta. Nem volt olyan telefonbeszélgetés, sms, e-mail, tárgyi bizonyíték, tanúvallomás, ami alátámasztotta volna, az I. rendű vádlottnál abban a tudatban fektetett be, hogy az I. rendű vádlott nem végez befektetési tevékenységet. A III. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen mindenekelőtt kifogásolta az elsőfokú ítélet 659–
  5. oldalán található megjegyzést, mely szerint az elsőfokú bíróság az első pillanattól kezdve azt a következtetést vonta le, hogy a vádlottak tisztában voltak a befektetés nem létezésével. Az elsőfokú bíróság részéről ezt az eljárást elfogadhatatlannak, prekoncepcionálisnak találta. Emiatt a bizonyítás vezetése, a bizonyítékok felhasználása és értékelése is a fenti koncepciónak lett alárendelve, amit ellentétesnek tartott a tisztességes eljárás követelményeivel. Az eljárási kérdések körében csatlakozott védő kollégai által elmondottakhoz. Ezen túlmenően az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak is tartotta, mivel a tényállást felderítetlennek, iratellenesnek, helytelen ténybeli következtetésen alapulónak tekintette. E miatt az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát teljes körűnek találta, ami a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Nehezményezte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványoknak sem tett eleget, és az elutasítás indokolása is elmaradt. Ezen túlmenően az általános és lényegi kérdésekben is hiányosnak találta az elsőfokú ítéletet. Hiányolta annak vizsgálatát, vajon védence feljelentése nem mentesítette-e őt a bűnszervezet miatti felelősségre vonás alól. Vizsgálni kellett volna, hogy a III. rendű vádlott feljelentése alapján jutott-e bűncselekmény sorozat a hatóság tudomására. Tévesnek, megalapozatlannak, iratellenesnek találta számos esetben a sértettek polgári jogi igényéről való rendelkezéseket. Példaként említette védencének az elsőfokú ítélet
  6. oldalán dr. V.Cs.I. sértett részére 2.090.000 forint megfizetésére kötelezését, mellyel szemben a 317–
  7. oldalon szereplő tényállásban a III. rendű vádlott neve nem jelenik meg. Hivatkozott arra, hogy védence az E. Társasággal kötött szerződéssel, illetve az MLM tevékenységével kapcsolatosan írásbeli megbízással, vállalkozási szerződéssel vagy munkaszerződéssel nem rendelkezett, így az sem róható a III. rendű vádlott terhére, hogy a vádbeli esetekben is írásbeli dokumentumok nélkül végzett munkát. Hangsúlyozta, hogy nincs az I. rendű és a III. rendű vádlott betét gyűjtésének, illetve jutalékként történő ellentételezésnek dokumentációs alapja, tehát e tény megállapítására bizonyíték nélkül került sor. Rámutatott az elsőfokú ítéletnek arra az ellentmondására, mely szerint védence csak 2011 januárjában találkozott az I. rendű vádlottal, a cégét 2010 decemberében alapította, így az a megállapítás, hogy a hitelesség erősítése céljából alapította volna Kft.-jét, önellentmondó. Vitatta, hogy az I. rendű vádlott iránymutatása alapján a bűnszervezet megállapítható lenne, hiszen az iránymutatás nem alá-fölérendeltséget, hanem mellérendeltséget feltételez. Kétségesnek tartotta, hogy az ítéletben szereplő általános megfogalmazások az ítéletben értékelt tevékenységgel kapcsolatban vonatkoznak-e védencére vagy sem. Álláspontja szerint a kiemelkedő és garantált hozamoknak pénzügyi-gazdasági realitását az elsőfokú bíróság elmulasztotta ellenőrizni. Ezzel összefüggésben hivatkozott a valóságosan elérhető magas hozam jóslásokra. Utalt az elsőfokú bíróság által nem értékelt szakvéleményre, amely szintén tartalmazott ilyen lehetőséget. Kifogásolta, hogy az első fokú bíróság az egyes tényállási pontokban nem a kicsalt tőkeösszeget jelölte meg kárként, hanem a hozammal növelt összeget. Viccesnek találta azt az elsőfokú megállapítást, hogy a sértettek a biztosíték iránti igényüket kölcsönszerződés kötésével kielégítettnek tartották. A sértettek, akik befektetési szerződés helyett kölcsönszerződést kötöttek, tisztában voltak azzal, hogy ez a tevékenység nem legális. Érthetetlennek találta azt, hogy amennyiben a vádlottak célja az első pillanattól a csalás volt, akkor miért kellett átadni a begyűjtött pénzt az I. rendű vádlottnak. Ez a körülmény cáfolta a csalási szándékot, illetve megkérdőjelezte a jogtalan haszonszerzési célzatot. Felderítetlennek tartotta a tényállásnak azt a megállapítását, mely szerint védence Svájcban azért alapított gazdasági társaságot, hogy tevékenységét hitelesebbé tegye. A több mint 40 esetből a L. nevű cégre a III. rendű vádlott mindössze 3 esetben hivatkozott a sértettek szerint. Ezzel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság nem értékelte a III. rendű vádlottnak bizonyítékkal nem cáfolt előadását. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében az írásbeli tájékoztatás készítését mint III. rendű vádlott bűnösségét alátámasztó bizonyítékot hozta fel, holott ezt az anyagot – védence nyilatkozata szerint – T.I. készítette. T.I. ezt vitatta, az elsőfokú bíróság viszont nem indokolta meg a tanú vallomásának elfogadását, illetve védence vallomásának elvetését. Nem tartotta valósnak védencével kapcsolatosan az elsőfokú ítéletnek a vádlottak fényűző életvitelére nézve tett megállapítását. Ellentmondónak találta az elsőfokú ítélet
  8. oldalán tett megállapítását, mely szerint az I. rendű vádlott 2012 márciusáig tudta teljesíteni az ígért hozamokat, az elsőfokú ítélet
  9. oldalán szereplő megállapítással, mely szerint 2012 májusától az I. rendű vádlott egyre több esetben késedelemmel tudta teljesíteni a kifizetéseket. Ennek amiatt tulajdonított jelentőséget, mivel védence nem a kezdetektől fogva, hanem csak bizonyos idő után tudta meg a befektetések nem-létezését. Álláspontja szerint védence az I. rendű vádlottól kapott tájékoztatást adta tovább a sértetteknek, amely arra vonatkozott, hogy ilyen vagy olyan okból csúszik a kifizetés. Ez a csalás, valamint a bűnszervezet megállapítása ellen szóló tény, érv volt. A bűnszervezet megállapítása ellen szóló érvként említette a munkamegosztás, az irányítás hiányát, az ügyben feltárt tippet, tanácsot, ígéretet nem lehet a bűnszervezet alapjának tekinteni. Utalt arra, hogy befektetési, pénzügyi, gazdasági tevékenység hiányára semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, így az ilyen tevékenység valós hiányára nem lehetett megalapozottan következtetni. Nézete szerint az I. rendű és a III. rendű vádlott napi kapcsolattartása nem szolgáltatott bizonyítékot a kapcsolat tényleges tartalmáról. A telefonlehallgatás és az SMS tartalmának felhasználhatósága álláspontja szerint vitatható a törvényi feltételek hiánya miatt. Nem tartotta bűnös tevékenységnek a védence terhére megállapított tényeket, mely szerint 600 millió Ftot vett át a sértettektől és továbbított az I. rendű vádlottnak, mivel a védencének ez volt a feladata. Hivatkozott továbbá arra, hogy a III. rendű vádlott rokonai vagyonát és saját vagyonát is bevonta az ügyletekbe, így ő maga, valamint rokonai is károsultakká váltak. Védence a vádbeli cselekmény sorozattal nem jutott nyereségéhez. A felsoroltak alapján nem lehet meghatározni védence ügyben kialakult szándékát, célját, tudattartalmát, így a csalás három tényállási eleme csak látszólag valósult meg. A
  10. tényállási ponttal kapcsolatban ellentmondást vélt felfedezni G.B. vallomásában, aki a visszafizetett összeget 4,2 millió forintban határozta meg, ezzel szemben O.I. 2,5 millió Ft-ból 1 millió Ft visszafizetését állította. A
  11. pontban tisztázatlannak tartotta a visszafizetett összeget, ennek ellenére az ítélet szerint a kár megtérült. Hasonlóképpen véleménye szerint tisztázatlan a
  12. pontban visszafizetettként feltüntetett összeg, nem tudni, hogy 900.000 Ft vagy ennél nagyobb összeg volt. Az
  13. pontban szereplő esetben védence felkereste az elhunyt sértett özvegyét, ez a magatartás – nézete szerint – azt igazolta, hogy a védence szándéka nem a sértettektől való pénzek kicsalására irányult. A
  14. pont esetében a visszafizetés összege nem egyezett a megtérült kárral.
  15. pontnál rögzített tényállás alapján nem világos, hogy a sértett Cs.Gy. vagy G.K.É.. A
  16. ponttal kapcsolatosan K.Gy. sértett bejelentett kára 4.350.000 forint, ezzel szemben 8.250.000 Ft-ra jelentette be polgári jogi igényét, és erre kötelezte védencét az elsőfokú bíróság, amelyet tévesnek tartott. A
  17. pontban szereplő tényállásban nem szerepel az, hogy védence tudott volna a II. rendű vádlott által esetlegesen átvett pénzről.
  18. pontban rögzített tényállás elemei alapján védence terhére bűncselekmény nem állapítható meg. Ugyanez az állítás tehető a 199.,
  19. és
  20. pontok esetében is. Az elsőfokú ítélet
  21. oldalán kezdődő tényállásban védence nem szerepel, érthetetlen, hogy az azt követő táblázatba hogyan került bele mégis. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak az E. Kft.-ben végzett tevékenységéből levont következtetéseit. Az elsőfokú ítélet
  22. oldalán található táblázatból álláspontja szerint védence terhére értékelendő következtetést levonni nem lehet. Önmagában a fizetési csúszásokból nem lehet a szándékra következtetni. Véleménye szerint az engedély hiányából nem lehet a befektetés hiányát megállapítani. Nézete szerint az elsőfokú ítélet hibái másodfokon nem orvosolhatóak. A teljes felderítetlenség kiváltó okát a tisztességes eljárás hiányában határozta meg, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Másodlagosan a felmentésért bejelentett fellebbezése körében kérte a felsorolt hibák kijavítását, az iratok szerinti helyes logikával kialakított tényállás megállapítását, és a III. rendű vádlott valós szándékának, célzatának feltárását, ez alapján pedig bűncselekmények vádja alóli felmentését. A III. rendű vádlott beadványában az I. rendű vádlottal bonyolított hívások nagy számát az I. rendű vádlott elérhetetlenségével indokolta. Vitatta, hogy nem állt volna szándékában a pénz visszaadása. Ügyfeleinek 96%-a részben, 50 százaléka pedig teljes egészében visszakapta befektetését. Kifogásolta, hogy csak azokat a tanúkat idézte meg az első fokú bíróság, akik a vád alátámasztását szolgálták, ellenben a vádlottak érdekeinek megfelelő információt szolgáltató hozzátartozóit írásban nyilatkoztatta, akiknek vallomását a tárgyaláson fel sem olvasta. Nézete szerint figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság azokat az írásos bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárás során beadott, amely szerint ő maga is megtévesztett személy volt. Állítása szerint az eljárás során számos befektetési formát vázoltak fel, amelyeknek hasonlóan magas hozamuk volt, ezek az adatok interneten is elérhetőek voltak. Nehezményezte a kifizetésekkel kapcsolatos elsőfokú megállapításokat: dr. Cs.K. esetében amennyiben 9,7 millió forint megtérült, akkor miért kell neki 17.305.000 Ft-ot fizetnie. Dr. V.Cs.I. sértettel életében nem találkozott, a II. rendű vádlott neve szerepel ennél a sértettnél, a III. rendű vádlottnak mégis 2.090.000 Ft-ot kellene fizetnie. K.Gy. sértett esetében az okozott kárból 5.650.000 Ft megtérült, mégis 8.250.000 forint kártérítésre kötelezése szerepel az ítéletben. Vitatta, hogy az előre kitervelt csalásra bármiféle bizonyíték lenne. Ennek igazolására hivatkozott B.G. nevű ügyfelére, aki miután elhunyt, az özvegyét maga kereste fel a kártérítés érdekében. F.Gy. esetében vitatta az 5 millió forint befektetéssel szembeni 5,5 millió forint visszafizetés megállapítását. Cs.F.K. 33.600 Euróval szemben a 33.000 Eurót fektetett be, 660 Euró az hozam volt. Ezzel összefüggésben vitatta a kár megtérülését, amely számításai szerinti 4.280.000 forint. Vitatta a bűnszervezet megállapítását, amit teljesen logikátlan és elfogult megállapításnak tartott. Aláhúzta, hogy jóhiszeműen kezdett el közvetítőként dolgozni a befektetésben, mivel neki is azt állították, hogy ez egy hét éve korrektül működő üzlet. Nem tudott arról, hogy ez piramisjáték vagy csalás. Hivatkozott a saját és családtagjai befektetésére. Amennyiben tudta volna, hogy csalás történik, rokonai, barátai pénzét, valamint a hozamokat is nem fektette volna be. Hivatkozott a polgári ügyben az I. rendű vádlott előadására, amikor az igazságot elmondva feltárta, hogy a III. rendű vádlott csak egy közvetítő volt, és az I. rendű vádlott azt is elismerte ezekben a perekben, hogy a pénzek hozzá kerültek. Hivatkozott továbbá eddigi törvénytisztelő életvitelére, kiskorú leánygyermekére, e körülményeket kérte az ítélet meghozatalánál figyelembe venni. A IV. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet több okból megállapítható megalapozatlanságát állította. Hiányolta annak konkretizálását, hogy a IV. rendű vádlott miért állapodott meg az I. rendű vádlottal abban, hogy ügyfeleket hoz a befektetésre mint lehetőségre. Indíték hiányában célzatos, egyenes szándékkal elkövetett csalás sem valósult meg. Utalt arra, hogy a IV. rendű vádlott a saját és családja pénzét és vagyonát is felajánlotta az I. rendű vádlottnak, mivel bízott a valós befektetés lehetőségében. A saját vagyon befektetését védence okiratokkal igazolta, amelynek fedezetét 24 millió Ft összegű öröksége szolgáltatta, amit a későbbiekben 100 millió Ft-ra emelt fel. A saját befektetésével kapcsolatosan bizonyítási indítványként tanúk meghallgatására, a IV. rendű vádlott testvérének és élettársának kihallgatására tett indítványt. A tanúk igazolhatták volna, hogy a IV. rendű vádlott meggyőződéssel hitt a befektetés legális formájában. Helytelen ténybeli következtetésnek tartotta az SMS és hívásforgalmi adatok elemzéséből a vádlottak bűnös tudattartalmára levont következtetést. Téves értékelésként hivatkozott arra, hogy
  23. november 23-án küldött SMS-ből a IV. rendű vádlott tudattartalmára lehetett volna következtetni, ugyanis az SMS-t a III. rendű vádlott küldte a IV. rendű vádlottnak, melyben a III. rendű vádlott tájékoztatta a IV. rendű vádlottat az V. rendű vádlott által kötött vádalkuról és az e miatti nehéz helyzetről. Hatályon kívül helyezési oknak (Be.
  24. §
(2)bekezdés d) pont) tekintette a bizonyítási indítványok elutasítás nélküli elvetését, illetve a bizonyítékok értékelésének hiányát. Elsődlegesen a megalapozatlansági ok kiküszöbölésére, a kért tanúk kihallgatására tett indítványt, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Az V. rendű vádlott és a VIII. rendű vádlott védője fellebbezésének írásban előterjesztett indokolásában, valamint a nyilvános ülésen is elsődlegesen a tényállás téves megállapítása miatt a bűnszervezeti minősítés mellőzését kérte, illetve felmentést célzó fellebbezését tartotta fenn. A másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. Álláspontja szerint az eljárásban résztvevő személyek eljárási jogaikat nem gyakorolhatták, illetve azok gyakorlását korlátozták. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 351. §
(2)bekezdésének
  1. c)és
  2. d)pontjában foglaltak szerint megalapozatlannak is tartotta. Másodlagosan helyes ténybeli következtetés levonását követően az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és védencei felmentését kérte. I. Eljárási szabálysértésként jelölte meg az I. rendű vádlott érdekében dr. B.A. ügyvéd képviselőkénti eljárását, mivel az ügyvéd három sértett (D.I., Cs.P., H.B.) képviseletét is ellátta. E körben hivatkozott D.I. sértett nyomozás során tett előadására (nyomozati iratok 29. kötetének 86. oldala), Cs.P. sértett által dr. B.A. ügyvéd részére adott meghatalmazásra (nyomozati iratok 29. kötetének 307. oldala), valamint a Cs.P. sértettként történt tanú kihallgatására, amelyen dr. B.A. ügyvéd volt jelen. (Nyomozati iratok 29. kötetének 309. oldala). Dr. B.A. tehát nem járhatott volna el az I. rendű vádlott meghatalmazott védőjeként, ennek ellenére ez kettő tárgyalási napon is megtörtént. E tárgyalási napok közül az elsőfokú bíróság mindössze egyetlen tárgyalási napot ismételt meg. Hangsúlyozta, hogy időbeli korlátot a törvény nem alkalmaz, ezért a teljes eljárás során ki van zárva védőként az eljárásból az a személy, aki ugyanabban az eljárásban vagy a vádlott személyét érintő bármely más eljárásban a sértettet képviselte. Hangsúlyozta, hogy ez az eljárási szabálysértés, amely lényeges hatással volt az eljárás folytatására, a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Az eljárási szabálysértések között említette meg a vádlotti kihallgatások hangfelvétel útján történő rögzítésének elmaradását, amely értelemzavaró kifejezések rögzítéséhez, és a jegyzőkönyv tartalmának pontatlanságához vezetett. II. A bíróság által megállapított tényállással kapcsolatosan kifejtette, hogy védencei számos olyan bizonyítékot csatoltak, amelyeket az elsőfokú bíróság nem vont mérlegelési körébe, így azokat nem is értékelte. Kifogásolta, hogy nem adott magyarázatot az elsőfokú bíróság arra, hogy a bizonyítékokat milyen módon értékelte, fogadta el vagy vetette el, illetve milyen indokok alapján tette ezt. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, melynek során az V. rendű és a VIII. rendű vádlott bizonyítási indítványait is teljesítette, ennek ellenére a bizonyítékok egyenként és összességükben történő értékelésére vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a vádiratból az egyes vád pontoknál rögzített tényeket szó szerint emelte át az ítéletbe, ennek során nem volt figyelemmel a tárgyaláson elhangzott vádlotti nyilatkozatokra, a tanúk előadásaira, amelyek alapján indokolt lett volna a tényállás kiegészítése, esetleges változtatása. Hangsúlyozta, hogy védencei anyagi helyzetének igazolására csatolták a dokumentumokat, amelyek alapján mindkét vádlott megfelelő jövedelemmel rendelkezett, ebből fedezhető volt az V. rendű vádlottnak a lottó játékra fordított heti 20.000 Ft-os kiadása. Részlegesnek, hiányosnak tartotta az V. rendű vádlott bűnösségének megállapítása során értékelt bizonyítékokat. Nevezetesen az elsőfokú bíróság nem értékelte azokat a körülményeket, vallomásokat, egyéb bizonyítékokat, amelyekből ellentétes következtetés is levonható lett volna. Az V. rendű vádlott volt az, aki a sértettekhez számtalan kérdést intézett, amelyeknek az elsőfokú ítéletben történő feltüntetése és értékelése elmaradt. Nézete szerint hiányzott annak kifejtése az ítéletben, hogy az első fokú bíróság a vádlottak, illetve tanúk vallomásait milyen részben fogadta el, illetve vetette el. Nem volt figyelemmel az elsőfokú bíróság, hogy védencei nem jártak a Bank Centerben, illetve az X. irodaház fényűző irodáiban. Utalt arra, hogy védencei voltak azok a személyek, akik pontos nyilvántartást vezettek a befektető személyekről, ám ezt az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a javukra. A visszafizetés szándékának hiánya esetében nem érthető, hogy védencei miért vezettek pontos könyvelést a sértettek által befektetett pénzösszegekről. Annak sem volt értelme, hogy amennyiben védencei tisztában voltak az I. rendű vádlott általi befektetés hiányával, úgy miért adták át az I. rendű vádlott részére a pénzösszegeket. Kifogásolta, hogy megválaszolatlan maradt az ügyészség, illetve a bíróság részéről is a sértettek és a vádlottak ügyben betöltött szerepe közötti differenciálás kérdése. Ugyanazon tevékenység miatt az elsőfokú bíróság az V. rendű vádlottat 7 év fegyházbüntetésre ítélte, míg más vádlottat felmentett. Az V. rendű vádlott volt a megtévesztett személy az I. rendű vádlott által akkor, amikor az V. rendű vádlott a saját pénzét is befektette. Az elsőfokú ítélet adós maradt annak indokolásával, hogy a telefonbeszélgetések alapján körvonalazódó piramisjáték helyett miért csalást állapított meg. Több sértett, így Sz.A., B.D. nem az V. rendű vádlottat, hanem az I. rendű vádlottat nevesítette, mint adósát. Sérelmezte, hogy a T.Cs. által közvetített sértettekkel az V. rendű vádlott nem találkozott, amelyet az elsőfokú bíróság elmulasztott értékelni. Számos sértett nem az V. rendű vádlottól, hanem a az I. rendű vádlottól kérte a befektetett pénzének a visszafizetését. Hangsúlyozta, hogy az V. rendű vádlott pénzügyi előképzettséggel sem rendelkezett. Megalapozatlannak tartotta a tényállást amiatt is, mivel az elsőfokú ítéletben 300 helyen található utalás arra, hogy az elkövetés ismeretlen helyen, ismeretlen időben, meg nem állapítható helyen, meg nem állapítható időben, meg nem állapítható körülmények között, meg nem határozható összegre történt. Hangsúlyozta, hogy az V. rendű vádlott saját 12 millió forintját, illetve családja tulajdonát képező készpénzt is befektette az I. rendű vádlottnál bízva a befektetések sikerében. Mivel magyarázható a csalásokban kimondott szándékossága? Több sértettre hivatkozott, akik elismerték a tárgyaláson, hogy védencével azonosan maguk is vettek át pénzösszegeket, tehát közvetítői tevékenységet végeztek. Több sértett jutalékban is részesült, ennek ellenére az ügyben mindössze tanúként szerepeltek, amelyek szintén értékelés nélkül maradtak, csorbítva ezzel az objektív igazság kiderítésére vonatkozó hatósági kötelezettséget. Kifogásolta a differenciálás megalapozottságát, illetve az V. rendű vádlott konkrét megtévesztő magatartásának megállapíthatóságát. Hiányolta annak a bizonyítékként beszerzett hangfelvételeknek az értékelését, amely igazolta volna, hogy az V. rendű és a VIII. rendű vádlott nem tudtak az I. rendű vádlott cselekvőségéről, szándékáról. Véleménye szerint adós maradt az elsőfokú bíróság annak megválaszolásával, mely szerint ha az I. rendű vádlott bank igazgatót (H.T., S.A.) is képes volt megtéveszteni, akkor miért nem téveszthette meg magatartásával védenceit. Hiányolta védencei megtévesztő magatartásának a sértettek vallomása ellenére történő megállapítását. a VIII. rendű vádlott esetében az általa első fokon előadott érveléssel szemben az elsőfokú bíróság semmiféle cáfolatot nem adott. A büntetés kiszabásával összefüggésben több hasonló jellegű cselekmény esetében a bűnszervezeti elkövetés mellőzésére, valamint az üzletkötőkkel szembeni vádemelés elmaradására hívta fel a figyelmet. Vitatta a bűnszervezet védencei terhére történő megállapítását, az ítéletben rögzített jogi indokokat. Hiányolta annak konkrét megállapítását, hogy védenceit ilyen magatartás kapcsolta a vélelmezett bűnszervezethez. Hiányolta a sértettek által befektetett összeg pontos meghatározását, ekként a pontos kárérték megállapítását, amelyre nézve számtalan tanú más-más összeget jelölt meg. A VIII. rendű vádlott esetében nehezményezte a megtévesztő magatartás konkrét megállapítását, illetve annak a magatartásnak a kimutatását, ami őt a bűnszervezethez kapcsolta. Az alap ügy 194. tényállása (tényállás 249. pontja) tekintetében sérelmezte a kölcsön címén átadott összeg összemosását a csalás tényállásával. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a pénzösszeg felhasználásának hiányát, annak maradéktalan lefoglalását, és F.K. részére történő visszafizetését. Az V. rendű vádlott több a másodfokú nyilvános ülésen csatolt írásbeli észrevételt terjesztett elő. Ezek egyikében a X. rendű vádlottal kapcsolatban nyilatkozott. E beadványában taglalta a Marina parti albérlet választásának szempontjait. Kifejtette, hogy a X. rendű vádlott vallomásában megjelölt K.J. és D.Gy. sértetteket nem ismerte, a vádiratban, a nyomozati iratokban, illetve az elsőfokú eljárásban sem szerepeltek a fent említett sértettek az ő vonatkozásában. Előadta, hogy a nyomozati iratokból szerzett tudomást arról, hogy az I. rendű és a X. rendű vádlottak – a X. rendű vádlott lakás kulcsával – bent jártak a bérelt lakásukba akkor, amikor ők nem tartózkodtak otthon. D.Gy. sértett így kerülhetett az V. rendű vádlotték által bérelt lakásba. A sértett által említett szőke hajú nő pedig a a X. rendű vádlottal üzleti kapcsolatban álló M.E. lehetett. Vitatta Sz.A., valamint dr. M.I. sértettel kapcsolatos cselekvőségét, állította, hogy a sértettek egyikét sem ismerte. Kétségbe vonta a X. rendű vádlott vele szemben tett állításait. Felhívta a figyelmet a D.Gy., mind a Sz.A. féle kölcsönszerződésekre, amelyeken aláírás nélkül szerepelt a VIII. rendű vádlott neve. Hangsúlyozta, hogy utoljára 2012. szeptember elején kötött kölcsönszerződést, amikor még volt kifizetés az I. rendű vádlott részéről. Egy következő beadványában számba vette azoknak a sértetteknek és a vádlottaknak az írásban előadott vallomásait, nyilatkozatait, amelyeket álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében nem értékelt. Ezek között hivatkozott a XVII. rendű vádlottnak a nyomozás során tett vallomásaira, melyben arról nyilatkozott, hogy az V. rendű vádlott az E. kft. munkatársai közé tartozott, sokan dolgoztak az E. Kft.-nél, akik a az I. rendű vádlott féle befektetést is közvetítették. A tárgyaláson pedig arról nyilatkozott a XVII. rendű vádlott, hogy az V. rendű vádlottnak volt saját befektetése is az I. rendű vádlottnál. Az V. rendű vádlott sérelmezte, hogy J.T. tanú a fényképről történő felismerésre bemutatás során nem tudta kiválasztani a fényképét, és azt is állította tanú, hogy az V. rendű vádlott nevét a befektetés kapcsán nem hallotta. Hivatkozott F.Zs. sértett nyomozás során tett előadására; a tanú állította, hogy az V. rendű vádlott neki teljes egészében visszafizette a kölcsönadott összeget, így vele szemben vagyoni követelése nincs. K.G. nyomozás során tett vallomására is utalt, aki állította, hogy az V. rendű vádlott részéről a kifizetésekkel nem volt probléma, azokat a szerződésben rögzített mértékben havi rendszerességgel megkapta. A tárgyaláson pedig a tanú azt állította, hogy az V. rendű vádlott tájékoztatta őt a kockázatokról, arról, hogy a tőke rész nem biztosított, és nem biztos, hogy az ügylet nyereséges lesz a végén. A tanú vallomásával kapcsolatosan az V. rendű vádlott állította, hogy a tanú vallomása nem volt következetes, mást mondott a nyomozás során, mint a tárgyaláson, a 7 millió Ft-ról a tanúnak nem volt kölcsönszerződése, illetve adatlap sem állt rendelkezésre. Az V. rendű vádlott állítása szerint semmi nem bizonyította a 7 millió Ft tanú részéről történő átadását. K.G. szerinte számos embernek ajánlotta az I. rendű vádlott-féle befektetést, amiért jutalékot is kapott. Hivatkozott K.T. nyomozati vallomására, mely szerint a tanú tudta, hogy a befektetésként átadott pénzt az V. rendű vádlott közvetítőként adta tovább. A tárgyaláson ez a tanú elmondta, hogy az I. rendű vádlott tartozik neki, nem pedig az V. rendű vádlott, aki arról is beszámolt a tanúnak, hogy az V. rendű vádlott maga is befektetett. Állította továbbá a tanú, hogy az V. rendű vádlott nem tévesztette meg őt, biztos azt is említette, hogy kockázatos a befektetés, amivel a tanú maga is tisztában volt. Arról is beszámolt a tanú, hogy halott már ilyen magas hozamú befektetésről, pénzét hasonló, havi tíz százalékos hozamú befektetésből hozta az I. rendű vádlott-féle befektetésbe. Hivatkozott az V. rendű vádlott T.L. és T.L.-né sértettekre, akikkel nem az V. rendű vádlott, hanem a sértettek leánya, T.Cs. állt közvetítőként kapcsolatban, az V. rendű vádlott az említett sértetteket nem is ismerte. Felhívta a figyelmet D.F.J. sértett vallomására, aki ellentétesen nyilatkozott a nyomozás és a tárgyalás során arról, hogy találkozott-e az V. rendű vádlottal. A nyomozás során állította, ho

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.