Bhar.39/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)], valamint közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §

(1)bekezdés] miatt mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 90 napi elzárásra ítélte. A vádlottat lopás vétsége [Btk. 370. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont], valamint súlyos testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pontja a] miatt emelt vád alól felmentette. Határozott a bűnjelekről, valamint részben kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett ügyészi fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Törvényszék a

1. év április hó
2. napján kihirdetett 21.Bf.10.328/2017/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét lopás vétségében [Btk.
4. §

(1),

(2)bekezdés a) pont] is megállapította. A vádlottat elzárás helyett 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, döntött a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizártságáról. Korrigálta a bűnügyi költség vádlottat marasztaló összegét, kötelezte őt a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a lopás vétsége vonatkozásában enyhítés érdekében. A vádlott fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában bejelentett fellebbezését fenntartotta. Vitatta P.T. sértett előadását arra nézve, hogy ő a sértetthez vágta volna a babakocsit a benne levő kis gyermekkel együtt, illetve hogy kábítószert adott volna a gyermeknek. Sérelmezte, hogy a cselekmény miatt kiskorú gyermekét a gyámhatóság nevelőszülőknél helyezte el, és a gyermeket a mai napig nem kapta vissza. Előadta, hogy a hatóságtól olyan felvilágosítást kapott, mely szerint az ítélet függvényében döntenek a gyermek elhelyezésével kapcsolatban, azonban a tájékoztatás szerint letöltendő szabadságvesztés esetén a gyermek a nevelőszülőknél marad. Hangsúlyozta, hogy a kerékpárt nem lopási szándékkal vitte el, hanem azért, mivel arra gondolt, hogy a kerékpár ki lett dobva. A kerékpár állapotát a sötétség miatt nem észlelte. Ezekre a körülményekre is figyelemmel állította, hogy a lopás bűncselekményét nem követte el. Mindössze annyiban érezte magát bűnösnek, hogy a kisfiát a helyszínen hagyta. Ennek okát a sértett részéről őt ért támadással magyarázta. Állítása szerint ugyancsak a sértett magatartása következtében borult fel a babakocsi, és esett abból ki a kisfia. Véleménye szerint nem ő, hanem a sértett veszélyeztette a kisfia életét. Mindezekre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A védő a nyilvános ülésen az elsőfokú tárgyaláson előadott perbeszédében előadottakat tartotta fenn. A büntetés kiszabása körében - nézete szerint - a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Kérte a fellebbezésben megjelöltek szerint a kiszabott büntetés enyhítését. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.50/2018/

1. számú átiratában, illetve az ügyészség nyilvános ülésen megjelent képviselője a vádlotti és védelmi fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. Hangsúlyozta, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a megismételt eljárást a Kúria hatályon kívül helyező határozatában előírtaknak megfelelően a perrendi szabályok betartásával - kisebb jegyzőkönyvezési pontatlanság mellett folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a tényállást megalapozottan állapította meg, a személyi részt illető hiányosságot a másodfokú bíróság korrigálta. Kiemelte, hogy a kerületi bíróság a lopási cselekmény alól a Kúria határozata ellenére bűncselekmény hiányában ismételten felmentette a vádlottat, továbbá felmentő rendelkezést hozott a testi épséget sértő cselekménnyel kapcsolatban is. Utóbbi felmentő rendelkezést az ügyészség már nem vitatta. Rámutatott a főügyészség képviselője arra is, hogy a másodfokú bíróság a tényállás személyi részét érintő hiányosságot pótolta, így a pontosított tényállást a harmadfokú eljárásban irányadónak tartotta. Elégségesnek tekintette a törvényszék indokolási kötelezettségének teljesítését. Okszerűnek találta a lopás vétsége vonatkozásában a vádlott bűnösségére levont következtetést. Helyesnek minősítette a Btk. időbeli hatálya kérdésében a jelenleg hatályos szabályok alkalmazását. Nézete szerint körültekintően történt meg a bűnösségi körülmények számbavétele. A többszörösen büntetett előéletű terhelttel szemben lényegesen nagyobb súlyúnak tartotta a terhelő körülmények számát, így a kiszabott büntetés enyhítését indokolatlannak találta. A járulékos rendelkezéseket is törvényesnek tartotta, ezért a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a bejelentett fellebbezéseket. A harmadfokú bíróság vizsgálta a vádlott és a védő másodfellebbezésének joghatályosságát, ennek körében megállapította, hogy a harmadfokú eljárásnak a Be.
2. §

(1)bekezdése a) pontja szerinti törvényes előfeltétele fennáll, mivel a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. §

(1)bekezdése értelmében bírálta felül abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. A harmadfokú felülbírálat során megállapítható volt, hogy az eljárási szabályokat mind a másodfokú, mind az elsőfokú bíróság megtartotta. Kijelenthető, hogy a jogorvoslati kérelemmel nem támadott - a másodfokú bíróság által kisebb mértékben kiegészített - tényállás a további elítéléssel kapcsolatos adatokon kívül mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, erre figyelemmel a Be. 388. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében a tényállás irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. E tényállás mindössze az előéleti adatokat érintően a Be. 388.§

(2)bekezdésére figyelemmel annyi kiegészítést igényelt, hogy a vádlottat időközben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a

1. szeptember hó
2. napján kelt 25.B.22640/2017/
3. számú - a Fővárosi Törvényszék 23.BF.11.772/2017/
4. számú határozata folytán
5. január 5-én jogerőssé váló - ítéletével fogolyszökés vétsége miatt 1 év 2 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A cselekmény elkövetésének időpontja:
6. július hó
7. napja. A vádlott
8. augusztus hó
9. napja óta e büntetését tölti, feltételes szabadságra bocsátásának várható időpontja:
10. július hó
11. napja. A harmadfokú bíróságnak lényegében jogkérdésben, mégpedig abban kellett állást foglalnia, hogy a kerékpár elvitelével kapcsolatban az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság álláspontja helytálló-e. A Kúria a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező határozatában azt állapította meg, hogy a kerékpár tulajdonosa nem mondott le a dolog tulajdonjogáról. A visszaszerzés szándéka, valamint az időlegesen birtokról való lemondás nem jelentette azt, hogy a kerékpárt a továbbiakban a maga számára idegennek tekintette, azaz olyannak, mint amit bárki elvihet anélkül, hogy ezzel bűncselekményt követne el. Megállapította továbbá azt is, hogy a vádlott a kerékpár eltulajdonítását nem a sértett beleegyezésével tette, hiszen a csoport tagjai a terhelt után mentek, őt utolérték és visszavették tőle a kerékpárt. E magatartás nem tekinthető a tulajdonjogról való tényleges lemondásnak. A sértett a jeladó felszerelésével, valamint a kerékpár szemmel tartásával mindent megtett annak érdekében, hogy az elkövető azt a véglegesség eredményével ne tulajdoníthassa el. A sértett a kerékpár tulajdonjogát feltétlenül meg kívánta tartani, ezért sértetti beleegyezésről, a tulajdonjogról való lemondásról sem lehet szó. Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban elfoglalt álláspontja szerint a kerékpár uratlannak (res nullis) vagy elhagyottnak (res derelicta) nem volt tekinthető, hiszen a feltűnően jó állapotban lévő kerékpár értékét a szakértő 276.710 Ft-ban határozta meg. A kerékpárt értékes alkatrészek hozzáadásával szerelték fel annak érdekében, hogy az a figyelmet felkelve vonzóbb legyen. A kerékpárról tehát a vádlott maga sem gondolhatta, hogy azt elhagyták, kidobták, ellenkezőleg a körülményekből tudnia kellett, hogy nem elhagyott dolgot talált. A vádlott tehát idegen dolgot vett el jogtalan eltulajdonítás céljából. Az elsőfokú bíróság mégsem állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét azért, mivel - nézete szerint - a sértett közreműködésével, azaz a sértett beleegyezésével, az általuk állított csapda révén történt meg a konkrét bűncselekmény elkövetése. A bűnelkövetést olyan provokált bűncselekménynek tekintette, amely más okból nem büntethető. A sértett a kerékpár eltulajdonítása esetén nem hivatkozhat jogellenességre, mivel az történt, amire a sértett számított, hiszen a csali kerékpárt elvitték. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a sértetti akarat sajátos megjelenési formája a provokált bűncselekmény, melynek lényege az, hogy a provokált tettes a provokáció nélkül nem követte volna el az adott bűncselekményt. A sértett beleegyezése, a sértetti akaratnyilatkozat kizárja a bűncselekmény jogellenességét, illetve társadalomra veszélyességét. Kifejtette továbbá, hogy a "csali" kerékpár kihelyezésével a sértett, aki a kerékpár tulajdonosának tekinthető, nemcsak hozzájárult, azaz beleegyezett a kerékpár elvitelébe, hanem azt kifejezetten akarta is, azaz a bűncselekmény elkövetéséhez hozzájárulását adta. Mindezt azért tette, hogy ő és csoportja rejtett műholdas jeladókkal biztosítva a lehető leghamarabb visszaszerezze a kerékpárt, majd a tettest rendőrkézre juttassa. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a sértett provokációja nélkül a vádlott nemcsak a lopást, hanem a hozzá szorosan kapcsolódó további három bűncselekményt sem követte volna el. Úgy ítélte meg, hogy P.T. sértett a csali kerékpár kihelyezésével beleegyezett a bicikli elvitelébe, és ezzel kiprovokálta a bűncselekmény elkövetését, továbbá láncreakciót indítva el belesodorta a vádlottat más bűncselekmények véghezvitelébe is. A vádlott vagyon elleni bűncselekménye a tényállásszerűség ellenére - társadalomra veszélyesség hiányában - nem valósított meg bűncselekményt. A másodfokú bíróságnak a kerékpár elvételével kapcsolatban előadott véleménye - ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával - az volt, hogy nem lehet a lezáratlan állapotban falhoz támasztott kerékpárt a bűncselekmény elkövetésére való felhívásként, tehát provokációként értékelni. Hangsúlyozta azt is, hogy a sérelem okozásába való beleegyezés esetén a beleegyezésnek komolynak, egyértelműnek és kifejezettnek kell lennie. Nézete szerint a sértett nem a kerékpár tulajdonjogáról, hanem a kerékpár birtokáról, a hozzá kapcsolódó rendelkezési jogról mondott le, és azt is csak időlegesen tette. A lemondás időleges jellegére utalt a kerékpár jeladóval történt felszerelése, folyamatos figyelemmel kísérése, a dolog elkövetőtől való visszavétele. E körülmények alapján azt a következtetést vonta le a másodfokú bíróság, hogy a sértett nem mondott le ténylegesen a jármű tulajdonjogáról, nem tekintette azt a saját maga számára idegenek, így a sértetti beleegyezés mint büntethetőséget kizáró ok sem rögzíthető. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság érvelésével értett egyet. Helyesen vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy mikor eredményezheti a sérelmet szenvedő beleegyezése a büntethetőség elmaradását. Csak abban az esetben, ha a sértett egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a dolog tulajdonjogával felhagyott, tehát a körülmények egyértelműen arra utalnak, hogy a sértett a dolog feletti rendelkezés jogával véglegesen felhagyott. Ilyen következtetés levonására az első fokú bíróság sem jutott, és a vádlott az elkövetés körülményei alapján egyértelműen nem juthatott. Az újszerű, jól felszerelt kerékpár korántsem elhagyott helyen, rövid időre volt leállítva. A kerékpár állapota, a leállítás helye, időtartama, a környék forgalmi viszonyai sem utaltak arra, hogy a sértett a kerékpár tulajdonjogával fel kívánta volna hagyni. Ellenkezőleg ezek a tényezők azt a következtetést erősítették, hogy a sértett csak időlegesen mondott le a kerékpár birtokáról. Ugyanezt a következtetést támasztotta alá a sértettnek, és segítőinek a kerékpár elvétele után tanúsított magatartása is, nevezetesen, hogy a kerékpárt eltolása után nyomon követték, majd azt a vádlottól visszavették. A kifejtettek alapján nem lehetett a sértett beleegyezéséről mint büntethetőséget kizáró okról beszélni. A sértetti provokációval kapcsolatos elsőfokú fejtegetéssel sem lehetett egyet érteni, ugyanis az első fokú bíróság által felhívott 3.Bf.53/2011/
12. számú ítéletben szereplő eset teljesen más jogi helyzetet takart. A Fővárosi Ítélőtábla ebben az ítéletben részletesen foglalkozott a provokáció hatására elkövetett bűncselekmény megítélésével, annak büntetlenséget eredményező eseteivel, feltételeivel. Felidézte Teixeira de Castro Portugália elleni ügy részleteit, mely ügyben - eltérően a jelenleg vizsgált ügytől - fedett titkos ügynökök igénybevételével történt a bűncselekmény elkövetése. E határozatban kifejtettek szerint mindenfajta büntetőügyben érvényesíteni kell a tisztességesség követelményét. A közérdek nem igazolhatja a rendőri felbujtás útján szerzett bizonyítékok felhasználását. A Teixeira de Castro elleni ügyben a rendőrök nem pusztán passzívan figyelték, amint Teixeira de Castro elkövetett egy bűncselekményt, hanem olyan befolyást gyakoroltak a terheltre, amellyel felbujtották őt a bűncselekmény elkövetésére. Az ítélőtábla e határozatában párhuzamot vont a fedett nyomozó tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által vizsgált eljárással, amikor megállapította, hogy az előttük folyó ügyben a vádlott cselekménye lehetett a rendőri közreműködés eredménye, ezért a hatósági felbujtást tartott megállapíthatónak, ami kizárta a bizonyítékok törvényességét. Az agent provocateur általi fellépés ugyanis jogellenesnek minősül, mivel a fedett nyomozó törvénytelen tevékenysége nélkül a bűncselekmény nem jött volna létre. Az ítélőtábla ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával egyezően a rendőrségi felbujtás eredményeként beszerzett bizonyítékot kirekesztette az eljárásból, melynek következménye volt a terhelt bűncselekmény (kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérlete) alóli felmentése. A 3.Bf.53/2011/
13. számú ügy számos elemében tért el a jelenleg vizsgált ügy jellegzetességeitől. Abban az ügyben hivatalos személyek, nyomozók kábítószer eladásra való felbujtását vizsgálta és bírálta el a bíróság. A bűncselekmény elkövetésére irányuló provokáció megállapításának az is feltétele, hogy a kezdeményező személy aktívan működjön közre a bűncselekmény elkövetésére irányuló felbujtásban. Nem elégséges a passzív figyelemmel kísérés, hanem az elkövetőre olyan befolyás gyakorlása szükséges, amellyel megtörténik az elkövető felbujtása a bűncselekmény elkövetésére, aki e beavatkozás nélkül nem követte volna el a bűncselekményt. A magánszemélyek által történő kerékpár őrizetlenül hagyása nem sorolható a provokáció körébe elsősorban azért, mivel nem állami szerv közreműködéséről volt szó. A kerékpár jeladóval történt felszerelése, majd figyelemmel kísérése, követése önmagában nem jelent aktív részvételt a bűnelkövetésben, tehát a bűncselekmény lényegében a sértett aktív befolyásolása nélkül valósult meg. Nem történt más, mint a bűncselekmény elkövetését elhatározó vádlottat a sértett megbízottjai figyelemmel kísérték, majd a már a leállítási helytől 50 méter távolságra eltolt kerékpár továbbvitelét megakadályozták. A harmadfokú bíróság határozata meghozatala során irányadónak tekintette a Kúria által megfogalmazottakat; e szerint az egyesület tagjai nem gyakoroltak közvetlen befolyást a terheltre, a kerékpárt nem is azon a helyen kívánták csaliként kihelyezni, ahonnan a terhelt azt eltulajdonította. Az egyesület tagjai csupán megfigyelték a terhelt magatartását, tehát emiatt sem állítható, hogy a sértett provokáló magatartása következtében került volna sor a bűncselekmény elkövetésére. Ezért a tényállásban megállapított magatartást illetően nem állapítható meg a társadalomra veszélyesség hiánya. A fent vázolt érvrendszer alapján a lopás vétsége elkövetésének megállapítására a másodfokú bíróság részéről törvényesen került sor. Az egyéb, nem támadott cselekmények minősítése is megfelelt a büntető anyagi jogszabályoknak. A másodfokú bíróság túlnyomórészt megfelelően állapította meg a bűnösségi körülményeket. Nem értett egyet ugyanakkor a harmadfokú bíróság azzal az értékeléssel, hogy a sértett közrehatása nem vehető figyelembe enyhítő körülményként. Kétségtelenül a sértett részéről felmentést eredményező provokáció ugyan nem, de nagyfokú közrehatás valósult meg, hiszen a szemmel láthatóan értékes kerékpárnak az utcán őrizetlenül hagyása kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy ilyen módon kerítsék kézre a kerékpár tolvajokat. A sértett noha törvénytelennek nem, de helyesnek sem tekinthető módját választotta a kerékpár tolvajok üldözésének, hiszen e bűncselekmény volt az elindítója a vádlott terhére megállapított másik kettő bűncselekmény elkövetésének. A kerékpár lopás nélkül a másik két bűncselekmény elkövetésére sem került volna sor. Ezeket a körülményeket lényeges enyhítő körülményként kellett értékelni az igen jelentős, az elévülési időt is meghaladó, hat évet közelítő időmúlás mellett. A helyesbített bűnösségi körülmények alapján az 1 évtől 7 év 6 hónapig tartó tételkereten belül a harmadfokú bíróság álláspontja szerint a többszörös bűnismétlő vádlottal szemben szabadságelvonás alkalmazása indokolt, a Btk.
14. §-ában írt büntetési célok eléréséhez azonban a szabadságvesztés minimuma is elégséges, ezért a harmadfokú bíróság a másodfokon kiszabott szabadságvesztést egy évre mérsékelte. A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabását érintő részében a Be.
15. §

(2)alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. A vádlotti és védelmi fellebbezés eredményessége folytán a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A harmadfokú ítélet elleni további fellebbezés lehetősége a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján kizárt. Budapest,

1. április
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. . Halász Etelka s.k. . Németh Nándor s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
3. év december hó
4. napján kihirdetett 21.BF.10.328/2017/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.39/2018 /
6. számú ítélete folytán
7. év április hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. év április hó 17 napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke