Bf.102/2018/9 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.102/2018/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. év szeptember hó
3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő v é g z é s t: A bennfentes kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. december
5. napján kihirdetett 29.B.963/2016/
6. számú ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Fővárosi Törvényszék az ítéletében bűnösnek mondta ki az I. rendű vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
7. évi C. törvény [a továbbiakban: Btk.] 410/A. §-ba ütköző bennfentes információ jogosulatlan közzétételének vétségében, a II. rendű vádlottat a Btk.
8. § a) pontjába ütköző bennfentes kereskedelem bűntettében. Ezért az I. rendű vádlottat 200 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre, a II. rendű vádlottat 350 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 525 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén - napi tételenként kell egy-egy nap fogházban letöltendő szabadságvesztésre átváltoztatni. Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - az I. rendű vádlott és a védője, valamint a II. rendű vádlott és a védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.204/2018/
9. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Rámutatott arra, hogy a felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok törvényes és ésszerű értékelését támadják, amely a másodfokú eljárásban a felülmérlegelés tilalma folytán nem vezethet eredményre. Az I. rendű vádlott meghatalmazott védője a fellebbezését írásban a következőkkel indokolta. Az elsőfokú bíróság pontatlanul, hiányoson és iratellenesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat egyoldalúan, nem a teljes tartalmuk szerint, hanem bizonyos részleteket kiragadva értékelte, majd tévesen következtetett a vádlottak bűnösségére. Továbbá az ítélet indokolása iratellenesen és hiányosan tartalmazza a vádlottak és a tanúk vallomásait, ebből adódóan az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre is, hogy egyes tanúnyilatkozatok cáfolták a vádlottak vallomását. Az I. rendű és a II. rendű vádlottak egybehangzóan cáfolták a bennfentes információ átadását, azonban az elsőfokú bíróság - a piacfelügyeleti eljárásban tett nyilatkozataikra hivatkozva megkérdőjelezte a szavahihetőségüket. A kérdéses nyilatkozatokat viszont ki kellett volna rekeszteni a bizonyítékok közül, mivel a hatósági eljárásban a büntetőeljárási törvényben meghatározott, a terheltek kihallgatására irányadó figyelmeztetésekre nem került sor. Szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával, nem cáfolja a vádlottak szavahihetőségét az sem, hogy bizonyos részletekre egyáltalán nem vagy másképp emlékeztek, hosszú idő elteltével nem elvárható, hogy minden részletet ugyanúgy tudjanak felidézni. Az I. rendű vádlott nem azt állította, hogy a II. rendű vádlott végigkísérte a szerződéskötés folyamatát, csupán annyit mondott, hogy az A.-nál is találkoztak és a szerződő felek közötti tárgyalás ténye nem volt titok. E vádlott és a tanúk vallomása, valamint az okirati bizonyítékok egyező tartalma szerint évekig elhúzódó, több fázisú folyamatról volt szó. Iratellenes az a megállapítás, amely szerint az I. rendű vádlott tudott a késedelmes közzétételről, és ennek jelentőséget is tulajdonított a döntése során, ezt ugyanis egyetlen tanúvallomás sem támasztja alá. Ő nem azt vallotta, hogy a szerződés aláírásának időpontja - a tanúk által előadottakhoz képest máskor derült ki, hanem azt, hogy a felek megállapodásának ténye már korábban ismert volt, így ha át akart volna adni bennfentes információt, azt jóval korábban is megtehette volna. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a szakértő megállapításainak, különösen annak, hogy a szerződés aláírásának hírére nem feltétlenül kellett a P. részvények árfolyamának emelkedésére számítani. Jellemzően egy ilyen jellegű kötelezettségvállalás hírére a piacon inkább eladással reagálnak, a korábbi miskolci ügylet is azt támasztja alá, hogy a részvények értéke bármelyik irányba elmozdulhat. Ezt erősítette meg T.P. tanúvallomása is: a fúrás közelében sem voltak, még rengeteg kockázata volt a beruházásnak, így a szerződéskötés napján felelőtlenség lett volna kijelenteni, hogy az aláírással elkezdődő folyamat valóban eredményes lesz. A szakértő szerint a II. rendű vádlott
10. december 20-án kockázatos, de haszonnal kecsegtető döntést hozott, továbbá - részvényvásárlási szokásaihoz képest - nem volt nagy volumenű a 43 130 darab részvény megvétele. Az elsőfokú bíróság nem értékelte a szakértő szakmai megállapításait, ellenben olyan kérdésre várt tőle magyarázatot, amely nem tartozott a kompetenciájába. Az I. rendű vádlott védője szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a részleges megalapozatlanság a tényállás kiegészítésével és pontosításával kiküszöbölhető. Indítványozta, hogy az ítélőtábla elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel a vádlottat. Ezen túlmenően az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte arra az esetre, ha nincs lehetőség a megalapozatlanság kiküszöbölésére. A II. rendű vádlott meghatalmazott védője fellebbezésének írásban előterjesztett indokai gyakorlatilag teljesen egyezőek a fentiekben írtakkal, ezért az ítélőtábla elsősorban azokat a védői érveket ismerteti, amelyek eltérően vagy részletesebben kifejtettek voltak. A terheltek piacfelügyeleti eljárásban tett nyilatkozatait azért kell kirekeszteni a bizonyítékok közül, mert a hatósági eljárásban és a büntetőeljárásban alkalmazott figyelmeztetések alapjaiban térnek el egymástól: a piacfelügyeleti eljárásban konkrét adatszolgáltatási és együttműködési kötelezettségük van az érintetteknek, valótlan tény állítása esetén bírság kiszabására van lehetőség. Az eljáró bírói tanács elfogultságát veti fel a terheltek írásban tett vallomásával és a védekezésük előterjesztésének időpontjával kapcsolatos érvelése, az eljárás hangulata, a bírói kérdések iránya és jellege, valamint az ítélet szóbeli indokolása során elhangzottak („minden rakott szekérre fér még", „nem zárható ki, hogy a vádlottak arról beszéltek, amiről a vád szól, és ezt cáfoló védekezés nem hangzott el"). Itt utalt a védő arra is, hogy a vádlottak a tárgyaláson szóban tettek vallomást, kérdésekre válaszoltak, így a bíróság közvetlenül is meggyőződhetett arról, hogy ők maguk készítették írásbeli vallomásaikat. A tanúvallomások és a szakvéleményben foglaltak nem cáfolták, hanem inkább erősítették a vádlottak védekezését. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a teljes szakvéleményt, a szakértő által a tárgyaláson előadottakat, ugyanakkor felrótta a szakértőnek, hogy nem tud magyarázatot adni arra, mi indíthatta a II. rendű vádlottat - a bennfentes információn kívül - a részvények megvásárlására. E kérdésre való válaszadással a szakértő túllépte volna kompetenciáját. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy milyen adatokra alapozza azt a megállapítását, hogy a az I. rendű vádlott által hivatkozott információk megjelenése nem eredményezte az árfolyam számottevő emelkedését. Az ítélet indokolása csak a
11. december 20-án és azt követően érvényes részvényárfolyamot tartalmazza, a korábbi időszakot az elsőfokú bíróság nem is vizsgálta. Nem fogadható el az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint nem életszerű, hogy az I. rendű vádlott az élete egyik legfontosabb napján barátjával, a II. rendű vádlottal semleges témákról folytasson telefonbeszélgetéseket. A vádlottak igyekeztek megjelölni beszélgetésük tárgyát, továbbá e logika alapján a szerződéskötésben érintett összes személy aznap bennfentes információkat adott volna át valamennyi beszélgető partnerének. Az elsőfokú bíróság nem volt tekintettel az ügyiratok között fellelhető híváslista-elemzésre és az M. határozatnak a telefonhívásokat tartalmazó táblázatában foglaltakra, amikor meghatározó jelentőséget tulajdonított a vádlottak között lezajlott telefonbeszélgetések időtartamának. E körben azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlottak más kommunikációs csatornákon is kapcsolatot tarthattak. Iratellenes az a megállapítás, miszerint Z.Zs. december 20-án 9 óra 45 perckor közölte telefonon az I. rendű vádlottal, hogy mehetnek aláírni a szerződést. Ezzel szemben Z.Zs. a kérdéses telefonbeszélgetéskor az aznapi aláírás pontos időpontját (óra/perc) mondta meg. Ennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy a bennfentes információ átadásának lehetősége akkor nyílt meg, amikor az I. rendű vádlott tudomást szerzett a szerződés mindkét fél által történt elfogadásáról, márpedig ez esetben csak a formális aláírás konkrét időpontja volt kérdőjeles, az aláírás napja már december 19-én ismert volt. A vádlottak december 19-én is beszéltek egymással, így az I. rendű vádlott már ekkor átadhatta volna az információt a II. rendű vádlottnak, sőt - az elsőfokú bíróság logikáját követve - csak a szerződés tényleges aláírása után kellett volna átadnia a bennfentes információt. Az elsőfokú bíróságnak a cselekmény motivációja kapcsán - a vádlottak jó anyagi körülményein túl - azt kellett volna vizsgálnia, hogy számíthattak-e olyan haszonra, amelyért megéri kockáztatni pozíciójukat, munkahelyüket és nyugalmukat. Márpedig a bizonyítás anyaga szerint ez a haszon nem lehetett igazán kecsegtető. A II. rendű vádlott részletes indokát adta annak, hogy miért éppen akkor vásárolta meg a P. részvényeket. Annak rögzítésekor, hogy az általa hivatkozott tényezők a többi befektetőt nem befolyásolták, az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a II. rendű vádlott kapcsolatot tartott az I. rendű vádlottal, nyomon követte győri látogatásait, így az általa tapasztaltakból benyomásokkal rendelkezett, és egyébként korábban is foglalkozott az adott részvénnyel. Ezért is volt fontos annak vizsgálata, hogy a II. rendű vádlott milyen gyakran és mennyiségben vásárolt részvényeket, kötött-e korábban ügyleteket a P. részvényre, és ha igen, mekkora tételben. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a nem elég körültekintő M. határozatból és az E. Zrt. adatszolgáltatásából állapította meg a II. rendű vádlott befektetési ügyleteit és szokásait, így nem a teljes kép került értékelésre. Az elsőfokú bíróság azért nem fogadta el az internetes oldalakról lementett cikkeket, mert a piacfelügyeleti monitoring nem mutatott ki pozitív híreket, azonban a csatolt dokumentumok kifejezetten cáfolják a hatósági eljárásban készült jelentést. a II. rendű vádlott soha nem állította, hogy a pozitív hírek decemberben jelentek meg, miként azt sem, hogy csak e hírek vagy a megérzése motiválták volna. A döntése egy hosszabb folyamat eredményeként, a részvény figyelemmel kísérése, a mindenki számára elérhető információk és hírek, valamint megérzése alapján született meg. Az M. határozatok tudomásul vétele nem igazolja az együttes felelősség elismerését, ugyanis az eljárási törvény nem ismer ráutaló magatartást mint nyilatkozati formát, továbbá egy ilyen döntésnek személyes, anyagi és pszichés jellegű okai is lehetnek. Összegezve, az elsőfokú bíróság - a védelem által csatolt okiratok és a szakértő megállapításainak figyelmen kívül hagyásával - megsértette azt az előírást, amely szerint a bizonyításnak a büntető anyagi jogi és eljárásjogi szabályok szempontjából jelentős tényekre kell kiterjednie. Nem egyenként és összességükben értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, indokolási kötelezettségének sem maradéktalanul tett eleget. A védő indítványozta, hogy az ítélőtábla egészítse ki a tényállást a II. rendű vádlott részvénykereskedelmi tevékenységének pontosabb és szélesebb körű bemutatásával, továbbá mellőzze a bennfentes információk átadásával és felhasználásával kapcsolatos ténymegállapításokat. E kiegészítésekkel és pontosításokkal a megalapozatlanság kiküszöbölhető, és a felmentés indokolt. Az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását célzó másodlagos indítványát arra az esetre terjesztette elő, ha az ítélőtábla nem látna lehetőséget a megalapozatlanság korrigálására. A másodfokú nyilvános ülésen az I. rendű és a II. rendű vádlottak meghatalmazott védői röviden ismertették a fellebbezésük írásbeli indokolásában foglaltakat. Az I. rendű vádlott felszólalásában - felmentését kérve - azzal érvelt, hogy semmilyen érdeke nem fűződött a bennfentes információ átadásához, amelynek következményeivel egyébként is tisztában volt. A geotermikus beruházások kapcsán annyira elkötelezte magát a P. Nyrt. mellett, hogy családjával eladták budapesti ingatlanukat és Győrbe terveztek költözni. Négy éves munkáját a piacfelügyeleti eljárás egy hónap alatt tönkretette, mindenkit kikérdeztek a cégnél, e körülmények miatt mondott le az igazgatótanácsi tagságáról. Már nem akart az üggyel foglalkozni, ezért sem élt jogorvoslattal a Piacfelügyeleti Igazgatóság határozatával szemben. Új munkahelyén, az O. Nyrt.nél nem érhet el a jelenleginél magasabb pozíciót, mert a M.-nél nem hangzik jól a neve. A II. rendű vádlott a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy a piacfelügyeleti eljárásban esélye sem volt magáért kiállni vagy jogorvoslattal élni, ezért is fizette be a bírságot. Abban bízott, hogy a büntetőügyben felmentik és visszakapja a befizetett pénzösszeget. Sérelmezte, hogy az általa rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az I. rendű és a II. rendű vádlottak felmentésére irányuló fellebbezések nem alaposak. Az elsőfokú ítélet kihirdetése és a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét követően
12. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló
13. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak
14. §