Bf.90/2018/9 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.90/2018/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. november
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: Az emberölés bűntette kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Székesfehérvári Törvényszék
4. június
5. napján kihirdetett 7.B.5/2018/
6. számú ítéletét megváltoztatja, a magánlaksértés bűntettének törvényhelye a Btk.221.§ /2/ bekezdés a./ pontja. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 9 /kilenc/ évre súlyosítja. A vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., állampolgársága magyar. A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege 656.554.- /Hatszázötvenhatezer-ötszázötvennégy/ Ft. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban 15.000.- /Tizenötezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet vádlott köteles felhívásra az államnak megfizetni. Indokolás: A Székesfehérvári Törvényszék a 7.B.5/2018/13.szám alatti ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 160.§ /1/ és /2/ bekezdés a/,d/, f/, g/ i/ és j/ pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében és a Btk. 221.§ /3/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 7 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A fegyházbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, fegyházbüntetésének hosszabb tartamban való meghatározása, a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség Bf. 71/2018/3-I.szám alatti átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartásával folytatta le, melynek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg. Az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. Helyesen és kellő jogi indokolással ellátva minősítette azokat a bűncselekményeket, amelyekben a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította. Álláspontja szerint azonban tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlott cselekményét nem minősítette közveszély okozása bűntettének is. Az igazságügyi tűzvédelmi szakértő azon megállapításából,melyet a törvényszék ítélete is tartalmaz- hogy a gépkocsi tüze továbbterjedhetett volna a ... u. 4.számú szomszédos épület fa tetőszerkezetére és az épületre is, a közveszély bekövetkezésére kell jogi következtetést levonni azzal, hogy a vádlott magatartása kimerítette a közveszély okozása bűntettének befejezett alakzatát, hiszen a gépkocsi lángra lobbant, a vádlott további magatartásától függetlenül önállóan égett, sőt a gépkocsiban lévő benzin, amire a vádlottnak is nyilvánvalóan számítania kellett, még fel is gyorsította és erősítette ezt a folyamatot, s mindez olyan körülmények közt történt, a szomszédos lakóépület olyan közelségében, hogy a tűz arra való átterjedésének reális és objektív lehetősége fennállt. A tűz pusztító hatása nemcsak a vádlott által célzott személyeknek, Juhászéknak okozhatott volna vagyoni és személyi kárt, hanem a vádlott célján túl egyéb, meg nem határozható számú személy, előre fel nem becsülhető vagyontárgy került veszélybe, mely iránt a vádlott közömbös volt. Hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy a vádlott élet elleni cselekménye kiemelkedő tárgyi súlyú, a további súlyosító körülményekre, a további bűncselekményben történő bűnösség megállapítására is figyelemmel ezért a 17 év 6 hónapi középmértéket jobban megközelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. Mindezekre tekintettel a fellebbviteli főügyészség indítványa a törvényszék ítéletének megváltoztatására, a vádlott további 1 rb, a Btk. 322.§/1/ bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő közveszély okozása bűntettében történő bűnösségének kimondására, a magánlaksértés büntette jogszabályhelyének pontosítására és a fegyházbüntetés tartamának felemelésére irányult azzal, hogy az ítélőtábla egészítse ki a törvényszék ítéletének jogi indokolását a fentiek szerint, valamint rögzítse az irányadó középmértéket. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat változtatás nélkül fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok, így a tanúvallomások, a szakértői anyag, a tűzvizsgálati jelentés alátámasztották a vádlott beismerő vallomását. Utalt arra, hogy helytálló az életelleni cselekmény minősítése, ezen belül a több ember sérelmére és a több ember életét veszélyeztetve, mint minősítő körülmények megállapítása is, hiszen az un. nagyházat a vádlott benzinnel locsolta le, vagyis magatartása szándékos emberölésre irányult, ugyan az un. kisházra nem öntött a benzinből, de a gépkocsiról átterjedő tűz miatt az abban lakók, ott tartózkodók élete is veszélybe került. A közveszély okozás, mint további bűncselekmény megállapíthatóságával kapcsolatosan az átiratban foglaltakkal egyezően fejtette ki érveit. Továbbra is tartotta azt az ügyészi álláspontot, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe. A vádlott javára szóló enyhítő körülmények ellenére sem volt indokolt az elsőfokú bíróság részéről enyhítő szakasz alkalmazása. Csak a szerencsén múlt, hogy a szomszéd észlelte a tüzet és felébresztette az ott lakókat. A vádlott magatartása következtében 3 gyermek élete is veszélybe került. Mindezekre figyelemmel az adott tételkereten belüli, a közémérték alatti büntetés alkalmazására és végül az átiratban foglaltak szerint, a bűnügyi költség szükséges korrekciójára tett indítványt. A vádlott védője perbeszédében a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Utalt arra, hogy a védelem a tényállást és a minősítést sem támadja tekintettel a vádlott tényfeltáró beismerő vallomására is. Álláspontjuk szerint azonban a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos. A vádlott a sértettekkel több évtizedes jó rokoni viszonyt ápolt. A cselekmény idején azonban olyan élethelyzetben volt, ami miatt rosszul értékelte, élte meg, hogy a sértettek nem hívták őt a wellness hétvégére. A pszichiáter szakértői véleményben is olvasható az a megállapítás, mely szerint személyisége a rokonokkal való konfliktus miatt, és a tartozásra tekintettel erősen beszűkült, édesanyja állapota is megviselte érzelmileg, beszűkültségét fokozta, mindez enyhe fokban korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében. A vádlott megbánta tettét. Ezen túlmenően a védő az enyhítés mellett érvelve hivatkozott arra is, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetéséig rendszeres munkát végzett, az első fokon kiszabott büntetés letöltését követően eddigi életvezetését nem tudná visszaállítani, amely körülmény túlmutat a büntetési célokon. Ezért a védő indítványa arra irányult, hogy az ítélőtábla vizsgálja meg, hogy lehetőség van-e a büntetés további enyhítésére. Ennek keretében legyen figyelemmel arra, hogy az emberölés bűntette kísérleti szakban maradt, jelentős az időmúlás, a vádlott beszámítási képessége korlátozott és arra a körülményre is, hogy beismerő vallomást tett, tettét megbánta. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 590.§ /1/ és /2/ bekezdése szerint teljeskörű felülvizsgálatot végzett, vagyis felülbírálta a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző eljárással együtt. Vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok betartását, tekintettel arra, hogy a vádlott nem kívánt részt venni a másodfokú nyilvános ülésen, amely nem akadálya annak megtartásának, azonban így a nyilvános ülésen jelenléte nélkül, kellő kioktatást követően tett nyilatkozata hiányában nem lehetett tisztázni, hogy az ügyben alkalmazható-e a 2018.július 1.napjától hatályos XC Tv. /Be./ 590.§ /3//7/ bekezdése szerinti korlátozott felülbírálat. A Be. 590.§ /1/ és /2/ bekezdése szerinti felülbírálat a fentiekből is láthatóan nem tér el a korábbi Be. 348.§ /1/ bekezdése szerinti teljeskörű felülbírálati szabályozástól. A másodfokú bíróságnak a felülbírálat során óhatatlanul vizsgálnia kell a nyomozati bizonyítási munka törvényességét is, hiszen amennyiben valamely bizonyíték beszerzésére törvénysértő módon került sor, s ezt az elsőfokú bíróság nem észlelte, az adott bizonyítékot a másodfokú bíróságnak kell kizárnia a bizonyítéki körből. Az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárásban az eljárási szabályok betartásra kerültek, az iratokban nem észlelhető olyan eljárási hiba, mulasztás, amely érdemi akadályát képezhette volna a másodfokú érdemi felülbírálatnak. Az elsőfokú bíróság az ítéletben számot adott arról, hogy, mely bizonyítékot milyen módon értékelt, hogyan vonta le abból az adott következtetéseit. A tényállás megalapozott, mentes a Be. 592.§ /1/ és /2/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. A vádlott kezdettől fogva nem vitatta a történteket, feltárta a rokonaival, a sértettekkel fennálló szeretet teli, egymás kölcsönös támogatásában is megnyilvánuló kapcsolatának részleteit. Őszintén előadta azt is, hogy miként élte meg, milyen konfliktust jelentett számára, hogy a sértettek nem vitték magukkal a hosszú hétvégére. Szintén őszintén beszélt arról is, hogy mi volt a szándéka az un. nagyházban lakókkal. Elmondta, hogy tanú 1 és tanú 2 halálát kifejezetten kívánta, ellenben ez az egyenes ölési szándék a házban alvó gyermekekre, akiket nagyon szeretett nem terjedt ki, de a kívánt cél elérése érdekében az ő esetleges halálukba is belenyugodott. Beszámolt a gyújtogatáshoz használt benzin beszerzésének körülményeiről is. Azt is megfogalmazta, hogy mennyire megbánta a cselekményét, melyet részben azzal magyarázott, hogy komoly törést jelentett számára a sértettek magatartása, a tartozásuk vissza nem fizetése, részben édesanyja betegsége, szociális otthonban történő elhelyezése, mely részben mentális, részben pszichés jellegű problémáira volt visszavezethető. További bizonyítékként állt a bíróság rendelkezésére a helyszínre érkező rendőrök jelentése, a lefolytatott szemle jegyzőkönyvében rögzített adatok, hozzá kapcsolódó fényképfelvételek, tanúvallomások, az igazságügyi tűzvédelmi, vegyész, pszichológus és pszichiáter szakértői vélemények. Ezen adatokat kellett a bíróságnak összevetnie a vádlotti előadásokkal, amelynek eredményeként az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy azok pontról pontra mindenben leigazolták a vádlott elmondását. Az ezen bizonyítékokra alapított megalapozott tényállás alapján helyesen vont következtetést a törvényszék a vádlott bűnösségére. A fellebbviteli főügyészség további, a Btk. 322.§ /1/ bekezdése szerinti közveszély okozás bűntettében is kérte a vádlott bűnösségének kimondását. Előre bocsátva, hogy e bűncselekményben történő büntetőjogi felelősség megállapítása esetén sem további bűnösségről lett volna szó, csupán annak a jogkérdésnek az eldöntéséről, hogy hogyan kell minősíteni az elsőfokú bíróság által értékelt cselekményt, a több törvényi tényállást megvalósító magatartás látszólagos vagy valóságos alaki halmazatot képez-e. A Btk. 322.§ /1/ bekezdése szerint, aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt két évtől nyolc terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A közveszély alatt olyan objektív helyzetet kell érteni, amelynek következtében meghatározhatatlan vagy nagyobb számú személy élete, testi épsége sérelmének, illetve előre fel nem becsülhető nagy értékű vagyoni javak megsemmisülésének, megrongálódásának reális lehetősége következik be. Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, az ítéleti tényállás az igazságügyi tűzszakértői vélemény megállapításával egyezően tartalmazza, hogy a gépkocsi 7-800 C fokos lánghőmérsékletű tüze tovább terjedhetett volna a hozzávetőlegesen 1,5-1,8 méterre álló Jókai u.4.szám alatti szomszédos épület fa tetőszerkezetére és a szomszédos épületre is és a gépjárműtől 1-1,4 méterre álló kisház fa tetőszerkezetén, az épület teljes területére is tovább terjedhetett volna, így az közvetlenül veszélyeztette e két lakóépületet és az azokban lakó, tartózkodó személyeket. Ez a tényállási megállapítás valóban kimeríti a közveszély okozás bűntette törvényi tényállásának valamennyi elemét, ugyanakkor olyan átfedést mutat a Btk. 160.§ /2/ bekezdés g/ pontjában szabályozott, több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének törvényi tényállásával, amely miatt e két bűncselekmény vonatkozásában valóságos halmazatot megállapítani nem lehet, mivel a fenti minősített eset átfogja, magában foglalja a Btk. 322.§-a szerinti közveszély okozást. E kialakult és következetes bírói gyakorlatnak csak látszólag mond ellent a Kúria által jegyzett kommentár azon megállapítása, hogy a - szerző véleménye szerint - az ölési cselekmény adott értékelése mellett is megállapítható e két cselekmény halmazata. Ez esetben is egyértelmű azonban a magyarázat atekintetben, hogy a két cselekmény halmazatát a szerző is csak abban az esetben látja megállapíthatónak, ha a cselekmény kivitelezéséből következően az élet elleni bűncselekmény elkövetésétől teljesen elkülönülő, kizárólag vagyoni javakat veszélyeztető magatartásról van szó, ellenkező esetben az emberi életet, testi épséget megillető fokozottabb védelem miatt a vagyoni javakat veszélyeztető magatartás beleolvad a súlyosabb élet elleni bűncselekmény adott minősítésébe. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a nyomozás kezdetén a vádlottat közveszély okozás bűntettével gyanúsították meg. Folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása alkalmával az alapos gyanú a Btk. 160.§ /1/ és /2/ bekezdés a/, d/, f/ és i pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérlete volt. Az ügyész vádlott nevet 1 rb, a Btk. 160.§ /1/ és /2/ bekezdés a/, d/, f/, g/, i/ és j/ pontja szerint minősülő emberölés bűntettével és a Btk. 221.§ /2/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettével vádolta meg. Vagyis az ügyészi vádban már szerepelt az élet elleni bűncselekmény minősítő körülményeként a több ember életét veszélyeztetve elkövetés, mint minősítő körülmény, ellenben kimaradt, mint külön értékelendő bűncselekmény, a közveszély okozás bűntette. A vádlott a tényállásban írt magatartásával valóban nem csak a kisházban tartózkodók, hanem a tűz esetleges átterjedésével a szomszédos épületben élők életét, testi épségét is veszélyeztette. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság időnként önmagának is ellentmondásos megállapításokat tett, de az egyértelmű az ítéletből, hogy a vádlott vallomását elfogadva azt állapította meg az indoklás szerint, hogy a vádlott emberölésre irányuló szándéka tanú 1 és tanú 2 vonatkozásában egyenes, a nagyházban alvó gyerekekre eshetőleges volt. Az úgynevezett kisházban tartózkodókat és a további személyeket érintően- beleértve a szomszédos ház lakóit is - az életet, testi épséget veszélyeztető magatartásra vonható következtetés. Ennek az elkövetési módnak szinte szükségszerű velejárója, mondhatni eszközcselekménye, hogy a tűz pusztító hatásának következtében vagyontárgyak is megsérülnek, megsemmisülnek. Ezen jogi okfejtés mellett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványát nem tudta osztani. Sem a nyomozati szakban, sem a tárgyalási szakban - erre irányuló ügyészi bizonyítási indítvány hiánya miatt - nem folyt bizonyítás arra, hogy a ... utca
7. szám alatti lakóházban tartózkodtak-e a cselekmény idején, az esetlegesen átterjedő tűz kizárólag csak vagyoni javak sérelmével járt volnae. A Be.
8. §