Győri Ítélőtábla Pf.III.20.276/2018/4.szám A Győri Ítélőtábla a Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű és II.rendű felpereseknek a dr. Presser Zoltán Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen egyesületi határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
- június
- napján kelt 4.P.20.236/2017/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett részét megváltoztatja, és mellőzi az ítélet
- oldal utolsó bekezdésétől kezdődően annak a kérdésnek az eldöntésére vonatkozó indokolást, miszerint egy egyesület hozhat-e a tagjaira vadkárátalányra vonatkozó szabályozást. A felperesek 15 napon belül egyetemlegesen kötelesek megfizetni az alperes részére 38.000.- ( harmincnyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével az alperesnek a
- július 27-én meghatározott azon határozatát, mely szerint „Mindenkire az 1.000,- Ft/ha/év vadkár átalány vonatkozzon, kivétel nélkül" hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 36.000,- Ft illetékből, 150.000,- Ft + 40.500,- Ft Áfa ügyvédi munkadíjból és 14.073,- Ft költségből álló perköltséget. A határozatának indokolásában rögzítette, hogy az alperes vadásztársaság haszonbérlet útján vadászati jogot gyakorol a ... megyei .... számú vadászterületen. A felperesek az alperes vadásztársaság tagjai, akik a vadászterületen ingatlantulajdonnal rendelkeznek, amelyen mezőgazdasági termelést folytatnak. A II.rendű felperes javaslatára az alperes elnöke
- július
- napján a
- július
- napjára rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelynek
- napirendi pontjaként a vadkár rendezés helyi szabályainak megalkotását, a vadkár rendezési szabályzat elfogadását tűzték. A közgyűlési jegyzőkönyv tartalmazta, hogy a tagok nem fogadták el a vadásztársaság elnöke által előterjesztett, és a korábbi gyakorlatnak megfelelő vadkár átalány rendezési javaslatot. Elfogadták azonban a ... tag által előterjesztett új javaslatot, amelyet a jegyzőkönyv úgy rögzített, hogy „új javaslat kerül szavazásra, mely szerint mindenkire az 1.000,- Ft/ha/év vadkár átalány vonatkozzon, kivétel nélkül". A közgyűlésen a határozat szövegével kapcsolatosan részletes előterjesztést nem ismertettek, a vadkár szabályzatot előzetesen a tagoknak nem küldték meg. Az alperes vadkár szabályzata azonban a közgyűlésen elhangzottak alapján az alábbiakat tartalmazza:
- A alperes neve közgyűlése által Településen,
- 27-én elfogadott Szabályzat a vadásztársaság valamennyi rendes tagjára kiterjed. A szabályzat alapja a 2010-2011-es vadászati idényben a Települési Földtulajdonosi Vadászati Közösség által elfogadott vadkár-átalány szabály, amelyet a Közösség a vadászó tagjaira
- február 28-ig alkalmazott.
- A vadásztársaság tagjai a Vtv-ben és a Ptk-ban foglalt általános és különös vadkár megtérítési jogukról lemondva, kizárólag vadkár-átalányra jogosultak.
- A vadkárátalányra a tag a vadászati évben, általa megművelt termőföldek (vadkár térítésre jogosító termőföldek) után jogosult, melynek mértéke 1.000 Ft/ha/év.
- A művelt földek értékét földhasználati lappal igazolhatja minden tag az egyesület elnöke felé. Amennyiben az adott évben nem történik változás a művelt földek mennyiségében, úgy az előző évi lejelentett mértékkel számol a vadásztársaság. Amennyiben a 2011-et követően, a Földtulajdonosi Vadászati Közösségnek bejelentett földterületben nem történt változás, úgy ezt veszi alapul a vadásztársaság azoknál a tagoknál, akik a Földtulajdonosi vadászati Közösségnek is vadászó tagjai voltak.
- A vadkár-átalány kifizetése minden tárgyév december 1-től az azt követő tárgyév január 31-ig történik meg. Azok a tagok, akik bankszámlaszámukat bejelentik az egyesületnek, az átalányra banki átutalással, míg a többi tag készpénzkifizetéssel jogosultak nyugta ellenében.
- Jelen szabályzat
- július 27-ét követően keletkező vadkároknál alkalmazható és
- december 31-ig hatályos." A felperesek kereseti kérelmükben az egységes vadkár átalányra vonatkozó közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérték az alperes perköltségben marasztalása mellett. Arra hivatkoztak, hogy a határozat sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. tv. 3: 17.§
(3)bekezdését, mivel a meghívó nem volt megfelelő, és a napirendet kellő részletességgel nem tartalmazta. Sérti az alperes alapszabályának ugyanerre vonatkozó IV./
- pontját is. Azzal is érveltek, hogy a vadásztársasági tagok a vadkár átalányra vonatkozó rendelkezéseket nem szavazták meg olyan formában, ahogyan azt később a alperes neve Vadkár Szabályzata tartalmazta, azt az alperes utólag készítette el. Hivatkoztak arra is, hogy a közgyűlési határozat ellentétes A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény (Vtv.) 81.§-ával, illetve a 79/
- FVM rendelettel, mivel ezen rendelkezések tételesen szabályozzák a vadkár megtérítésének mértékét, módját, az azért való felelősséget. A meghozott döntés kizárja azt, hogy a károsult vadásztársasági tag tényleges kártérítéshez jusson, és sérti a vadászterületen ingatlan tulajdonnal rendelkező vadászok kisebbségi érdekeit. A vadásztársaságnak ugyan rendelkeznie kell arról, hogy miként viselik a vadászok a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, ez a jog azonban nem terjedhet addig, hogy a földtulajdonnal nem rendelkező (nem földhasználó) vadászok többségi szavazata következtében a földtulajdonnal rendelkező vadászok nem jutnak a tényleges káruknak megfelelő összegű kártérítéshez. Az alperes azon tagjainak, akik földterülettel nem rendelkeznek, ezért nem érintettek a vadak okozta károkban, nem áll érdekében méltányos összegű vadkár átalány megszavazása, ezért a vadkárt a vadászok nem egyenlő mértékben viselik, hanem annak terhe nagyobb részben a földtulajdonnal rendelkező vadászokra hárul. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy a közgyűlési meghívó megfelelő módon tartalmazta a napirendi pontokat, a közgyűlés határozatképes volt. A vadkár átalányra vonatkozó határozat a jogszabályokba nem ütközik. Hangsúlyozta, hogy a vadászati törvényben szabályozott vadkár rendezési eljárás lex specialis a Ptk. szerinti kártérítés lex generalis szabálya helyett. A polgári jog diszpozitivitásának következtében a felek a károk megtérítésének mértékében és módjában szabadon megállapodhatnak, a vadászati törvény szerinti eljárás a vadkár megtérítésének csupán az egyik módja, az nem tekinthető kizárólagosnak. A vadkár átalányra vonatkozó határozat az ésszerű gazdálkodás követelményének megfelelő, praktikus döntés. Ezáltal tervezhető az alperes költségvetése, a tagok köztük a felperesek is alacsony tagdíjjal vadászhatnak. Az alperes határozatának hatálya csak az alperes tagjaira hat ki, a nem vadásztársasági tag földtulajdonosokat nem érinti. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a határozat a meghívó hiányosságaira hivatkozással nem jogsértő. A
- napirendi pont kellő részletességű volt, annak alapján a tagok tisztában voltak azzal, hogy milyen kérdésben kerül sor döntéshozatalra. Ezt a tanúvallomások is megerősítették. A bíróság kitért arra, hogy II.r. felperes maga kérte a közgyűlés összehívását éppen a
- napirendi pontban tárgyaltak okán, ezért a hozzátartozója, az I.r. felperes sem hivatkozhat alappal arra, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy milyen kérdésben kell dönteniük. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a támadott határozat azért érvénytelen, mivel az a jegyzőkönyvben rögzített - és a tényállásban ismertetett - formában nem alkalmas arra, hogy rá jogokat és kötelezettségeket alapíthassanak. A határozat megszövegezéséből nem derül ki pontosan, mire vonatkozik, milyen módon, mikor kell azt alkalmazni. Ugyanakkor az alperes Vadkár Szabályzata annak teljes terjedelmében a közgyűlésen nem hangzott el, arról a tagok a maga részletes formájában nem döntöttek, elkészítésére utólag került sor. Az alperes a Vadkár Szabályzat tervezetét a közgyűlés előtt a tagságnak nem küldte ki. Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a határozat hatályon kívül helyezését a meghozatalának szabálytalanságai - a fentiekben kifejtettek szerint - alátámasztják, azonban az elsőfokú bíróság állást foglalt abban a kérdésben is, hogy a vadászati területen földhasználó vadászokat érintő, egységes vadkár átalányra vonatkozó szabályozást az egyesület hozhat-e. Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperesek és az alperes között három jogviszony áll fenn: egyrészt a felperesek, mint a földtulajdonosi közösség tagjai haszonbérbe adták a vadászterületet az alperesnek. Másrészt a felperesek az alperes vadásztársaság tagjai, azzal egyesületi tagi viszonyban állnak. Harmadrészt a vadkár bekövetkezte esetén a felperesek, mint földhasználó károsultak állnak szemben a vadkár megtérítésére kötelezett alperessel a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint. A Ptk. 6: 519.§-ára és 6: 526.§-ára hivatkozással az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy nincs akadálya annak, hogy a vadkár átalányra vonatkozóan a károkozó és a károsult szerződésben állapodjon meg. Az sem vitatott, hogy az egyesület a tagjaira nézve kötelező szabályokat alkothat. A vizsgált kérdést érintően azonban a felperesek földhasználó károsultként és nem tagsági viszony relációjában érvényesítik az igényüket, ezért rájuk nézve az alperes kötelező érvényű határozatot ebben az összefüggésben nem hozhat. A törvényszék álláspontja szerint azonban - a fentiek mellett - a vadkár-átalányra vonatkozó szabályozási mód azért is jogsértő, mert a tagsági jogviszonyban a felperesek jogai és kötelezettségei is csak az egyesület céljával és feladataival, azaz a vadászati jog gyakorlásával függhetnek össze. Az alperes a tagjaira vonatkozóan csupán a vadászati joggal kapcsolatosan hozhat döntést, és nem határozhat a tagjainak olyan életviszonyaira vonatkozóan, amik a vadásztársasági tagsággal és tevékenységgel nem közvetlenül kapcsolatosak. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a vadkár megtérítésére vonatkozó kötelmi igény nem függ össze a vadásztársaságban lévő tagsági jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek csak a vadászatra vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát az alperes, mint a vadászati jogok gyakorlója a vadkár megtérítésére a Vtv. szabályai alapján köteles, és nem hozhat olyan szabályt, ami a károsult földtulajdonosok igényérvényesítési lehetőségeit behatárolja, még akkor sem, ha ezek a földtulajdonosok más jogviszony alapján az alperes tagjai is. A fenti indokok alapján a bíróság a Ptk. 3: 37.§
(1)bekezdése alapján a határozatot hatályon kívül helyezte. Az alperes az érdemi döntést nem támadta, az indokolás részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság a támadott határozatot csak abból az okból helyezze hatályon kívül, hogy a vadkár rendezési szabályzatról, annak teljes terjedelméről a közgyűlés nem döntött. A fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a polgári jog lehetőséget ad a károk megtérítéséről való lemondásra. Ebből kiindulva - az alperes álláspontja szerint - a vadkár megtérítése iránti igényről is le lehet mondani , azonban nemcsak közvetlenül, hanem egy kapcsolódó jogviszonyon ( tagsági jogviszonyon) keresztül is. Az alperes a vadászati törvény 2.§ b./ pontja az 5.§ d./ pontja valamint a 6.§
(3)bekezdése, 7.§
(1)bekezdése, 16.§
(1)bekezdés a./ pontja illetve a 75.§ együttes értelmezéséből azt a következtetést vonta le, hogy a vadászati jog gyakorlása, mint az alperes vadásztársaság alaptevékenységi körébe tartozó feladat nem kizárólag a vadgazdálkodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket foglalja magába, hanem kiterjed a vadkárral kapcsolatos tevékenységre is. A vadkár gazdálkodás tehát a vadásztársaság alaptevékenysége körébe tartozik, így ezzel összefüggésben a tagjaira nézve kötelezettségeket állapíthat meg és jogokat biztosíthat, vadkár-átalánnyal kapcsolatos döntések teljesítése tehát valamennyi tagnak feladata függetlenül attól, hogy egyéni jellemzők alapján az számára milyen nehézséget okoz. Az a földhasználó vadásztársasági tag, aki vadkár megtérítésére jogosult, egyben köteles is az egyesülettel együttműködni a vadkár gazdálkodással kapcsolatos feladatok végrehajtásában, amennyiben az egyesület ilyen tartalmú határozatot hoz. Amennyiben felperesek nem volnának az egyesület tagjai, úgy jogosultak lennének a vadászati törvény szerinti kártérítésre, amelyről csak önkéntesen, szerződéses alapon mondhatnának le. Azáltal azonban, hogy a vadkár-gazdálkodás körében is az alaptevékenységét végző egyesületnek is tagjai, így az egyesület közgyűlésének határozata irányukban is kötelező ( Ptk. 5.§
(2)bek.3:66.§
(2)bek. Alapszabály 3.§ 3/c./ pontja). Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben tehát a felpereseknek az alperessel fennálló jogviszonyaik földtulajdonosi(földhasználói) és tagi minőségükben egymástól nem különíthetők el. A felperesek és az alperes közti hármas jogviszonyt az is áttöri, hogy maga az alapszabály is jogot biztosít arra, hogy az egyesület a tagoknak nemcsak tagdíjat, hanem egyéb befizetéseket is előírhat. A vadkár átalány fizetési kötelezettség pedig lényegében egy pénzbeni megtérítésről történő részleges lemondást tartalmaz, így egyfajta befizetésnek tekintendő. (Alapszabály 10.§
(5)bekezdés, 21.§
(1)a./-c./, 7.§, 8.§ a./, b./, c./ pontjai.) A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet megfellebbezett részének helybenhagyását kérték annak helyes tartalmára hivatkozással. Hangsúlyozták, hogy az ítélet indokolásának megváltoztatása nem indokolt. A támadott határozat szerinti vadkár-átalány alkalmazása oda vezetne, hogy „az egy fő egy szavazat" elvén a többségben lévő, ingatlannal nem rendelkező vadásztársasági tagok dönthetnének arról, hogy a károsult földtulajdonos milyen összegű kártérítéssel elégedjen meg, miközben a Ptk. a teljes kártérítés, a vadászati törvény pedig a 90%-os kártérítés talaján áll. Az alperes által bevezetett vadkár rendezési szabályzat a tagok egyenlőtlenségét eredményezi, mivel lehetőséget biztosított a földdel nem rendelkező tagoknak arra, hogy a földhasználókat az őket megillető vadkár összegétől megfosszák. A földdel nem rendelkező tagoknak csupán tagdíj fizetési kötelezettsége áll fenn, míg a földtulajdonos(földhasználó) tagoknak az őket ért vadkár tetemes részét is viselniük kell. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek, mint vadkárra jogosultak az alperessel szemben nem az alperes tagjaiként, hanem mint az alperes által haszonbérelt terület tulajdonosai érvényesítik a vadkárból eredő kárigényeiket. A fellebbezési érvelést azzal is cáfolták, hogy a vadkár átalány általános elterjedése annak jogszerűségét nem támasztja alá. A 2011. évi CLXXV. tv. a civil törvény 17.§
(2)bekezdése kimondja, hogy a civil szervezet tagja a vagyoni hozzájárulásának megfizetésén túl a szervezet tartozásaiért saját vagyonával nem felel. A felperesek nem vitatták, hogy a társadalmi szervezet a törvényi keretek között maga határozza meg működésének szabályait és e szabályok megsértésének következményeit, ugyanakkor ennek a jognak korlátját képezik a Ptk., a civil törvény illetve a vadászati törvény rendelkezései. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között, az ítélet indokolásának támadott része tekintetében vizsgálta felül, és megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott. A felperesek kereseti kérelme az volt, hogy a bíróság az alperesnek a 2017. július 27-i közgyűlésen meghozott - és a vadásztársasági tagsággal rendelkező földhasználóknak a vadak által okozott kárai megtérítésére fizetendő átalány-kártérítésre vonatkozó - jogsértő határozatát helyezze hatályon kívül. Ennek alátámasztására több, részben formai, részben tartalmi indokot hoztak fel. Az elsőfokú bíróság a jogerős érdemi döntéssel a jogszabályba ütköző módon meghozott határozatot - a fentiekben már ismertetett érvek alapján - eljárásjogi okokból hatályon kívül helyezte, ezzel a kereseti kérelmet a Pp. 213.§.
(1)bekezdése értelmében kimerítette. A döntését a Pp. 221. §
(1)bekezdése szerint megfelelően alátámasztotta. A kereseti kérelmet elbíráló, és a döntés indokát is kifejtő ítéletével a bíróság a jogvitát elbírálta, így a jogsértő határozattal szemben felhozott további, tartalmi jellegű indokok tekintetében való állásfoglalása szükségtelen volt. A jogszabályok és alapszabályi rendelkezések megsértésével hozott, és megsemmisített határozat tartalmi vizsgálata az ügy eldöntése szempontjából relevanciával nem bír. Ezért a másodfokú bíróság a vadásztársaság további működése, határozathozatala szempontjából előzetes állásfoglalást tartalmazó, és a formai okokból semmis határozathoz kapcsolódó elvi jogi álláspontot leszögező ítéleti érvelést - mint szükségtelent - mellőzte. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletének megfellebbezett részét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. A másodfokú bíróság a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felpereseket egyetemlegesen kötelezte az eredményesen fellebbező alperes - 8000 Ft lerótt fellebbezési illetékből és 32/2003.(VIII. 22 ) IM.rendelet 3.§.
(3)
(5)bekezdése alapján megállapított mértékű, 30.000.Ft összegű, ÁFA-mentes ügyvédi munkadíjból álló - másodfokú perköltsége megfizetésére. Győr,
- december
- Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke . Sarmon Hedvig sk.. Szabó Péter sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: kiadó bíró